Haonwell városa

Szerző: **Mesemondó** » 2006.09.02. 9:40

___________________________________________________________

KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, naplementekor
Résztvevők: Patricia Kromhaar [Yvett de crei] Arbor Vitus [Schinter] Maldar Yffil [Anathor] Avarath [Deval Bereth] ___________________________________________________________

A ló egy anyagba csomagolt valamit kezdett el piszkálni. Kivéve valami fegyvernek nézett ki, a formája ismerős is valahonnan halványan az elfnek, de végül is nem ugrik be mi az. Mellesleg pici méz bár volt, de gyümölcs az nem, de ha a vadsóska megfelel egy elf ízlésének...Abból marokszám szedhetett egy másik rétfolton távolabb a tábortól, mielőtt visszajött.
A főzőcske megkezdését a villogó szemű, mérges Pat szakította meg.

//Vasárnap és hétfőn még kérdéses, tudok-e választ írni, mert családi elfoglaltságom akadt. ha mégis lesz rá alkalmam, az délutánra tehető, ha pedig mégsem, kérem szíves türelmeteket és kedden mindent pótolok!//

Szerző: **Schinter** » 2006.09.02. 9:57

Arbor Vitus

//No fene...Akkor azt eszunk amit ad az erdo -.- Mezes gyumolcs helyett maradunk egyszeru soskanal -.-

//

Megfordul s lattva Pat szikrazo szemeit arra kovetkeztet,hogy kedves lova mar megint az o dolgait nyalzta be...Meg szerencse,hgoy nem vagta meg magat az eles fegyverekkel...Nyugodt hangon szolal meg:

-Baratom kisse megizlelte a csomagodat...Gondoltam megtorlom,de ha ennyire zavar...

Osszecsavarja az enyhe lonyalas csomagot es atnyujtja Patnak.Magaban kozben felkeszul,hogy ha netan a no barmifele meggondolatlansagra keszulne,akkor tudjon reaglni ra

Szerző: **Mesemondó** » 2006.09.02. 10:10

___________________________________________________________

KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés,naplementekor
Résztvevők: Jeffete Fortom [Ralog Gebbro] Szitakötő [exJK] ___________________________________________________________

Szita figyelt, szinte itta a szavakat. Amiket hallott, nem ellenkeztek elveivel, még jobban erősödött benne a dolog, hogy bizony megtér.
-Lehetnek kérdéseim? Ki az az Orwella? Tudom a panteon töb arcú..eh, bocsánat, berögződés..Szóval több istenből és istennőből áll, de mint egy valláskörbe tartoznak, igaz? Még nem választottam egy istent, kihez imádkoznék mind közül, egyelőre megbékélnék attól is, hogy a panteonban hívők egyike lehetnék, s szükség szerint hol egyikkükhöz, hol másikukhoz imádkoznék, akihez épp ama ügy tartozik.... Tudatlan vagyok, nem tagadom, nem sokat tudok arról, kik alkotják még a panteont. Hallottam valami erdőbenjáró Arelről, akiről azt sem tudom, férfi-e vagy nő, továbbá hogy van Ellana, ki öhm...
Itt elpirult.
-Aki a testiséggel függ össze...Lehet, rosszul tudom, de ne vess meg érte.Most már tudom, ki Adron, pedig előtte a nevét se hallottam.

