Al-Abadanai kalamajka

[Alauron]

(Salah)

Gorden szövegére vegyes érzései, és gondolatai támadnak
<Hogyan? Szóval te már voltál hajón, és még csak most mondod? Nagyon furcsa ez az ember...amikor találkoztunk lopakodott, aztán segített rajtam, amiért hálás is vagyok, most meg egy fél nap után mondja hogy valamit ért a hajókhoz...Hát ilyen nincs. Valamin már biztos összeveszett a Szőkével, node most legalább szépen fogalmaz....micsoda? hogy ép hogy nem akarsz szokáésokhoz híven beszélni? Ez egy elég rossz helyzet elismerem, de ő egy idegen nő itt, neki nem kell feltétlenül műveltnek lennie a szokásainkban, de te...? Mi a baja ennek a fazonnak? ...Ujujj, ezt most megkaptad Gorden...>

- Gyere menjünk a kormányhoz, még mielőtt az égi háború idér, és leszór minket innen mint dühös teve a gyerekeket ha rámásznak. Megyek és szerzek néhány embert, hogy levonjuk a vitorlákat, hagyd most a Homokhajú Márványszépséget, és segíts.

A dzsadokhoz fordúl:
- Figyelmezzetek rám emberek, akinek épp keze, és lába, gyorsan jöjjön, le kell szedni a vitorlákat, mielőtt ideér a vihar. Nem pihenhetünk, mert újabb szörnyű próba közeleg, de mi kibírjuk majd, mert velünk vannak Uraink, kiknek Fénylő Tekintetükért hála, és dicsőség jár! Túléljük az éjszakát! Gyorsan, le a vitorlákkal!

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

// az én szóhasználatomban a bezárni és a rázárni az egyet jelent. De ez csak egy kis kommunikációs probléma. //

*A lány felmegy a fedélzetre és körülnéz. meglátva a kis csoportosulást. Zavartan odatipeg és megáll úgy három méterre Fergiától. Felé intézi szavait és elég idegesnek látszik.*
- Beszélnünk kell. Most. Fontos.
*Azzal vár pár pillanatot, és ha látja, hogy Fergia megmozdul, akkor hátatfordít és a hajó egy távolabbi sarkába sétál, ahol négyszeközt tud vele beszélni, ha nem, akkor addig vár, amíg Fergia hajlandóságot nem mutat.*

[Gorden Harunn]

*Ahogyan közeledek a kormány felé, egy pofon csattan az arcomon. Megfordulok és meglátom Fergiát. Eddigre már teljesen higgadt vagyok, és nincs az az esemény ami felzaklathatna. Fergia szemébe nézek és mélyen meghajolok.*
-Sajnálom hölgyem, de ennél józanabb már nem lehetek. Szitkozódni nem állt szándékomban, amennyiben nagyon megsértettem bocsánatot kérek. A parancsolgatás pedig...
Összetett dolog. Mert ki bort iszik és vizet prédikál... Na mindegy.További kellemes beszélgetést.*ismét meghajolk, és ha engedi megcsókolom a kezét amivel megütött.*
*Ahogy megyek tovább a kormány felé, látom hogy Salah is mellém tér*
-Testvérem köszönöm hogy mellém álltál. De sajnos te sem érthetsz meg. Majd egyszer talán felfedem titkomat, de ahhoz több idő kell, és főleg az hogy épségben kijussunk a partra. A dzsadok hallgatnak rád. Vezesd fel azokat, akik bírják a munkát. Kemény esténk lesz.
*Ezzel odalépek a kormánykerékhez.*
<akkor elevenítsükfel az emlékeimet.>
*szellemi erőmmel dolgozom a visszaemlékezésen, és mereven magam elé nézek.Így állok pár percig a kormánykerék előtt.*

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

Bal szemöldöke felszaladt a homlokára, hogy a dzsad férfi, kit szájon vágott kezet csókol neki érte.
<Mazochista?!>
Hagyta, hadd haladjanak a dolgok a maguk útján. Szeme sarkából látta avyent, de szépen leült Jaszaf mellé. Ha a nő oda követte, közölte vele:
-Mondja.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*A lánynak már remegett a hangja az idegességtől.*
- Négyszemközt szeretnék beszélni magával. Fontos.

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

Nem szívesen, de arrébb ment egy kicsit, hogy a közelében lévők hallótávolságon kívül legyenek, majd várakozóan nézett a nőre.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Mikor Fergia félrehúzódott vele, egy darabig gondolkozott. Nem tudta, hogyan kezdjen bele. Végül csak megszólalt.*
- Sokat gondolkoztam az este történteken, és tisztáznunk kell egy s mást. Nem tudom, hogy mik a szándékai velem. Gondolom ha kikötünk, akkor átad a hatóságoknak. De nem érdekel. Nem fogok megprólni megszökni. Ha máglyára küld, akkor megértem. Tényleg nem vagyok én sem ártatlan, mint a maszületett bárány. Sőt nagy bűn nyomja a lelkemet már elég sok ideje. Már tudja hogy mi vagyok, és így bátorkodom magát megkérni, hogy hadd gyónhassak meg valamit. Ez nekem fontos lenne. Az a lényeg, hogy legyen velem őszinte. Elfogadom az ítéletét, de szeretnék felkészülni rá. Csak ennyit akartam mondani.
*Ezután lecövekel Fergiával szemben és remegő szájjal sírását visszatartva várja a válaszát.*

