Szárazföldön és tengeren

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - délelőtt
_______________________________________________________________

Tane kissé megütközve nézi, hogy az ételt emlegeted.
Nagy sóhajjal indul utánad, közben magában motyog valamit, amit nem értesz.

A szekereket megkerülve a tábor közepe táján felállított bogrács felé indulsz, ahol úgy három harcos és egy szolgáló tartózkodik épp. A többiek vagy az árnyékban elnyúlva, vagy őrségben vannak. A kereskedő szolgálói – lehetnek vagy 8-an – gondoskodnak a táborról.

Ez előbbi zaj, amit hallottatok, az Acél Hatok csapatból visszatérő két férfi és egy nő dicsekvéssel egybekötött bemutatója volt. Három nyulat ejtettek el, amióta nem láttad őket. Láthatóan igen elégedettek az eredménnyel.
A nőt könnyű beazonosítanod, csak Kagumej lehet. Az egyik férfi magas és kopasz, a másik alacsonyabb, vékony, haját lófarokba kötve hordó.

A bográcsban húscafatok főttek meg fűszerekkel, tésztával, nagyjából leves állagú az egész. A szolgáló, kit ide osztottak be, kézséggel mér neked és Tane-nak egy-egy tál levest, és ad hozzá egy kis cipót.
Az étel nem rossz, igen laktatónak bizonyul.

Közben az Acél Hatok három tagja az egyik szekérre mászik fel a zsákmánnyal…

Tanesaru le sem veszi a tekintetét róluk, amíg csak látjátok őket. Aztán a szekeret kezdi bámulni…

[Con Larrodan]

(Hiro)

- Arigato *köszönöm meg az ételt és lassan falatozni kezdek.*

*Mikor látom, hogy Tan nem eszik, hanem csak a többieket bámulja megbököm oldalról.*

- Egyél no. Egész nap meneteltünk, biztos éhes vagy.... És viselkedj természetesen, így szinte a homlokodra van írva, hogy valami bajod van. *a végén már csak suttogva beszélek*

<Nem tudom mennyire menne bele Tan, hogy éjjel elvágjuk a torkukat.... Szemtől szembeni harcban kevesen vagyunk ketten....>

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - délelőtt
_______________________________________________________________

Figyelmeztetésedre Tanesaru végre elkezdi az étkezést, majd hamar már csak a tálkájára koncentrálva eszik.
Gondolataid a probléma megoldásán forognak, mikor a szekérről lejön az egyik Acél Hatok-tag és az őrökhöz sétál. Kérdezősködni kezd, de csak fejrázást kap válaszul.

Egyre komorabban járja az őröket és kérdezősködik tőlük, meg az útjába kerülő szolgálóktól. Egyre komorabb és gondterhesebb arccal kering a táborban, majd hirtelen elhatározással a kereskedőhöz lép, aki először meglepődve, majd kíváncsian hallgatja…

Kis idő sem kell neki, míg rábólint valamire, így a Hatok egyike meghajolva siet el a szekerükhöz.
Két nevet kiált:

- Han! Hidemej!

Kiáltására az egyik férfi, s az egyik nővér jelenik meg, aztán hárman maguk mellé intve két harcost, az erdő felé veszik az útjukat.

[Con Larrodan]

(Hiro)


<Feltűnt nekik Udjiró eltűnése... még hamar... na de mindegy is. Nem lesz könnyű menet. A hullát remélhetőleg elég messze vitte a víz, hogy ne leljék meg... a hátrahagyott ruhákból, és a pénz hiányából rablásra lehet következtetni, hogy fürdés közben meglepték.... vagy bejön vagy nem.
Ha nem sürgősen le kell lépjek. Várok még egy-két órát, aztán kiderül mi lesz.>

*Tovább falatozok, s mikor elfogyott újra szedek... közben figyelem mi történik.*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - dél
_______________________________________________________________

Tovább esztek csendesen, Tan teljesen magába roskadtan gyűri az ételt a bendőjébe. Mintha utoljára enne ebben az életben.
Már végeztek az étellel, ám a keresőbrigád még nem tért vissza.
Még egy jó órába telik, mire kiabálást hallasz a tábor széle felől, és a keresőcsapat feltűnik a táborban. Csapzottak, vizesek, ám csak Udjiró felszerelését hozzák magukkal. Úgy látszik a testét nem találták meg.

Igen komoran néznek maguk elé, majd szó nélkül a szekerükre szállnak fel.

Taneszaru izgatottan fordul feléd:
- Te tudod mi történhetett?

A táborban mindenki izgatott és az eseményeket tárgyalják…

[Con Larrodan]

(Hiro)


<Kitartóak, de a testet nem lelték meg... hála az égieknek...>

- Van egy ötletem, de ez inkább maradjon így kettőnk között. *intem kissé halkabb beszédre.*
- Szerinted nem kellene tudatlanként megérdeklődni merre voltak és mi történt?

*Figyelem az Acél Hatokat, mit tesznek, ki válik el a csapattól, merre megy...*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - dél
_______________________________________________________________

Tane megint olyan tekintettel néz rád a felvetésed hallva, mintha megháborodtál volna.

- Én arra képtelen lennék… - mutat az arcára – minden ide van írva, nem te mondtad az előbb is?

