- Nekem igazán nincsenek elõítéleteim senkivel szemben, amíg engem nem bánt. És eddig egy arelpap sem bántott, akivel találkoztam. Sõt. Te is törõdtél velem és segítettél nekem, amikor bajban voltam. Nagyon hálás is vagyok érte.
*Odahajol Shanilhoz és megcsókolja a szájszegletében, majd folytatja a sétát.* - És másban is hasonlítok egy arelpapra. Imádom a természetet. Én Ilanorban nõttem fel. Szinte egész gyermekkoromat a természet közelében éltem le. Többet lovagoltam mint gyalogoltam. Az ilanoriak amúgy is közelebb állnak a természethez, mint más népek. Nálunk nincsenek óriási városok. Én pédául egy farmon nevelkedtem távol minden nagyobb településtõl. Szóval meg tudom érteni az arelpapokat.
<... Ha bekerülök a kis kompániájukba, akkor nem tudom lehúzni Shanilról a rövidkardját. Fenébe. Pedig megtetszett. Mikor lesz már este. Alig bírok már magammal. ...>
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
Kcisit meglepõdik mikor a lány megcsókolja.
-Én is elég sokat éltem erdõkben vándorolva távol a városoktól.Nagyon szép napok voltak...De hát kell néha egy kis városi kaland is ... Nagyon szép lehet Illanor.Egyszer majd elmegyek oda
Közben a keze a lány válláról kicsit lejjebb csuszik a derekára és egy kcisit most már maga felé is huzza
*Belül mosolyog, amikor Shanil közelhúzza magához.* <... Csak nem tudja meghazudtolni magát. Ha kikerül a papnõ ellenõrzése alól, akkor csak kibújik a kisördög belõle. Nem okoz csalódást. ...>
- Mesélj magadról. Hogyan lettél pap? a hallottakból gondolom, hogy mielõtt összejött a kis csapatotok, nem voltál még az. Mi voltál azelõtt? És hogyan vett rá Trisha, hogy pap legyél?
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
*Vidáman mosolyogva veszi át a kocsmárostól az italt:* - Persze egy kicsit lehet sajnálkozni - bár.....- *és itt szánt szándékkal az egyik nagyobbacska koszfoltra téved tekintete, ahol egy pillanatra el is idõzik *- addig is míg elkészül az ételecském szívesen kiviszem ezt a borocskát. -*huncutul kacsint egyet a kocsmárosra és megfordul az üveg borral kezében, és a mulatozó társaság felé veszi útját. Az asztalukhoz érvén szépen, óvatosan, nagyon-nagyon vigyázva teszi le az asztalra az üveg drága nedût. Oldalra sandít a kocsmárosra, hogy mit szól ehez. Shanil szavaira kénytelen visszafordulni, és arcán egy kis meghökkenés látszik, meg hallani felõle oly hangfoszlányt, mintha azt mondta volna "még hogy én szép?!" . Arcán - barna bõre ellenére - egy kis pír is láthatóvá válik e mondat hallatán, nem túl sûrûn lehetett része ilyen dicséretben. Zavarában majdnem fellöki az üveget az asztalon, de sietve korrigál mozdulatán, mielõtt a drága bor kárba veszne. * - Jó mulatozást kívánok hozzá! - *mondja a többieknek mosolyogva, de még kissé mindig zavarban, és azzal távozik az asztaltól vissza a pulthoz.*
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
-Hogy én?Hát eléggé régi történet...Lássuk csak...akkor találkoztunk elõször és egy harcban nem is tom miért,de imát mondtam Arel felé,hogy segitsen és megsegitett.És ez kétszer-háromszor megtörtént és utána ezt elmondtam egy papnak,aki Trisha volt és õ úgy gondolta,hogy Arel kiválasztott magának.Akkor kezdtünk el kettesben barangolni az erdõket és hát szép napok voltak azok bár amikor a napi tanokat magyaráztam majdnem elaludtam...Sõt volt pár alkalom mikor el is aludtam,de ezt el ne mond neki
Közben Salinát átölelve sétálgatnak az utcán csak úgy épp amerrekedvük támad...
