Al-Abadanai kalamajka

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Kilépek az utolsó kabinból és Fergiáékhoz megyek.*

-Akit találtam ártalmatlanítottam. A lovagok dulakodása miatt sajnos néhányan már megölték egymást az utolsó kabinban. Tudok nektek segíteni vagy...vagy sem.

<Ó ne! Avyval is beszélnem kell, ha magához tér. Remélem megérti, hogy...Ne áltasd magad. Erre nem lesz bocsánat. Tényleg kellene már egy kis nyugalom, mert lassan saját magamat sem fogom megismerni, ha ilyen zavar van a lelkemben.>

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

Elkerekedett szemekkel nézek az üres szobába, majd ideges léptekkel belépek, és leeresztett fegyverrel a táska felé lépek.
Fekete táska. Szemöldökráncolva lép hozzá, majd gyors mozdulatokkal kinyitja. Keresi azt, ami sugározza a mágiát.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevű kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 5.nap éjjel
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Gorden megkötözte Salah kendőjével Flammot. Majd a lovaggal egyetemben Salah körbejárja a hajót, Gorden pedig a félelf mellett őrködik, hogy más baja ne esshessen. Azonban a vihar csendesedtével a hajó is csendesedni látszik. Az eső már csak esik - nem szakad, és nem durván vág a kinttartózkodók arcába. A szél lecsökkent, már csak imbolyogtatta a hajót, ami mint egy megkönnyebbült fadarab hagyta hogy a hullámok játszanak vele. Villám már nem nagyon hasította az ég sötétjét ketté, így a látás is romlott valamennyire. Szinte percek alatt távolodott el a vihar - nemhagyva maga után csak káoszt a lenyugodni látszó tengeren, s kényszerű rabjainál. A hajó csendes volt. Salah és Joakim hiába járták át a hajót, a fedélzeten nem találtak senki mást.
Carwyn lent a fedélközben Fergiával és Kalmonnal a nyomában idegesen lépett be a kabinajtón. Egy fekete hátizsák. Benne tipikus kalandozói cuccokkal... azonban amit ő keres hamar a kezébe akad. Egy szintén fekete kulacs, valamilyen szövet borítással - Fergiának rögtön ismerőssé válik - ez a háti bizony Joakimé, és az a kulacs amit Carwyn kezében fog az amit sehogyan sem tudtak felnyitni a gárdisták emberei, és amiről Joakim eddig szépen hallgatott.

Flamm lassan tisztulni érzi elméjét. Zavartan pislog a sötétségben. Mindenre emlékszik, hogy mit művelt, és mit műveltek vele - de most csak zavart érez. Érdekes: miért is akartam megölni őket? - teszi fel magának a kérdést ismételten... Szeméből lassan kihúny az őrület tüze, visszaköltözik beléje az élet.
Odalent a fedélközben nyugodalmas minden. Avyen arra eszmél lassan, hogy valaki pofozza arcát. Pár hunyorítás után egy fekete turbános, kissé hiányos fogazatú, barna bőrű, markáns arcvonású férfivel néz farkasszemet.*

[Gorden Harunn]

*Nézelődés közben feltűnik, hogy Flamme tekintete tisztulni látszik.*
-Jó estét barátom. Észhez tértél már teljesen? Bár hogyan is dönthetném el teljes biztonsággal.
*válaszra várok, de tovább fürkészem a fedélzetet, pattanásig feszülő idegekkel.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*A dzsad arca hirtelen megrémíti, és kicsit megugrik. Utána a fejét fogva feltápászkodik és elereszt egy kényszeredett mosolyt felkeltője felé.*
<... Mi a franc volt ez? Ez biztos, hogy mágia volt. Más nem lehetett. Ilyen érzelembefolyásolás csak mágiával lehetséges. Én már csak tudom. De miért lett vége? Talán az a gyilkos tehette? Akkor varázshatalma is kell hogy legyen. Mivel Fergiában teljesen megbízom, és más nő nincs a hajón, ezért kicsit szűkült a kör. Talán egy boszorkánymester? Vagy gonosz pap? Netán valami magas mágia beavatottja? Ez érdekes. Ha nem a gyilkos az akiről beszéltek, akkor biztos a kopasz toroni. Ki más lenne. Beszélnem kell Fergiával. ...>
*Felkel és kitámolyog a kabinból. Még kicsit szédül, és émelyeg, de lassan teljesen kitisztul a tudata. Elkezdi keresni Fergiát meg Kalmont. A testőrrel van még egy kis megbeszélnivalója.*

[Alauron]

(Salah)

Diadalmasan odasétál a feldéköz lejáratához, és megvárja amíg Jaokim is odaér:
- No lám, én megmondtam, hogy nincs fent senki más...
Aztán lemegy, és szétnéz, hogy mi van lent. Az utolsó kabinban, aholva a boncnoknő, meg Calwyn ment be megáll, és mekérdezi:
- Fent már nincs veszély, a vihar elvonúlt, és minden megnyugodott, mint a vipera, ha lemegy a nap. Mit találtak idelent?

