Al-Abadanai kalamajka

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Nem sikerül úgy ez a tüsténkedés, ahogyan a lány tervezte. A hajó ingatag és ide oda ütődik faltól falig, és nem egyszer a törött kezét is beveri. A sín ellenére nagyon fáj neki, és ez a fájdalom el is homályosítja pillanatokra az elméjét. Szédülni kezd és nem tudja normálisan kontrolálni a mozgását és a gondolatait. Akaratlanul lecsüccsen a folyosón és a falnak támaszkodik azt várva, hogy kitisztuljon a tudata.*
<... Úrnőm. Valamit rosszul csináltam? Fáradt vagyok. Pihennem kell, de nem akarok. Mit jelzel ezzel nekem? Én csak segíteni akarok ezeken az embereken. De nem bírom. Képtelen vagyok a törött kezemmel ügyködni. ...>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevű kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 5.nap éjjel
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Flamm és Joakim egymás mellett üldögél az ingatag kétárbócoson. A félvér kérdésére a lovag komoran tekint rá.* <Mi van? Nem bírsz nyugodni?... Nem fogok ordítani ebben az átkozott dübörgésben, csakhogy kíváncsiságod kielégítsem.> *Arcáról rosszallást lehet leolvasni, és csak tömören ennyit ordít vissza két halkuló mennydörgés után.*
- Majd, ha a vihar elmúlt... nem ordítanék, ha megérti... - <ha meg nem, akkor a te bajod kölyök...> *Arcán látszik nem érzi jól magát a rosszullét kerülgeti, de azért hősiesen tartja vissza kevéske gyomortartalmát.
Salah-nak van talán a legjobb helyzete kapaszkodás terén. Az ajtó előtti folyosó annyira keskeny, hogy minden erőlködés nélkül stabil ülőhelyet bír felvenni - még rövidke lábai ellenére is.
Avyen az elemek harcának tetőfokán nem bír egyhelyben maradni. Aggódik, mind magukért, mind a hajón lévőkért. Érzi, hogy tennie kell valamit, de erőfeszítésének következménye egy hasogató, éles elméjéig hatoló fájdalom egész bal karjában. Hiába nem akar tudomást venni róla, a fájdalom akkora mértékű, hogy még a látását is elhomályosítja. Kalmon rögtön ott terem mellette, de az ő sérült kezével nem bírná a lányt visszavinni a hullámokon vad táncot járó hajón. Így kénytelenek ők is a folyosón maradni, míg nem szelidül a vihar odakinn.
Mindeközben Fergia és Carwyn párosa a konyhába tántorodik be. A hajó ingása miatt egy kicsit mindketten elvesztik az egyensúlyukat, s pár botladozó lépés után - még mindig egybekapaszkodva - hála Carwyn ügyes manőverezésének a két asztal közt, viszonylag stabilan állnak meg. A kis szoba sötét, szemben, talán 4-5 lábnyira egy kerek formájú apró nyíláson át érkezik egy halovány fénysugár minden egyes villámnál. Ennél a gyér fénynél kétoldalt egy-egy asztalocska sejlik fel padokkal. Egy ajtó nélküli nagyobb helyiség van közvetlenül mögötte - az a konyha. Egy széles tűzhely nyomai láthatóak a padlón, rendre rakott fával mellete - valószínűleg itt sütötték a tevét meg. Fergiának a gyomra ismét lázad, ám mivel tartalma már igen csak üres, így csak az inger okoz neki pár igen kellemetlen percet.
Jaszaf és Gorden párosa szinte már ember feletti erővel kénytelen küzdeni az elemek ellen. Minden megtett centiért iszonyatos testi erőket kell igénybevenniük. Egy hullám Jaszafot ledönti a padlózatra, s a korlátig sodorja. Talán a szerencsének tudható be, hogy a gárdavezető a hullám erejével nem lódult át a korláton, hanem a padlón maradva terült el. Gorden a kint töltött idő miatt tudja, ha segíteni akar neki azt azonnal kell - vagy különben Jaszaf odaveszik a hullámsírba örökre.*

