Haonwell városa

[Anathor]

(Maldar Yffil)

*Lélegzetét visszafojtva követi a küzdelem kimenetelét. Amikor Morik lefekszik a csuhás illetõ lábai elé, gondolatban visszailleszti a leesett állát .*
<...még soha nem láttam ilyent...vajon mikre képes még?...kicsoda ez a férfi?...> - és további hasonló kérdések foglalkoztatják.
*A következõ harc elõtt keresi a gladiátor arcát, és próbálja leolvasni érzelmeit, és mindent ami az arckifejezésére kiül. Kíváncsi mit fog tenni ezek után hasonló helyzetben, de azért a nõrõl sem feledkezett meg, és néha-néha odapillant. A továbbiakban felváltva fordítja fejét egyik küzdõrõl a másikra.*

[Navaratna]

(Szitakötõ)

*Érdeklõdve billentette fejét oldalra, amikor az idõsnek tûnõ férfi a színre lépett. Aztán gyorsan lekorholta magát gondolatban.*
<A szakáll...Ha valaki szakállt visel, én mindig plusz kéttucat évet gondolok rá. És kiderül, hogy nem is úgy van. A hangja elárulta, csöppet sem olyan vén, mint ahogy saccoltam. Hogy bosszant néha az itteniek arcszõr-mániája!Mért akar mindenki a saját nagyapjának kinézni? Melegíthet is, meg viszkethet...Én nem tudnám megszokni, no de nem is vagyok férfi.>
*Amikor ködös utalgatásokat hall a zsoldosvezér szájából annak ismerõsének technikájára utalbva, megint összeszorült kicsit a torka. Viszont amikor a bot egészen más formát vett fel! Kis híján elcsuklotta magát. Visszanyelte a kényszert, s hálát adott barna bõrének, mert aki nem ért hozzá, aligha veszi észre, hogy elsápadt.*
<Most kellene imádkozni? Valaki nagyon próbára akarja tenni a bátorságom, vagy azt, meddig húzom a cérnát. És most...? Vívni akar? Na azt ne...Még a végén, szegrõl-végrõl "rokonok" vagyunk, és aztán fõhet a fejem. Épp eléggé gyomoridegem kezd lenni. Én ilyen tanokat nemhogy nem gyakorlok, de nem is szeretem! Ez bizony ördöngösség, nekem ugyan hiába mondják az ellenkezõjét! Jó lesz bedugni a fülem a férfi közelében, ha máskor ilyenre látom készülni, nem szeretném, ha azt mondaná ezen a hangon, hogy vetkõzz le!!>

*Mikor meghallja, hogy õ következik, szösszen, leteszi köpenyét, hogy ne zavarja, aztán pedig szépen, kényelmesen felhajtja ingje ujját. *

<Az önbizalmam a béka fene alatt, de nem számít...Ha a vezér azt szerette volna, hogy csak ilyen hatalmakkal bírók jelentkezzenek, akkor megmondta volna. No, nincs mit szégyellnem, ha lenne, nem jöttem volna le a pincébe. Remélem ez ki is derül, és nem csak egy összeakasztott ujjpáron fog múlni >

*Ez a gondolat egészen megnyugtatta, rendezte magát belsõleg is, s mire befejezte az ingujjhajtogatást készen állt. Így már jól látszott, hogy oldalán tõrkard és hárítótõr van, s nem valószínû, hogy puszta ököllel akar Moriknak menni. Ruganyos léptekkel megállt az oszlopok határolta tér szélén, a vezér felé fordította arcát, rutinszerûen a hazájában megszokott meghajlással üdvözölte, bár annak egy egyszerûsített formájával, végül is nem bálban van.*
-Uram, szólítson Szitakötõnek-fogott bele rekedt hangon, csak kicsit ízes pyarroniul
-Hogy megpróbálom, nem kérdés, bár úgy tûnik, magasra van téve a mérce- itt futólag a botos, szakállas férfira pillantott.

