Sinug Kul: park avagy erdő?

[Vyan Lefydd]

A park kinézete

Maga a park mondhatni gigantikus méretű és inkább nevezhető erdőnek mint parknak. Eme kis szeletke háborítatlan vadon a Palota domb lábától egészen a nyugati kapuig tart. A gianagiak erdő szeretetére utal, hogy amikor eme várost építették, oda figyeltek eme fa ritkaságokkal teli erdő sértetlenségére. A fenyőn kívül található még itt juhar, tölgy, bükk és egyébb más fák melyek ritkán fordulnak elő a hercegség területén. Állat állománya nem jelentős, de jól tartott életerős őz, vaddisznó és vad madár populációk élnek itt ragadozó bestiák egyáltalán nem.

A gianagiak semmilyen jellegű mesterséges képződményt nem tűrnek meg maguk mellett ezért az erdő eredeti állapotában maradt meg. Az erdőben található még egy nagyobb víz esés és egy hő forrás is, amelyből csak korlátozott mennyiségben nyerhetnek vizet a fő város lakói. A város lakók csak az erdő széléig merészkednek hiszen könnyen eltévedhet benne a törp, illetve az ember fia.

A park állapotát külön törvények szabályozzák Gianagban, amely garantálja annak háborítatlanságát.

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Cadoras (Kars)
Helyszín: Gianag
Időpont: dél
_______________________________________________________________


Vadász ösztönöd beindult. Elkezdődött a vadászat. A szokásos vadász mondat jut eszedbe. "vadássz! de vigyázz ne te legyél a vad".

Most látd csak amikor a park előtt állsz, hogy lényegében ez egy kissebb erdőnek is beillik. Nagy része a fáknak a már ismerős fenyő, de nagy meglepetésedre tölgy, bükk és juhar fákat is látsz elég szép számmal. Minden erdőnek van valami magával ragadó belső lelke, de ebben valami mást, sokkal ősibb, sokkal bölcsebb, sokkal nyugalmasabb dolgot érzel.

Állat hangot nem hallasz minden elnémult. Mint akik rettegnek és téged is átjár eme fagyos érzés amit mindig is imádtál a vadászatokban. Eszedbe jutnak a hegyekben töltött tanonc éveid, melyeket gyorsa kiversz a fejedből és átadod magad a vadászatnak.

Az erdő talaja barna, porhanyós talaj, amikben egy nagy medve nyomait véled felfedezni. A fák sűrűn követik egymást, ezzel ellentétben nem könnyen mászhatók. Alsóbb ágaik is magasabban vannak. A nyomok egyre érthetetlenebbek számodra. Kitűnik belőlük, hogy gazdája majnem az egész erdőt bekószálta. A tett helyet ahol a törpe és az állat harcoltak még nem találtad meg.

Szimatolsz,fülelsz, minden érzéked a maximális hatásfokkal működik, aztán hirtelen egy ritka kék színű szőr pamacsra bukkansz egy bokor ágán...

[Cadoras]

/Kars/

Figyelve arra, hogy ne lepjen meg semmiféle vadállat lopakodok az erdőben, követve a nyomokat.
A szőrcsomót megvizsgálom, majd tovább megyek. <Előbb-utóbb csak rá akadok!>
Bal kezemben az íjat szorongatva kapom fejem egyik, majd a másik irányba, s az avarban kutatok további nyomok után. A medvenyomokat követve tovább indulok utamon.

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Cadoras (Kars)
Helyszín: Gianag
Időpont: délután
_______________________________________________________________

Hosszas szaladgálás és keresgélés után, megfogyva bár de törve nem a nyomokat követve keresztül- kasul az erdőben, hirtelen rátalálsz áldozatodra.

Ahogyan már hallottad a kékmedvékről, nem igen rejtegetik magukat, hiszen (a vadászokon kívül) nincs igazi ellenfelük. Körülbelül 40-45 lábnyira pillantod meg az állatod. Te éppen két egymáshoz közel lévő fánál áltál meg. A lenge szél amit észlelsz nem neked kedvez hiszen a medve felé fúj, aki, szemmel láthatóan nagyon hamar megérzi, hogy valaki figyeli illetve bele- bele szagolgat a levegőbe két lábra álva. A legnagyobb állat lehet amit valaha s elejtettél. Magassága becsléseid alapján 5,5-6 láb lehet. Még eme kivételes állatok között is ez a magasság igen termetes méretnek számít.

Amint beleszagolt alevegőbe vissza ereszkedik négy lábra. Mintha nem is törődne veled illetve lehet, hogy ást észlelt meg rajtad kívül? Nem tudhatod mindenesetre jó lesz óvatosnak lenned.

