Szárazföldön és tengeren

[Con Larrodan]

(Hiro)


- Tévedés, sosem voltam muszatasi. Családom hamarabb esett ármánykodás áldozatául mint hogy én muszatasi lehessek. Harcos vagyok, akik arra méltóak azzal szemtől szembe harcolok, de Udjiró nem volt ilyen... lenézett, semmibe vett... megérdemelte a végzetét. Nem fogok szégyenkezni miatta, ha megvetsz érte akkor sem. Egy gyilkos volt, semmi több.

- Rendben, induljunk.

*Azzal én is feltápászkodom, hogy elinduljunk.*
- Tisztában vagyok vele *válaszolom komoran* Mennyire ismered a kereskedő embereit? Talán a kereskedőt kihagyva beszélhetnénk velük, figyelmeztetve egyet-kettőt... de még az sem biztos hogy támadnak. Udjiró elvesztésével nem biztos hogy kockáztatják a dolgot...

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - dél
_______________________________________________________________

Taneszaru megvakarja a feje búbját.

- Az a probléma, hogy a többi őr – még én is – Udjiró embere, a kereskedőnek nincs közvetlen joga parancsolni nekik. Udjiró kiestével most a Hatok parancsolnak mindenkinek. Még nekem is. Egyedül Te vagy „külsős”.
-Talán egy-vagy két srácot meg lehetne győzni arról, hogy Udjiró elhulltával a Hatok csak a pusztulásba vezetik a csapatot… - elgondolkodva bólogat magának. – Igen, két – három fő. De nem több. És a Hatok ellen nem biztos, hogy elég.
- Udjiró elvesztése a Hatok számára inkább megkönnyebbülés lehet, mint kockázat. Ha eldöntötték, hogy támadnak, akkor biztosan támadni is fognak. Csak azt lenne jó tudni, hogy mikor és hogyan…
- Este beszélek azokkal, akiket szerintem meg tudok győzni. Ám jó lenne, ha megmondanád, mit is mondjak nekik…

[Con Larrodan]

(Hiro)

- Hmmm... fogós kérdés. Nem tudom, hogy tényleg bele mernek-e vágni a dologba, s ha igen mégis mit tesznek. *ráncolom a szemöldököm*
- Igazából csak annyit, hogy véletlenül meghallottuk, hogy a Hatok rajtaütést forralnak a karaván ellen. Éberen aludjanak, és a fegyverük a közelükben legyen. Udjiró halálát és annak körülményeit hagyd ki, csak összezavarná őket. A lényeg, hogy ne érjen mindenkit felkészületlenül a dolog. Ha szembe kell szállnunk a Hatokkal, talán egy kis szerencsével én kettővel elbírok, de ez mind csak számolgatás. Őszintén Tan, nem tudom mi lesz, de a meglepetés ereje már nincs velük, s ez sokat számít.

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap – dél-este
_______________________________________________________________

Tane bólint egyet, majd a délutánt szokatlan csendben töltitek el.
Mindketten a saját gondolataitokban merültök el, ami Tane esetében nem lehet túl rózsás. Komor arccal baktat melletted, néha felsóhajt, ám nem kezdeményez beszélgetést. Többnyire csak maga elé bámulva nézi az út porát, vagy a környéket figyeli.
Elvégre elővéd vagytok, nektek kell kiszűrni az esetleges rajtaütéseket.

Szinte észrevétlenül érkezik rátok az este, csak azt veszitek észre, hogy a hátatok mögül kurjongat valaki.

- Hé gyalogbékák! Gyertek vissza! Letáboroztunk!

Hátranézve egy harcostársatokat látjátok, aki enyhén vigyorogva próbál titeket utolérni. Úgy látszik a Hatoknak most nem volt kedvük személyesen meglátogatni titeket.
Tane aggódó arcot vág, majd csendesen annyit mond:
- Menjünk Hiro. Vacsora alatt beszélek pár emberrel. Hol talállak meg, ha végeztem?

[Con Larrodan]

(Hiro)


*Csendesen baktatok Tan mellett és gondolkodom a helyzeten...*

<Nagy szarba nyúltunk az istenekre... remélem megéljük a reggelt.>

*Pillanatok alatt ránk sötétedett... csak a mögöttünk felbukkanó társunkra figyelek fel, s egyszerűen bólintok a szavaira.*

- Rendben, menjünk... Nem tudom, valahol itt leszek a táborban és figyelem a Hatokat, biztosan megtalálsz majd...

