Haonwell városa

[Anathor]

(Maldar)

*Érdeklődéssel figyeli a megbeszélés kimenetelét, ami kezd egy kicsit rossz irányba tolódni. Aggódva figyeli a két nőt, ahogy ott "elszigetelve" egyeztetnek, vagy beszélgetnek, esetleg vitatkoznak. De nem igazán az ő ügye, ezért közömbösnek mutatja magát: a cuccát pakolgatja, fegyvereit is elhelyezi, ugyanis nemsokára megy őrségbe. Pat utolsó szavaira azonban felkapja a fejét.[i]*
<...szajhának? ... mit csinált Pat hogy szajhának nézzék?... Szita tud valamit?... vagy csak Szita szemében tűnik olyan nagy dolognak, mert ugye teljesen más világ... mint reggel... ááá nem hiszem, itt valami súlyosabbról van szó, ugyanis Pat nem vette volna ennyire magára... menjek most megvigasztalni, vagy ne?... egyedüllétre vágyik, vagy egy társra, akinek a vállán kisírhatja magát? ... én mire vágynék?... ááá ez így nem jó, én férfi vagyok, ő nő... hát inkább odamegyek... mégha nem is akar velem beszélni legalább látja hogy gondoltam rá, és nem mindenkinek a véleménye egyezik Szitáéval...>
*Addig tétovázik, hogy mire feláll és összeszedi magát, már nem lép be a sátorba Szitas jelentléte miatt. Szitkozódik magában, hogy miért szalasztotta el a lehetőséget. Inkább felkészíti magát az őrködésre, és várja Szitát hogy kijöjjön.*

[Alauron]

(Alauron)

Kissé fáradtan letelepszik egy fa mellé, hátát nekitámassza, és jó mélyet szippant az erdő friss, esti illatából. Táskájából előveszi kedvencét, a szövetbe csomagolt pánsípot, és kíváncsian tehint Arborra.
<Ezt a dallamot még Tőle tanúltam... vajon Arbor ismeri? >
Lágy, andalító melódia kel életre, ahogy belefúj, és összekeveredit az erdő finom neszezésével. Talán csak az elf hallja tisztán, a többiek csak sejthetően vehetik ki, oly halkan játszik

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Nem törődik azzal ki lépett be a sátorba utána, csak szorítja magához táskáját. Próbálja elterelni gondolatait, de nem bírja. Mindenféle kavarog agyában, rendetrakni sem bír benne olyan nagy a káosz odabenn...
Amikor egy test melegét érzi magához közel kissé megretten - nem szívesen venné, ha valaki a férfiak közül pátyolgatná - hisz elvégre az is kontaktus, ami félreérthető. Szilárdan elhatározta magát, hogy nem enged érzéseinek, innentől kezdve hideg lesz mindenkivel szemben, és csak akkor szólal meg ha kérdezik, és a munkával kapcsolatban kérdezik. Szita hangjára kissé meglepődik - ezt nem várta volna a nőtől, de lelkében újabb sötét csáp csap fel, hogy ismételten tovább fogja keseríteni lelkét - ellenben kellemesen csalódott a nőben. Szavai teljességgel eljutottak hozzá, de nem mozdult meg, nem válaszolt rá, csak továbbra is csukva tartotta a szemét - mintha aludna.* <Mi bánt? Mi fáj? Hogyan is mondhatnám el?!? Soha nem fogjátok megérteni, mert nem láttok belülre. Sőt kívülről sem ismertek teljességgel - ha tudnátok azt amit titkolok, csak gyűlöletet szítna köztetek, és nem vennétek a fáradságot, hogy mindezek után a mélybe is nézzetek... Nem, nem szólalok meg. Most nem. Hidd, hogy alszom, hogy ennyire nem érdekel semmi - így lesz a legjobb mindenkinek.> *Gondolatát tovább fűzte volna amikor a ló benyihogott a sátorba. Pat riadalmában felpattant fekvő helyzetéből és bambán nézett a lóra.*
- Na te most mi az istent akarsz? Kellene egy rágcsálni való darab tőllem? Hm... - *azzal belenyúl hátijába, kis mosolyt ereszt meg. Hátizsákját magához véve Szitát pillantásra sem méltatva kilép a sátorból. Nekivág az éjszakának az erdőbe. Amikor úgy gondolja, hogy már nem láthatják kíváncsi szemek - és meggyőződött arról, hogy nem követte senki férfinemű egyed... - akkor levetkőzik. Leveszi szoknyáját magáról, dideregve kibányássza sötétszürke nadrágját és világosszürke ingjét onnan. Nagyon gyorsan felölti magára őket, köpenyét visszakanyarintja hátára, s visszaindul a táborba - igyekszik ahogy csak tud, hisz a sötétség nem az eleme, egyenesen útálja. A szoknyájával a kezében Arbor lovához lép.*
- Tessék...ezt rághatod, már úgysem lesz rá szükségem... - *azzal a ló szája elé tartja a ruhadarabot. Ha nem veszi el csak lehelyezi a fűre. Aztán nem a sátor felé veszi az irányt. Kb. egy láb távolságra a tűztől lefekszik a nyers földre, s bámulja a tüzet, lassan megnyugszik lelke, s talán végre aludni is tud... a hideg és a vérszívók ellenére.*

