Hónicsi

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Talán az ötödik átpakolászás után vallom be magamnak is, hogy valahol belül jól esett Li hívása, s egy picit bizsereg a bensőm a gondolatra, hogy velük tartsak. Azonban eszembe jut a látomás - és ezzel jön az ismert érzés: az elutasítás.
Kubota megjelenése megkönnyebülést hoz. Megörülök egyben, hogy elérkezett a kikötés ideje, ruganyos léptekkel indulok a fedélzetre, ahol az ismeretlen birodalom szinte karnyújtásnyira eső városát fürkészem. Szemem megakad a várakozókon a mólón, s egyből eszembe jut Kubota figyelmeztetése: "Akinél két kardot látsz, állj el az útjából.".
A legénység meghajlásával én is hasonlóan cselekszem. Nem szeretnék tiszteletlen lenni... így még a tekintetemet is a hajó padlójára szegezem.
Figyelem a beszélgetést, de csak a fülemmel - megrándulok amikor a partraszállásom és az egy hetes itt tartózkodásom áráról esik szó. Kiráz a hideg, elsápadok, de megállom, hogy ne szólaljak meg.
Görcsösen várom, hogy elmenjenek, s végre, hamar bekövetkezik ez.
Kubota szavaira szinte megsemmisülten nézek rá, már szinte elsírom magam kétségbeesésemben.*
- Kubota... Ez rengeteg pénz. Nekem nincs ennyim, rajtad pedig nem akarok élősködni. Már... már a partraszállási díjat sem tudom neked megfizetni...

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita
Helyszín: Hónicsi - Kikötő
Időpont: Pyarron szerinti 3701 – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________


Kubota csak legyint, de a tekintete morcos.

- Ugyan hagyd már! Ugyan én sem gondoltam, hogy ilyen magas árat szabnak ki, de valahol várható volt… - von vállat. Aztán kedvesen Rád mosolyog:
- És mit meg ne tennék az unokahúgomért… Na gyere, igyekezzünk. Megkeressük Akeitó kereskedőt és máris visszatérül a haszonból a partraszállásod.

Lesétáltok a pallón a mólóra, majd tovább a Kikötőbe.
Mindenhol dolguk után rohangáló kulik, szürke ruhás, rövid hajú rakiminek.
A városi őrség naranycs szürke ruhája is feltűnik néha. Meg még sok szekér, kordé, csomag, hombár, amfora, láda. Nők és férfiak, koldusok és gyerekek. Tömeg. Halszag és fekália bűze. Olaj és rothadó hínár nehéz szaga. Tipikus kikötői egyveleg.

A hátak deszkákból, néhol kövekből emelt egyszintes épületek, a jellegzetes pagodatetőkkel. A nagyobb kereskedő raktárakat saját őrség, a városi raktárakat a katonaság őrzi.

Sietősen elindultok egy nagyobb, kétszintes épület felé, amelynek egy torony van az egyik sarkán. A toronyban őrszem, tetején a város zászlaja. A főbejáratnál egy poszt, hosszú nyelű fegyverrel. A végén több mint 30 centis pengével. Komoly fegyvernek néz ki. A bejárat felett valamilyen felirat.
Sajnos nem tudod elolvasni, az úton elég volt a nyelvet és az alapvető illemet, ismereteket megtanulnod.

Kubota határozottan befelé tart.

[Niobe]

Meiko Sinjori

* Kilépve az ajtón egy pillanatra meglepődök a tömegen. Tisztában vagyok, hogy mindig ekkora a tömeg, inkább az idő múlásán lepődtem meg. Sikerül aránylag gyorsan átfurakodnom a tömegen az árushoz. *

* A sorban állók udvarias köszönésükre szerényen mosolygok egyet. Majd inkább a kínálattal kezdek el foglalkozni. Hirtelenjében nem is tudom, mit vegyek. Ekkor veszem észre az árus és a többi ember várakozó tekintetét. Gyorsan rámosolygok az árusra és megszólalok: *

- Én beállok a sor végére, és míg várakozok kitalálom, hogy mit szeretnék enni. Hirtelen még magam se tudom, és addig nem akarom feltartani a sort.