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

A papnő szösszent egyet:
-Nem adom át a hatóságoknak. Ha nem orwellánus, nincs dolgom önnel, mint bűnözővel. Máglyára sem rakom, büdös lenne. Gyónni meg Morgena felkentjének kellene. Nálam hiába teszi. És kétlem, hogy meg akarna térni. Mért ítélkezzem? Arra ott a maga istene majd a túlvilágon. A véleményem azt befolyásol, akit akarja hogy befolyásoljon. Nem vagyok parancsnok.
<Fáradt vagyok...Egy szobát kérek...ahol magam lehetek...és aludhatok...ima után, mélyen...>

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

- Értem.
*Más választ várt, de elfogadja. Lesüti a tekintetét, megfordul és elindul visszafelé. Lemegy a kabinba, levetkőzik és visszafekszik a hálózsákjába. Aludni nem tud, inkább mereng a múltján. Úgy érzi, hogy nem így kellett volna élnie az életét. Arra gondol, hogy bárcsak otthalt volna még Toronban. Teljes letargiába esik és csak nézi magakörül a kabinra boruló sötétséget.*

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

Nézett a távozó nő után és tudta, a másik labilis idegei miatt biztos begubózik. Rátekintett Jaszafra, és ha ébren volt, beszélt hozzá:
-Egy hajón van, még mindig, a Vészmadáron. Önt megmérgezték, nagyuram. Lőtt nyilacskára kenve. A fejét megütötte egy lezuhanó tárgy, de az nem súlyos. Majd ha jobban lesz, mondja el, hogyan került az üzenet a kezébe. A hajó elhagyta a kikötőt. A tengeren sodródunk. Vihar közeleg. Esteledik, mint látja. Idegenek vannak a hajón, valami orkán tette le ide őket. Bűbáj keze benne, nem ismerem, miféle. Az idegenek dzsadok és külhoniak, mint én magam, ittlétük nem volt tervezett, ugyan olyan zavarodottak, mint ön. Legyen türelemmel, ereje lassan visszaté és maga szemével láthaja azt, mit most elmondtam.
Eztán feláll, hogy az orkot vegye szemügyre, él-e egyáltalán, ha igen, akkor milyen álapotban van mind a teste mind az elméje, bár inkább az utóbbi érdekelte, hogy kihallgatható állapotban van -e

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Mivel elég nagy a mozgolódás hirtelen, így inkább befejezem a sétám és miután körbeértem a hajón odalépek Salah-hoz.*

-Az előbb kérdezted mit kéne tennünk. Elősször is mivel éjszaka nem tudunk tájékozódni meg kell állnunk. A horgonyt le kéne engedni normális esetben, de ha feljön a vihar akkor nem biztos, hogy ez jó ötletnek bizonyul. A sérülteket le kell vinni a fedélzetről, de mivel nincs túl sok hely a kabinokban, így talán itt is ki lehetne alakítani különböző alkalmatosságokból és kötélből egy viszonylag védett részt, ahol az emberek rögzíthetik magukat a vihar idején. Az ork kormányost is rendbe kéne tenni, de mint látom Fergia már kezeli. A további cívódásnak kérlek vess véget, ha lehet mert most nem szabad összekülönböznünk.

<Remélem ezt el tudom símítani és megnézhetem mi történt Avyennel.>

[Alauron]

(Salah)

- Megteszek minent amit csak e szerény képességű emberek tudnak. Itt ők nagyon idegenben vannak, bizonytalanok a tengeren. Majdcsak átvészeljük, legyen veled a te Velarod...
Aztán Salah elrohan, hogy megszervezze a sebesültek lehakarását, és hogy a vitorlákat szedjék le, keressenek valamit ahol majd átvészelik a vihart. Ha marad ideje, akkor még a cuccait is gyorsan biztonságba helyezi az egyik kabinban, csak kis ládikáját veszi ki belőle.

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Most, hogy elmondtam, ami szerintem talán megoldhatja a hajózási tapasztalatlanságból eredő bajokat elindulok a kabinokhoz egy sokkal nagyobb problémával szembenézni. Ahogy leérek és megtalálom az egyetlen csukott kabint, ahol még halk motozás is van csöndesen bekopogok.*

<Azt hiszem, most rúgom ki magam alól a képzeletbeli rönköt amin eddig álltam kötéllel a nyakamban.>

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Már teljesen belefeledkezett a gondolataiba és kezdte abbahagyni a pityergést, smikor kopogást hall. Halk szipogó hangon csak ennyit mond.*
- Tessék.
<... Na ez ki lehet? Nem hiszem, hogy Fergia lenne az. Mitől lágyult volna meg. Ő az aminek mutatja magát. Egy jégcsap. Azt is nehéz elhinni, hogy lelke van. De ha van is, akkor most biztos rajtam derül. Biztos elégedett magával, hogy ma is felborította valaki lelkivilágát. Méghogy a férfiak barbárok. Egy fenét. Náluk legalább lehet tudni, hogy mire számítson az ember. ...>

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

-Kalmon *mondom halkan, de úgy, hogy lehessen bent hallani*

<Remélem bármi következik is Velar kegyes lesz és nem hagyja veszni a többieket, amíg nem vagyok ott, hogy segíthessek... >