Szárazföldön és tengeren

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - reggel
_______________________________________________________________

Tanesaruban bennreked a következő mondat. Csendesen szemlélitek az út közepén álló magányos alakot, te még a környező bozótost is szemmel tartod. A háttérben nyugatnak a Sirigami sötétlik komoran.

Pár perc telik el, de még mindig semmi nem mozdul. Társad hirtelen hozzád fordul és úgy suttogja:
- Maradj és figyelj. Én hátraszaladok a szekerekhez. Majd Udjiró eldönti mi legyen.

S mint aki nyúllal lett keresztezve, rohan visszafelé az úton, magadra hagyva egyedül.
Immár csak ketten álltok az út közepén, egymástól vagy 100 lépésnyire.
A férfi nem mozdul, nem rezdül, feje lehajtva, rád sem néz. Csak támaszkodik hatalmas kardjára és ácsorog.

[Con Larrodan]

(Hiro)

- Legyen hát *bólintok komoran* Figyeljetek hátulra is, ne hogy hátba kapjanak minket...

*A gyors távozást csak mosolyogva nézem... lehunyom a szemem, lassan beszívom majd kifújom a levegőt, és újra felpillantok. Felkészülök, ha kell elő tudjam rántani fegyvereimet... s lassan elindulok előre... kb 10 15 lépésnyit és közben folyamatosan figyelek mindkét oldalra... és várom történik e valami. Ha nem lassan araszolok előre de összesen max 50 lépést.*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - reggel
_______________________________________________________________

Alig 50 lépésnyire vagy már csak a férfitől, innen már a lehajtott feje ellenére az arcának kis részét is ki tudod venni. Mintha mosolyogna, vagy vicsorogna.
Hiába hallgatózol semmi,- az erdőtől megszokott hangoktól idegen – zajt, hangot nem tapasztalsz. Mintha az egész Ég Alatti Birodalomban csak ti ketten lennétek élő emberek…

A fák suhogása a bal oldaladon, a rét napfényes hullámzása a jobb oldalon…
A távolban a síkság felé apró alakokat látsz mozogni, de nem tudod kivenni mik is lehetnek. Innen csak fekete pontok a zöld mezőben.
A fák mögött pedig a hegyek árnyéka sötétlik, alig egy-két nap alatt el is érhetnéd őket. Eszedbe jut az otthonod. Ezek azok a bércek, melyek közt családoddal éltél.
Ott haltak meg szüleid és testvéred is…

A karaván felől sem hallatszik semmi zaj, valószínűleg megálltak ők is. De akkor hol lehet az erősítés?

Mindenesetre az előtted álló nem mozdul, nem beszél továbbra sem…

[Con Larrodan]

(Hiro)

<Hmmm, az erdő neszei megvannak... Akkor az állatok nem találtak semmi szokatlant, nyugodtan vannak... ergo a férfi egyedül van. Ellenben furcsa, hogy a többiek felől egy árva hang sem hallatszik. Ez nem tetszik... de nagy fiúk már, Az Acél hatok... hehh... az én ellenfelem itt vár. Sokkal masszívabbnak tűnik mint az előző tejfeles szájú, vigyáznom kell vele.>

*Elhesegetem a felperzselt otthonom képeit... közelebb kerültem a régi klánom területéhez mint szükséges. El kell intéznem ezt a fickót és megnézni a többieket mit szarakodnak már...

Így lassan újra elindulok, kis lépésekkel, s legkésőbb 15 lépésnyire a férfitól ismét megállok.*

Búcsúajándék
testemnek: ha akarja,
végsőt lélegzem.

*Várok néhány pillanatot, előreugrom s fegyvereimet előrántva fejre támadok.*

Taito
KÉ: 1k10+52 = 4(+52) [56]
TÉ: 1k100+90 = 47(+90) [137]
VÉ:
Sp: 1k10+1 = 7(+1) [8]

Soto
KÉ: 1k10+52 = 1(+52) [53]
TÉ: 1k100+69 = 92(+69) [161]
VÉ:
Sp: 1k6+2 = 5(+2) [7]

[Con Larrodan]

//OFF Srry, elírtam a Soto kezdőjét... -.- Csak 40 az alapom, így dobással összesen az 41 a VÉ: 112. (a copy-paste hátrányai) és ugye fej dupla sp-t számít?//

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - reggel
_______________________________________________________________

//Off: Nem tudok ilyen szabályról, miszerint a fejen dupla a sérülés… Hol olvastad? Én nem találtam az ETK-ban.//

A lassú közeledésed semmiféle reakciót nem vált ki a férfiből.
Rövid szünet után fegyvert rántasz, majd egy szökkenéssel pengetávolságra kerülsz. Lecsapó kardjaid elérik a célpontod fejét, hosszú vágásokat ejtve rajta. Hatalmas kardja hiába csapódik a magasba, nem tudja elkerülni támadásod.
A hosszabb pengéd vércsíkot fakaszt, míg a rövidebb csontig hatol. De csak ez utóbbi képes arra, hogy valamilyen mély nyögést csalogasson ki ellenfeled ajkán.

