Abaszisz: Ifin városa

[Layla]

(Sal Hiddle)

*Sal szórakozottan matatott az táskájában. Ismét az ágyon ült: nem kínálta senki sem hellyel, de nem érdekelte. Ahhoz, hogy ilyesmiken gondolkozzék, túlságosan fáradt volt. Egyre csak az úticélja és Kandúr járt a fejében. Még mindig magán érezte a férfi vágyodó pillantását, és tudta, hogy most ő is jól fogja érezni magát. Igen...neki is kijár az, hogy élvezze az életet, mégha csak pár pillanatig is...biztonságból a táskájába csúsztatta a tőrét, mely olyan hegyes volt, mintha sok-sok ezer évig munkálkodtak volna rajta. Ki tudja. Ki tudja...?*

<Ezek még itt fognak dühöngeni, és akkor elkésünk a Fogadóból...semmi kedvem miattuk lemaradni valamiről, ami a céljaimat elősegíti, nem értem, mit kell ezen ennyit rágódni...jönnek és kész. Vagy maradnak. nekem oly' mindegy. Csak induljunk már!>

Hangosan azonban csupán ennyi mondott:-Várnak minket...nem akartok egy kicsit jobban sietni? Nem illik megvárakoztatni jótevőinket.

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

*Lelke háborgásából Trisha szavai szakítják ki. Először értetlenül néz rá, majd kreolbarna bőre ellenére vörössé válik arcszíne. Mérhetetlen düh és keserűség lángol a szemében. Látszik, hogy nehezen tud uralkodnia magán - de igyekszik megfékeznie indulatait. A papnő szemébe néz, s lassan, akadozva szólal meg. Hangja bánatos és megtört - mintha gyászolna...*
- Hosszú lenne elmesélnem miért jöttem ide. Tettem egy fogadalmat - amit már soha az életemben nem tudok beválltani. És mindez....mindez a kobrák miatt... a rászedésünk, elásásunk miatt...
Sajnos az idegeim soha nem voltak karban tartva...nem sok hiányzik ahhoz, hogy ismét kitörjön belőlem a vadállat...sőt ... fesledeznek a szálak, nagyon...de nem akarom, hogy ismét eluralkodjon teljesen rajtam a vörös köd - annak csak tík innátok meg a levét, ha most.....
*Mondatát nem fejezi be, de Trisha tudhatja, hogy miről beszél...*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed, egy lepukkant kocsma felső szobája
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, reggel
Résztvevõk: midnenki
____________________________________________________________

* Trisha megértően kezét a lány vállára teszi...*
- Nyugodj meg... most ígéretet teszek neked. Ha kikeveredünk a városból, EGYÜTT találunk módot arra, hogy beteljesítsd amit elhatároztál. De ebben a helyzetben bajos lenne rágódni azon, amit nem tehetünk meg... megértessz, igaz?
* Néz kissé elérzékenyülve a lányra... mindeközben a háttérben Kildar és SHanil veszekedése alábbhagyni látszik... az Arel-pap felszedelőzködik, majd készen állva tápászkodik fel az ágyról...*
- felőlem indulhatunk...
* Amint midnenki elkészült, a társaság kiindul a szobából... óvatosságból Trisha megy elől... a lépcsőfordulóban óvatosabban megáll, majd lekémlel... miután látja, hogy csak a fogadós és barátja ücsörög lenn, lejjebb sétál. Szóásra nyitja száját...*
- Elnézést uram... meg tudja mondani merre találom a Filézett Harcsa fogadót?
* A férfi zsírfoltos ingét megrézva kezével mutogatásba fog...*
- Kiérnek a rakpartra... balra indulnak meg, majd jó száz- kétszáz lépésnyire ismét balra utca... na azon bekanyarodnak, és mindjárt meglátják. Nem téveszthetik el...
* Trisha hálásan bólint, majd kiindul a fogadóból... a macskakövekkel kirakott úton könnyű a haladás... alig pártíz percen belül elérik a kijelölt helyet. A rakpart nem túl szívderítő látvány így áradás után... főleg mivel a szennyvíz és a mocsok itt állt meg azután, hogy a víz lejjebb húzódott. Azonban ez nem szabhat gátat a társaság előretörésének: bekanyarodva az imént említett utcán egy hangulatos, fafaragásokkal ékített fogadó előtt találják magukat. Az ablakok keretei tölgyből vannak, köztük igazi üveg csillog... a fal ellentétben a többi épülettel elég szilárdnak tűnik... ám az alján itt-ott moha telepedet meg... bizonyára az ár itt hagyta nedvességnek köszönhetően... az épület maga három szintes, a szinteket a szürke fallal kontrasztos vöröslő téglák jelzik... a vaskos ajtó fölött hosszú szálkás geroncű bajszos harcsa virít... fölé cikornyás betűkkel: a Filézett Harcsa... Trisha elmosolyodva szólal fel...*
- Ez az Ő körzetük... ha nem az lenne már nem élnénk. Egyre jobban megbízok bennük...

