Hónicsi

[Yvett de Crei]

Youki Yakhuso (Youki Micsinaga - álnév)

*Míg a szolga mutatja az utat a Dandzsódai felé lázasan jár az agyam azon, hogy hogy is oldjam meg a feladatom. Ismeretlen város, ismeretlen terep - de nem lehetetlen feladat.
A hivatalhoz lépkedem, egyenesen az őrhöz - ekkor egy fiatal nő és egy Kaoraku pap jelenik meg a hivatal kapujában. Érdeklődésem feléjük fordul. Úgy döntök, hogy még nem lépek színre. Először követem a párost - bár tudnom kellene, hogy ez a fiatal nő Meikó e vagy sem - de ennyi kockázatot bevállalok. Ha nem, másfele fogok keresgélni - meg persze máshogyan.*

[Kijoe]

Sidoshi

*Mikor visszajön Akive szei, figyelmesen végighallgatom, majd mondandója végeztével meghajlok előtte és a katona kíséretében elhagyom a Hivatal épületét. Örülök, hogy Meiko vette el a pénzt, nekem nem igazán van rá szükségem és nem is lett volna helyénvaló, hogy egy pap vegye el az erszényt. Mikor kiérünk én is biccentek a katonának, majd Meiko mozdulatát követve, kissé eltávolodunk a Hivataltól. Végighallgatom Meiko mondandóját és már bólogatok is mikor mondja, hogy menjünk vissza az irodába.*

- Én sem szeretnék egyhamar visszakerülni ide. Egyetértek abban, hogy visszamenjünk az irodába és szétnézzünk kicsit a papírok között. - mosolygok vissza a fiatal és igen vonzó Meiko-ra.
- Ha gondolod indulhatunk is. - tekintetem abba az irányba néz amerre jöttünk a katonákkal és várom Meiko reakcióját.

* Miközben megegyezünk, hogy visszamegyünk a raktárhoz, kicsit körbejáratom a tekintetem, mert az az érzésem, hogy figyelnek. Főleg azok után, hogy végigkísértek minket a katonák, nem lenne meglepő ha figyeltetnének minket az alvilág emberei.*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko, Sidoshi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délután
_______________________________________________________________

Elindultok az utcán, visszafelé a szűnni nem akaró tömegben a Kereskedő negyed felé.
Bár ritkán járt eddig Meiko erre, visszafelé könnyű megtalálni a jó irányt: sok kereskedő, és egy-egy Kereskedő Ház/Család egyenruhájába öltözött szolga siet arra felé.
Hamarosan egyre több kúpkalap, szalmából készült fejfedő jelzi, hogy már elhagytátok a Nemesi negyedet. Meztelen talpak surrogása, izzadt emberszag, helyenként lepusztult falú házak jelzik a Kereskedőnegyedben lakók nem annyira fényűző életét.
És mégis: a legtöbb ember arcán vidám mosoly ül, a napi gondok ellenére is. Csendes beletörődéssel húzzák magukra a szakadt mikót, hogy nap mint nap robotolni induljanak, abban a biztos tudatban, hogy a Zamsza legközelebb akár jobb életet is adhat nekik.

Ti csendesen, ám határozottan haladtok a Sinjori raktár felé. Meiko is nyugodtabban lépdel hazai pályán, Sidoshi viszont érdeklődve forgatja a fejét.
Két okból is: az egyik, talán elcsíp valami utalást a családja régi lakhelyére. A másik, mert úgy érzi, ennyivel nem kúszták meg, és talán most is figyelik őket…

Így most Sidhosi figyelő szemeket keres, akik talán őket lesik.

// Off: Sidhosi, egy Érzékelés próbát kérnék. //

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Youki
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed- Nemesnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délután
_______________________________________________________________

A pár, akik magukra vonták figyelmedet elég feltűnő jelenség.
A fiatal nőnek a khitamája eléggé vérben ázottnak tűnik, és a pap is elég viharvert. Bár a fekete ruháján annyira nem feltűnő, mint a társnője világos ruházatát belepő vér, gyakorlott szemed azonnal látja, hogy bizony az ő ruházata is bőven ázott ebben a matériában.