[Cadoras]

/Kars/

Szememet összeszűkítem, végigsimítok a vessző tollazatán, ahogy a húrra illesztem. Egyenlőre nem feszítem ki csupán fülelek. Szememmel gyors fedezéket keresek magamnak, s ha egy ugrással egy fa mögé tudok kerülni, akkor odaugrok (ami elakar az elől, aki esetleg a hátam mögé került), s a fa takarásából lesem meg, van e valaki, akitől még tartanom kell.
Ha nem látok senkit, akkor sem lövöm le a medvét, mert eszembe jut, hogy a fésűben a medvétől származó kék szőrszálakat találtam. <Talán pont ez a pártfogója tért vissza? Ez esetben célom már is elértem.>

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Cadoras (Kars)
Helyszín: Gianag
Időpont: délután
_______________________________________________________________

Fedezéked akad bőven. A fák itt valahogy sűrűbben nőnek. Körbe nézel és fülelsz de senkit és semmit se vélsz felfedezni, a medve azonban egyre odébb áll és odébb megy. Lassacskán eltűnik a fák között. A viselkedése nyugodt, látszik nem tart senkitől és semmitől sem. Nem szimatol a levegőbe sem. Szemmel láthatólag nem vett észre. A szél is megfordult valahogy a hangok is kezdenek vissza térni az erdőbe. Tudod ez azt jelenti,hogy az állatok is megnyugodtak.

[Cadoras]

/Kars/

Ilyen még nem történt velem. Futni hagytam egy vadat, méghozzá ily nemes fajtát. De kifinomult ösztöneim azt súgták, hogy ne öljem meg. <Még nem jött el az ideje? Vajon miért volt ilyen nyugodt?>
Emberi jelenlétre gyanakszom, magam sem tudom miért, ezért körbenézek az erdőben, emberi nyomok után kutatva. Bár az erdőt általában vastagcsizmás talpak lenyomata borítja, én egy könnyed járású alakot keresek, ill. annak nyomait az avarban.
<Talán szerencsém lesz, s pont a szolgálóleány az, aki nyugalmat hozott erre a medvére.>

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Cadoras (Kars)
Helyszín: Gianag
Időpont: naplemente
_______________________________________________________________

Az erdőben elég sok időt eltöltesz. Tényleg bele éled magad a kutakodásba, és észre sem veszed, hogy az öreg fény, régi testvérének a sötétségnek készül a helyét átadni.

Még egy utolsó pillantás és mehetsz is amikor, érdekes nyomokra bukkansz. A nyomok legalább 10 lábnyira helyezkednek el egymástól. Szokatlanul messze vannak a nyomok egymástól. Ami érdekes lehet még, hogy az ember nyomok amelyek meglehetősen kicsik, ám férfi csizma vonásokat mutat, mindenesetben egy nagyobb fa tövében kezdődnek, illetve végződnek. A fák nem jól mászhatók, legalább is nehéz rájuk feljutni.

A medve nyomai pedig teljesen eltűntek, semmi jelét nem látod annak a kékmedvének amit délután még jól szemügyre vettél. Ezen a furcsa (még az elhelyezkedése szempontjából is furcsa) nyomon kívül mással nem találkoztál.

Mindenesetre sötétedik. A parkot -ami inkább egy szeletke erdő mint sem park- egész jól megismerted. Megtaláltad a vízeseést, amitől a kocsma csak pár lépés, ezen felül a hő forrást is megtaláltad aminek kellemesen meleg vize van. Az erdő elcsendesedni látszik, legalább is a nappali állatok szempontjából. A jól megszokott néhol világító szempárok amik mást már halálra rémisztettek volna, mintha téged üdvözölnének, hiába az erdő még is csak a te tereped még ha parknak is van titulálva.

[Cadoras]

/Kars/

Bár az erdő az én terepem, s kevés ellenfelem lehet benne nappal, éjjel veszélyessé válik, s megfelelő védelem nélkül én is prédává válhatok. Szárazabb gallyak után nézek, hogy tüzet rakhassak. A tűz az állatok ösztönében lakozó félelmet csalogatja elő. Nem óhajtok távozni, hisz akit keresek, talán itt lehet, vagy tudja, hogy ő hol van. Táborhelyet csinálok magamnak egy fa tövében, lehetőleg szemben azzal a fával, melytől eltünni látszanak a nyomok. Elkotrom a száraz ágakat a fa tövéből, kövekből körberakom a tűzrakóhelyet, s egy kevés ehető növény, tojás, vagy gumó, esetleg gomba után nézek a közelben, hogy ne éhezzek a várakozás alatt.

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Cadoras (Kars)
Helyszín: Gianag
Időpont: éjszaka
_______________________________________________________________

Rutin szerűen építed meg alkalmi "táborhelyedet". Némi élelmet is találsz pl.: bogyókat, édesgyökeret.

Az erdőben a jól megszokott hangok jönnek elő. Állatok csörtetése, éjjeli csúszú-mászók megjelenése. Tudod, hogy régóta már ez hiányzott neked. Mint egy halat akit órák után végre ismét vízbe dobnak, te is így érzed magad most az éjjeli erdő tipikus hangjai közepette.

Az állatok természetesen kerülik a tüzet, de eszedbe jut, hogy a prédád akit keresel is felfigyelhet a tűzre, és benne is éppen ezt a reakciót válthatja ki.