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

- Ígéretet ne tegyél nekem - számomra nincs mód arra, hogy beteljesítsem fogadalmamat - már nincs... El kell fogadnom, bele kell törődenem... Ez van... Megértelek persze... és nem rágódom, csak legszívesebben a szokásos módon adnám ki magamból dühömet, keserűségemet. De igazad van... előbb innen jussunk ki, s majd utána foglalkozhatom a magánügyeimmel...
*Mintha a lányt fejbe kólintották volna, egy csapásra megváltozik. Ágyához lép, magára húzza a vértjét, kardját az oldalára csatolja, kezébe veszi a sisakját. Halk morgás hadja el a száját dzsad nyelven ~ha valaki érti a nyelvet akkor olyasmit hallhat, hogy: Na a többi cuccomnak annyi...~. Ránéz először Trishára, majd a többiekre, s tőlle szokatlan módon egy mosolyt ereszt el.*
- Mehetünk!...
*Utolsónak hadja el a szobát, s az úton végig utolsónak is halad. Feszülten figyeli az utcát, házakat, sikátorokat - és kicsit megkönnyebbül, amikor minden gond nélkül elérték a fogadót. Trisha 'bízni' szavára kissé összeráncolja homlokát, majd megvonja a vállát - hisz neki már minden mindegy...*

[Layla]

(Sal Hiddle)

*Az úton egész végig csendesen markolta a tőrét. Az acél szinte égette a bőrét, de a lány mit sem törődött vele: élvezte a helyzetet, azt hogy végre erősnek érezheti magát. Őt nem hatotta volna meg, ha orgyilkosok vetik rájuk magukat -sokat tapasztalt már, és ha harcról volt szó, ő az első sorokban küzdött. A vérében volt a gyilkosság, és ezt tudta is. Szinte érezte, hogy nem lesz szüksége a tőrre mégsem, s mikor a Fogadó elé értek, már teljesen biztos volt abban, hogy nincs mitől félnie.*

-Áh, végre. És most? Most mit teszünk? Miről akarnak velünk tárgyalni?-Sal érdeklődve nézett Trishára.-Egyáltalán, ti hogyan keveredtetek ide? Szinte semmit sem tudok rólatok. A küldetésetekről, a céljaitokról. Ígérjétek meg, hogy majd elmondjátok...ha itt végeztünk, megosztjátok velem miért vagytok itt...rendben?-a lány egy pillanatra elmosolyodott, arcán nyoma sem volt az első hirtelen gyűlöletnek. Ez a mosoly most sokat ígért: bizonyosságot, és erőt sugárzott. És erőre mindig szükségük volt a kalandozóknak. Mindig.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed, egy lepukkant kocsma felső szobája
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, reggel
Résztvevõk: midnenki
____________________________________________________________