[Flamme O'Styg]

Ahogy a tisztul a kép egyre jobban kezd el fájni a feje. Meg is tapogatná szivesen, de le van kötözve. Egy kicsit oldalra fordítja a fejét...
-Gorden, elengednél? Mostmár jól vagyok, nem értem mi ütött belém...

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

-Joakim , te áldott áldatlan kis izéke...-mormogta Fergia a kulacsot nézve. A leérkezõ dzsadhoz fordul:
-Hívja ide azonnal a lovagot. Kiszabadult a palackjából a szelleme...
Ránézett a szablyájára, pár pillanat kérdése volt, mikor huny ki majd a fény, és akkor sötétben maradnak.
<Csodás, és romantikus. Adva van egy véres szoba. Ahol belezett hulla volt. Vagy mi. Adva van egy fura palack. Egy tetovált fejû félkyr toroni, akit mindenki azonnal Kopasz Papnak titulálnak józan ésszel. És még kopasz is...Aztán itt van szerény, ám morbid személyem, és a sötét...Hát ez minden, csak nem romantikus. De jó hogy nem vagyok férjnél. Mert akkor egy gyerek is lenne a mellemen, és egy Fergia elég a világnak, nem még kettõ...Bár vicces lenne...>

[Gorden Harunn]

<Amikor ránk támadott, nem nagyon beszélt. Talán tényleg jól van.>
-Jól van. Elengedlek.
*ezzel kicsomózom Salah kendõjét. Hátralépek, és bár leeresztett fegyverrel, de kicsit még bizalmatlanul nézek a félelfre.*
-Ezek szerint emlékszel arra ami történt. Ez esetben nem kell megmagyaráznom miért kötöztelek meg. Biztosan jobban vagy már?

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Mivel nem reagálnak a kérdésemre otthagyom õket. A két rövidbotot visszateszem a helyére. Közben elindulok, hogy megnézzem mi van Avyennel, de már éppen kitámolyog a folyosóra, így épp szembetalálkozunk. Eléggé zavarban vagyok és mélységes szomorúság honol a tekintetemben.*

<Óh Avym! Megbocsáthatatlan amit tettem, de nem volt más választásom az eluralkodó káosz közepette. >

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Megtorpan az ajtóban, amikor feltûnik Kalmon. Õ sem tudja, hogy mit mondjon. Nem tud haragudni a férfira. Tudja, hogy Kalmon nem tehetett mást. Viszont most eléggé fáj a feje, és ezt kicsit sérelmezi.*
- Látom elrendeztétek a népet.
*Közben kicsit megvakarja a fejét, ahol Kalmon megütötte.*
- Gyere velem. Menjünk a kabinba.
*Azzal kézenfogja a férfit és ahhoz a kabinhoz lépked ahol eddig gyógyulgatott.*

[Alauron]

(Salah)

Elindúl hogy telljesítse a nõ kérését, mikor felér a fedélzetre tenyerét nyújtja Gordennak, remélve visszakapja kendõjét, és közben odakiabál Joakimnak:
- Joakim! A boncnoknõ szeretné látni, valami gondja van.
<No ezt én is megnézem magamnak, mintha azt mondta volna a Szõke, hogy a lovag szelleme szabadúlt ki, és ha igen akkor...na jó, még nem tudom mi lesz akkor, de bizony nem volt kellemes hangja a dögnek.>

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Nem tudok kinyögni semmi értelmeset, így inkább hallgatok. Szomorú szemekkel szemlélem az ütés nyomait. Félénken megérinteném a helyet, de Avyen megfogja a kezem és én követem a kabinba.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Mikor beérnek a kabinba, bezárja az ajtót. Odasétál Kalmonhoz és lelöki az ágyra. Szembõl az ölébe ül és átkarolja a nyakát. Mélyen a szemeibe néz és sóhajt egyet.*
- Figyelj. Tudom, hogy nem tehettél mást. Fáj még a fejem, de túlélem. Nem hibáztatlak. Örülök, hogy tudsz hideg fejjel gondolkodni, mégha rólam van is szó. Szeretlek.
*Azzal választ sem várva szájoncsókolja Kalmont és mindent belead. Forrón és hosszan oralizál a férfival.*

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Meglep Avy engedékenysége a leütés ügyében. Most már méginkább összezavarodom, de amikor megcsókol nem ellenkezem. Sõt egyre magabiztosabban viszonzom a gyengédséget.*

<Ughhh. Ezt azért nem gondoltam volna. Talán tényleg megbocsát, de mi van, ha a történtek örökre megmérgezik a kapcsolatunkat. Óh, milyen édes és mégis milyen kiszámíthatatlan. >

*Egyre jobban belefeledkezem az ölelésbe és szorosan ráfonódnak a karjaim Avy kecses testére...*