Sóhajtott egyet, és lenézett a fűre.
<Alig ismerek magamra. Egészen kifordultam. Egész eddigi értékrendemet forgatom fel folyamatosan. Mi lesz a vége? Tudom mi...Sosem mehetek így haza. Felfogtam ezt? Sose láthatom…Amúgy se tehetném. Ha hazamennék, törvény elé kerülnék és aztán eretnekségért és egyéb dolgaim miatt megégetnének. Hiú ábránd volt azt hinni, büntetlenül megtehetném…Akarnám-e? Miattuk talán. Az utolsó dologgal is leszámolok, mi oda kötött. A nyelv megmarad, és az is, ha azt kérdezik, hol a hazám, akkor Shadont mondom majd, de a hitem oda és a kapcsolataim is. Választottam. Ez magánnyal jár, ami nagyon nehéz. Vajon új nevem is lesz így…? Ha meghalok, védve leszek a múltam istenétől? Remélem igen. Nem akarok pokolra jutni. Megbékélés, ez minden, amit akarok. >
Könny szökött a szemébe de gyorsan kitörölte belőle, szétkenve így szemfestékét.Ahogy ezt észrevette, köpenye szélével kezdte el levakarni
-Úgy érzem, helyénvaló lenne, ha tudnád mind a nevem, mind azt, hogyan is fordultam el korábbi istenemtől, kiről rossz szavam nincs, ám mégis parazsa kihunyt bennem. Remélem ezt bizalmasan kezeled....
Szemtörlés utána papra nézett.
-A nevem donna Lycia Latimera...nem...Ez volt...signorina Lycia Mariggo, ami a kisasszonyt jelenti a közös nyelven, de a lady színezetével, mert nemesi családból származom...
Arcát kezeibe temette, gyötrődött
-Nem megy nekem a szóbeni bemutatkozás. Nézd meg inkább ezt. A naplóm, csak rajzokban. Mert festőművész vagyok elsődlegesen, nem fegyverforgató.-ezzel kihúzott ingje alól egy köteg papírost, és átnyújtotta a papnak. A papírosok még melegek voltak Szita testétől.
-A Szitakötő név a szignóm miatt ragadt rám, amit a képeimre rajzoltam, mert írástudatlan vagyok. Kérelk, nézd meg, mert egy papnak joga van tudnia, kit akar hitére ölelni, nem? lehet, kialakult benned egy kép rólam és ha ezeket meglátod, majd meggondolod magad. De így tiszta.

Szerző: **Yvett de Crei** » 2006.09.02. 10:12

(Patricia Kromhaar)

*Arbor szavaira először a lóra néz, igen megrovóan, majd elveszi a tárgyat. Még mindig éles pillantást vet rá, de nem szól többet. Visszahelyezi a táskájába, és alaposan rácsomózza a madzagot. Odalép a lóhoz és kissé megrovó hangon mondja neki*
- Nem szeretném ha még egyszer ilyet csinálnál... van fű elég... nem kéne a cuccaimat zabálni.... nem szép dolog . <na kezdek meghülyülni, egy lóval társalgok... > - most még megbocsátom, de legközelebb nem leszek kedves... - *aztán Arborhoz fordul vissza.* - értem és ehm... köszönöm a tisztogatást, de ha legközelebb ilyen előfordulna, szeretném, ha minden a helyén maradna...
*Azzal elfordul az elftől, s visszaindul Alauronhoz, aki valószínűleg már jópár fagallyat összeszedett azóta. Menet közben az egyik fába egy jó nagyot csap ököllel.* <Ez nem lehet igaz... a végén még az a ló fog lebuktatni... basszus ha ezt tudom... megválok tőlle még időben, attól függetlenül, hogy tőlle kaptam... áh... óvatosabbnak kellett volna lennem, és ezt sem így kellett volna... most biztosan kíváncsi rá mit rejt, mert a fellépésem igen agresszív volt... frász.... nem érdekel...> *Mire visszaér Alauronhoz dühe valamennyire elpárolog, és cseppnyi vidámságot erőltet magára - bár látszik hogy csak erőlteti... Kicsit zavartan nézi a követet, arra emlékszik hogy kérdezett valamit, de mi is volt az?...*
- Öh... miről is beszélgettünk? Annyira szenilisedek, hogy már el is felejtettem...