A fiatalok – hiszen mindketten azok – elindulnak a város forgatagában.
A városban, amit te egyáltalán nem ismersz, és számodra teljesen idegen.
Bár éltél már ilyen nagyvárosban, és a nagyvárosok hasonlítanak egymásra, ez mégis más azért. Másabbak az itt élők, az utcák, a szagok, a levegő, a házak…
Ismeretlen terepen vagy, mindenféle értelemben.
A lehető legnehezebb feladatot kaptad, erre most jössz rá.

Közben próbálsz végig feltűnés nélkül a párocska nyomában maradni, de helyismeret nélkül ebben a tömegben ez szinte kényelmetlen közelségből vagy kénytelen végrehajtani…

// Kérnék egy Érzékelés próbát //

[Yvett de Crei]

Youki Yakhuso (Youki Micsinaga - álnév)

*Különös a vérben ázott ruha a fiatal nőn és kísérőjén, a papon. Mindenesetre bizonyára mozgalmas napjuk lehet, s fárasztó, ami talán az én malmomra hajtja a vizet - bár ki tudja, egyeseknek az érzékei ilyenkor a legélesebbek. Igyekszem a tömegben egy szokványos egyszerű mindennapi nőnek mutatkozni, s a legkevesebb feltűnéssel követni őket. Aggaszt, hogy ismeretlen a terep, hisz így lehet a legjobban behúzni egy csapdába. Persze engem sem ejtettek a fejemre, különben nem is lennék az aki/ami...*

//Érzékelés próba:
15-ös érték (14+1 módosító)
1k10 = 10 [10] //

[Kijoe]

Sidoshi

*Az utcákat járva, figyelek minden apró jelre ami esetleg az Akiteva családra utalhatna, de igazából abban reménykedem, hogy a Sinjori ház feje tud majd némi információval szolgálni a családom ingó-ingóságaival kapcsolatban.*

<Igazából azt sem tudom, hogy él-e valamilyen rokonom vagy mindenkit lemészároltak azon napon? A pap aki kimentett, nem tudott erről semmit. Ő azt mondta, hogy a Sárkány szavára cselekedett, mikor elvitt a kolostorba. Attól a pillanattól pedig a régi életem megszűnt és egyike voltam a Sárkány újonnan növekvő pikkelyeinek.>

*A gondolataim a családom körül járnak, azonban a tudatom egyik szegletében, ami a veszélyre szokott figyelmeztetni, folyvást ingert érzek arra, hogy ne csak a házakat nézzem, hanem az esetleges ellenséges kémeket, megfigyelőket. Így hát, miközben úgy teszek mintha csak a házakat bámulnám, bizony körbe-körbe járatom a tekintetem a tömegen is.*

/Érzékelés próba:
Érzékelés: 14

Dobás: 1k10 = 9 [9]/

[Niobe]

Meiko

* Örülök Sidoshi válaszának, így gyorsan felmérem a terepet, majd elindulok visszafelé az irodába. Nem szeretem a nyüzsgő, tolongós, embertömeget, de még mindig biztonságosabb, mint a rövidebb, sikátoros úton haladni, ahol bármikor megtámadhatják az embert. Mára több verekedés nem hiányzik, így maradunk a főúton. Közben eszembe jut, főleg a gyomrom korgását hallva, hogy bizony délutánra jár az idő, és a kevés és félbeszakított reggelit kivéve nem sok mindent ettem még ma. Így visszafelé menet ételárus kocsit keresgélek, esetleg olyat, aminek a kínálatát ismerem, és ha találok, akkor oda araszolok, közben szólok a papnak is. *

- Nem tudom hogy vagy vele, de én nagyon éhes vagyok, így itt megállunk. Megvesszük gyorsan az ételt, és majd az irodában elfogyasztjuk, közben keresgélünk.