//Bocsi mindenkinek, hogy így egybe írtam mindent... így kívánkozott ki. //

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*Pat hangos felszólalására kissé meglepődötten gondolkodik el.* <Újra felhozakodott volna a reggeli téma? > *Továbbra is figyelmesen figyeli az eseményeket, fél szemmel Maldart nézi. Látva, hogy Szita belép a sátorba a cuccát gyorsan összekapja és utána siet. Látván, hogy Pat mellé fekszik és sugdolózik, és nem folytatja a kinti veszekedést megnyugszik. Leheveredik a sátorban, figyeli az eseményeket azért. A ló megnyilvánulására elkerekedik a szeme neki is, még egy kicsit meg is rezdül, majd viccelődve jó hangosan megszólal.*
- Arbor! A lovad is sátorban szokott aludni?
*Megvárja még az elf válaszát, és Pat távozására egy vállrándítás kíséretében oldalára fordul és elalszik.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, este
Résztvevők: mindenki
___________________________________________________________


Szita nem adta fel, mikor a nő moccanatlan marad:
-Tudom hogy ilyen hamar senki nem alszik el.
Ám amikor látja, hogy csak őt rekeszti ki, fejét ingatja.
<Ha hagyni kell hát hagyni kell. Ha egyedül akar maradni, maradjon. Majd később próbálkozom, ha nem sikerül, egy rossz tapasztalattal lettem gazdagabb. Nem erőltetek semmit.>
A ló Pat hangjára jóleső mormogásba kezdett, akkor is, amikor a nő kimászott hozzá. Ám követet a nőtz az erdőbe, s úgy tűnik, ügyet sem vet a nő ruhájára, inkáb mindig megkísérelte fejét a nő arcához dugni. Most nem nyálazott, csak szuszugott és böködte őt.
A sátor előtt álló maldart Szita intette le:
-Ne menjen utána. Megbántottam és mosts enkit sem akar látni, bár talán magát..Talán magát igen. Kedveli. De őrségben vagyunk. Az a ló meg nem ostoba jószág. Kérem, maradjon. Amit én eltoltam, ne rontsa el jobban. -
kérte Szita halkan a férfit a maradásra. Akár sikerült, akár nem, takarójával a tűz mellé vonult, és leült, hogy elkezdje az őrködést. A tűzbe bámult és most nem volt elégedett magával.

[Schinter]

Arbor Vitus


Jeffete szavaira nem válaszol hisz egy ember hogy is érthetné meg -,- A halk zenére azonban felkapja a fejét.Egy ideig nézegeti Alauront miközben beletúr a táskájában.Néhány pillanatig ott tartja a kezét,de végül kihuzza onnan,ám a markában nincs semmi...
El is fordul a félvétről és fejét a fának támasztja és becsukja a szemeit.nem alszik el egyelőre csak pihen...

[Alauron]

(Alauron)

Egyre többen gyülnnek a tűz köré, és egyre többen hallhatják a félelf muzsikáját is. Zenélés közben azért jár a tekintete.
<Remélem megnyugszanak egy picit...mindenki elég ideges.>

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, este
Résztvevők: mindenki
___________________________________________________________



A félelf egy olyan darabba kezdett, amit emberek nem ismernek, de elfek annál inkább. Keserédes melódia volt, mintha sírtak és kacagtak volna a hangok egyszerre, belemásztak a jelenlevők füléve, kit megnyugtatva, kinek torkát folytogatva.