Szerző: **Ralog Gebbro** » 2006.09.03. 22:18

(Jeffete Fortom)

*Elhalgatta a nő szavait figyelmesen. Szitán látszott a kétségbeesése, a zavara, a kínja - egyre jobban érdekelte a nő élete, múltja. Nyugodtan, szinte szeretetteljesen nézett rá miközben Szita beszélt. A papírosokat lassan, vontatott mozdulatokkal vette ki kezéből. Minden egyes darabot több percig nézegetett, mintha nem is képek lettek volna rajtuk, mintha írás lett volna mindegyiken. Miközben nézte arcára fokozottan a döbbenet ült ki. Homlokát mély ráncok barázdálják mire a végére ér mindegyiknek. Aztán lassan felemeli tekintetét, szemeit kérdőn a nő tekintetébe fúrja. Látszik még rengeteg kérdés kavarog a fejében. Kicsit gondterhelt hangon szól a nőhöz.*
- Azt ugye tudod, hogy amit ezekből megtudtam az még számomra is szentségtörés? ... Viszont rengeteg kérdés merül fel ...
Először is a Miért? Miért hagytad el az akkori családod abban a helyzetben? Ez nem derül ki belőle. Aztán az érzéseid... egyszerűek voltak testi alapon, vagy mély érzésekről beszélhetünk... Mi történt azzal a szőke férfival? Hová tűnt életedből? Hazádból elengedtek, avagy megszöktél? Üldöznek-e eretnekségért, szentségtörésért ott? És azt ugye tudod, hogy oda vissza többet nem mehetsz, ha az utóbbi történt meg, s őket nem láthatod... -*nyújtotta vissza Szitának úgy a papírhalmazt, hogy a legfelső lap az legyen, melyet szemmel láthatólag legtöbbet forgattak, s mely egy testvérpárt ábrázolt. Mindeközben a nő arcáról nem vette le szemét. Figyelte minden rezdülését, minden vonását, reakcióját. Arca immárom kifürkészhetetlenné vált, de tekintete mégsem volt barátságtalan, elutasító.*

Szerző: **Schinter** » 2006.09.04. 2:50

Arbor Vitus

Megvonja a vallat a felelf szavait hallatan.Nem szol kozbe mikor a lohoz beszel elvegre igaza van vmelyest.Miutan veget vetettek a beszelgetesnek odamegy huseges hatasaho es megsimogatja a fejet.

-Jol van ne vedd a szivedre...O mar nem is erzi azt az osi vert,ami benne is folyik es sokkal inkabb mar az emberekhez tartozik...-.- Azert vmelyest igaza van legkozelebb ne tegyel ilyet.

Aztan leul a tuzhoz es keszulodik a vacsihoz

Szerző: **Mesemondó** » 2006.09.04. 12:03

___________________________________________________________

KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés,naplementekor
Résztvevők: Jeffete Fortom [Ralog Gebbro] Szitakötő [exJK] ___________________________________________________________

