Haonwell városa

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, reggel
Résztvevők: mindenki
___________________________________________________________


A sebeknek nyoma sem volt Arboron, mondhatni sima volt a bőre mint a kisbaba feneke...Az erdő már régen ébren volt, a nap is lassan szárítani kezdte a fűről a harmatot, lova pedig nagy büszkén a sátorhoz ment és szájával megfogta a vásznat, mit Pat leoldott a vázról és húzni kezdte.Az első szúnyog kinézte magának Alauron nyakát és rátelepedett, hogy megszívja magát. Maldar patakfürdése igencsak dermesztő volt, attól a kis időtől is elfehéredtek ujjai és el is gémberedtek, a felöltözés így igen mulatságos lassúra sikeredett. csizmája felhúzásakor talált egy piócát a lábujjai között, de egyszerűn megszabadult tőle. Szita nézi az elf hozta füveket, majd felmarkolta őket és a reggelijéhez látó Jeffetének odavitte, majd az arcára mutatott, aztán kis várakozás utána torkára, majd megrázta a fejét nem,legesen. Mivel nem bízott benne, hogy ebből megértette a férfi, mit akar közölni, beszélni próbált, de sikertelenül. Ezután megint a torkára mutatott, összeszorította a száját és eleredt a könnye. Lehúzta mindkét ujjáról ezüst gyűrűit, és mutatta a papnak, fizetne is érte...Mellesleg mint pat mind Szita orra úgy volt eltörve, hogy ferdén...Ez vagy így gyógyul meg, vagy helyre kell rakni...
<Remélem megérti, hogy nem tudok beszélni, és tegyen érte valamit, mert írni sem tudok hogy úgy magyarázzam el!>

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Lehangoltságán valamit javított Arbor lova, és segíteni akarása. Mihelyst a váz szétszedésével végzett odalépett a lóhoz. Halkan beszél hozzá, nem szeretné, ha valaki is meghallaná.*
- Köszönöm a segítséged!....így már könnyebben boldogulok. Csak tudnám, hogy te miért szeretsz?... ha szeretsz...
*Egy kicsit hozzábújik a ló nyakához, majd egy enyhe szemmaszírozás után - ami igen fájdalmasra sikerült, lévén hogy az orrához is hozzáért - hozzáfogott a sátor vásznát szépen összehajtani. No nem lett a legjobb, de magának megjegyezte: az első sátorhajtásomhoz képest eléggé pofás lett. Aztán amikor ezzel is végzett Morik elé áll mint egy megszeppent kislány. Orrhangon beszél, kissé halkan, a férfi szemében nem néz - szégyenkezve süti le tekintetét.*
- Öhm... elmennék megkeresni a köpenyem, az ott maratt a partnál valahol... meg ..ahm... szólít a természet...
*Ha a férfi nem ódzkodik tőlle, akkor neki is vág az erdőnek. Először a köpenyéért indul, majd valamivel távolabb egy nyugodtabb helyet keres. Ám meglepődik - az inger sehol, csak pisilnie kell. Azt letudja. A többit nem erőlteti, majd jön az magától...*
<Még nem vagyok túl soká el... talán van időm ... felvértezem magam, nem árt, jó az ha van.>
*Egy napsütötte helyet keres ezek után. Lótuszülésbe helyzekedik, szemeit becsukja, arcát a nap felé fordítja és elmerül tudata mélységében.*

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*Épp amikor az első harapását megejtené reggelijébe, Szitát látja maga felé közeledn pár fűvel a kezében. A pantomimes magyarázására kissé meglepődötten, de azért értelmesen nézi a nőt. A gyűrű levételére és mutogatására, komorrá válik tekintete, talán egy kis megbántottság is felfedezhető benne.*
- Áh...szóval nem tudsz megszólalni. S tán azt akarod kérni tőllem, hogy segítsek rajtad, hogy gyógyítsalak meg. Remélem a két gyűrűt nem azért húztad le az ujjadról, hogy ezzel akarsz fizetni...ha így van, akkor viszont most nagyon a lelkembe... - *nem fejezte be mondatát, talán szándékosan harapta el a végét. Hangjában már tényleg érződött a megbántottság. Egy kis krákogás után ismét megszólal.* - ... Ja, az orrocskádat nem kéne helyre tenni?
*Feláll a helyéről jobbjával Szita kezét fogja meg, kicsit közelebb húzódik a nőhöz. Bal kezének ruha ujjával letörli Szita könnyeit.*
- Nem kell sírni... Segítek!