[Marcus]

Jaeda no Kaito no Taro
_________________________

A tarka szöveteket áruló kereskedő feltekintett az előtte álló ifjúra.
- "Komban-wa, sugasa." - köszönt vissza a középkorú férfi - "Sinjori szei? Az idősebb valószínűleg a házukban tartózkodik most. Az Aranyszövő utcában megtalálja a házukat. A fiatalabb Sinjori halála óta már nem igazán foglalkozik az üzlettel, azt jelenleg a menye próbálja igazgatni, bár mindenki arra gondol, hogy hamarosan el lesznek adva a Sinjori-érdekeltségek. Kár értük, mert szép jövő állt a Sinjori ház előtt. "

Taro meglehetősen kényelmetlenül érezte magát, de igyekezett ennek legkisebb jelét sem mutatni a kereskedő előtt. Továbbra sem értette, hogy mit tudhat egy egyszerű kereskedő az ő Családja pusztulásának körülményeiről. Egy pillanatra elgondolkozott a hallottakon. Az ifjabb Sinjori halála vagy egy egyszerű egybeesés, vagy lehet, hogy van valamilyen úton köthető a Jaedák bukásához? Ez a válasz, mint a többi, még váratott magára. Azonban Taro remélte, hogy végre hamarosan válaszokat kap.

- "Azt oda és azt oda." – utasította a kereskedő egyik segédjét, aki éppen a sokszínű portékát rendezte, miközben arcán a bizonytalanság vert tanyát. A férfi még pár pillanatig mutogatott a fiatal inasnak, majd ismét a az ifjú Jaeda felé fordult - "Mi dolga van egy sugasának a Sinjori családdal?"

A sugasa tekintete egy pillanatra összeszűkült a kereskedő illetlen kérdésére, majd eszébe villant, hogy nem viseli egyetlen ház monját sem. Kardkészletén és az iskola jelén kívül semmi más nem utalt valós származására.
- Mindössze egy apró üzleti ügy. - válaszolta egy kényszeredett mosoly kíséretében - Megkérhetném, hogy igazítson útba az Aranyszövő utca felé?

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Taro
Helyszín: Hónicsi –a Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délután
_______________________________________________________________

- Menjen csak itt végig, ezen az utcán, majd forduljon balra. A búzaraktáraknál – könnyen felismerhető a hatalmas hombárokról – menjen a második utcán jobbról számolva. Az utca végén válassza a harmadik utcát balról, a végén már az Aranyszövő utcát fogja találni. Egyenesen belefut. – igazít el a kereskedő, majd egy gyors meghajlás után elszalad a kétbalkezes segédje után, fennhangon szidva őt…

Az Aranyszövő utcát némi bolyongás után megtalálod, az útbaigazítás meglepően pontosnak bizonyul.
Most ott állsz az Aranyszövő utca közepe táján.

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko, Sidoshi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délután
_______________________________________________________________

Egy óra sem telik bele, és már a raktár környékén vagytok. Egy saroknyira egy kifőzde áll, Meiko már ettél itt, jó ételt csinálnak.
Maga a kifőzde nem túl nagy, ám finom illatai vannak. Az ételt itt vagy az utcán leülve szokták megenni, vagy hazaviszik.

Beálltok a sorba, és rendeltek magatoknak.
Az étel egy adagja 3 ban-ba kerül, és azt választotok, amit szeretnétek enni.
Bambuszos, zöldséges sültek, rizs, tészta, szusi, göngyölt pálmalevél-apróhússal, meg rizstészta a választható menü.

Sidoshi, hiába figyelsz szinte mindenfelé, semmi olyat nem veszel észre, ami arra utalna, hogy figyelnek, vagy követnek titeket.

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Youki
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délután
_______________________________________________________________

A fiatal nő és a pap elindulnak határozottan az utcákon.
Egy órán keresztül sétálsz mögöttük, a legjobb tudásod összeszedve.
Minden bonyodalom nélkül vágtok át az ismeretlen utcákon, de se időd, se lehetőséged bámészkodni, a párocskát kell figyelned, ha nem akarsz leszakadni tőlük.
Hamarosan megállnak és egy kifőzde előtt rövid tanakodás után beállnak a sorba.
Talán megéheztek.
Ahogy te is.