Csendes gyötrődéssel várta, mi lesz, ha a pap befejezi a képek nézését. Leült a fűre, nem szeretett volna elájulni.
<Vajon jól tettem, hogy megmutattam neki? Teljesen lecsupaszítottam magamat előtte. Vajon megért, vagy ugyan úgy elítél, ahogy mindenki? Otthon talán ki is tagadtak már. Nem sírok. vagy ha igen, majd akkor, amikor nem látja. ha elutasít, akkor már csak büszkeségből sem fogok előtte könnyet hullajtani.>
Sápadtan nézett a papra, most nyomódott rá igazi súllyal döntése. Remegett mind a számára nagy hidegtől, mind az érzelmi stressztől. Legszíveseben ásott volna a földbe egy lukat, hogy belesikítson.Mégha hangja sincs a dologhoz. Aztán amikor látta, mit vált ki a férfiból, lemondóan félrenézett.
<Mit is vártam, ugyan?>
Átvéve a paírokat rajtafelejtette a szemét a legfelső rajzon, aztán olyan gyorsan összetekerte az egészet, mintha valami szentségtörést mutatott volna-ami úgy látszik a másik szemében az is. Visszadugta ingje alá az egészet, még el sem fordult közben. Nyaka megfeszült, és nem nézett a férfira, aztán ahogy egy Mariggohoz illik, felszegte a fejét, hangja suttogó volt.
-Tudom hogy az volt.A bűntudattal elég régóta együtt élek, így nem kell a kioktatás. Mért mért? Hm, volt valaki, aki elhitette, a tehetségemet nem kéne elveszni hagyni, hittem neki és elmentem festőnőnek Pyarronba. Elhitette velem, hogy nem kell elsorvadnom egy érdekházasságban fiatalon, hanem élhetem az életem úgy, hogy nem csak egy szép dísz vagyok egy férfi oldalán, hanem a lényeg is lehetek. Ez volt a romantikusabb magyarázat. Az egyszerűbb és mindennapibb az, hogy 15 évesen férjhez mentem a 35 éves férjemhez, akihez már pólyás koromban hozzá voltam ígérve. Tettem, amire tanítottan, engedelmeskedtem és elfelejtettem érezni. Nem bántott, nem alázott meg, csak eléltem a vagyonán s közben nem szeretett, nem törődött velem annál jobban, minthogy megkérdezze, hogy szolgál az egészsége, donna Lycia? Ennyiben ki is merült a beszélgetés kettőnk között. Külsőség volt a házasságunk, örököshozó a nászunk, gyönyörmentesen, s példás a vallásosságunk, ami részemről megszokásba fakult.Talán ha szeretett volna...Jött a szőke, aki elhitette csitri fejemmel hogy különleges vagyok és egyedi, 2 évi titkos udvarlás után után bedőltem neki, fülig beleszerettem, elszöktünk, a hajón Pyarron felé a magáévá tett, de oda érkezve 2 napra rá elhagyott, mert megkapta amit akart. A testem, aztán úgy hívén, jó helyen hagyott a művésztelepen, lelépett. Folytassam még ilyen őszintén és válogatás nélkül, vagy nyomogassam még magambban a szennyes fekélyt? Nem, nem üldöznek, mert akkor megtaláltak volna. A férjem nem nősült újra, hisz halálhírem nem hallotta, válás meg nem létezik. De a családom nagy bizonysággal kitagadott. Ők pedig inkább tudják azt, hogy az...hogy én halott vagyok, semmint elviseljék a szégyent, amit velük műveltem. Tisztában vagyok hazám erre vonatkozó törvényeivel, most már nem csak elzárás egy vallásos kolostorba, de máglya várna rám, most, hogy istenemnek hátat fordítani készülök. Már ha lesz, aki ezek után az új vallás szentségében részesítene. Mert úgy látom, ön inkább visszakozna. Sosem voltam szajha, ha azt a képet félreértette, akkor ki kell hogy javítsam: a férfiak sosem voltak a szenvedélyeim, annál inkább az ópium... Gyerünk, ne tartsa vissza undorát és megvetését, kibírom!Köpjön le vagy üssön meg, vagy hagyjon itt mint egy darab húst!
<...hisz valamilyen formán mind ezt teszik...>
Szita már fújtatott, el is felejtette, hogy Jeffetét korábban tegezte. Úgy érezte, most bántani akarják és rögtön védekező módot vett fel. És mellesleg elvetette a mértéket, kiborult.Pedig nem azért jött, hogy rondaságokat vágjon más fejéhez...Amikor erre ráébredt, beleütötte az öklét egy fába és nekiindult az erdőnek. Nem futott, csak nekiindult. És sírt.