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, reggel
Résztvevők: mindenki
___________________________________________________________

Morik biccent a dologra, Pat mehet, senki nem tartóztatja fel. A köpeny ott várja, ahol tegnap hagyta. Talál megfelelő helyet annak, hogy elmélyüljön, torka kaparása még nem olyan fájdalmas, hogy elvonja figyelmét. Lassan a fák neszezése tompa morajjá szelidülnek, a nap melege forróvá válik, de olyan kellemes forróvá, mintha csak egy jó fürdőt venne.
Az étel mindenkinek jól esik, de látszik, holnapra rá egy nappal lehet, már gondban lesznek.
Szita nem érti, mi a baj gyűrűivel, ő úgy tudta, ilyenért fizetni szokás, de ha nem hát nem. Visszahúzta ujjaira, s már egyre jobban nem tudott kiigazodni a másikon.
<Drágám, aztán becézi az orrom....!Csak nem valami átkot adott rá valaki? Olyan furcsán viselkedik, szól néha..!Nem, nem furcsa. Más kultúra, a vallást alig ismerem..lehet, ez a szokás...Öh, kétlem, de amíg nem világos az egész, mire gondolhatnék?>
Zavartan nézi a férfi ujjait, mit törötl le, aztán összeszorítja a szemeit, mert az orra így is fáj, de ha macerálni fogják...!

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*A könnytörölgetés után lehajol a botjáért, felállva vissza ismét megfogja Szita kezét.*
- Gyere velem! - *a patakkal ellentétes irányba indul az erdőben. Kb. 200 lábnyira áll meg a tábortól. Leveszi a köpenyt a hátáról, leteríti a földre. Rámutat a köpenyre.*
- Feküdj le kérlek!
*Ha kérésének eleget tesz, akkor letérdepel a nő feje mögé. Jobb kezébe veszi a botját, a bal kezével a nő orrát teszi helyre egy hirtelen mozdulattal, hogy ő még pislogni se tudjon, nem hogy ellenkezni. Vár pár percet, hogy a fájdalom lejjebb adhassa magát.*
- Bocsánat, ha fájt, de ez másképp nem ment volna. Most pedig inkább kellemes lesz az érintésem... - *mosolyodik el a nőre enyhén. Balját Szita torkára helyezi pár simogató mozdulat után lassú kántálásba kezd, mely talán egy percig tarthatott. Amikor befelyezte a gyógyítást lehajol a földön fekvő nőhöz, és egy lehelletnyi csókot ad a nő szájára.*

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, reggel
Résztvevők: Jeffete Fortom [Ralig Gebbro] Szitakötő [exJK]
___________________________________________________________

Gombóccala torkában követi a papot, kérsének, hogy feküdjön le a köpenyre szorongva tesz eleget. Az orhelyretevés az nagyon fájt...Csak beleharapott az öklébe, a másikal a földet ütötte meg, és könnybe lábadt a szeme.
<...te atya úr...!>
Kis meleget érzett a torkában, de nem tudta, azért, mert ott van a pap keze, vagy mert ez a szertartással jár, így nyugodtan feküdt, orrában is csökkent a fájdalom, de mire lelohad, eltelik pár nap. A zárócsókra viszotn felpattant a szeme és mint a rugó, felült.
-Ez már biztos nem a szertartás része...-szaladt ki a száján. Megmerevedett. Nemcsak hogy beszélt, de már nem is volt rekedt. Remegni kezdett és úgy nézett jefetére, mint aki először lát humanoidot.
<Nem vagyok néma...de rekedt sem...évek óta csak úgy tudtam...mióta a tűz...erre most...olyan a hangom, mint azelőtt...>
Tompa sikkantást hallatott, majd jólnevelt nőhöz nem méltón térdeltében átölelte a férfit és megcsókolta