[Gorden Harunn]

*Ahogy látomhogy Jaszaf eltűnik mellettem, egyből odaugrom hozzá és megpróbálom visszahúzni egyik kezemmel, míg a másikkal erősen kapaszkodom.*
<...nem hagyhatom...ő az egyetlen esélyünk.>

//ha kell erőpróba: 2es//

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Látván Avyen küszködését már éppen azon vagyok, hogy visszakísérem a kabinba, amikor egy hullám ledönti a lábáról és látom az arcán, hogy a sérült karja is nagyon kínozhatja. Aggodalom költözik szívembe. Nem magamat féltem csupán imádott Avymat. Leülök mellette én is a padlóra és próbálom a lovag módszerévek kitámasztani a lábammal magam. Ha sikerül viszonylag stabilan elhelyezkedni, akkor Avyt gyengéden magamhoz ölelem, hogy a sérült karja az ölében pihenhessen és ne csapódjon neki semminek.*

-Látod milyen önzetlen és jó vagy. Nem gondolsz magadra és ezzel a karod épségét veszélyezteted. Te mindent megtettél. Most kérlek próbálj meg pihenni egy kicsit. Ha nem is tudsz elaludni legalább lazíts és ne gondolj most mással.

<Milyen elesett és milyen gyönyörű. Legszívesebben soha többé nem engedném el. Velar kérlek add, hogy még sokáig ne kelljen elválnunk egymástól.>

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Alig lát és hall, csak forog körülötte a világ. Érzékeli Kalmon közelségét és érintését, de nem teljesen tudatosak a mozdulatai. Lassan odahúzódik a férfi karjaiba és lehyunyt szemmel próbál pihenni és erőt gyüjteni. Most biztonságban érzi magát a férfi ölében és kicsit a fájdalmai is kezdenek alábbhagyni.*

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

*A fejét csóválja, miközben hangosan üvölti Fergia felé*
-Na ennyit a viharlámpásomról... Nem lehetne, valami fényt gyújtani? Mert a gyertyáim nem sok fényt adnának. Másrészről... keressünk valami stabil pontot!
Dülöngélve, szinte táncolva egyensúlyozva megindul egy fix pont felé.
<Persze csak én lehetek ilyen mázlista... meg szomja.. de milyen szomjas... keresni kéne valami vizet, mert itt halok meg... az esőben. Hehe. Vicces vagy Úrnőm!>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevű kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 5.nap éjjel
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*A vihar hangja elnyom minden beszédet, kiálltást, nyögést, fájdalmas felordítást. A hajó kényszerű utasai többsége ezekben a percekben szembesül saját múlandóságukkal. A dzsad sebesültek arcán halálfélelem ül ki, s fájdalomtól eltorzult szájukkal imát mormognak istenük felé.
A kabinok előtti kis folyosón lassan hömpölyögni kezd a víz - hol ide, hol oda, a hajó imbolygásának megfelelően. Hiába... a lépcső felett beszakadt fedélzeten a szakadó eső bever, s egy-egy nagyobb hullámnál is jókora adag víz tódul be. Joakim a kissé nyers szavai után, melyeket Flamm felé intézett Avyen felé tekint. Arcára talán sajnálat ül ki. Nehezen mozog a vértjében, de feláll, s a lépcsővel szembeni ajtóhoz küzdi magát az erősen imbolygó hajón. Kinyitja a kabin ajtaját, belép rajta, majd pár perc után felbukkan alakja ismét. Kalmonékhoz térdepel le. Avyennek egy apró üvegcsét nyújt át, melyben valamilyen folyadék látható a gyér fényben. Kezével imitálja a nőnek, hogy igya meg. A lánynak a lovag fekete mellvértjén ékeskedő ezüstös szimbólumról Uwel, a bosszú istene jut eszébe.
Salah a lovag ténykedését figyeli, de kívülről érdekes hangok ütik meg fülét. Mintha valaki kívülről kaparászná az ajtó felszínét - bár ebben a hatalmas hangzavarban lehet csak halucinált?...
Gorden egy ügyes mozdulattal a fedélzeten Jaszaf mellett terem gyorsan, meg is ragadja annak karját, ám egy újabb hullám őt is ledönti a lábáról. Kissé összegabalyodva csapódnak a hajó falának. Jaszaf kerül felülre, térdreereszkedik, s Gorden felé nyúl, hogy felsegítse.*