*Dzsaddal nem sûrûn találkozott, ha viszont mégis, inkább testõrökkel körülvett kereskedõfélékkel, de egy nagyon egyszerû köszöntésmódot azért elsajátított régen, így mivel megbizonyosodott róla, hogyha nem is egészen, de valamennyire Morik dzsad származású, így mikor az oszlopok közé lépett, a férfi szokásainak megfelelõen hajolt meg. Alig fejezte be, elegáns mozdulattal kezébe vette fegyvereit, megszokott kezdõpocízióját vette fel. Fegyelmezetten, higgadtan viselkedik.*

[Alauron]

*Arcán egyre kivehetõbb kíváncsiság derült szét amint Pat gyõzedelmeskedett, és mindaz ahogyan tette. *
<Találékony lány, és milyen elegáns is. Kedélyesnek tûnik, örülök hogy velünk tart.>
* Amint Jeffete következett jól szemûgyre véve a férfit semmi különlegeset nem látott rajta, gondolataiban még az elõbb látottakon merengett, amint hirtelen a botból egy csapásra kard lett!*
<Elõkapta valahonnan? hova dugta a botját? Vagy lehet hogy átváltoztatta?!...Az nem lehet hogy....jó lesz szemmel tartani, aki ilyenekre képes kétségkívül képzett, de kétségkívül veszélyes.>
* aztán ahogy átható szavakkal megparancsolta a gladiátornak, hogy dobja el a fegyverét, aztán feküdjön le! Alauron nem számított ekkora hatalommal bíró egyénre a jelentkezõk között*
< Az ekkora erõ birtokosa tudtommal nagyon ritka.>
*Mikor Szitakötõ is porondra lép, még mindig nem itt jár telljesen az esze, csak a számára idegen mozdulatok keltik fel figyelmét, és gondolatait késõbbre halasztja*
<Furcsa üdvözlési formák, talán a gladiátor érti. Vajon hasonlóan megismétli majd? hm..mennyi furcsa idegen, mennyi különös, súlyos személyiség. Habár ez a hölgy nem tûnik olyan kedélyesnek, inkább fegyelmezett. Elkell egy megbízható személy a csapataban. Úgy látom a fegyvereiért nyúl, és egyszerre kettõért! Ugyancsak képzett lehet, ez izgalmas párbajnak ígérkezik!>

[Navaratna]

(Szitakötõ)

*Elsõ dolga változtatni az eddig fennálló stratégián, azaz hogy õ kezd körbejárkálni Morik körül, feszülten figyel.*
<...elõszeretettel szemlélõdik alsóbb állásból, mint más...kezet válthat...csak ne vágjon orrba, azt nem díjaznám...kezdjünk bele!>
*Döntésre jutott, kóstolgatásképp kinézte a férfi lábát, s megkísérelt vágást ejteni rajta, fenntartva azt az utat, hogyha védekeznie kell, vagy új "helyszínt" kiválaztania, akkor eleget is tegyen neki. Nem akarta reakció-ellenreakció elve szerint vinnia dolgot, hanem fürgén, gyorsan, mint egy bosszantó szúnyog. Ha a lábat kivédi, jöhet a kar, ha azt, megint a láb, majd a nyak...S ha fegyverét másik kezébe tenné, akkor színre lép Morik másik oldala is!*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, dél
Résztvevõk: mindenkinek
_____________________________________________________________

* Tekk'rje bólint a lány válaszára... hm... meglepõen rugalmas. Jó harcosanyag az biztos... gondolhatná az óriás. Amint a lány a gladiátor elé lép, és különös meghajlásával üdvözli, Morik félrefordított fejjel köszöti... vajon minek a jele lehetett ez... és óh! Ez Ibarai vonás... mire lehetne ezt vélni? Azzal a gladiátor is megajol a dzsad etikett szerint. A hamedi nyelvjárás szerinti köszönésen még jobban fennakad... mi volt ez? Honnan tud ez ilyeneket itt, a messzi északon? Dzsad nyelven köszönti a lányt, mintha otthon lenne... amint a lány harci helyzetet vesz fel, mindjárt lerí, hogy nem ibarai harcmodor. Kissé csalódottan bár, de Morik is küzdõálllását felveszi... kissé rogysztott térd, széles ívben behajlított jobbjában hajlított kardja. Mikor a lány hírtelen kõrözni kezd el a gladiátor körül, a férfi kicsit meglepõdik... az õ szokása az, hogy vezessen. A gladiátor próbál mindeközben kisebb beijesztgetéseket eszközölni... lába mozgásával, és a hajszálnyi elõre-hátra rezgésekkel különös vibráziót akar elérni... és ez sikerül is. A lány elhamarkodotan egy rövidet vág a combközépe felé: a rapír hegye pár centire süvít el a lábtól: a gladiátor villámgyorsan félrekapja. Kardjával elõre dõl, és egy széels ívet ír le a nõ mellkasa alá... azonban a lány idejében elhajol mindez elõl... a kõrözés folytatódik tovább...*