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap – este
_______________________________________________________________

A táborba visszaérve többen is biccentenek felétek. Tane gyorsan elszivárog mellőled, hamarosan már egy dzsí-játszma nézőjévé avanzsál vissza, lelkesen ordibálva a többi kibiccel.
Úgy látszik most van egy kis szabadidőd pihenni, a vacsorára még várni kell.

Pár mosdó-dézsát állítanak fel a szolgálók egy sátorban, néhányan már igénybe is vették őket. A kereskedő a sátrában múlatja idejét, míg az Acél Hatok felváltva sétálgatnak a táborban, körülötte, az élelmiszeres szekérnél, és úgy mindenhol. Láthatóan kézben tartják a tábor dolgait, mint ha mi sem történt volna…

Hamarosan vacsorához kongatnak a szakácsok, lucskos-szottyos pörkölt féleség van, rizsgombóccal. Kinézete ellenére egész ízletesnek bizonyul. Ekkor már Tane is tömi a bendőjét, ám érdekes mód mindig csak keveset szed egyszerre és mindig más és más harcos mellé ül le elkölteni a vacsoráját.
Már a hatodik adagot szedi magának, mikor melléd ül le.

- Sikerült beszélnem pár emberrel. – suttogja két falat között neked. – Sikerült meggyőznöm őket, hogy senkinek ne higgyenek és senkiben ne bízzanak. Reggel a kereskedő sátra mellett fognak védelmi állást felvenni, és aki támadólag lép fel – levágják. Te mit szándékszol tenni?

[Con Larrodan]

(Hiro)

*Viszonzom a biccentéseket, és lazítok egy kicsit a szabadidőmben. Megmosakszom, majd vacsora elkészültéig körbejárom a tábort és a táborhelyet, hogy tisztában legyek a környezetünkkel. Míg Tan a játékot figyeli én tekintetemmel Hidemejt keresem, s őt figyelem.*

<El kellene beszélgetnem a lánnyal, hátha...>

*Csendben, költöm el a vacsorámat, nézelődök, a tábort figyelem. Mikor Tan mellém ül és beszámol csak biccentek*

- Még nem tudom pontosan. Szeretnék beszélni Hidemejjel, hátha elárul valamit. A beszélgetésükből kivéve neki tetszett a kardforgatásom lehet bevennének.... Szóval megpróbálok információt szerezni... Valószínűleg a kereskedő sátránál dőlök majd el, de biztosan nem alszok az éjjel... s ha eljön az idő megteszem amire szükség van.

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap – este
_______________________________________________________________

Tane bólint csak egyet, majd vállat von.

- Sok sikert, bár szerintem Hidemej is pont olyan őrült mint a nővére, vagy a többiek… Te tudod.

S ezzel visszasétál a soron következő dzsí-játszmát kibicelni.

Befejezve a vacsorádat Hidemej után nézel. Mivel eddig is figyelemmel kísérted az Acél Hatok mozgását, pontosan tudod melyikük merre jár. Jelenleg hárman a táborban, a szekerük mellett fejezik éppen be a vacsorájukat. Ketten az őröket járják végig. Hidemejt viszont sehol nem látod.
Visszapergetve a táborverés óta történteket, rájössz, hogy a nő egy negyedórája tán egyedül indult el a közeli csalitosba. Mivel a környék nem sokat változott: keletre síkság, nyugatra a hegyeket övező erdőség. Ti továbbra is északkeletre tartotok.

Hidemej a közeli erdősáv felé tartott, kezében egy rongyokba bugyolált tárggyal. Ha nem tért el nagyon az eredeti iránytól, akkor könnyű lesz megtalálnod. Ám a táborból észrevétlenül kijutni, nos az már egészen más történet…

[Con Larrodan]

(Hiro)

- Meglátjuk *bólintok, majd feltápászkodom... magamhoz veszem a kardjaimat és körültekintek.*

<Hmmm.... hogy juthatnék ki innen, úgy hogy ne legyen belőle gond.... Talán...>

*Elsétálok a tábor azon részéhez ahol nem láthatnak az étkező hatok, és az őröket ellenőrzők, majd ott elhagyom a tábor területét.*

