(Kildar Cossagor)
*Dzsana széles mosolyát látva így szól:
-Én is nagyon örülök, hogy a barátom vagy. Jó, menjünk.
*Az utolsó kérédsre kicsit elkomorodik. Összeráncolja a szemöldökét, és gondterhelt arccal folytatja.
-Hogy mi bajom Shanillal... tudod, csa annyi, hogy egy felfuvalkodott hólyag. Azt hiszi, hogy ő az egyetlen olyan, aki képes valamire, meg nem hajlandó elfogadni, ha valaki nem akar valamit, ő meg igen. Meg azt hiszi, hogy neki miylen iszonyú hatalma van, meg hogy tudjam meg, hogy ő akármikor képes kinyírni bárkit, meg ilynek. Az a bjom vele, hogy
egy bunkó, nagyképű (*sípszó*). Ennyi.
Azt is tudom, hogy ő mit utál bennem: azt, hogy én vagyok az egyetlen ebben a csapatban, akire semmilyen befolyással nincs, és aki annak látja ami valójában. Én vagyok az, akit nem ugráltathat. eddig ő volt az ász ebben a partiban, akire mindenki hallgat, és követi az utasításait, és a kedvében jár. Én nem teszem meg ezt, és ez zavarja bennem. Vagy csak én voltam az egyetlne, aki tudatta vele midezt...
*Könnyed léptekkel halad Dzsana mellett, majd miután leértek Trisháékhoz, helyet foglal.