[Navaratna]

(Szitakötõ)

<Ennek beugrottam. Nem lazsálunk, vagy kicakkoznak. Ideje kicsit fürgére venni a tempót, és a végén megszámolom, hány ujjam marad!>
*Szemével kinézte a férfi ellentétes, bal karját, arra irányította fegyverét, de már jó elõre eldöntötte, ha reagál rá a férfi, úgy hárítõtõrével védi is, de csak azért, hogy a valódi célpontjára fejezhesse be rapírja útját, mégpedig jobb karjára *

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, dél
Résztvevõk: mindenkinek
_____________________________________________________________

* Szitakötõ tovább folytatja a piszkálódást rapírjával. Egy rövid ívet leírva támadást szimulál, ám mindez csak beijesztés. Rögtön utána a gladiátor is hasonlóval próbálkozik, ám a lány ezúttal nem dõl be a férfinak: egy ügyes mozdulattal erõre lendíti magát, majd rapírjával a férfi bal vállának tör. Amaz villámgyorsan elhajol a szúrás elõl, és kardjával az ellentétes félen a lány felé vág. Szitakötõ azonban másik kezében hárítótõrét hátrahúzva, takarásan tartja... amint a penge felé vág, a tõr hjlított keresztvasa szikrázva a kard élébe mar, visszaszorítva a támaádst. Ekkor azonban a lány rapírja egy cikornyás kört leírva férfi másik válla felé szúr... és ez végképp meglepi a gladiátort. Útolsó erejét kihasználva hátratántorodik, ám az éles tõrkard a vállába mar. A seb nem túl mély, köszönhetõen a gladiátor vállát védõ páncélzatnak, ám éppen elgedõ, hogy a férfi hátratántorodjon. A gladiátor pengéjét visszafogva védekezõ alapálást vesz fel... a hiú dzsad vér hiába... egy gyors, cseles támadásorozatot indít a lny felé: pengéjét a levegõben megpörgeti, majd két áltmadást intéz a lány dereka ellen, majd egy lábsöpréses sel következik... a lány hírtelenjében nem tudja, hova is került... csak a mellének szegezõdõ kard, és a homok finom érzése mutatja, hogy a földön van. A gladiátor felszisszen....*
- Jól van... jöhet. Csak... legközelebb ha küzdesz jól vésd az eszedbe: egy sikeres támadássorozat még nem jelent gyõzelmet...
* Tekk'rje mosolyogva pillant a lányra...*
- Na ez jó volt. Rugalmasság, cselezõkészség... ez kell ide. Jól van, te is benne vagy. Következõ.... mi lenne ha te jönnél, heh?
* Mutat a kámzsás férfira. Amaz a vezérre pillantva elmosolyodik... mevonva a vállát a gladiátor elé lép. Flegmán leveti köpenyét... sápatag arca, szõkés hosszabb haja van... mintha egy kriptából érkezett volna egyenest. Az élet mostohán elbánhatott vele... ruhája széle rolytos, szaggatott... biztos sietett valahová, vagy menekült... felkarján a ruhája szét van szakadva... egy szimbólum virít rajta, de nem látni mi is az... valamivel szét van maratva, esetleg égetve... flegmán a homokra dobja köpenyét, majd fegyverövérõl két tõrt akaszt le. KEzébe fogja õket... mindkettõ hajlított, kampós végõ alkotmány, furcsán kicsavartan, valahogy természetellenesnek ható pózban fogja meg... a bal karját felfelé emelve állapodik meg.. másik tõrét a háta mögött tartva, valami különös alapállást vesz fel... a gladiátor szemébõl kiolvasható az elszántság, az eltökéltség... azonban a rapír álltal megsebzett bal válla... nos... azonban Morik felveszi szokványos alapállását. Egy ideig vibrálni látszik a levegõ a két szikrázó szem közt... majd hírtelen a sápatag férfi indúl meg: bal kezével oldalra sújt a levegõbe, majd a jobbal hátulról elõre oldalirányban, miközben a bal kezében tatott fegyverével visszakézbõl felfelé szúr... a különös mozzanat végén a férfi áthidalta ruganyos mozgásával a küzdõk közötti teret.... azonban Morik képzett harcos, nem adja magát ilyen könnyen: hátrébb lendül, majd fegyverét feltartva védekezõ állást vesz fel... miközben a férfi felfelé szúr, Morik oldalirányba csap kardjával. A sápatag férfi elhajol ez elõl, majd fél métert hátrébb ugrik... a gladiátor megkezdi az elsõ körét a férfi körül... kisebb ijesztgetések megint és... egy álcázott támadás: Morik szimpla, egyszer támadást intéz felülrõl, a férfi felkara felé, ám a mozzanatsor felénél fogást vált, és a fegvyer tusával arcon vágja a férfit.. mindeközben amaz tõreivel Morik mellkasa felé szúr... a támadás azonban visszahúzott és enagyolt, látszott hogy Morik fegyvere csúnyán belezavarta... a penge lepattan a páncélról. Miután a pörölycsapásként érõ hatalmas ütés bekövetkezik a fegyvertussal, a gõrbe tõrû férfi a flrön találja magát... és egy fegyver lendül felé... ami félúton meg is áll. LEgyõzetett.... Tekk'rje gondolkodóan szólal meg.*
- Hm... rugalmas és ügyes meg kell hagyni...azonban SZitakötõ már biztosítja a csapatnak ezt a ruganyosságot. Szentem nem kellesz te a csapatba, már bocsáss meg... hogy is hívnak?
* A férfi egy halk "haggyuk"-ot mormog, majd a köpenyét felkapva, fegyverét a tokjaiba csapva kioldalon a terembõl... néhány biccentés kíséretében kisétál, és becsapódik az ajó... Tekk'rje ismét szétnéz...*
- Hmm... nocsak-nocsak... három vándor. Te! Téged hogy hívnak? Gyere csak te...
* Azzal Maldarra mutat...*