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

<Antoh gyomra is háborog? Jó lenne, ha nem hányna minket a túlvilágig. >
Felnéz arra, amerre a fedélzetet sejti, eszébe jut, a vízes pokolban van fenn a gárdavezető is, és egyrészt sajnálkozik, egyrészt aggódik
<Lám, szembenézhet egy ekkora elemi csapással, lám, akár ez is elehet az utolsó, mit láthat. Emlékszem mit ígértem, ha ő nem is hallotta...>
Az asztaloknál kapaszkodva néz a félvérre, de nem erőlteti ordibálással a hangját, nyilvánvaló, hogy ebben az időben nem tud és nem is akar felelni.
<Összekever engem valami fénycsináló bogárral?Remélem a Sakált elviszi ez az áradat, de az úgy túl könnyű lenne...Akinek a halálát kívánják az él legtovább...>
A vihar fokozódását halva és érezve lehunyja szemeit és a félvérhez bújik.
<Az egyik legutálatosabb halálnem számomra a vízbe fúlás. Mert nem elég gyors. Mikor feszít a tüdő, hogy bírja, de mindehol csak víz, jéghideg, ázó halottak cafatjaival teli víz...Szikrák pattognak a szem előtt, majd nem bírja tovább, s levegő helyett fojtó víz áramlik a torkon, orron át a légcsőbe, a tüdőbe, a ... Megpattan a szem ere...verdeső agónia...aztán valami elpattan, s annyi.>
Carwyn mellkasán halkan -így fülnek hallhatatlanul- imába kezd.

[Gorden Harunn]

*Megfogom Jaszaf felém nyújtott kezét, felkelek és hálásan nézek rá.*
<Lám fordítva sült el a dolog. De mindegy. A lényeg hogy nem lett eddig nagyobb baj. De most már muszály lejutnunk.>
*ezzel ismét elindulok a kabinok felé de csak Jaszaf mellett, vagy mögötte. Mutatom neki hogy mennyen elém.*

[Alauron]

(Salah)

<Biztos a gárdista, meg Gorden...de úgy volt ha bajuk van majd kiáltanak...talán épp a gyilkossal hadakoznak odafent, én meg itt lógatom a ... kezemet. Egy kicsit felnézek!>
Óvatosan felkel, és résnyire kinyitja az ajtót, hogy ne kapja el a vihar. Megpróbál stabilan állni, nehogy egy erős hullám kintről feldöntse. Kipillant. Ha senki nem áll az ajtó előtt, akkor kinyitja azt, és kinéz, hogy vajon megvannak e Gordenék.
<Az is lehet, hogy a gyilkos úgy döntött nem akar úszni, és most le szeretne jönni, én meg kinyitom neki a lejáratot...jó lesz vigyázni...hol a tőröm? Á, igen itt van.>

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Szinte felriad az uwelita ténykedésére. A köd kicsit kezd tisztulni a szemeiből és lassan de leesik, hogy mit akar a férfi. Esetlenül elmosolyodik. Tudja, hogy mi van a fiolában. Először mellényúl, aztán végül kezébe veszi az üvegcsét. Közösül mond egy köszönömöt, amit talán le is lehet olvasni a szájáról, aztán felhörpinti. Visszaadja az üvegcsét és visszafekszik Kalmon karjaiba.*

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*A lovag kínálta üvegcsét látva gyanakvóan felhúzom az egyik szemöldökömet és figyelem mi lesz ebből.*

<Remélem valami gyógyító lötyi. Máskülönben nem tudom mit akarhatna megitatni az én kis Avymmal ez a bádogdoboz.>

[Flamme O'Styg]

Az események, minden egyess villámnál, mintha gyorsulni kezdenének. "Beszakad a plafon", megjelennek Kalmonék, Uwelita lovag segít a lánynak, bla,bla,bla... Nem bírja követni, nem is akarja követni, ott ültébe a fejét hátrahajtja, hogy az eső az arcát mosshassa. Szemeit becsukva koncentrál, nem érdekli semmi, csak túlélni. Halkan imát kezdenek rebegni ajkai, a Véget várva...