* Trisha végigsimít zilált hajkoronáján, majd megnyugodva a bejárat felé indul. A vaskos tölgyajtó nyitva áll, belülről néha-néha hangfoszlányok zaja üti meg a közeledők fülét...*
- Nincs igazán mit modnani rólunk... munkára béreltek fel minket, mi meg kéepsek voltunk belemenni... aztán kiderült minderről, hogy átejtés, átverés... kihasználták képességeinket, és azok ellen fordították, akikre nem is ügyeltünk midneddig... igen, a Kobrák. De remélhetőleg mostmár rendeződik a helyzet a Szürkecsuklyások támogatásával. Induljunk be... nincs vesztenivalónk. A többi elvállik a későbbiekben. Többet nem tudunk mint te, azt hiszem...
* Azzal a társaság belép a taverna ajtaján... sült hal gőze, és roston sült herkentyű illata csapja meg a belépők orrát. Meglehetősen rendezett helyiségbe érkeztek: bal felé a söntés, két oldalán borosszekrények, igényes faragásokkal az oldalán. Kezeit kitáró szirének, szigonyos haragvó tengeri entitások elevenednek meg a fába vésve... hangulatos megvilágítását csak tetőzik a kék és sárga üvegmozaikok, melyek a síküvegeket helyettesítendő lettek az ablakokba építve. Négy nagy tartóoszlop tartja a mennyezetet, köröttük több asztalka, majd a terem túlsó végében egy hosszabb. Balkéz felé lépcsőfeljáró látszik... mellette egy fémből készült állvány, vélhetőleg egykoron növények díszítették.... most üreen áll. Rögtön amellett egy ajtó látszik... hogy hová vezet, ki tudja.... hasonló látszik a söntés mellett is. Alig tíz ember ücsörög az asztalok mellett... némelyek párban, ám van aki egyedül, sőt hármasban is... a pult mögött álló szúrós szemű, kínosan rendezettre fésült hajó bajuszos alak végigmustrálja a társaságot... bajszát megpödörve hátra fordul, hogy rongyával végigtörölhesse a mögötte lévő borospolcot... Trisha végignéz a fogadó népén... mivel nem látja az alakot, akivel alig fél órája találkoztak, a többiekhez fordul...*
- Szerintem üljünk le és várjuk meg...

[Meridian]

(Kildar Cossagor)

*Shanil válaszára hátraveti magát az ágyon, és kacag. Hangosan, élesen kacag. AZtán csak megcsóválja a fejét, és felül. Látzsik a szemein, hogy könnyezett aze lőbb a nevetéstől. Aztán egy villámgyors ozdulattal a kezében terem a dobótőr, és még mielőtt megállapodna, el is indul. A falba dobja bele, a társaságtól ellenkező irányban, hogy ne nézhessék támadásnak. Mindössze egy kis feszültséglevezető. Utána kiveszi a tőrt a falból, és Trishát követve kilép az ajtón. Az utcán haladva mindvégig a háztetőket, sikátorkat figyeli, hogy észrevegye az esetlgese támadást. Aztán csak arra lesz figyelmes, hogy a fogadó előtt állnak. Belép, és alaposan szemügyre vesz mindent. Az oszlopos ivórésztől egészen a hajas fogadósig. Aztán a bajsza alatt csak ennyit dörmög.

-Hmm.. elég rendezett hely... tisztaság... vajon hogy lehet ezt mindig így tartani.

*Ekkor jut eszébe, hogy az idegen lány kérdezett valamit. Odalép hozzá, és suttogja neki:

-Majd, a fogadóban. Addig nem lenne olyan muszály...

*Trisha ötletére a papnő felé fordítja a fejét, és megszólla megint:

-Jó. De akár a fogadós úrnál is kérdezősködhetnénk... de amihez nem értek, nem szólok bele, hátha valakinek nem tetszik...

