(Sielle, a Villámkezû)
* Sielle, csak egykedvûen ül él hallgatja a kibontakozó vitát, miközben a cipót befejezve koszos ruháiban fényesre suvickolja az almáját, majd nekilát. Lábát lóbázva ül a "felnõttek" között és éppen csak nem dudorászoik hozzá... *
<Tapasztaltabb egységet? Viccelsz velem, ezek is majdnem kinyírtak minket, minek ide tapasztaltabb egység? Adjatok nekik két különbözõ nyomot és széttépjük egymást magunktól is.
...
Mit pedálozik itt mind a kettõ Ordannal? Különben is, mi a szent szar az? És, mi van, ha én nem akarok szerzõdést kötni vele? Sem lelki, sem szellemeit, se semmilyet! Az hiányzik már csak nekem, hogy még a fejemben is turkáljanak! nah, peeersze, abból nem esztek.
...
Ja, hogy ez valami város?
...
Városnézés? Viccelsz velem, azt sem tudom, Shulur hol van, nemhogy még kalauzolni is benneteket! Tényleg, ha már itt tartunk, Ordan vajon északon van? Ööö... oké, akkor ezt inkább nem kérdezem meg, látva az arcukat.
...
Túlzott mértékû szabadság? Hehh, már menni is kényszerbõl megyek, hol itt a túlzás?
...
Bedal a csapat akarata? Hát, ezt lehet, hogy nem ilyen nyíltan kellene kibökni, elég, ha én tudom, kinek nem hazudok akkárát.
...
Nem beszólásból, de ezt buktuk. Közlöd a titkos tervet, majd azt, hogy, akinek nem tetszik, az mehet, amerre lát? Ember, ezt még én is húzósnak érzem, fõleg azt figyelembe véve, hogy, hol vagyunk és, hoyg vajon a tegnapiak, hogyan támadtak meg minket. Jut eszembe, le kellet volna nyúlni azokat a dobótõröket, sokkal könnyebbek voltak, mint az enyém. És kevésbbé rozsdásak is, ha már itt tartunk...>
*Annyira belemerül a gondolataiba, hogy a végén még a fintora is kiül azz arcára, miközben a tõrrõl filozofálgat. Erre gyorsan megrázza a fejét és inkább közbeszól, még mielõtt ezek tényleg egymás torkának ugranának.*
- Ez abból a szempontból jogos, hogy nem ezer felé akartok majd rohangálni, viszont, a csapat érdeke és Bedal szerint a csapat érdeke, nem mindig van köszönõviszonyban...
*Nagy hévvel a férfi felé fordul és védekezõleg emeli fel a praclijait, és az almával hadonászva, hadarva menti a még menthetõt.*
- Nem arra gondoltam, hogy megbízhatatlan vagy, esetleg a vesztünkre törsz. Tudjuk, hogy bölcs vagy, meg minden, de odaát, az, hogyha pl nem úgy hajolsz meg valaki elõtt, mint, ahogy azt az illem megszabja, akkor fültõl fülig fogunk mindannyian mosolyogni, ami a szép kis pofikámat látva, máris nem hangzik túl jól, sõt, kifejezett butaság.
*Egy pillanatra megáll a magyarázatban, felmérve az arcokat, hogy ki, mennyire fogta, amit mondott, majd nagyot harap az almából és teli szájjal, kissé köpködve szólal meg megint.*
- Nem indulhatnánk most azonnal?
*Aztán nagyot nyel, és Syilhez fordul*
- Téged meg senki sem fenyeget. Bedal nem úgy értette... Mehetünk már?