Szárazföldön és tengeren

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - reggel
_______________________________________________________________

Előlépsz a fa mögül, majd letisztogatod a pengéid.
Közben a két „társad” is odaér hozzád, és figyelmesen végigmérnek.
Tanesaru érdeklődve kérdezi meg:
- Mit láttál a fák között, hogy olyan gyorsan berohantál az erdőbe? – láthatóan fel sem merül benne, hogy miattuk ugrottál a fa mögé.

A vele érkező nő csak elhúzza erre a száját, majd a hulla mellé guggol. Egy pillanatra fancsali arcot vág, majd felegyenesedik.
- Húzzátok félre az útból, visszamegyek a szekerekhez és indulunk.

Tanesaru faarcal fordul felé:
- Rendben, jó sétát.

Majd hozzád szól:
- Gyere, segíts! – majd halkan folytatja. – Kisorsolták, hogy ki jöjjön segíteni az elővédnek. Egy ember miatt nem nagyon kapkodtak… A szekereket meg senki nem abajgatta.

Ahogy végignézel a csatád színhelyén, felfedezel a porban egy mély csíkot, melyet minden valószínűség szerint a hatalmas kard húzott. Egyenesen az erdő felé mutat.

- Gyere már, indulnunk kell! – nyög fel Tane, miközben a hulla két karját markolja.

[Con Larrodan]

(Hiro)

*Kissé felhúzott szemöldökkel nézek vissza...*

- Semmi... mozgást hallottam, de csak egy állat lehetett...

*A nő fintorgásán kissé felhúzom magam...*

<Az anyádat neked, fintorogsz mi? Kiváncsi lettem volna az arcodra amikor benned forgatja azt rohadt nagy acélt...>

- Piszkos a munka? *"lököm" oda félvállról, majd segítek Tanesarunak, hogy a fák mellé vigyük a testet*

- Kisorsolták? Értem... Még most szólok, ha harc lesz felőlem mind ott dögölhet... ezt csak úgy halkan megjegyzem.
- Csak egy kicsit nézd meg a fejét ennek a férfinek... többször szakítottam be a koponyáját, és meg se kottyant neki. Egy szót sem szólt, a szemei fakók voltak... mintha egy holttal küzdöttem volna. Egészen az utolsó csapásomig, amikor is magához tért, és szólt volna, de az a ribanc kinyírta nekem, és fekete füstként távozott belőle a megszálló szellem.

- Valahonnan az erdőből jöhetett, húzta maga után a kardot - mutatok a fák közé vezető mély barázdára - meg kellene nézni...

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - reggel
_______________________________________________________________

A nő nem foglalkozik a megjegyzéseddel, hanem gyors léptekkel a karaván felé távozik.
Ti összenéztek, majd becipelitek a fák közé az elesett testét, majd újra az útra kilépve mutatod társadnak a nyomokat.

Tanesaru kissé tétován nézi meg felfedezésed.
- Nem is tudom. A feladatunk az elővéd szerepe.
- De ha gondolod, várd be Udjiróékat, és kérdezd meg tőle, érdemes e utánanézni a dolognak. Lehet, hogy elenged egy kis felderítésre. – von vállat.

[Con Larrodan]

(Hiro)

*Lemondóan legyintek...*
- Most őszintén, szerinted érdekelné? Szerintem kicsit sem. De ha az a valami vagy valaki ott van bent, és utánunk jön sok sikert kívánok Udjirónak. Csak a szerencsémnek köszönhetem, hogy még itt vagyok. Viszont ha éjszakára két-három ilyen ránk ront... nos én azt szeretném kihagyni. Az acél hatokból jobb esetben csak acél hármak marad...

*Kesernyésen felnevetek, ahogy újra útnak indulunk...*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - délelőtt
_______________________________________________________________

Társad melletted bandukolva hallgatja a véleményed a dologról.
Kissé csodálkozva néz rád.
- Miért mondod ezt? Hiszen Ők tényleg nagyon jó harcosok. Hidemej is több mint 40 rí-ről eltalálta a támadód. Ő a niarei íjjal halálos. Mind a hatuknak meg van a maga fegyvere, amivel komolyan nagyon jól bánnak…
… emlékszem egyszer láttam egy mestert, aki két karddal, - olyannal, mint a tieid – hihetetlen dolgokat művelt. Persze sokfelé jártam és láttam sok érdekes dolgot… - kezd bele egy történetbe, amelynek se füle – se farka észleleted szerint.