- Régen én is inkább az arel hit felé hajlottam, de egy bizonyos személy megváltoztatta az életemet és onnantól fogva inkább noir az istenem. De sokat szoktam imádkozni Arelhez is.
<... Szakad a plafon. ...>
- Ne aggódj, nem szólok neki. Amúgy ti milyen kapcsolatban vagytok egymással Trishával? Netán a szeretõd?
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
-Noir?Ha jól emlékszem azokra az unalamas órákra,akkor õ az álmok vagy talán a sors Istennõje? ... Hogy mi?hááát hogy is mondjam...közeli barátok....Nagyon közeli barátok Talán lehetne szeretõnek is mondani mert tényleg elég jó vele ... És te?Már mint úgy értem,hogy hogy vádorlásnak adtad fejed?Mondtad,hogy a szabdságot szereted,de azt sok féleképpen el lehet érni,mig a vádonrlás sokszor pénznélküliséggel jár,ami nem mindig kellemes.
<... Ha az ember mindenhol bajba keveredik, akkor folyton odébb kell állnia. ...>
*Megvonja a vállát és biggyesztett ajkakkal válaszol.* - Nyughatatlan a vérem. Megöl az unalom, ha egyhelyben kell maradnom. Meg imádok a lovam nyergében végigjárni országokat.
<... Na ez kivételesen igaz. ...>
- Noir valóban az álmok istennõje. De a szerencsejátékoké is, meg a csalásé is.
*Ezt kimondva a férfira néz és elejt egy cinkos mosolyt.* <... Na persze. ha ezt mondják, akkor mindig csak szeretnék megdönteni. Szóval Shanil barátunk vágyakozik a kis papnõ után, de az úgy látszik mindig pórázon tartja. Hehe. Akkor nagyon be lehet gerjedve már a kispapunk. Kettesbe egy Trishával, aki nem mondható csúnyának... Csodálom, hogy még nem tepert le. Azt hiszem este páncélbugyit kell húznom. ...>
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
* Hallgatja Flamm történetét és miután Shanil elindul szobájába a lantjáért, õ is fel megy:*
- Bocsánat hölgyeim és uraim, de a holmim felvinném a szobámba. Párpillanat és jövök is! *Ezután felkel az asztaltól, Felveszi zsákját és pajzsát, majd a pulthoz sétál.*
- Fogadós akkor kéne a szobám kulcsa, amit érkeztemkor kértem! * Miután megkapja a kulcsot és megtudja, hogy melyik is a szobája, felsiet, kinyitja az ajtót, belép, felméri a szobájában uralkodó állapotokat, lerakja felszerelését az ágy mellé, ha van mosdótál és víz gyors megmossa arcát.* < Hmm.. Ismét együtt, ismét még a végén egy csapat leszünk, de majd elválik holnap este, hogy mire is akarnak felbérelni minket!? Kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen „züllött” és alvilágáról híres városban, milyen munka várja az idegen utazót?!>*Ezután lemegy az ivóba, majd leül helyére és figyeli a visszatérõ Shanil dallamait, mit a lánnyal összhangban komponál.* < Na ez nem is rossz! Nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen emberbe szépérzék is csírázik. Még a végén pozitívan csalódok a srácban. Mondjuk annak idején Minura is hatott talán „ a pozitív” kisugárzása. Még talán jóban is lehetnénk, ha az az eset nem történik meg köztünk. Hát a múlton nem tudok változtatni sajnos, és azon fõképp nem, hogy Minut megismerhettem. Nem és nem is akarok. Bár lehet, hogy tényleg miattam veszett oda szívem vállasztotja?! Nem tudom, nem és még most sem tudtam ezt feldolgozni teljesen. Ezt az érzést soha nem is tudom feldolgozni, maximum együtt élni tovább vele! > * Gondolataiból Trisha kérdése zökkenti ki. Húz egy jó nagyot kupájából, megtörli szája szélét, majd belekezd:* - Rowon, Rowon?! *Töpreng el egy pillanatra.