[Navaratna]

(Szitakötõ)

Mikor a talajt érzi a háta alatt összeszûkült kicsit a szeme és eképp tekintett legyõzõjére, majd megenyhült és félmosoly kélt szája szegletében.
<Na ugye?Ha most dolgoztam volna, végem lett volna.Van még mit tanulnom a váratlan lábkirúgásról és társairól.Ideje felállni, mert teknõcnek érzem lassan magam>
Leporolta magát, szemével jelezte Moriknak, érti és megjegyezte amit mondott, aztán fegyvereit helyére csúsztatta.

-Köszönöm, uram, rezgett a léc-mosolyodott el, hallva hogy elfogadtatott.

<Ez egy ártatlan mosoly. Remélem ez másnak is feltûnik. Errefelé néha annyira félreértik...!>

Eltervezte, ha végül is kialakul, kik lesznek még a születõ csapatban, feltesz pár kérdést a zsoldosvezérnek és nem csak a munkával kapcsolatban. Most már két halaszthatatlan dolga is akadt, mielõtt útra kelne.
Visszavette köpenyét, és holmistul az egyik székre telepedett.
-Kényelmes fekvés adatik a homokon, de máskor inkább jobb fekhelyet választok-szólt oda Patnak. A szakállas férfire kissé visszafogottabban tekintett

[Deval Bereth]

(Avarath)

*Avarath szemmel láthatóan megkönnyebbült mikor láttta hogy azt is felvették aki nem gyõzte le a gladiátort...*

<Tehát nem kell feltétlenül legyõznöm az ellenfelem...Ez jó hír, de azért még is csak jobb gyõzni nem? .... Kíváncsi vagyok, hogy a következõ ember mit fog teljesíteni.>

[Anathor]

(Maldar Yffil)