Ha ártatlan arccal érdeklődni akarsz, akkor azt ezek szerint neked kell megtenned.
// Ez esetben egy akaraterő próbát kérek, hogy el tudod e nyomni az asztrálod… //

Az Acél Hatok kisorjáznak a szekérből kis idő múlva. Míg két férfi a kereskedőhöz megy, és tájékoztatják az eseményekről, addig a maradék négy párosával körbejárja az őröket és a pihenő harcosokat.
Odaérnek hozzátok is, így a kereskedő döbbent arcáról kénytelen vagy rájuk fordítani a figyelmed. Hidemej és az egyik férfi érkezik. Hidemej szólal meg, hangja közömbös, arcán semmi nem mutatja Udjiró végzetét:

- Szedelőzködjetek. Tane! Induljatok az elővédbe, estig most már nem állhatunk meg…

[Con Larrodan]

(Hiro)


-Jól van, jól van... nyugi... majd én...

*Kiváncsian várom mi történik. Mikor Hidemej hozzánk lép és indulásra szólít lassan feltápászkodom...*

- Mi történt, hogy ilyen hirtelen indulunk? *kérdezem kifejezéstelen arccal*

// Akaraterő próba: 1k10+10 = 3(+10) [13] (18)

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - dél
_______________________________________________________________

Hasonlóan kifejezéstelen arccal kapod a választ.

- Vége a déli pihenőnek. – kissé csodálkozó arc. – Mégis mit gondoltál? Mijami szei úgy döntött, indulunk. No eriggyetek!

A nő és a társa nem lép tovább, láthatóan arra várnak, hogy elinduljatok elővédbe.
Tane a hátad mögött az egyik lábáról a másikra áll, rád vár, hogy elindulsz e?

[Con Larrodan]

(Hiro)


<Nem árulják el Udjiró eltűnését.... érdekes....>

*Feltápászkodom, leporolom a ruhámat, összeszedem a cuccom és Tannak intve elindulok előre.*

- Menjünk hát... sosem lesz éjszaka... *zsörtölődöm*

*Sokkal éberebben figyelem a környezetemet ahogy tovább haladunk elővédként.*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - dél
_______________________________________________________________

Tane ugrik egyből szavadra és máris a táborból kifelé vezet. Ahogy mellette lépdelsz, érzed a hátadban a páros tekintetét.
Nagyjából fél kjakun után Tane megáll és leül a földre.

- Most várunk egy órácskát. Annyi idő kell, hogy összepakoljanak a táborban… - fintorog egyet.
- Elmondanád kissé pontosabban miről is van szó? A táborban nem fogtam fel mindent.

Várakozóan néz rád és az eddig megszokottól ellentétben hallgat és figyel rád…

[Con Larrodan]

(Hiro)


- Rendben, akkor elmesélek az elejétől mindent. Emlékszel elmentem körülnézni az erdőbe... Véletlenül belefutottam a kedves társaságba, és kihallgattam őket mit terveznek. Valaki más is felbérelte őket, és holnap reggelre tervezték a rajtaütést. Udjiró ellenezte a mészárlást, de a többiek leszavazták. Udjiró jelére támadtak volna. Engem és téged is el akarnak tenni láb alól, ha az utukba állnánk. A délelőtti harcnál pedig Hidemej nekem szánta azt a vesszőt, és nem az ellenfelemnek... csak a szerencsémnek köszönhetem az életem.

Udjiró fürödni ment, utána mentem... kérdőre vontam. Sértegetett, becsmérelt, levágtam. A hulláját elvitte a víz, magát a helyszínt rablásnak tüntettem fel, hogy ne rögtön rám gyanakodjanak.

Igazából ennyi. Ma éjszaka figyelnünk kell.

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - dél
_______________________________________________________________

Társad aprókat bólogatva hallgat téged, arcán meglepetés és felháborodás váltakozik.
Elgondolkodva néz rád a történeted végén.

- Igazán nagy harcos lehetsz, ha Udjirót legyőzted párbajban. Láttam már harcolni, akár több ellenféllel is egyszerre, de eddig mindig győzött. Elismerésem, hogy legyőzted.
- Ám szerintem nem volt bölcs gondolat megölni őt. Ahogy elmondtad Ő a mi pártunkon állt a vitában, talán egy kis segítséggel meggyőzhette volna a többieket, hogy meggondolják magukat. De ahogy anyám mondta mindig – von vállat – ez a rizsgolyó már lent van…

- Van valami más terved is azon kívül, hogy „figyeljünk”? Nem kellene valahogy szólni a többieknek, hogy mire számítsanak, vagy legalább a kereskedőnek? Hiszen Te a kereskedő közvetlen embere vagy, ő bérelt fel…

[Con Larrodan]

(Hiro)


- Hagyjuk már ezt a párbaj dolgot. *csattanok fel* Nem volt párbaj... lenézett, a családom emlékét gyalázta és ennek tetjében még hátat is fordított. Elöntötte az agyamat a düh és leszúrtam. Ennyi. Mindenki úgy harcol ahogy a körülmények hozzák...

- Nem tudom mennyire lenne jó ötlet szólni a kereskedőnek. Szerinted hinne nekem? Őszintén válaszolj.... szerintem esélytelen...

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - dél
_______________________________________________________________

- Le… szúrtad… hátulról? – hebegi teljesen megdöbbenve Tane. – De hiszen Te muszatasi voltál! A becsület, a harcos útja…

Szava elakad, teljesen megdöbben a hallottakon. Láthatóan nem tud mit kezdeni ezzel az információval.
Kerüli a tekinteted, majd feláll és elindul.

- Gyere, mennünk kell. A karaván is elindult már…

Kis idő múlva megszólal.

- Nem, igazad van. A kereskedő tényleg nem hinne neked, főleg ha Udjiró halálát is figyelembe vesszük. Valószínűbb, hogy azonnal kivégeztetne a Hatokkal.
Nagyot sóhajt.
- Hát akkor tényleg nincs más lehetőség, várni a reggelt és résen lenni. Holnap minden kiderül úgyis.
- Hacsak nincs valami terved…