Mindenesetre az egész éjszakád semmit tevéssel telik el és semmi sem történik. Leszámítva persze a még éjjel sem alvó erdőt. Kékmedvének vagy fára mászó idegeneknek se híre se hamva.

[Cadoras]

/Kars/

Kissé csalódottan szenderülök el.

Másnap felkelve keresek egy forrást, ahol mosakodhatok, s visszatérek a saját, jól ismert erdőmbe, közben megeszem azt a kis élelmet, amit tegnap még nem fogyasztottam el. Itt jól ismerek már minden fát és bokrot, minden csapást, s ösvényt.
Ellenőrzöm a csapdákat, s újakat állítok ki a régiek helyére. Ezután portyázok egyet, valamiféle préda után kutatva, amit levadászhatnék.

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Cadoras (Kars)
Helyszín: Gianag
Időpont: éjszaka
_______________________________________________________________


A vízesésben megmosdasz, és felfrissíted magad. Mintha a valódi vadonban járkálnál. Ez az érzés tegnap óta benned van. Elfogyasztod igen gyér ennivalódat, ami arra elég hogy egy pár percre betömje a "száját" a kocsmai koszt után sóvárgó gyomrodnak.

Amint a csapdákat mész ellenőrizni feltűnik, hogy azokat a csapdákat amiket Sinug Kulba való megérkezésedkor állítottál fel, mindegyike le van bontva, és hűlt helyüket leled csak. Körülötte nagy csizmás lábnyomokat látsz melyek arra utalnak, hogy legalább hárman lehettek azok akik ilyen téren megkárosítottak téged.

A lábnyomokat jól lehet követni az erdőben. Úgy látod meg se kísérelték azokat eltűntetni, vagy álcázni. Érdekes módon vadat sem találsz. Mitha kihalt volna az egész "erdő".

[Cadoras]

/Kars/

Furcsálkodva nézem a csapdák hűlt helyét, majd haragra gyúlok, mikor észreveszem a nyomokat.
<Ezért meglakoltok!>
Vicsorítva nézek abba az irányba, amerre vezetnek a nyomok. Légzésem felgyorsul, majdnem fel is morgok, de aztán erőt veszek magamon, s lassan kifújom a levegőt.
Pár pillanatra behunyom a szemem, majd immár tiszta fejjel nézek a nyomokra.
Három alak. Elindulok a nyomok után, s ha frissebbekre akadok, melyek körülbelül órája lettek hagyva lelassítok, lopodzó léptekkel megyek tovább, s íjam felajzom.

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Cadoras (Kars)
Helyszín: Gianag
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

A nyomok azt mutatájk, hogy még igen frissek. Nincsenek egy órásak, és a tolvajok sem lehetnek messze. Csendesen közeledsz, ujjaid az íjjad húrján, amikor is hangokat hallasz. Ezzel egy idejűleg egy tisztást látsz, ahol egy kis faházikó van melynek közelében egy törpe és két ember áll. A két ember mintha óriás gyerekek lennének és a törpe igen szívós kérges tenyerű munkásnak néz ki. A csapdáid mind ott hevernek a lábaiknál és jókat kacagnak. Mind három kezében számszeríj van. És látszik, hogy nem mai gyerekek.

A faház oldalán különféle prémek és állatok vannak felakasztva. Az egésznek egy tipikus vadászkunyhó kinézete van.
Te most éppen egy fenyőfa vastag törzse mögött vagy, mely teljesen eltakar téged. Tőled 5 lábnyira van egy jól kitaposott ösvény. Itt az erdő ajnövényzete igen gyér, látod hogy rendszeresen vágjá és gondozzák azt.

[Cadoras]

/Kars/

Gondolkodóba esem, hogy megbosszuljam e a rajtam esett csorbát, vagy feladva a meglepetés erényét szavakkal próbáljam meggyőzni őket cselekedetük helytelenségéről.
Mindenesetre ha megölöm őket talán számolhatok a városőrség haragjával. Ekkor eszembe jut, hogy ami a városon kívül történik, azt nem torolják meg tán, s ennek a csőcseléknek is példát kell mutatnom, ki is az igazi vadász.
<Hát...sosem voltam a szavak embere.>
Első lövésem az egyik embert veszi célba, s sebesen útjára engedem a nyílvesszőt.
//Cé:32(alap+íj)+80(dobás)+10(meglepetésszerű)=122
Sebzés:5(k6)
Második lövés Cé:32(alap+íj)+62(dobás)=95
Sebzés:6+3(k6on 6os, íjász szabász miatti második dobás:3)//
Majd még egy lövés után, mit a másik emberre mérek visszahúzódom a fenyő árnyékába, hogy takarásban legyek.
Óvatosan ki-kilesek, miután vártam pár szívdobbanásnyit, de ha arra tartják épp a nylpuskát, ami fel van ajzva, akkor villámsebesen visszahúzódom. Ha nem, ill. kedvező alkalmam nyílik egy lövésre, újból támadok.
//Ha szükséges, íme még egy dobás lövésre: Cé:23(alap+íj)+83(dobás)=106
Sebzés:1(k6)//