Ilyen közelről már teljesen tisztán szemügyre tudod venni ellenfeled.
Ruházata, vértje koszos és használatos. Kardja azonban makulátlan. Arcára torz vigyor fagyott, tekintete üresen és pislogás nélkül mered rád.
A környezetében iszonyú bűz érződik, ürülék és vizelet szaga. Vicsorgó fogai között romló húscafatok ötlenek szemedbe.

Hihetetlen izmok mozdulnak meg ruhája alatt, és a hatalmas kardja könnyedén a levegőbe emelkedik, hogy lecsapjon rád.
A csapását csak éppen hogy tudod elkerülni, a füled mellett zúg el a hatalmas penge, ahogy a két kardoddal félrecsapod.
Ha eltalált volna, biztosan a fejedet veszi.

[Con Larrodan]

(Hiro)

//Off: Mi asztaliban mindig így játszottuk, de akkor az házi szabály volt, okés csak standard sp

<Huhh, ez közel volt. Vigyáznom kell, ne hogy eltaláljon, mert abba esélyes hogy belepusztulok. De ez a bűz, ez az üres tekintet. Egy ilyen ütéstől amit a fejére mértem rég bele kellett volna pusztuljon. Ez már nem él! Az istenekre! Mihamarabb be kell fejezzem ezt a harcot, és lehetőleg sebesülés nélkül.>

*Oldalazva körözök az ellenfelem körül, s a megfelelő pillanatban teljes erőmből suhintok továbbra is a fejére, míg a rövidebbik pengémet védekezésre fogom be.*

Akaraterő: 18(17) - Próba: 1k10 = 1 [1]

Taito:
KÉ: 1k10+37 = 5(+37) [42]
TÉ: 1k100+95 = 79(+95) [174]
VÉ: 124 (-25)
Sp: 1k10+1 = 1(+1) [2]*2 (a Raigei miatt)

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - reggel
_______________________________________________________________

Pillanatnyi szünetetek a harcban számodra komoly esélyt jelent. Ellenfeled elvétett csapása után újra készenlétbe helyezi nódaisi-jét. Az arcán patakzó vértéről tudomást sem vesz, egyedül téged figyel meredt, halszerű szemekkel.
Összeszeded lelkierődet és egy gyors csapást indítasz a feje felé. A rövidebb kardod védekezésre tartalékolod, míg taitod hatalmas erővel zúdul az ellenfeled fejére.
A bal arcát találod el, bár csak a penge hegye hasít húsba, de az ismét csontig. Vére újra beszennyezi kardod, ezúttal ruhádra is fröccsenve…
Áldozatod magas hangon felsikolt a csapásodra, majd támadásra lendíti kardját.

Gyors helyzetfelismeréssel rájössz, hogy van még időd újabb csapást irányozni rá, mielőtt lecsapna a kardja…

[Con Larrodan]

(Hiro)

<Ehhh... nem volt tökéletes vágás, de az ég szerelmére... Keményebb dió mint gondoltam. Még lenne időm lesújtani mielőtt rám támadna... De megéri? Mi lenne ha csak szimplán védekezve hátrálnék, hogy a csapása után újra támadhassak? És ha megpróbálnám csonkolni a fegyverforgató kezét? Ez lenne a helyes. Két kézzel forgatja, így biztosan kiesne a kezéből...>

*Hirtelen ötlettől vezérelve kilépek oldalra, s lesújtok, megpróbálom csonkolni az egyik fegyvertartó kezét. Rövidebb pengémmel továbbra is védekezem.*

Taito
TÉ: 1k100+75 = 51(+75) [126]
VÉ: 124
Sp: 1k10+1 = 10(+1) [11]

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - reggel
_______________________________________________________________

A lecsapó pengéd eléri az ellenfeled karját, de a csapásod túl erőtlen ahhoz, hogy levágja a testrészt. Így csak egy szép, egyenes és vérző vágást ejtesz a karon.
A védekezésre felemelt kétkezes fegyver közben újra felemelkedik, majd mint egy hegyomlás zúdul le rád.
Ellenfeled rezzenéstelen és kifejezéstelen tekintettel támad, te pedig ismét védekezni kényszerülsz.