Hamar rájössz, hogy ez egy unalmas út lesz. Tanesaru folyamatosan beszél, gyakorlatilag bármiről ami eszébe jut, vagy a környezetében meglát. És igen kimerítően tud egy-egy témát taglalni…
A nap egyre magasabbra hág égi útján, az országút pora pedig visszaveri melegét. Az utatok során a táj is elég egyhangúnak bizonyul. Jobbról sík földek: mezők, rizsföldek, egyéb növénytermesztő parcellák, néha legelésző állatok, míg balról bozótos és erdőség váltakozva. S mögöttük a Sirigami magasodik, mint sötét háttér…

Már azt hiszed, ennek az unalmas gyaloglásnak soha nem lesz vége, mikor a hátatok mögött lódobogás zendül fel…
Udjiró az, s amikor alig pár rí-re van tőletek, megállítja a lovát.

- Ti ketten – mordul rátok. – Gyertek vissza. Mijami szei megállást parancsolt. Délutánig pihenünk.
Láthatóan nem túl lelkes a megállás miatt és a délutánig elhúzódó pihenéstől…

[Con Larrodan]

(Hiro)

- Figyelj, nem akarom lebecsülni a nő íjász tudományát, de azt tudom, hogy vajmi keveset ért volna egy olyan ellen akivel küzdöttem. Szerinted ha a többszörösen beszakított koponya után minden probléma nélkül tovább harcolt mit jelenthetett volna neki egy nyílvessző? Na látod, kezded már kapizsgálni....

- Tudom... az én mesterem is ilyen tudással rendelkezett...

*Ezt leszámítva majdnem szótlanul bandukolok, s figyelem a környezetem...*

<Vigyáznom kell, itt nem csak az az ellenfelem aki az úton ront rám. Valahogy nem bízom ebben a zsoldos csapatban. Tanesaruban talán... de csak egy kicsit... ellenben a többiek...>

*Gondolataimból a lódobogás ráz fel, s nézek mögénk a zsoldosok vezetőjére...*

- Rendben... *biccentek, és Taneval elindulok visszafelé*
- Udjiró mindig ilyen tuskó vagy valamikor volt még emberi énje is? *kérdezem mikor már eléggé eltávolodott tőlünk*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - délelőtt
_______________________________________________________________

Visszafelé ballagtok az úton, majd feltűnnek a szekerek, az útról félreállva. A kereskedő szolgálói már lelkesen verik a tábort és a sátrat, tábortűzön melegedik a kondér, amiben az ebéd fő majd.
A kereskedő – csak ő lehet – egy nyitott oldalú sátor alatt üldögél, és olvasgat valamit.

A társad elgondolkodik kérdéseden, majd vállat von:

- Általában ilyen. Megszoktuk. Tudod ő sem volt mindig „számkivetett”. A múltról nem beszél, de jó pár éve egy csatában még csapatoknak parancsnokolt. Aztán történt valami, talán árulás, és ő reagen lett. Letette hagyományos fegyvereit és új fegyver forgatását tanulta ki. Azóta elő sem vette a taisóját. – úgy látszik Tanesaru mindent tud, csak konkrét kérdést kell feltenni neki…

Közben beértek a táborba, ahol már a szolgák között őrt álló fegyvereseket is felfedezitek. Egy kis csoportjuk az egyik szekér árnyékában pihen, és kettejük dzsí-játékát figyelik.

Tane oldalba bök:
- Most pihenhetünk, nekünk nem kell őrséget adnunk. Ebédelünk, és amikor megadják a jelet, akkor megint megyünk elővédbe. Addig azt csinálsz, amit akarsz… - kacsint rád.

[Con Larrodan]

(Hiro)

- Értem, és te miért tartasz ezzel a csapattal? Nem hiányzik a családod? *s közben sétálunk vissza a táborba...*

*Megkönnyebbülve ülök le a hűvösbe, s nagyokat kortyolok a vizestömlőmből.*
- Ahogy nézem eltart még egy darabig amíg ebből főtt étel lesz... megyek, körül nézek egy kicsit.

*Azzal felszedelőzködöm, megmosom az arcom, és elindulok bóklászni az erdős rész felé*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - délelőtt
_______________________________________________________________

- Hogy miért? … - csak egy vállvonás érkezik válaszul. Hirtelen mintha elment volna a kedve a kísérődnek a csevegéstől.