[Niobe]

Meiko

* Míg várakozom a sorban, csendben figyelem a környéket, az embereket, az utca forgatagát. Amint sorra kerülök, rámosolygok a kifőzdésre, majd veszek egy adag zöldséges-bmbuszos sültet, hozzá rizst köretnek, és elcsomagoltatom, mivel nem itt fogom elfogyasztani. Kifizetem a pénzt, megvárom, míg Sidoshi is végez, majd átsétálok vissza az irodába. *

* Odabent körbenézek, ott van-e még Haga, majd lepakolva a cuccaimat. Hellyel kínálom a papot, megterítem az asztalt kettőnk számára, majd főzök egy jó nagy adag teát, és azt is szertartásosan feltálalom, mint ahogy egy jó háziasszonyhoz illik, ha vendég van a házban. *

[Yvett de Crei]

Youki Yakhuso (Youki Micsinaga - álnév)

*Egy kicsit tanakodom magamban, hogy mihez kezdjek - ugyanis ha beállok a sorba ételért (ami már igencsak rám férne), akkor megvan a nagy esélye, hogy elvesztem őket szem elől miután ők már túl vannak a vásárláson.
Ha rögvest be tudok állni utánuk a sorba, akkor megkockáztatom ezt a merész lépést, ha már valaki közénk furakodott volna, akkor szép lassan oldalról megleskelődöm a kínálatot, mintha csak a fogamhoz való étket szemlélnék az árusnál, majd tovább nézelődve lassan elsétálok arra, amerre eddig is haladtunk.*

[Kijoe]

Sidoshi

*Meiko megkérdezte, hogy éhes vagyok-e, de költői kérdés volt, mert meg sem várta, mit válaszolok, egyből beállt a sorba, jelezvén, hogy ő bizony nagyon éhes. Igazából eléggé a gondolataimba voltam merülve, meg annyira nézelődtem, hogy automatikusan követtem őt, és arra eszméltem, hogy megszólít egy ismeretlen hang, az árus volt, és afelől érdeklődött, hogy mit szeretnék enni. Gyorsan végigmértem a kínálatot és : göngyölt pálmalevélt kértem apróhússal, köretnek én is rizst választottam. Miután becsomagolta az árus az ételt, kifizetem és Meiko-val tartok az irodába. Közben figyelem ruganyos mozgását, mert szó mi szó igen csinos kis teremtés.*

<Uhh, micsoda bunkó vagyok! Szegény lány, nemrég vesztette el férjét én meg...hmmm inkább hagyjuk! Ennek nincs itt az ideje!> - gondolataim Meiko formás idomai körül járnak, azonban gyorsan megrázom a fejem és újra a környezetemre figyelek.

*Meiko beinvitál az irodába, majd hellyel kínál. Meghajlással köszönöm meg a kedvességét, majd hozzáteszem:

- Móihi! (Köszönöm!) - majd elfoglalom a felkínált helyet és várom a finom teát.

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko, Sidoshi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délután
_______________________________________________________________

Az árustól megvett étellel a raktárhoz siettek.
Az iroda ajtajára tűzve egy háromrét hajtott lapot találtok, rajta az írás: „Meiko sei”
A kis lapon a következő írást találja aki kibontja:

„Meiko szei!

Köszönöm a kedvességét, és elnézését kérem, de nem tudok tovább maradni.
Még mindig gyengének érzem magam, így inkább haza kísértettem magam a rokonommal.
Remélem, bűnömet megbocsátja.

Alázatos szolgája:
Haga”

Belépve az irodába minden csendes, nincs már itt senki.
Az iratok rendben a helyükre pakolva, az asztalkák leürítve, a különböző kellékek is a helyükön találhatóak.
A belső iroda is teljesen üres, és rendbe rakott. A kis asztalkán a levelek, melyeket Meiko otthagyott. A sarokban a teafőző bevetésre készen áll.

Sidoshi helyet foglalsz az asztal egyik oldalán, míg Meiko a teafőzővel ügyeskedik, majd megterít. Hamarosan a meleg étel és a friss tea illata lengi be a kis belső irodát és még valami édeskés szag, amit hirtelen nem tudtok hova tenni.
Majd szinte egyszerre jöttök rá: a ruhátokon száradó és bomló vér szagát érzitek.
Sidoshi, te a sajátodat, Meiko te Kitáét.