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed, egy lepukkant kocsma felső szobája
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, reggel
Résztvevõk: midnenki
____________________________________________________________

* Trisha mosolyogva válaszol KIldarnak...*
- Kicsit furcsa lenne odaállni, és a Csuklyásokról kérdezősködni... telepedjünk inkább le és várjunk. Addigis megismerjük a helyet...
* Az egyik nagyobb asztal melé leül, majd megvárja a többieket is... Sal felé fordulva kezd neki...*
- Szabadna megtudnunk, hogy miért keresed a csuklyások kegyeit? Mi egyszerűen csak ki akarunk kerülni a városból... a Kobrák az a tényező, ami miatt nem menne... így azt hiszem érthető, miért vagyunk itt.... És te?
* Shanil morogva ül le... egy lenéző mosolyt küld Kildar felé, majd kezeit tarkóján szétfeszítve leül... vizsla szemekkel végigtekint a fogadón, majd a közeledő alakok egyikét figyeli meg... a bejárati ajtón át egy fiatal lány lépked be... dús keblei látványával nem tud betellni SHanil szeme... vigyorogva jelzi meg trishának halkabban...*
- Mellékesen jegyzem meg, te is felvehetnél valamit, ami kiemeli az idomaidat.. lenne hozzá alakod heh...
* Ám Trisha pillantása azonnal csendességre inti... mosolyogva húzódik hátrébb, jelezve játékosan neheztelését a lányra...*

[Layla]

(Sal Hiddle)

-Nos...-a lány belekezd mondandójába, vadul csillogó zöld szemét végigjártatva az arcokon, melyek most őt pásztázzák. Élvezi, hogy mindenki rá figyel, hogy szinte isszák a szavait.-Szerintetek engem érdekel ez a város? Ugyan. Semmi közöm hozzá, legszívesebben én is továbbállnék, de nekem nem csupán ennyi lenne a célom...bár, a képességeimet ismerve, én mindenképpen boldogulnék...-Sal arcát egy mosoly dobja fel. El kell ismerni, rettenetesen gyönyörű, ugyanakkor el is van szállva magától... De sebaj, legalább van miért.-Volt egy kisebb zűröm...megöltem egy Kobrát. csakhogy ez belső harc volt, egy nézeteltérés két tag között, és én erről nem tudtam, menekülnöm kell, bujdosnom...értitek, bujdosnom!-a lány felhorkant, hangjában düh csendült. Vagy talán tehetetlenség...? Senki sem tudhatta mi játszódik le a lelkében. Ezt csak Sal érezhette. De képes rá. Képesnek kell lennie rá, nem érhet így véget minden...valamiért hála töltötte el a szívét, hogy nem egyedül kell itt üldögélnie a sok marcona, mogorva alak között, hanem a kalandorokkal...de egy pillanat alatt tovaröppent ez az érzés, s újra a fennkölt, büszke Sal tért a helyébe...-Bujdosok...és segítséget keresek...segítséget, hogy megtaláljam Őt...de ne faggassatok róla, mert ha megteszitek, átvágom a torkotokat...megteszem, ne aggódjatok...-Sal reszketve borult az asztalra, a vállait rázta a...talán sírt?...