Megérkezve a táborba, néhány őr biccent felétek, a szolgák pedig meghajlással üdvözölnek titeket.
Sem az Acél Hatok, sem Udjiró nincs a közelben, legalábbis te nem fedezed fel őket a kicsiny táborban.
A kereskedő is teljesen el van foglalva a tekercsei tanulmányozásával, észre sem veszi jöttötöket.

Az árnyékban jól esik a kis pihenő, de nem fog a hely, ezért inkább sétálni indulsz. Senki nem figyel rád, merre mégy, mit csinálsz. Tanesaru is belefeledkezett a játszók kibicelésébe, így senki által nem zavartatva lépsz be a fák közé.

Pár rít haladsz az egyre sűrűbb aljnövényzetben, mikor hangokat hallasz a fák között.
Értelmük nem jut el hozzád, ám biztos vagy benne: több ember beszélget a sűrűben.
Szerencsédre eddig nem került utadba száraz faág, amely leleplezett volna, így jöttöd valószínűleg még észrevétlen maradt.
A hátad mögött a fák s bokrok már eltakarnak a táborban maradottak szeme elől.

[Con Larrodan]

(Hiro)

<Mi a szösz? Udjiro meg a bandája kupaktanácsot tartanak? Fölöttébb érdekes, az még inkább hogy Tanesaru is kimaradt. Kár, hogy még nem értem mit mondanak... talán ha közelebb mennék.>

*Óvatosan megpróbálok közelebb menni, vigyázok arra hogy lehetőleg takarásban legyek, s figyelek a lábam elé, hogy ne keltsek zajt.*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - délelőtt
_______________________________________________________________

Óvatosan törsz előre a bokrok és leveleik között, minél kisebb zajt csapni.
Érzésed szerint egészen jól megy a csendes mozgás, így kissé nekibátorodva méred fel az irányt, merről is jönnek a hangok.
Félszáz rí után a beszéd már kivehetővé, érthetővé válik, s bár a tárgyaló feleket nem látod, a mondandójuk érthetően jut el hozzád.

Amit pár perc alatt megállapíthatsz, az az, hogy legalább három férfi és egy nő beszélget.
Az egyik férfi minden bizonnyal Udjiró, eltéveszthetetlen az orgánuma.

- … mondtam már: nem! Nem engedem és nem hagyom! – ez Udjiró.
- De nincs más lehetőségünk! Értsd meg… - férfihang II.
- Dehogy nincs! Megöljük mind és passz… - kontráz a női hang.
- Eszetekbe se jusson! – Udjiró megint. – A kontraktus, az kontraktus. A szavam és becsületem…
- HAHAHA – gúnyos kacaj. – Neked már rég nincs egyik sem, elfelejtetted? – férfihang III. – Ottmaradt valahol a csatamezőn. Egy halott vagy, ki az élőt játssza.
- De elveim vannak! – önérzetes válasz Udjirótól. – Igaz mindent elvesztettem, de a gyökértelen fa is fa marad.
- Míg el nem tüzelik… igen. – női hang – de nem ez itt a lényeg!
- Igen! Meg kell tennünk! – férfi III.
- Azt hiszed az új fiú csodát fog tenni? Tévedsz! – férfi II
- Hidemej hibája az egész! Ha nem rontja el a lövését… - Udjiró.
- Persze! Elrontotta! És? – női hang. – Az nem oldja meg a problémát, ha most vádaskodni kezdünk…
- Igaz. – csendes férfi II.
- Akkor mi legyen? Teljesítjük a kérést vagy sem? Sok pénzről van szó! – férfi III.
- Nem! – Udjiró
- Igen! – nő
- Igen! – férfi II
- Leszavaztak, úgy látom… - gúnyos férfi III.
- Nem érdekel! Csak az életem árán hagyom… - Udjiró

Ezen a ponton a beszélgetés halkabbá válik. Közelebb kellene talán osonnod?

// Ha közelebb szándékszol lopódzni, akkor egy Ügyességpróbát kérnék. //

[Con Larrodan]

(Hiro)

<Ó hogy az a megveszekedett.... Mi a szart akarnak itt ezek? Kit akarnak kinyírni? ... Hehh... engem... Azt a nyílvesszőt nekem szánták... bassza meg. Kibújt a szög a zsákból acél hatok... azaz inkább csak ötök... Tanesaru úgy néz ki nincs benne ebbe az egész kavarásba...