* Hát nem kötöttünk ki egyszer sem a városban, de vizein hajóztunk. Érdekes téma, mivel az öreg tengeri medvék meséltek azért a városról és az „ új urairól „ sokat. Azt beszélték, hogy valami szakadár pyar hitû lovagok foglalták el nem is oly rég a várost. Azt is beszélték, hogy a város felett azóta örökös félhomály dereng! Ha nem csal emlékezetem dartonita, igen dartonita lovagok azok. Vezetõjük nevére nem emlékszem teljesen, valami Aurin, vagy mi?! Ennyit tudok a városról, ennyit és nem többet. * Mondandója végeztével ismét kupájának tartalmát kortyolja, majd bólogat, mikor Shanil az ebéd lehetõségérõl beszél. Mikor a „vértes” lány hozza az üveg predocit asztalukhoz kissé meglepõdik, és el is mosolyodik Shanil mondandóján. Amint Sahnil és Salina felkerekedik, hogy sétáljon egyet kissé csodálkozva néz Trishára, de elhessegeti „rosszalló gondolatait, majd ha még mindig nem hozzák az ebédet megsürgeti a fogadóst kissé.*
- Én inkább az élet élvezetét tanultam meg Noir tanításaiból. Nagyjából ennek rendelek alá mindent. Ki kell használni azt a kevés idõt, amíg az ember fiatal. Mert ugyebár az örök élet más fajok sajátja.
<... Amilyen régen nem kaptam anyagot... Szörnyû. De ha lesz pénzem, akkor úgy beszívok, hogy azt se tudom majd, hogy melyik a fent és melyik a lent. Mmmm. ...>
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
-Ezzel cas kegyet tudok érteni...Élvezni kell az életet,amig lehet ... Mesélj még magadról.Mihez értesz a zenélésen kivül?Láttom van fegyvered és azokon kivül
Sokat sejtettõ mosoly jelenik meg az arcán és épp az egyik sikátroba pillantba egy pillanatra,ahogy elhaladnak mellete
KM esemény [Tysson-lar] Helyszín: Abaszisz, Ifin, fogadók negyede, A réz sellõ fogadó Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, reggel Résztvevõk: Flamme'O Styg [Flamme'O Styg], Joe Lyon [Joe Lyon], Dzsana Khadde [Yvette] _____________________________________________________________
* Trisha elmosolyodik Joe-n.*
- Mit nekünk város.. Rowon lassan már birodalom! Ahogy hallottam, a két év távollétünkben sok dolog történt itt a Quirroneián... Antara lassan végleeg bemondja az unalmast úgy hallottam. Aggasztó a tény, hogy a Tehysi szövetség terjeszkedik... habár a dartonita lovagok akciójának örülök. Így legalább van valami ellensúlya az ebben a régióban megerõsödõ Toron párti törekvéseknek... húh. Elõször beszélek politikáról mióta... mióta ott hagytuk a hátunk mögött Tiadlant. Milyen furcsa... itt ülünk újra együtt, és megint Toronról társalgunk. Kísértetiesen hasonlít ez a két évvel ezelõtt történtekre... na ez a másik téma, amelyet ma el akartam kerülni... de ha már szóba került... mondd Joe, hogyan... dolgoztad fel a történteket? Nem lehetett könnyû... most olyan rugalmasnak és energikusnak tûnsz, ám azért sejtem, hogy nem lehetett egyszerû...