Szerző: **Alauron** » 2006.09.04. 18:48

(Alauron)

Elfigyeli ahogy a lány felé tart az esti erdőben, aztán mielőtt odaér gyorsan újra hozzáfog a faágak gyűjtögetéséhez...
- Épp akar te mondani neked szülőkről, hogy mi is velük...tud már?-
Barátságos mosoly ül ki arcára, és egyfajta kíváncsi érdeklődés.
<Még nem beszélgettem félelffel soha. Lehet nem ez a legjobb kérdés kezdetnek, de azért reméllem szívesen beszél a családjáról.>

Szerző: **Yvett de Crei** » 2006.09.04. 21:02

(Patricia Kromhaar)

- Ja! Persze! Kérdezted hogy hogy vannak szüleim...és az elf vér...ehm...
Igen...korcs - *hangsúlyozza ki ezt a szót nyomatékosan* - vagyok én is. Bár harmadágon érintett... dédanyám volt elf... azóta csak hígult vérünk, de nem eléggé... :evil:

de nem panaszkodom, ez a sorsom...
A szüleim... apám ember - már nem él, egy fél emberöltője, hogy távozott szeretett istenünkhöz... anyám - *hangja kissé elcsuklik, szomorú tekintete valahova messzire réved. Amikor újra megszólal hangja lemondásról árulkodik* - rólla majdnem ugyanennyi éve nem tudok semmit. Elhagytam, hogy Ranilt szolgálhassam, s azóta nem tértem vissza hozzá... - <Most meg már nem tehetem...csak erről senki sem tudhat. Jó mese az, hogy hajt a vérem és nem lelek nyugalomra...> - Hát dióhéjban ennyi lenne a szüleim története... És neked? Persze, ha mesélsz magadról és családodról... - *közben ölébe kezdi felszedni a fagallyakat, néha ránéz Alauronra kíváncsian, s minden pillantással egyre jobban elűzi magától bánatát, arca ismét visszavált a "régi" vidám Pattá...*

Szerző: **Ralog Gebbro** » 2006.09.05. 9:33

(Jeffete Fortom)

*Türelemesen és kissé meglepődve hallgatja a nő kifakadását. Amikor Szita elindul sírva utána lép. Karjánál fogva visszatartja, maga felé fordítja.*
- Nem Szita nem. Nem vetllek meg nem is ütlek meg nem is foglak leköpni sőt még tisztelek is, hogy fel tudtál állni a lábadra, hogy azzá váltál akit most ismerhetek - okos, intelligens, szép - és bátor, mert nem futottál el a saját problémáidtól. - *kicsit közelebb hajol a nőhöz a homlokára ad egy atyai csókot.* - Ha másnak nem is hiszed el, de nekem elhiheted, hogy létezik olyan isten, aki még ezek után is a kegyeibe fogad. Először is Della a művészetek istene hisz gyönyörűen rajzolsz, Arel mert makacsul harcolsz a saját életedért, vagy Uwel aki a bosszú, az igazság és a fájdalom istene - ha megfordul a fejedben az elégtétel vétel. És egyébként meg bármelyik más isten, ha bűneidet őszintén megbántad, és elfogadod múltad, s tiszta hittel, megnyugvással nézel a jövődbe.

Szerző: **Mesemondó** » 2006.09.05. 9:46

___________________________________________________________

KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés,naplementekor
Résztvevők: Jeffete Fortom [Ralog Gebbro] Szitakötő [exJK] ___________________________________________________________

Szita dühe elpárolgott, meglepődve pislogott a férfira.Aztán összeszedte magát.
-Csúnyán beszéltem önnel, ez méltatlan volt. Nem akartam. Ön segíteni akart, csak tett fel pár kérdést...És nem, én nem vagyok büszke magamra a tetteimért.Szégyent hoztam a családomra, a férjemre, a gyerekeimre, ami bűn. A család szentsége nálunk nagy erővel bír, és én belerondítottam a közepébe mert csak magamra gondoltam, mégha egy férfi hatása alatt is állva.
Zavartan nézte a férfi szakállát, hallgatott kicsit
-Akkor van esélyem áttérni a panteon hitére...? Hogy azon belül mely isten oltárára borulnék, nem tudom. Della hívővel már találkoztam-a név említésére megrázkódott a teste-...és szokatlan élmények megszerzésével társult. A női szerelem nem az én műfajom, és nem akarok még egyszer ópiumfüggő lenni és borzalmakat festeni, mint akkoron. Bosszú? Én már senkin nem akarok bosszút állni, a fájdalmat is el akarom temetni. Én már nagyon régóta megbántam... Lemondással is járt, naggyal. Egy anya, aki naívan elhagyta gyermekeit egy csalfa érzelemért...