* Majd meghajolok, és sietősen a sor végére beállok. *

< Mit egyek? A nyers hal nem vonz most igazán. A kagyló szintén. Esetleg a pirított hús? Hm, ahhoz még korán van. Legyen a sült hal. Veszek egy jó kiadós adagot, meg majd iszok hozzá teát. Igen, ez jó lesz. >

* Míg várakozok, figyelem a nyüzsgő tömeget és forgatagot. *

[Yvett de Crei]

(Kita)

- Igen. Az unokahugodért, de én nem vagyok az. Ragaszkodom hozzá, hogy ledolgozzam ezt az összeget nállad. - *még a fedélzeten mondom neki mindezt, egy mély meghajlás kíséretében. Komolyan is gondolom.
Mihelyst sikerült ezen túllépnünk és elindulunk követem. Ügyelek arra, hogy ne lépjek melléje - mögötte maradok csendben figyelve mindenre. Érdeklődve, kíváncsian tekingetek szét magam körül - az újdonság varázsa még a kikötői bűzt is elviselhetővé teszi valamennyire, így ez miatt nem zavartatom magam.*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Pyarron szerinti 3701 – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Beállsz a sor végére, és nézelődsz. Az irodából kilép a vaskosabb segéd, Suikra.
Odaint neked, majd a nagy raktárépület felé távozik. Még látod befordulni a sarkon.

Hamar sorra kerülsz Te is, a kereskedő 5 bant kér el a halért. A hal friss, és illatos. Pirosan ropogósra van sütve. Mások az utcán fogyasztják az ételt, neked van választási lehetőséged.
Ha megvárod, míg három szekér elmegy az úton előtted, visszamehetsz az irodába enni… Ott csinálhatsz magadnak teát is.

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita
Helyszín: Hónicsi - Kikötő
Időpont: Pyarron szerinti 3701 – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Kubota Rád pislant, és elmosolyodik:

- Te ana! Olyan vagy nekem, mint az unokahúgom, bár magam sem értem miért… Egy szót se erről többet!

Az épület valami hivatalos hely lehet, Kubota egy íróállvány előtt álló tisztviselőhöz lép.

- Komban wa! Ma reggel érkeztem, a papírjaim, és a hajóé. – köszönti meghajlással a hivatalnokot, és adja át a papírokat. A hivatalnok felnéz és szintén meghajol:

- Dzaimasz’! Köszönöm, méltánytalanul megkönnyíti a dolgomat, Kubota szei. – mosolyog kísérődre.
- És a szennjó? – néz Rád, miközben meghajol.

- Ő az unokahúgom. Egy gjó a szigetekre lépési engedélyéért, kiállítanád a szükséges iratokat?

- Hogyne! Kisasszony! Szükségem lenne a Teljes nevére, a születésének évére, hónapjára és napjára. És hogy milyen célból érkezett az Ég Alatti Birodalomba…

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Kubota mögött 2-3 lépéssel megállok és onnan figyelgetem, hogy mi történik körülöttünk. Persze a hivatalos papírmunka annyira nem érdekel, így inkább a belső tér díszítése, kialakítása vonzza tekintetem. Kíváncsian és érdeklődve tekingetek körbe, és csak akkor ocsúdom fel, amikor meghallom az "unokahúgom" szót. A hivatalnok meghajlására én is hasonló módon hajlok meg előtte - s nem egyenesedem fel míg nem kérnek erre.*
- A nevem Kita Yadah. Pyarron szerinti 3680-ban születtem, tavasszal... - *elhallgatok egy pillanatra.*
<Pontos hónap, nap? ... Sosem tudtam... ^^>
- Jövetelem célja a tanulás az önök birodalmában.

[Niobe]

Meiko Sinjori

* Várakozás közben látom meg Suikrát távozni az épületből. Köszönésére válaszul én is intek neki. Majd ahogy eltűnik a sarok mögött visszafordulok, és tovább várakozom a reggelimért. Amint én következem, gyorsan ki is fizetem, a visszajárót elteszem, majd átvéve a csomagot, félrevonulok, átadva a helyemet az utánam következőnek. *

* Az illata mennyeien finom, és már alig várom, hogy elfogyasszam. Meg sem fordul a fejemben, hogy az utcán egyem meg, mint pár ember, hisz csak át kell menni az úton, vissza az irodába. Megvárom a három szekeret, majd átfurakodom a tömegen. Az ajtóban ismét leveszem a lábbelimet, intek Hagának, hogy csak én vagyok az. *

- Kérem Haga, készítene nekem egy finom forró teát és behozná az asztalra? Köszönöm. * rámosolygok, megvárom válaszát, majd bevonulok férjem szobájába, behúzom az ajtót és leülök az asztalhoz. Kicsomagolom a halat és nekilátok reggelizni. *

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Körülnézel az utcán és mivel semmi különös nem történik közel- s távol, így szépen visszasétálsz az irodába.
Haga felnéz jöttödre, udvariasan rád mosolyog. Kívánságod hallva kissé meghökken, jól láthatóan. Hiszen eddig azon ritka alkalmakkor, mikor eljöttél Akeitóval ide, mindig Te szolgáltál fel teát a férjednek és vendégeinek. De gyorsan összekapja magát és bólint egyet.

