(Bedal Alen)
* Bedal enyhe indulattal tekint a távolodó fogadósra. A bort undorodva tolja el magától, Nichen kérdésére próbál kielégíítõ választ adni.*
- Nem ismerjük Toront... de nézd... talán neked elmondhatom, hisz valaha te is a Rend tagja voltál. Te is tudod, mennyire... dogmatikus a tudásanyagunk... és azt is tudod, hogy sokat érdeklõdtem a dogmatikus anyagok mögötti gondolatok terén... egyszóval mialatt Tharr vallástudományát vonalazta fel a tanító nekünk, több Ordanba vetõdõ utazót kérdeztem meg távoli országokról.. köztük Toronról is szó esett. Sok dolgot le tudtam vonni ezekbõl a beszélgetésekbõl... Toront mint már mondtam, nem ismerem. De tudok róla egyet s mást. Ilyen például az, hogy rendkívül bonyolult a kultúrájuk... és a bonyolult kultúra bonyolult etikettet és illemszabályokat von maga után. Többen is beszámoltak arról, hogy közrendû polgárok hajlongtak nagyurak elõtt... vagyhogy iparosok borultak földre papok lábai elõtt... nem tudom az összefüggéseket, de úgy tudom, hogy ez is... része ennek a rendszernek. Ugyan már, mit tudhat egy ilyen hely tulaja nagyvilági dolgokról.. lefogadom, hogy amennyi történetet hall naponta... szóval azoknak a történeteknek töredéke lehet igaz. Hány nagyszájú kalandornak magát nezõ szélhámos ámíthatja ezt az... egyszerû embert az ostoba történeteivel... mellékesen jegyzem meg, hogy bizonyára onnan ismerte fel a Rend szimbólumát. Ami engem illet, még most is erõsen azt mondom, kell egy vezetõ. Anélkül elveszünk. Elég õrrel találkozni, elég egy fogadóssal beszélni, máris gondba kerülünk, mert nem tudjuk ki elõtt kéne meghajolni, földre borulni, hogyan kell viselkedni... menjünk innen. Talán máshol...
* Bedal azzal kilép a fogadóból. Rá se hederít, ha vissza akarják tartani, nem törõdik az efféle aljanép problémáival... ehelyett az utcán néz szét. Mostmár igyekszik olyan helyet választani, ami pont megfelel egy Toronban járatos vezetõ felleléséhez. Olyan helyet keres, amely nem túlzottan gazdag, de nem is szegény. Ne legyen aranyozott girlandokkal ékített korlát, vagy vörös kárpittal befont lépcsõ, nem kell hivalkodó impozáns épület erkélyekkel. Ugyanakkor nem kell alkoholtúl bûzlõ koszos kocsmaajtó, nem kell kétes hírû fogadós vezette taverna, nem kell lerobbant épület, és nem kell szajhákkal és hajléktalanokkal tarkított környékû fogadó. Olyan helyet keres Bedal, ami a két elõbbi hely közt áll minõségileg. Ahol bizton lehet tudni, hogy találhat megfelelõ embert. Olyan hely kell, mint a híres Torozon tavernája: ahol megfordulnak kalandozók, ami azért van fenntartva, hogy fel lehessen bérelni embereket. Ám nem kell olyan hely, amirõl lerí, hogy drága vendégeik vannak...*