A sotód menti meg a bal karodat, s ezzel valószínűleg az életedet is. A hatalmas nódaisi pont a bal válladat hasította volna ketté, ha a rövidebb pengével le nem vezetted volna a csapást. Így csak a földbe vájt mély árkot a kard.
Ellenfeled ezt a fordulatot is a higgadt, üres tekintettel veszi tudomásul, csak a vigyora marad idegesítően az arcán. A fegyvere ismét emelkedni kezd, ahogy a következő támadáshoz huzakodik neki…

[Con Larrodan]

(Hiro)

*Nagyot fújok ahogy a hatalmas penge mellettem a földbe csapódik...*

<Azta rohadt... Honnan van még ennyi ereje? Majd hogy nem darabokra vertem a fejét és még mindig ilyen elemi erővel csapkod a nódasijával... Le kell szedjem a karját...>

*Továbbra is oldalazok, majd egy váratlan pillanatban közelebb lépek és újra csonkolni próbálom a kezét, a rövidebb pengém védekező tartom magam mellett.*

Taito
KÉ: 1k10+37 = 1(+37) [38]
TÉ: 1k100+75 = 71(+75) [146]
VÉ: 124
Sp: 1k10+1 = 10(+1) [11]

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - reggel
_______________________________________________________________

A taitód szép egyenes vonalat rajzol ismét az ellenfeled karjára, csontig hasítva a húst. S bár levágni a férfi karját nem sikerült, mégis hevesen összerázkódik, és a tekintetébe élet költözik.
Kín és fájdalom honol a szemében, ahogy összekapcsolódik a tiéddel.
Pengédről a vére csorog, és ő mégis elmosolyodik lassan, kisimulnak a torz vigyorba rándult izmok arcán.
A megkönnyebbülés mosolya ez.

Halkan szól hozzád, a szinte természetellenes csendben tisztán hallod szavait.
- A napfény ragyog,
Köszönöm hát, barátom!
A Köd meghátrál.

Még folytatná, mondana valamit, mikor hirtelen cuppanással és reccsenéssel egy vessző üti át a lábát, eltörve azt.

A férfit azonnal leveri a lábáról a találat, megpördülve arccal a poros útra esik.
Nem mozdul, tagjai elernyednek. A sebeiből folydogáló vér lassan iszapot varázsol az út porából. Szájából egy sötét árny-szerű gomoly tör elő, majd oszlik el a levegőben. Jeges borzongás fut végig hátadon, kiráz a hideg a látványtól. Ha nem figyelted volna épp az arcát, akkor nem is vetted volna észre a jelenséget.
Tekintete újra üvegessé válik, de ez már egy halott ember tekintete.

A hátad mögül kurjantást hallasz.

// Off: Jutalomból a harci tapasztalatért +1 TP-ben részesítelek //

[Con Larrodan]

(Hiro)

- Nyugodj békében... barátom. *suttogom az elhanyatló testnek. Meghajolok a férfi felé, megköszönve a harcot.*

<Vége hát, megszállta valami, azért volt ily kitartó... de most már megpihenhet. Hopp, de ez egy nyílvessző! -.- De a zsoldosoknál nem volt íj. Basszus...>

*Hirtelen perdülök meg, s nézem meg honnan jött a vessző, majd még azzal a lendülettel futok/ugrok be egy fa takarásába.*

//Köszi! ^^

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - reggel
_______________________________________________________________

A hirtelen jött felismerést gyors cselekvés követi: megperdülsz és beugrasz a legközelebbi fa mögé.
Csak amikor már a biztonságos, majd három saku széles deszkának való mögött lapulsz, akkor jössz rá, hogy az úton feléd közeledő két alak tulajdonképpen veled van.

Az egyik Tanesaru, a másik az egyik nő a Hatokból. A nő egy niarei íjat tart a kezében.
Tanesaru volt, aki kiáltott neked.
Még úgy 30 ríre lehetnek a csatád helyétől.

[Con Larrodan]

(Hiro)

<Ijesztgetik itt szegény embert... Nah...>

*Most már nyugodtan előlépek és elindulok a többiekhez.*

- Merre voltatok? Visszább is társaságot kaptatok?

*Eközben iszok pár kortyot a tömlőmből, csorgatok keveset a kardjaimra, s lerázom róla a vért, majd visszacsúsztatom "nyughelyükre".*

<Semmi sérülés, ép ruházat... hmmm...>