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

Meglepődik a nő reakcióján, de magához öleli összeszorítja a szemét, és várja, hogy mi lesz. Végső kétségbeesésében fény villan a fejében.
Kipattannak a szemei, majd szorosabban öleli magához a dartonitát, miközben szavakra formálja a száját. Ugyan nem hallja senki, sőt, még csak nem is látják, de percekig beszél.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevű kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 5.nap éjjel
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*A hajón szinte tapintani lehet a halálfélelmet. Nincs olyan ajak, melyről a feketeségbe ne szállnának fel az életért könyörgő fohászok. Nem hallani mást, csak a tenger haragos moraját, a víz háborgását, az égi elemek dörgését.
A fedélzeten épp az egyensúlyukat visszanyerő férfiak egymást támogatva elérik a fedélközet elzáró ajtót. Jaszaf épp a kezét emelné, hogy dörömböljön - vagy talán a kilincsért nyúlt volna?, de az ajtó lassan feltárul előttük - Salah alakja sejlik fel a villámokból fakadó fényességtől hála. Salah kitekintve a szélesretárt ajtón Jaszafot, a gárdistát, Gordent a mai nap hozzácsapódott társát pillantja meg. Azonban van még valaki ott.... Igen... a második villámnál veszi csak észre, hogy a kormánynál egy alak áll. Bár csak a körvonalai látszanak, de hús-vér alak áll ottan. Salah pillantása mintha vonzaná az ismeretlen idegen szemét - s pár pillanat erejéig az ő szemei vörösen villannak fel. Két villám közti sötétség miatt Salah pontosan nem látja, hogy mi történhetett. Szemei csak egy pillanatig látták a korláton átlóduló testet. Az idegen a fedélzetre ugrik le, oda ahol Gorden és Jaszaf áll várva a bebocsátást.
Lent a fedélközben Avyen gondolkodás nélkül felhajtja a lovag kínálta italt. Nem először ézi már a gyógyító ital jótékony, testre gyakorolt hatását. Érzi pár pillanattal később, hogy a karja javulni kezd, érzi, ahogy tagjaiba erő költözik, érzi ahogy zúzódásai lohadnak le, s érzi ahogy elméje egyre frissebb lesz. Kalmon elcsodálkozhat a viszonylag gyors javuláson. Percek után Avyen már a kezét is tudja mozgatni - a törésének nyoma sincs. A paplovag addig térdelt a nő mellett míg javulása szembetűnő nem lett. Majd szótlanul - mert hát miért is ordítsa túl ezt az ítéletidőt - visszaül a folyosó padlózatára a hűvös tengervízbe. Szemeit lecsukja, medálját megfogja, szájával szavakat formál hangtalanul.
Carwyn és Fergia párosa egy asztal és annak padja közé ékelődik be szorosan egymáshoz simulva. Ezekben a percekben a magány lehet még a legborzasztóbb gondolat számukra, mint mindenki számára.
Nemtudják mennyi idő telt el, míg így összekapaszkodva álltak. De mintha az odakint tomboló szél lassabban süvítene a hajó repedéseiben. Mintha egy kicsit a hajó ingása is szelidülne. Bár lehet, hogy a végtelennek tűnő percek okozzák ezeket az érzeteket. Carwyn nyitott szemekkel mered maga elé. Egy villám az aprócska ablakon, mely a szemközti falon helyezkedik el bevilágít a kis helységbe. Mintha egy alak mozdult volna meg ... *