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Amikor leteszi a ruhát a ló elé, tudatosul benne, hogy valamit akar tőlle. Hadja, hagy nyomja orrát arcához, melegség önti el. Furcsán is érzi magát. Önkéntelenül is átfogja a ló fejét bal kezével, szinte bújik hozzá. Pár pillanat az egész, és mintha elszállt volna belőle valami - amit haragnak hívnak. 'Jól van már... elég... Köszönöm!' - motyogja a lónak nagyon halkan, majd útját a tűzhöz folytatja. Lefekszik, de hiába a tűz melege, hiába a köpenye ebben a hidegben nem tud aludni. De más is zavarja. Ez a dal...ez, ez nem hagyja nyugodni. Felül, ekkor veszi észre a tűzbe bámuló Szitát majdnem vele szemben. Nézi, és érdekes módon azt a haragot mit iránta érzett eddig nem találja sehol. Kicsit fészkelődik a helyén, majd Maldarra tekint, aztán egy gyors ötlettől vezérelve felpattan helyéről és hozzásiet. Halkan beszél, hogy az esetleges alvókat ne zavarja.*
- Maldar! Remélem megengeded, de átvenném helyetted az őrséget. Te úgyis sok sebet szereztél én meg semmit. Neked jobban kell pihenned. Meg... amúgy is lenne egy dolog melyet el kell intéznem. - *nézett itt Szita felé, majd kérlelően visszafordult Maldarhoz, szinte könyörgött szemeivel a férfinak, hogy adja át az őrséget neki.*

[Anathor]

(Maldar)

*Nem igazán tud mit kezdeni magával kint. Csak vár és fel-alá járkál. Kicsit ideges, habár inkább aggódik Pat miatt. Hirtelen megmerevedik mikor Pat kirohan a sátorból, feléfordul de nem szól semmit. Csak pislog, tátja a száját és keresi a megfelelő szavakat. Ahogy egyre messzebb kerül Pat szép lassan bezárja a száját és a fejét is megrázza alig észrevehetően.*
<...most meg mi történt? ...>
*Addig nézi az utat ahol Pat elment, amíg Szita hozzá nem szól. Először meglepett pillantást vet rá, majd a tekintete kezd megkeményedni és szúrós lenni. Hangját lehalkítja, habár látszik rajta hogy szívesen kiadná magából ami benne van. Csak ennyit mondd:*
- Tudod, elég érett nő már ahhoz hogy megkülönböztesse a magánügyeket a munkától. Ahogy szerintem mindenki más. Érthető, hogy aggódsz a többiekért meg magadért, de...
*Mondanivalóját az éppen visszatérő Pat szakítja félbe akaratlanul. A hirtelen a zaj irányába kapó fejét lassan visszafordítja Szita felé.*
- Majd egyszer... - suttogja Szitának.
*Inkább visszafordul Pat felé és próbál valami mosly félét tapasztani az arcára. Keresi a nő tekintetét, de nem akad össze. Csak úgy elsüvít mellette. "Elkeseredésében" lehajtja a fejét, és a földet pásztázza.*
<...lehet hogy magányra van szüksége...>
*Ott áll egy darabig, majd félrehúzza a száját és elindul egyet járni "őrködés címszó alatt". Pat menet közben kapja el. Először felvidul, de nyomban le is hervad az a jókedv amit megtudja milyen ügyben jött oda hozzá.*
<...mit is vártam...>
*Szemeit leszúrja. Aztán vet egy pillantást Szitára, majd vissza. Szemében már nem látszik az a gyönyör, meg az a tündöklés mint az elején. Csak csalódottságot fejez ki, és ezt a szavain és érezni lehet.*
- Felőlem...
*Azzal megfordul és lefekszik a szabad ég alá. Úgy helyezkedik, hogy a nők ne lássák hogy nem alszik, és hogy ő szemmel tudja tartani Morikot. Közben gondolatai kavarognak a fejében, mind Patról, mind Szitáról.*