- Természetesen Mieko-szei! Azonnal viszem! – s már teszi is a szoba sarkában lévő kis forralóra a teáskannát.

Belépve a belső irodába hozzálátsz a halhoz, mely nagyon finomnak bizonyul. Pár perc múlva halkan kopognak az ajtódon, és Haga lép be az ajtón. Kezében egy kis lábakkal ellátott asztalka. Leteszi az asztal túlfelén, majd a kis asztalra pakolja a csészét, a kannát, és az ízesítőket. Tölt neked, majd meghajol.

- Egészségére Mieko-szei!

Ekkor egy elnyújtott kiáltást hallotok kintről, az ablakon keresztül…

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita
Helyszín: Hónicsi - Kikötő
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________


A hivatalnok kérdőn néz rád, Kubota gyorsan közbeszól.

- Szumiszen, még nem igazán ismeri ki magát az itteni időszámításban. A Dzukija-korszak 158. évére gondolt az ana.

- Értem… - némi ecsetvonás és egy pecsét után átnyújtja a tekercset neked, két kézzel. – Tessék, és kellemes itt tartózkodást! – némileg gunyorosnak hat ez a mondat, az arca kedvesen mosolyog.

Kubota gyorsan kirángat a hivatalból, majd az utcán elneveti magát.

- Bocsáss meg, Kita! Elfelejtettem a legalapvetőbbet közölni… a pontos dátumot…
- Most a Dzukija-korszak 179. évét írjuk, a Virágok havának második napja van. Még 13 nap és itt a Hanami ünnepe… De most siessünk a batáromhoz… Három hónapja nem láttam, éppen esküvőre készült… Kíváncsi vagyok az asszonykájára.

Ahogy a tömegben a pagodatetős házak között elindultok nyugatnak, Kubota nagyon várakozónak tűnik, szinte majdnem rohan…
Hamar át is értek a Kereskedő-negyedbe, erről a város narancs-szürke ruhás őrposztja tudósít.
A forgalom itt is hatalmas, a tömeg összetétele sem sokban változik. Bár itt mintha több lenne a színes és jobb minőségű felső-khitama.

Körbenézel: továbbra is raktárak, vendéglők, szegényebb szállások, egy-két díszesebb porta.
Meg egy férfi a tömegben, ismerős málhazsákkal a vállán, és kecskeszakállal. Nagyon-nagyon ismerősnek tűnik.

[Niobe]

Meiko Sinjori

* Haga meghökkenését látva eszembe jut, eddig mindig én készítettem a teát. Most viszont nem vagyok hajlandó, hisz az olyan lenne, mintha még mindig élne férjem, és az emlékek hatására biztos, hogy elejteném a szobában az egész tálcát. Szomorú tekintettel fordulok a szoba felé, egy pillanatra elgondolkodom, majd sóhaj kíséretében bemegyek és behúzom az ajtót. *

* Azalatt a pár perc alatt, míg Haga meg nem hozza a teát, elpusztítom a hal felét. Mikor leteszi a fájdalmasan ismerős kannát és csészét, felötlik bennem a gondolat, hogy megkérem, öntsön nekem. De szerencsére udvariasságból is önt nekem. *

* Épp szeretném megköszönni a kedvességét, amikor kiáltást hallok kintről. Ránézek Hagára, majd megszólalok: *

- Kérem Haga, menjen ki és nézze meg ki az, én leöblítem a kezem, majd sietek ön után. Köszönöm.

* Ezzel felállok, odalépek a mosdótálhoz, gyorsan megmosom a kezem és a szám, majd kisietek az előtérbe. Felveszem a lábbelim és kimegyek az utcára Haga után, hogy megnézzem, mi történik odakint. *

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Kedves mosollyal az arcomon köszönöm meg a jókívánságot a hivatalnoknak, miszerint érezzem jól magam az országukban. A gunyorosságot furcsának találom, de még Kubotának sem teszem szóvá. Mély hajlással köszönöm meg illedelmesen tenyereimet összeérintve magam előtt.
Odakint egy kicsit értetlenkedve nézem Kubotát.*
- Aha... Ezt így elsőre nem biztos, hogy megjegyzem bácsikám. ...
*Aztán csak bólintok egyet mosolyogva, hogy siessünk. Legalább többet is láthatok ebből az országból. Igaz, hogy bámészkodni nincs nagyon idő, de bizakodom abban, hogy nem mindig fogunk ennyire rohanni.
Aztán feltűnik a tömegben egy ismerős arc...
Automatikusan kapok Kubota karja után - még azt is elfeledve, hogy ez a mozdulat itt mennyire illetlen -, s nyöszörögve tudom csak halkan neki mondani a következő szavakat.*
- Az a férfi... az... a málhazsákkal... gyilkolni fog.... láttam... Nem... nem engedhetjük... - *pár pillanatig csak meretdten nézem az illetőt, miközben beszélek, majd a lábam visz magától a férfi után.*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Haga gyorsan bólint egyet:

- Eia! Azonnal! – s gyorsan kisiet a szobából, majd hallod az irodából kilépni.
Míg a kezedet mosod, az ablak alatt dobogó lábakat hallasz, valószínűleg Haga az, ahogy a raktár felé siet. Belegondolva tényleg arról hallottad a kiáltást.
Gyorsan az ajtóhoz lépsz, belebújsz lábbelidbe, és a raktár felé indulsz.
A raktár épülete félig az iroda mögött van. Egyik oldalról a Szuva klán egyik kereskedőjének nagy épületkomplexuma, állandó őrséggel, a másik oldalról viszont egy utca határolja a ti raktárotokat. Így a raktár kapujához az iroda bal oldala felől, vagy a jobb oldalon lévő utcából lehet eljutni, melynek sarkán az iroda áll…

Ahogy hátraérsz, az a látvány fogad, hogy üres dobozok halma előtt négy alak üti Hagát, aki hősiesen próbálja megvédeni magát. Kevés sikerrel.
A fickók a kikötői szegények egyszerű, fakókék és szürke színű ruháit hordják. Az üres dobozok mellett három megrakott kordé várakozik, talán éppen ezeket szerették volna magukkal vinni… Fegyvert nem látsz náluk…

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita
Helyszín: Hónicsi - Kikötő
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Kubota igen meglepődik hirtelen mozdulatodon, majd érdeklődő, hitetlenkedő arcot vág a kijelentésedre, miszerint az az alak gyilkolni fog…
A környezetetek viszont látszólag egyáltalán nem foglalkozik veletek és a megtorpanásotok körülményein. Egy csapat utcagyerek rohan el melletettek, és egy kordét toló csóin káromkodik hangosan:

- Miért nem álltok félre beszélgetni, suratok! Félre, félre!

Kubota félrevon az útból.

- Jól vagy, Kita? Miből gondolod, hogy egy gyilkost látsz? És honnan tudod, hogy gyilkolni fog?

A jövendőbeli gyilkos után lendülsz, de most Kubota az, aki lefogja a kezed.

- Várj már te lány! Nem rohanhatsz csak úgy bárki után az utcán, azzal a felkiáltással, hogy gyilkolni fog! Akkor a fél város után rohanhatnál… Ha mindenképpen utána akarsz menni, akkor nem bánom, követheted, de – emeli fel az ujját figyelmeztetően – csak távolról. Úgy látom úgyis a Kereskedő-negyed felé tartunk, az nekem is megfelel…

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Taro
Helyszín: Hónicsi előtt
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

A kapun ki-be haladnak, sietnek, andalognak a helyiek és a vándorok. Kereskedők, hjakusók, kódzák, csóinok, muszatasik, egy-két pap, néhány hölgy egy hordszéket kísérve… Miért pont téged állítottak meg? Rejtély.
Az első őr mindenesetre érdeklődve mér végig:

- A Haname ünnepére? Igen, tényleg. Pár nap csupán és bontják szirmaik a cseresznyefa virágai. Üdvözlégy hát városunkban Kaito no Taro! – hajol meg feléd ismét.
– Melyik Klán szülötte vagy, szei?
- Tudom, illetlenség egyszerű őrként ilyet kérdezni Tőled, de a mostani helyzet szükségessé teszi. És az Udzsid monját nem látom, csak az iskoládét… - hajol meg újra az Első őr, s vele a két embere.

A széles úton, mely a Torakaidó városból kivezető szakasza, nem igazán figyelnek fel rátok. Mindenki a maga dolgával foglalkozik. A város képe innen a kapuból, tiszta és rendezett. Kis előkertek, piros cserepes házak, pagodatetőkön lebbenő zászlócskák… és a kapuk feletti lampionok teszik színessé az utcaképet.

Kereskedővároshoz méltón a forgalom és a tömeg nagy. Színes kavalkád ez, melynek színeit a pasztellszínű-, kék-, szürke-, tarka- egyveleg alkotja.