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

*Unottan lépi át a fogadó ajtaját. Csendben széttekint, hogy mi vár rájuk odabenn - s kis meglepetettséget érez a hely rendezettsége láttán. Hát még akkor, amikor a fogadóst megpillantja... Ettől a helytől egy kis borzongás fut át rajta, de hamar rájön, hogy nem a hely teszi - hanem fázik. A dühétől nem vette eddig észre a hideget, s most, hogy lecsillapodott benne érzi csak igazán a reggeli csípős hideget. Legalább is neki csípős... nem ilyen éghajlathoz szokott hozzá. S most még rosszabb a helyzete, ruhájának ujjai hiányoznak, s kissé fanyal vigyorral a képén konstatálja magában, hogyha nem tudja visszaszerezni valamilyen úton módon cuccát, akkor biza fázni is fog egy ideig... Sóhajt egyet, és fázósan összehúzza magát székén Shanil mellett. Bal lábát a székére feltévén és kezeivel átkarolván próbál minél nagyobb felülettel érintkezni saját magával... így szemléli a beszélgetést, de hozzászólni nem nagyon kíván.
<Brrrbrrr.... hogy ett volna meg a fene engem is mikor kitettem a lábam Ibarából... ráadásul ily hideg helyre... Na mindegy... majd csak lesz valahogyan. Ha egyáltalán kijutunk innen... Beszélgessetek csak - én inkább hallgatok... egyáltalán nem érdekel, hogy neki mi dolga a csuklyásokkal... az ő dolga, a mienk meg a mienk... Te jó ég... mi lett belőlem amióta elhagytam az otthonom. Ha élnének a többiek és látnának, bizonyára megrökönyödnének rajtam... pesszimista, dühöngő, gyilkos... szép kis barátot tudhatnának magukénak - ha még élnének. De hát ők már nincsennek, változik a világ, és közben én is változtam rengeteget ... vajon visszatér még a régi énem valaha? Az a mosolygós, állandóan ugratós tréfamester? Vicces lenne - Ők nem így ismertek meg... azt hinnék meghibbantam, ha ellőnék egy poént... vajon van-e hozzá még vér a pucámban? Hááááát... Hogy is mondta mindig Afuz? Rajtad áll miként élsz, mit cselekszel... Hm... talán meg kellene próbálnom - lehet jobban el tudnám viselni a megpróbáltatásokat...>
*Shanil épp ekkor próbálja Trishát "rábeszélni" egy mindent mutató öltözködésre... de a papnőtől csak egy rosszaló pillantást kap - ő most nincs olyan hangulatban, hogy vicceljen. Persze Shanilról el tudja képzelni, hogy nem viccnek szánta.* <Az a nézés arra a bögyös macára - mindent elárul róla. Bizonyára falja a nőket... Persze meg kell hagyni, hogy nem rossz kinézetű pasas... nem is lehet rajta csodálkozni.> *Aztán érzi, hogy belül oldódik a feszültsége és az agya is huncutkodáson jár... arcára kiül egy huncut mosoly, s közelebb hajol Shanilhoz. Egy kacsintás kíséretében félhangosan 'súgja' neki:*
- És ha én vennék fel hasonló ruhadarabot?

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed,Filézett Harcsa fogadó
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, reggel
Résztvevõk: midnenki
____________________________________________________________

* Shanil meghökkenve figyel fel a dzsad lányra... kicsit megzavaodik, de úrrá lesz vonásain, és teljes magabiztossággal szólal fel...*
- Akár te is felvehetsz... de azt hiszem, maradhatunk a vértnél is. Az is jól áll ám, tudod-e?
* Eközben Trisha ledöbbenve hallgatja a lányt... megbabonázza a szélsőségekkel vegyes enyhén öntellt személyisége... a destruktívság, ez az önfeledtség... és a végén ez az elkeseredettség... önkéntelenól és a kezéért nyúl és sajátját rázárva szólal meg halkabban...*
- Nem kérdezek magándolgokra... amit kellett, elmondtad. Együtt fogunk tudni működni azt hiszem... de légy egy kicsit kevésbé távolságtartó... akad közülünk is veszéylesebb alak hidd el, nem kell fenyegetned hogy komolyan vegyünk. Segítő kezet nyújtunk a bajban, de neked is lépned kell ha velünk van valami.. ez így szokás. Értessz engem?