[Mesemondó]

_______________________________________________________

KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, este
Résztvevők: mindenki
___________________________________________________________


Szita meglepetten hallgatja végig Maldart, a férfi nem teketóriázott, jól elé állt mondandójával. Nem dühödött fel rajta, tudta hogy a másiknak igaza van, ám higgadtan hárított:
-Tudom. Ahogy azt is, képes megvédeni magát és kiállni magáért. Így kedves a lovagiassága de szükségtelen.
A majd egyszert nem érti, kezeit szét is tárja, ám idő nem marad ennek megbeszélésére. Leül a tűz mellé gondolkozni takaróba bugyolálódva. A sátorban Avarathot elnyomja az álom, oldala nem sajog, mert hát nem is arra feküdt rá. Jeffete ellenben még nem részesül ebben az áldásban, egészen ébernek találja magát. Morik ahogy letette a fejét mély álomba zuhant, de annyira nem, hogy fegyvere markolata nem legyen messze, ha baj adódna. Az elf lova /akinek nem tudom a nevét, van neki?/ elégedetten lépdelt vissza a tábor fénykörébe, gazdájára nézett büszkén, majd elhelyezkedett eg fa alá hogy pihenjen állva.

//Mulasztottam, elfelejtettem leírni, hogy is lehet elférni abban a sátorban. Hosszában két ember szélességében is, de úgy, hogy ha valaki bemász a végébe és kettő lefekszik, a következő kettő már csak a lábaikhoz hosszában. Tehát nem négy ember egymás mellé keresztben, mert a sátor nem széles csak hosszú...Remélem ezt meg lehetett érteni, ha nem megpróbálom lerajzolni és betenni valahogy ide, amiről gőzöm sincs hogyan kell. ha érthető volt, Avarath, Ralog és pat írja le, hogy akkor hova pakolta le cuccait/magát benne.//

[Alauron]

(Alauron)

A kellemes hangok megnyugtatták, és egészen elálmosították, ezért hát pihenni tér, kényelmesen lejjebbcsúszik a fa tövégen.
<Most egészen visszarepülhetek oda ahol egyszer bolgod voltam...jó éjt Synbelin, bárhol is légy...>

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Érzi Maldar lehangoltságát, töpreng mi tévő legyen, de nem tehet mást. Ezt most vagy megbeszéli a déli nővel, vagy eleve kudarcra vannak ítélve a nézetkülönbségek miatt. Mielőtt a férfi a sátorba lépne egy halk köszönömöt mond neki, majd minden erejét összeszedve Szita mellé telepszik a földre.
Egy darabig bámulja ő is a tüzet, majd halkan megszólal. Szomorú a hangja, semmi bántó, ironikus hangvétele nincs, csak mondja ahogy eszébe jutnak a szavak. Feszéjezett ez látszik rajta, nem is néz Szitára, csak a tüzet bámulja.*
- Én... én sajnálom amiért gyerekesen viselkedtem. És azt hiszem komolyan kellene beszélgetnünk egymással - azokról a dolgokról amik szúrják szemedet főképp. Időnk van... átvettem Maldartól az őrséget, ha nem bánod így utólag...

[Schinter]

Arbor Vitus

//Of course van xD Üstökös //


Mikor kedves barátja visszaballag hozzá feláll és a fülébe súgja.

-köszönöm barátom...és most jó éjszakát

Aztán néhány kedves simogatás után visszaül a fa alá,magára teriti a pokroot és pihen...

[Mesemondó]

_______________________________________________________

KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, este
Résztvevők: mindenki
___________________________________________________________

"Alauron elészunnyadt, igen kellemes gondolatokkal ölelkezve álom és ébrenlét határán. Arbort is meglepi a kimerültség, mert bár fizikailag meggyógyult, nagy trauma volt mind a sebesülés mind a gyógyulás, nem is beszélve a lelki hátulütőkről...Szita Pat felé fordul, amikor a nő megszólítja, figyel rá.
-Jó, hogy beszélni akarsz. Én már bocsánatot kértem a sátorban, etikátlan voltam. Mondhatni nevemhez és neveltetésemhez méltatlan. Beszélhetünk, de közbe a feladatunknak is tegyünk eleget, jó?