Francba, halkabbra vették... közelebb kellene lopóznom... Hátha mondanak még részleteket...>

*Nagyot nyelek és megpróbálok észrevétlenül közelebb kerülni.*

Ügyesség próba:

1k10 = 1 [1] - (16)

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - délelőtt
_______________________________________________________________

Közelebb óvatoskodod magad, bár ez némi kitérővel jár, mivel egy nagyobb bokorcsoport állja utadat.
Hangtalanul haladva megkerülöd, és a hangok irányába osonsz.
Néhány tíz lépés múlva újra érthetővé válnak a hangok, ám már az alakokat is látod a fák között.
Pontosan nem tudnád megmondani kik azok, ám a színes foltok a levelek és bokrok között csak ők lehetnek.

- Akkor megbeszéltük? – férfi III
- Igen! – a női hang -, Udjiró holnap reggel megadja a jelet, és kezdjük.
- És ha utunkba állnak, meghalnak – suttogja hidegen a férfi II.

- … Legyen hát! – sóhajt fel Udjiró. – Ahogy megbeszéltük. De ez a felkoncoljuk -dolog akkor sem tetszik…
- Nem hagyhatunk a hátunkban ellenséget. … És mi legyen azzal a pengevirtuóz kölyökkel? – férfi II.
- Mi lenne? – Udjiró. – A többiekkel van, ugyan az lesz vele is. Semmi közöm hozzá, ő Mijami embere, ő pénzeli.
- Nem lehet rossz harcos… - női hang – Hidemej szerint…
- Nem érdekel a nővéred véleménye! – csattan fel a férfi III. – Nem kell nekünk és passz. Él vagy meghal – nekem mindegy!

- Hagyjátok abba! – Udjiró – Most ezen már nincs mit vitázni. Holnap reggel, amint elérkezik az idő, megadom a jelet. Aztán teszitek a dolgotokat.
- Most menjetek és ejtsetek el valami vadat. Én addig lefürdök a közeli patakban, ne gyanakodjanak a táborban, hol voltunk eddig…

- Rendben Udjiró, te vagy a főnök… - gunyoros férfi II.

Ágak roppanása és távolodó léptek: a tanácskozás minden további beszéd nélkül véget ért. A résztvevői pedig tőled két irányban távolodnak. A többség bal felé, egy ember pedig jobbra…

[Con Larrodan]

(Hiro)

<Értem, szóval akkor ki akartok nyírni mindenkit, és gondolom az áruval meg lelépni... Szép kis terv... de ebbe nekem is lesz beleszólásom. Anyátok háljon onival.... jó mélyen...> *fintorgok*
<El kellene beszélgetnem Udjiróval, ez a fürdés pont kapóra jön... fegyver nélkül... hehe. Kockázatos, de erről szól az élet.>

*Várok egy keveset mire mindenki eltávolodik, majd Udjiró után indulok. Igyekszem észrevétlen maradni ahogy csak tudok. S távolról figyelem.*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - délelőtt
_______________________________________________________________

Rövid megfontolás után úgy döntesz, Udjiró után veted magad és vallatóra fogod.
Nyomát nem nehéz követni, elég nagy zajt csapva távolodik tőled.

Újfent összekapod az összes tehetségedet a lopakodás terén, ami azért nem túl sok.
Pár lépés után be is nézed az egyik avaros részt, és hatalmas ágroppanás visszhangzik keresztül az erdőn.

Legalábbis neked úgy tűnik, bár Udjiró messze előtted úgy csörtet tovább az aljnövényzetben, mintha mi sem történt volna. Láthatóan a saját erdőjárása süketté tette a te lépteidre. Ezen felbátorodva indulsz utána, így hamarosan meghallod a dudorászó főnököd hangja mellett egy patak-féle csörgedezését.

Nyár van és meleg, de hegyvidéken nőttél fel, így ismered a hegyről lefolyó vizek hőmérsékletét. Arcod megrándul a gondolatra, milyen is lehet benne fürödni.
Mindazonáltal Udjiró komolyan gondolja a dolgot, mert mire látótávolságba érsz, már az alsókhitamájának levetésével foglalatoskodik…

Hamarosan anyaszült meztelenül és legfőképp neked háttal ront a pataknak, és hatalmas prüszköléssel csapkodja magára a hideg vizet.