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

*Shanil válaszára egy különös, eddig nem látható csillogás költözik a szemébe. Elmosolyodik, és szólna vissza, de Sal fenyegetése beléfolytja a szót. Homlokát ráncolva nézi az új jövevényt köztük - hallgatja Trishát, de nem szól. Nem érez együtt a lánnyal - valahogy nehéz elképzelnie, hogy egy ilyen fenyegetés után valaki sírva boruljon az asztalra.*
<Kisanyám... eddig nem sokan fenyegettek meg halálosan... s aki megtette már a föld alatt rohad... lehet hogy nem tudom mire vagy képes, de hogy így kezdel ez nem jó pont a szemembe... Hrrrr.... még ha kérdezett is volna valaki ... mit gondolsz... valakit is érdekel, hogy mi a fene lesz veled? Talán Trishát - mert ő olyan jószívű...de mást, na jó még talán Shanilt - de ő meg jóformán csak a farka után megy... Te sem vagy más akkor csak egy gyilkos... bah... ki hinné róla... ... >
*Gondolatai elkalandoznak a témától - visszatér gyermekkorához, s oda amikor Afuz felkarolta a végtelen homoktengerből... Arcára révedező mosoly ül ki emlékezése közben, már nem is figyel semmire...és senkire.*

[Layla]

(Sal Hiddle)

-Persze...persze, együttműködöm veletek, hiszen -ha valóban igazat szóltok s segítetek- ugyanezt érdemlitek. Igyekszem...más lenni, de az évek ilyenné tettek, ilyen szönnyé, ilyen torzzá lélekben...rendben...minden rendben, csak ne hagyjatok visszaszállni az időben. Amit mondhatok, hogy amíg Őt meg nem találom, szívemnek s elmémnek nem lesz nyugta. Utána jöhet akár az elmúlás is, erős vagyok, szívós, kibírom...

*Sal vonásai hirtelen megkeményedtek. Az emlékezés mérgezett nyilai járták át asztráltestét, s benne feltámadt a keserűség. de nem, most nem engedi, hogy ez eluralkodjon rajta. Mostmár legalább...van valaki, aki meghallgatja, akit érdekel -vagy nagyon is úgy tesz, mintha lekötné- az élete. Majd meghálálja. Azzal, hogy védelmezi, azzal hogy gyilkol, hogy segíti kijutni a városból...de hiszen neki is ezt kell tennie! Hisz nem véletlenül ülnek itt, ennél az asztalnál s várnak! Nemsokára minden jobb lesz. Nemsokára...*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed,Filézett Harcsa fogadó
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, reggel
Résztvevõk: midnenki
____________________________________________________________

* Trisha gondterhelt szemekkel néz méylen a lányba...*
- A halál csak egy következő állomás, ezt el kell fogadnunk. Botor azonban az, aki vágyik rá... míg a felsőbb hatalmak el nem rendelik, nem fogunk elveszni. Érzem, ennek még nem jött el az ideje... addig pedig légy nyugodt. Nem tudom kit vagy mit keresel, de idővel, ha az Istenek is úgy akarják megleled... előbb vagy utóbb. Neked inkább azt kívánom, minnél előbb... de adigis... feladatunk van...

[Layla]

(Sal Hiddle)

<Végre valaki, aki nem úgy kezel, mint egy gépet...mint egy érzéketlen, szoborszerűen szép valamit, hanem...mint egy embert. Azért az érdekel, mi lehet a feladatuk...hiszen nem véletlenül vág neki a kalandor a világnak. Főleg nem csapatostul. Ezeknek komoly teher nehezedik a vállukra, nem tudom mivel bízták meg őket...de ha az istenek így rendelték...velük tartok. Velük, és majd találkozom azzal, akiért mindent elvállalok...>

-Merre tartotok?-Sal óvatosan suttogott Trishának. Úgy intézte, hogy senki más ne hallhassa a szavait.-Kérlek, mondd el, ha veletek tartok, tudnom kell miért, s hogyan keveredtetek ide...még mielőtt a Szürkecsuklyás Testvériség tagjai megjelennek.-Megfontoltság, higgadtság. Most ez jellemezte a lányt. Tovaszállt a hirtelen haragú Sal Hiddle, már csak egy ember maradt a helyén: egy ember, aki ebben a percben is mindenre kész. Mindenre.