* Eközben a fogadós a dzsad lányra kacsint.*
- Jól van, mostmár boldog vagyok. Még boldogabb lennék, ha végre találna magácskának valakit beszélgetni... nem jó ám egyedül. És csak az ökör iszik magában... telepedjen csak le azok közé. Hamár enny mindent... te jó ég! Hamár ennyi pénzt költöttek mulatozásra, akkor nyugodtan beveszik magát is. Héh... ott van még az a ficsúr is. állásajánlat ejh? Megmondok én magácskának valamit... nem jó ám ellent mondani az olyanoknak. Angyalképük van ám, de ha eljön az est, átvedlenek az igazi valójukba... nem lebeszélésképp mondom, távol álljon tõlem... de legyen csak óvatos. Nyah.. mostmár szeretném magácskát a többiek körében látni. Induljon már nah...
* Miután Shanil és a lány kilépked az ajtón, Trisha az iszogató ficsúrnak int.*
- Jól van... mindjárt megbeszéljük, addig csak várjon türelemmel.
* A lány azzal Joeékhoz fordul.*
- Na mit szóltok... tudom hogy még alig egy órája, vagy még annyival se múlt dél, és megígértem, hogy nem beszélünk munkáról, de mégis nehogy már az a szerencsétlen egész nap ott rostokoljon... benne vagyunk vagy sem? A magam részérõl kíváncsi vagyok ám... ez lehetne a kiindulópontja a mi kis újkeltû kapcsolatunknak. Elvégre ritka ám az ilyen esemény...
- Mit mondjak még? Tudok zenélni, énekelni, lovagolni, vívni valamennyire, íjászkodni, kártyázni, meg mulatni. Ezzel úgymond ki is fújt a tudományom. De egyenlõre ennyi nekem elég. Ha több kell, akkor majd másba is beletanulok. Én ilyen alkalmazkodó típus vagyok. Szerintem lassan vissza indulhatnánk. Kiszellõzött a fejem.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
KM esemény [Tysson-lar] Helyszín: Abaszisz, Ifin, fogadók negyede, az utcákon Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, reggel Résztvevõk: Shanil Argus [Schinter], Kyra Valys [Limenel] _____________________________________________________________
* Ahogy halad a páros, egyre jobban eltávolodik a fogadók negyedétõl. A város külsõ pereme felé veszik az irányt, nem is tudván az ottani kétes hírû bordélyokról és egyébb kuplerájokról... bûnös környék az biztos. Most veszik csak észre, hogy igencsak megritkult a tömeg. Most már alig szálingóznak az utcán emberek, bár azért sejthetõ, hogy az Antoh dicsõségére szánt ünnep is véget ért. Néhol az utcákon hallpikkelyek találhatók, biztosan a díszes menet élén haladó papok kezébõl származnak. Az esõ egy kis idõre eláll, csak a házak cseréptetejérõl csöpörög nagy cseppekben a víz. Az utcák szélén található csatornavájaton csak úgy hömpöyög lefelé a víz. Néhol látszik, hogy valami undorító massza is keveredik belé, ez biztosan ennek a lerobbant környéknek a sajátja. Talán vissza kellene fordulni. Az utca szélén egy koldus kéreget. Valami Antoh dícsértesséket mormogva egy koszos fabögrét tart ernyedt ráncos kezében, abba várná az elé dobott békalencse méretû aszisz érméket. Eddig nem történik semmi rendkívüli... ekkor tûnik fel egy félszemû feltûnõen mocskos ruhájú suhanc. Furcsa torz, grimaszos mosolya bizonyára elárulja hányatott sorsát... egy másik fiú is van vele, õ egy fejkötõbe és egy valamivel jobb állapotú bõrkabátba van öltözve. Az út közepére állnak... meglátva azonban Shanilt, és az oldalán lógó kardot, sebes léptekkel tûnnek el az egyik sikátorban.. látszik amint az egyik káromkodva a másik fejére csap. Némi dulakodás is hallatszik... bár a félhomlyos kis közben ez nem látszik.*