*Figyelmesen nézi végig az elõzõ küzdelmeket, és sajnálattal látja, hogy a nõ a földre került, de elmosolyodik amikor meghallja, hogy kivívta az elismerést a kapitánynál. Tényleg ügyes teremtés. Azonban levonja számára a tanulságot: nem szabad elkapkodnia semmit, mindent a maga idejében kell elintézni. Türelmesnek kell lennie. Aztán a hívásra leveti köpenyét, hogy az ne zavarja. Kimért és magabiztos léptekkel kisétál a küzdõtérre, és közben hangosan mondja:*
- Maldar Yffil a becses nevem, uram! Üdvözlöm Önt és mindnyájukat!
*Miután beért a terem közepére, hosszasan nézi a kardját.*
<...kérlek Arel, segíts! Csak most ne törjenek rám az emlékek!...>
*Amint befejezi a kínlódást magában, úgy 1 percnyi várakozás után, jelzi Moriknak hogy készen áll. Elõveszi hárítótõrét és míves hosszúkardját, és védekezõ pozíciót vesz fel, türelmesen várva ellenfele körözésést.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, dél
Résztvevõk: mindenkinek
_____________________________________________________________

* Maldar peckesen kisétál az oszlpok közti porondra. Morik vállát igazgatva újjával megálljt mutat... másik kezével a vállán lévõ páncélzata alól kibúvõ sodronyzott láncsorozatot igazítja meg... a rapír csúnyán átlyuggatta, ám láthatóan javítható. Miután a férfi néhány törött, apró, pirosas - a vértõl - szemcsék kivesz alóla, fegyverét jobbjába fogva újra beáll megrogyasztott alapállásába. tekk1rje borosdás állát kezdi el simogatni... hm... ez a férfi erõsnek tûnik... de gyors-e? Kell valaki... valaki aki képviseli a magafajtát a társaságban... az igazi északi kósza, nemdebár? Elég ránézni erre a Maldarra, és lerí erv mivoltja...*
- Jól van fiam... csak ügyesen, nem elhamarkodottan. Derék bajnokunk okítói céllal már elmondta az elõzõek hibáit: a bölcs ember tanul belõlük... készen állsz? Ha Morik rendben van, indulhat...
* Amint a gadiátor is bólint, a küzdelem megkezdõdik... a gladiátor furcsán végigméri Maldart... fejét félrefordítja... majd védekezõ alapállást vesz fel...*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, dél
Résztvevõk: Arbor Vitus [Schinter]
_____________________________________________________________

* Milyen furcsák az emberek... bah, furcsák? Szánandóak... megvetendõek. Úgy tesznek, mintha a természet az istenük diadalára, az õ vigasságukra újulna meg minden évben, minttha... az egész mulatozás ihletné a föld szellemeit a változásra... márpedig a kalahorák döntenek az Életrõl. Hogy hogyan s mint születik újjá, még a legbölcsebbek elõtt is titok marad mindörökké... kár, hogy egyes emberek azt hiszik, õk tudják ezt a titkot. Hiába... vége a hideg évszaknak... azonban a meleg se kecsegtet túl sok jóval. Támadás... ez a szó mint valami villám ütött szöget Arbor fejébe... a szülõfalu, ahol még idfú korában játszadozott a ménessel... ahol nevelkedett és élt... amirõl jól tudta, hogy rendíthetetlen, és biztonságos hely. Most kiderült, hogy nem. Synn Erian tanácsa révén több információhoz sikerült jutnia... a herceg egy hozzá hû szolgáját küldi el hogy kivizsgálja az ügyet... a ménesek persze. Bah emberek... egy teljes elf falu sorsa a kérdés, és a kapzsi herceg pedig csak a vagyonával törõdik... ez annyira... emberi. Azonban a tanács fontos feladattal bízta meg Arbort... kell valaki, aki a faluba vezeti a társaságot. kell valaki, aki ismeri a járást az elfek közt, és aki képviseli a tiszta elf vér szavát a társaságban... Arbor eljött hát, hogy felkeresse Tekk'rje tábornokot. Amint belép az Ezüst Pegazuscsikóba, Arbor orrát fanyar sörszag csapja meg... emberi érzékekel nem számít kellemetlennek, és nem is ilyen erõteljesnek... az elf ellenszenvesen végigméri a társaságot.. bah, kocsmatöltelékek... majd a fogadós felé sétál. A férfi egy öreg, ám viszonylag rendesnek látszó férfi... amint az elf belép, kerek szemekkel néz rá... végigméri, majd lefitymálóan, becsmérlõen szólal meg.*
- Hej de magasan hordja az orrát elf uram. Mi hozta szerény fogadómba? Talán nem tetszet t a finom duhyna, a párna és a fényûzés a kerültetetekben heh? Vagy netán a magunkfajta söpredék egrecéloztatásában élitek ki magatokat újdonság? Mi van, mondjad már...
//... Mint látjuk új taggal bõvült a JK-i gárda. Köszöntsük hát nagy tapssal: Schinter! Ja és még valami: látom nem mindenki írja ki a reagjai elejére a karijának a nevét.. legyen szíves mindenki használni, nagyban megkönnyíteni a dolgom. Elõre is thx! ( Schinter, egy karakterkinézetet kérnék)...//