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*A nő hangjának megörül. A megjegyzésére titokzatos mosoly ül ki az arcára. A csókra először kissé megmerevedik, majd szelíden átöleli a nőt és visszacsókol. Hosszan, mélyen, szenvedélyesen. Addig csókolja Szita száját, amíg nem veszi észre, hogy elhúzódzkodna tőlle. Idő közben a botja kiesik a kezéből, s jobbjával Szita rövid hajába túr.*

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, reggel
Résztvevők: Jeffete Fortom [Ralig Gebbro] Szitakötő [exJK]
___________________________________________________________


Szita elsőre fel sem fogta, mibe "keveredett". Négy év magány omlott össze benne. Már el is feledte, milyen az, ha megcsókolják az embert, ha így ölelik...Az arcát elöntötte a forróság és furcsa nyomást érzett mélyen a hasában. keze lehanyatlott a hajbatúrástól. Ám amikor a pap csókja komolyabbra fordult, ijedt s egyben sóvárgó sóhajjal kapta el fejét:
-No de atyám...suttogta és most nem azért volt kicsit rekedt a hangja, mert megsérült...Ám magát is meglpte azal, hogy feltalálta magát. Újra a nemes nőnek érezte magát, és tudta mit kell kérdezni, illetve mondania:
-Amennyiben érdeklődése irányomba nem komoly, úgy el kell utasítanom, ám ha komoly, úgy udvarolhat nekem...-hadarta, nem sikerült magabiztos lassan és kimérten előadnia. keblei fel-le emelkedtek, a normálisnál gyorsabb tempóban.

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*A köpenyt felszedi a földről. Lévén az is vizes nem teríti magára. Egy-két meztelencsigát le is seper róla. Dolga végeztével, amikor az elméjét kellő mértékben felvértezte, még élvezi kicsit a nap jótékony melegítő hatását. Talán az elmúlt két napban most érzi először nyugodtabbnak magát. Egy röpke fohászt mormol el istene felé, majd lassan szedelődzködni kezd. Visszasétál a táborba, arcán nyugalom látszódik az orra okozta fájdalom mellett. Leül a cuccaihoz, szótlanul várja az indulást. Hol az orrát tapogatja meg óvatosan, hol a torkát markolássza. Néha krákog egyet. Talán a harmadik orrtapogatás után feláll helyéről és Morikhoz megy.*
- Kérnék valamit... ezt itt - *mutat a feldagadt és elferdült orrára* - helyre tunná rakni?

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, reggel
Résztvevők: mindenki
___________________________________________________________


Morik épp sebe újrakötözésével bajlódott, még vértjét is levette, amikor Pat odament hozzá a kéréssel.
-Igen,de fájdalomcsillapító rövidem most nincs. Ne mozogjon-szólt rá a nőre, majd megfogta az orrát és egy hirtelen mozdulattal, reccsenő hang kíséretében helyre rakta. A fájdalom intenzív volt és robbanásszerű, az agyáig hasogatott, majd ahogy elült, tompa zsibbadást hagyott az arca közepén.
-No, most nem egy világszépség, de a társnője magát is felülmúlja. Apropó, társnője. Hova tűnt a szakállassal? Remélem nem közösen hívta őket a természet, egyikük sem poronty már...A sátor összehajtva, mindenki evett már, indulhatnánk is...Hm, kenne ebből ide egy keveset?-mutatta fel a tégelyt, amiben gyógyír sárgás masszája volt, s a vállsebét, ami neki még gyógyuló fázisban volt. lehet, másra is ráférne egy újrakötés...
Szita választól függetlenül zavartan a visszatérésen munkálkodott, azaz felkelt a köpenyről és zavartan túrogatta elaludt haját, amit még csak meg sem fésült.
<Jaj, ez így nagyon előre szaladt...Dolog van, nem itt kell férjhez menni. A csapatban mindenki ugyan olyan fontos, senkivel nem lehet érzelmi alapon kivételt tenni. Miféle érzelmi alap? Hisz csak most tudtam meg, hogy nem csak a hívőt látja bennem! És még én regéltem, hogy munka, munka, munka, erre ki kerül ilyen helyzetbe? Naná hogy én! Te szent ég, hisz alig tudok erről a férfiról valamit, ő ellenben rólam mindent!>
Visszabotorkálás közben még meg is botlik, úgy felzaklatták az erdőben történtek.