Szerző: **Ralog Gebbro** » 2006.09.05. 10:22

(Jeffete Fortom)

- Nem, nem beszéltél csúnyán velem. Ez a kifakadásod egy gyónással felért. A papi mivoltom köt a titoktartáshoz. Ez a beszélgetés kettőnk közt marad mindenféleképpen. Az, hogy te melyik istent fogadod jobban szívedbe rajtad áll - de nem muszáj választanod közülük. Bármelyikhez imádkozhatsz, bármelyik meghallgatja imádat.
Viszont ha nem bántalak meg - *karjával megpróbálja a nőt átölelni, ha Szita engedi* - most térjünk vissza a többiekhez.
De előtte ha úgy gondolod megáldalak...hogy lásd van még számodra lehetőség, van kihez fohászkodhatsz, van olyan isten, aki nem fordul el tőlled. Szeretnéd?

Szerző: **Navaratna** » 2006.09.05. 10:27

___________________________________________________________

KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés,naplementekor
Résztvevők: Jeffete Fortom [Ralog Gebbro] Szitakötő [exJK] ___________________________________________________________

<Áldás...?Máris? Komolyan???>
Úgy kapaszkodott a féfiba, mint sivatagban a szomjazó a vizeskulacshoz...Egészen hozzábújt, fejét a vállához fúrta, úgy dörmögte:
-Igen, ha részesítene szeretne az áldásban, megköszönném. Szeretném.
Ölelés közben felmérhető, Szita vékony, de izmos nő.És remeg.

Szerző: **Ralog Gebbro** » 2006.09.05. 10:50

(Jeffete Fortom)

*Halovány mosoly költözik Jeffete arcára, miközben magához öleli a nőt, mind két karjával átölelve. Pár percig így marad vele, majd egy sóhajtás kíséretében kibontakozik belőle.*
- Legyen hát ... Kérlek térdelj ide elém... engedd el magad, s közben talán Adronhoz intézhetsz pár gondolatot, mely szívedből fakad.
*Amikor Szita megteszi kérését, s letérdel egy rövidebb imát mormol istenéhez, kéri a nő bűneinek megbocsátását, lelke megnyugvását benne. Majd az eddig bal kezében tartott botját átveszi jobb kezébe, egy lépés távolságból a nő feje felé helyezi a botjába foglalt követ. Baljával különös mozdulatokat végez, míg különös hanglejtésekkel becsukott szemekkel áhitatosan énekel.*

Szerző: **Mesemondó** » 2006.09.05. 11:01

___________________________________________________________

KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés,naplementekor
Résztvevők: Jeffete Fortom [Ralog Gebbro] Szitakötő [exJK] ___________________________________________________________

Szita leszorította a szemét, úgy vélte, ami most következik, az nem az ő szemének való. Az papi dolog, és az szent. nehezen engedte el Jeffetét, igen régen nem ölelte meg őt senki, így ha már megtörtént, azt ki kell élvezni. Engedelmeskedett neki, kavargott a feje, majd bátortalanul szedte rendbe gondolatait:
<Ezt most hallja Adron? Igazán? Ő maga, nem egy szentje? Vagy angyala? Kicsi vagyok én ahhoz és nem méltó, de ha már így esett, köszönöm.>
Már az áldás szövege és dala közben derengeni kezdett a bot köve, majd ahogy annak végére ért a pap, halovány fényaura vonta be a nőt, pislákolt kicsit, majd elenyészett. de eközben Szita rossz kedve és remegése elmúlt, egészen megkönnyebbült, és bárt szeme pirosra volt sírva, mosoloygva nézett fel a papra.Szóhoz sem jutott, csak nézte.

Haonwell városa

Ki van itt