[Schinter]

Arbor Vitus


<Na még1 percnyi életû,aki nagyra van magával....>

-Valóban...söpredékek közt kellet jönnöm,de nem is rabolnám tovább az idejét.Tekk'rje-t keresem.


//kairkinézet:
Olyan 180 cm magas vékony testalkatú férfi.Hosszú szõke,derékig érõ haját szabadon hordja és nem takargatja a szépek népére vonatkozó jeleket sem.Nos szépek népe...valóban nem hoz a népére szégyent a kinézetével.Szépsége még a saját népe körében is könnyen elhódithatná a nõi tagokat nem beszélve az emberek közt .Jég hideg kék szemeivel úgy méri az embereket mintha csontig hatolna bennük.Egy hosszú földig érõ sötét zöld köpenyt hord.A vállaknál nagyobb vállpántokkal.Teljesen körbe éri a köppeny igy szinte mintha egy csõ szerû ruhát vett volna fel.Olykor-olykor meglibben a köpeny és látszani engedi az alatta hordott ruhákat is.Egy sötétebb zöldes-kékes(teal) szinû felsõ inget és nadrágot hord,amiken végig arany szinû diszek futnak végig akár egy kúszó növény.lábán kényelmes puha bõr csizmát hord mig oldalán egy diszes a népére oly jellemzõ levél tõr diszeleg.
Elsõ ránézésre olyan 20-s évei elején járhat,ám Haonwellben különösen sokan ismerik a hosszúéletüeket,hogy tudják ez csak a látszatt...Senki sem tudná biztosan megmondani,hogy vajon hány telet látott már....talán hány ember öltönit...

Üdv mindenkinek
//

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, dél
Résztvevõk: Arbor Vitus [Schinter]
_____________________________________________________________

* A fogadós mogorván néz Az elfre.*
- Mégis mit képzelsz magadról? Csak úgy besétálsz közénk, és mi majd elnézzük ezt? Mi van srácok ti meg... * nézeget nagyokat az asztalok környékére.*
* Az asztalnál ülõk egy része szakad a röhögéstõl, megint egy másik része fejcsóválva nézi a jelenetet... egy férfi rekedtes, enyhén pityókás hangon szólal fel.*
- Maradjunk annyiban Wanqor, hogy ne csinájjá' jelenetet. Izé... gyere ide te... üjjé' le oszt igyá' egy korsó sert. Haggyad azt a vén bolndot.. beszél az más hlyeségeket is...
* A fogadós gonosz tekintettel néz a férfira... tekintetével ölni tudna... az elfre nem néz, úgy mondja.*
- Tekk'rje az alagsorban van. Tünjél lefelé, felõlem akár Darton poklának mélyére is ha kell... ott az ajtó a pult mögött...

[Schinter]

Arbor Vitus


-Saját Istened poklát inkább magadnak tartogasd.

Majd elfordul a fogadóstól és elindul az ajtó felé.Kinyul a kezével a köpenye alól,hogy kinyissa az ajtót.Ekkor látni elhet,hogy a kezén is finom bõrbõl készült kesztyüt hord.Miután kinyitotta az ajtót lefelé indul bár nagyon nincs inyére a sötét pince helység...