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Összeszorított állkapoccsal, megfeszített arccal és összeszorított szemekkel tartja az orrát Morik elé. Ám mindez édes kevés volt ahhoz, hogy fájdalmas sikítását visszatartsa - bár a sikítás inkább egy orrhanon felmorajló hörgészszerű valamire sikeredett. Két kezét az orrára teszi pár pillanatig, míg a kín nem csillapodik elméjében.* <A fene esne ebbe... nem elég hogy tengap eltörte..most szinte ismét eltörte.... áááááááá.... de legalább nem lesz ferde az orrom, és talán napok múlva már tudok rajta levegőt is venni... még jó, hogy ott a pincében nem kellett komolyan megverekednem vele...>
- Jó, persze segítek bekenni sebét. - *veszi el Moriktól a tégelyt, majd kissé remegő mozdulatokkal, de figyelmesen körbekeni a sebet a sárgás masszával. Ha kell, segít is bekötni a sebet kötszerrel.* - Nem tudom hová mentek... Jeffetét még reggel nem is láttam, Szitát is csak futólag. ... A többiek sebét is megnézem, kell-e újrakötni, segítek míg ők nem érkeznek meg. És utána indulhatunk is.
*Azzal szavával megegyezően először Alauronhoz lép. Tekintete hideg, a tegnapi kedves csillogás már nincs benne. Viselkedése tartózkodó kissé, és merev.*
- Jó reggelt, ha még nem köszöntem volna. Ha engeded, megnézném a tegnapi sebedet, szükség lenne-e egy újrakötésre mielőtt továbbindulunk.

[Alauron]

(Alauron)

Látja Paton, hogy nincs jó kedve.
- Jó reggelt Pat. Köszönöm segítséget - Leveti ingjét, és felszedi kötését. Saját sárgás gyógykenőcsös tégejét odanyújtja a lánynak.
- Légy jó, én sajnálom hogy este volt sok veszekedés, amit mondtam. Lett volna jobb, ha nem mondom. Tőled is kérek, ezért hogy ne legyen harag...de biztos nincs, ha most itt vagy, és segít kötözésben engem.És az lenne jó, ha kell bármi segítség szólj majd nekem szívvel...nem tudom, ez után kell e neked tőlem. Talán az...ha kell majd neked hogy beszélj ki magad valaki hallja, akkor talán majd nekem mond...de azt te tudd csak mikor kell...

[Anathor]

(Maldar)

*Jól esik neki a hideg víz, így legalább felfrissült. Jókedve van, habár nem olyan feltűnő, meglátszik. Így is fogyasztja el reggelijét, és még el is kezd dudorászni alig hallhatóan. Teljesen leköti saját maga, és nem érzékeli most a külvilágot. Aztán magábamerül és emlékek törnek rá, amint gyerekként ilyen-olyan csínyeket követ el. Egy ideig csak ott ül, majd elfekszik a tönkön és bámulja az eget. Teljesen elvan és mosolyog. Addig nosztalgiázik ott amíg el nem indulnak.*

[Schinter]

Arbor Vitus


Amig elvezi a termeszet kozelseget Morik szavai meguti a fulet,miszerint lassan indulni keszulnek.
Futyul egyet,amire remelhetoleg a lova odasiet vagy elgalabbis arra nez es nem tamad kedve eljatszani a "nem hallottam" jatekot

-Na most mar ne menj messzire.Ugy nez ki lassan indulunk...

Aztan neki all osszepakolni a kis zsakjat,amit elhozott magaval es felkeszul,hogy barmikor utnak indulhassanak.

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*Szita hirtelen kibontakozása kissé meglepte. Végighallgatja az elhadart szavakat.*
- A szándékaim komolyak és teljesek... Nos az udvarlással kapcsolatban nem tudom, hogy eddig észre vetted-e már, hogy eddig is azt tettem, s ezek után még jobban azt fogom tenni.
*Szita felkelte után a köpenyét felveszi a földről, lerázza róla az erdő talajának maradványait, és hátára teríti. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve egy korai virágszálat leszakít, s a nőnek nyújtja át.*
- Szita! Szeretném ezt a szál virágot Neked adni. Fogadd el tőllem az udvarlásom első "hivatalos" lépéseként. - *mosolyog kedvesen a nőre. Majd belekarolva a nőbe - ha engedi - visszasétál a táborba.*