//Az előző kritériumnak megfelelő őröket választom a tábor elhagyásához, ha kérdezősködne megnyugtatom, hogy csak körülnézek a tábor körül, hogy minden rendben van-e. Nem sokára visszatérek.//

*Majd kis kerülővel Hidemej után indulok, nem lopózom, de nem is csörtetek a sötét miatt inkább a hallásomra és az ösztöneimre hagyatkozom ahogy magam mögött hagyom a tábor fényét.*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap – este
_______________________________________________________________

Összekapod magad, bár az egész napi gyaloglás már kezdi éreztetni hatását. Ha tényleg nem akarsz aludni egész este, akkor reggelre már igen fáradt és kimerült leszel, ezt már most érzed.
Mindenesetre Hidemej után veted magad, gondosan elkerülve a másik öt „Hatot”. Az őrök, ahol kilépsz a táborból, ellenvetés nélkül kiengednek, nem is kérdeznek semmit. Közülük való vagy.

Az erdőbe lépve megpróbálsz tájékozódni, majd rájössz: teljesen felesleges, erre még sosem jártál.
Így inkább a megérzésedre hagyatkozol.
Még te is meglepődsz kicsit, milyen gyorsan rátalálsz arra a kis tisztásra, ahol az este gyérülő fényében Hidemej gyakorol. A bokrok között állsz még, ő pedig a tisztás közepén. A környező fák már pattogtatják a virágaikat, bár az ünnep még majd két hét múlva lesz csak. Az erdő éli életét, téged mégis a fák alkotta kör közepén hajlongó lány érdekel.

Hidemej, úgy látszik, a pusztakezes harcban jeleskedik. Bár eddig csak a niarei-íjat láttad nála használatban.
A rongyokba tekert hosszúkás tárgy Hidemejtől nem messze fekszik a fűben.
A lány már végzett a bemelegítéssel, most éppen egy formagyakorlatot ad elő. Minden mozdulata erőről és gyorsaságról árulkodik, bár mintha visszafogná magát. Ha elég ideig nézed anélkül, hogy megszólítanád, rájössz, hogy szándékoltan csak begyakorló mozdulatokat tesz. Ha egy mozdulat nem tetszik neki, akkor kezdi az egészet elölről. És ez bizony elég gyakran van, bár te semmi különbséget nem látsz az ismételt mozdulatokban.

Igéző látvány a formás, karcsú női alak hajlongása az esti szürkületben a virágaikat bontogató fákkal övezett tisztáson.

[Con Larrodan]

(Hiro)


*Csendben, szinte lélegzet visszafojtva figyelem ahogy gyakorol, nem mozdulok, nem akarom megzavarni.... megvárom amíg kis szünetet tart.*

<Nem tudom mi lesz, bízzunk a legjobbakban...>

<Az edzés szünete közben lassan elindulok előre... nem csörtetek, kezeimet a fegyvereimtől távol tartva közeledek, még véletlenül se vegye támadó szándéknak>

- Szia *köszönök felé...* Zavarhatlak egy kicsit? *próbálom a legbarátságosabb arcomat "felvenni"*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Hiro
Helyszín: Siga han, úton
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap – este
_______________________________________________________________

Hidemej egy idő után tudatára ébred jelenlétednek. Két mozdulat között megmerevedik, majd látva, hogy nem teszel semmi támadó vagy közelítő szándékot, gördülékenyen folytatja a mozdulatsort.
Mélyen és szabályosan veszi a levegőt, amikor az utolsó mozdulatot is a megfelelő ideig kitartva befejezi a gyakorlatát.

Lassan feléd fordul és a holdfényben vörösnek ható szembogara téged fürkész.
Előrelépsz, köszöntöd.
Halvány mosollyal az arcán lép ő is feléd egyet, majd meghajol kissé:

- Komban wa! Miben segíthetek egy kitaszítottnak ezen a balzsamos éjszakán? Tán nem tudsz aludni? Vagy csak gyakorolni szeretnél te is ma éjszaka? Nem volt elég a sétából?

Bár a köszöntése kedvesnek hat, a folytatás inkább gúnyosra és keserűre sikeredik.
A harmadik mondat már viszont egyre inkább visszanyeri a kedves árnyalatot a beszéde.
Mintha maga sem tudná, hogyan is viszonyuljon hozzád, hogyan kezelje jelenléted.
Kissé bosszúsnak is látod, talán nem szereti, ha gyakorlás közben megzavarják…