Haonwell városa

[Schinter]

Arbor Vitus


Mikor Karleanin bemutatja magát és a Hallgatag bevenévre hallgató elfet küld feléjük egy mosolyt.

-Igen rátok még emlékszem ha rám nem is emlékeztek...Ritkán szokás azt mondani népünk körében,hogy gyorsan repül az idõ,de igen csak megváltoztatok

A harmadik elf bemutatásakor meghajol felé üdvözölve õt is.

-Hm?Mi van az új megtartóval?

csillan meg a szeme mikor erre terelõdik a szó.
Az elkent sárral igazából nem tud mit kezdeni és most már a keze is koszos...
<ejjj kiváncsi leszek,hogy ha legközelebb összefutok Roniyával vajon mekkorát zuhanok..a fejem...>

Felérve a fennsikra Roniya szavai hallatán csak megvonja a vállát és tovább is áll...Jelen helyzetben jobb nem beszélni vele még a végén be kivánja tartani azokat az igéreteket Inkább a 3 elf felé fordul.

-Egy pillanat...

Aztán a megjelenõ Üstökös felé veszi az irányt.Szokás szerint megsimogatja a fejét.

-Na láttom jól érezted magad mire feljutottál ide...Remélem nem csak egyszeri kalandnak tartottad mert az bizony nem szép dolog ám...Pompás paci...gondolkozz el rajta Igaz,hogy a GAZDÁJA KICSIT NAGYON HEVES,de nagyon kedves

A mondadója egy részét direkt kihangsulyozza,hogy Roniya is jól hallhassa azokat a szavakat

[Alauron]

(Alauron)

Látva hogy Arbor nem foglalkozik a formaságokkal bemutatja társainak az elfeket:
- A csukjában Hsashlon, aki most nem szólt. Õ ott, aki beszélt, fiatal és a neve Karleanin, õ ott, aki Arbort felkeltette, õ Ronaintana, vagyis Ronain, de inkább Ronaintana.
Mikor Roniya rákérdez, hozzá fordúl:
-Én tolmácskodom. Alauron vagyok Doranból, és Haonwell városi rokonainkat képviselem. Örvendek a találkozásnak.
Illedelmesen meghajol a nõ felé. Mikor felér már nem mutatkozik be külön.

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*A rendezõdni látszó dolgok miatt botját visszarakja a földre. Érdekes, és elgondolkodó arcot vág amikor Alauron ecseteli az elf nõ kirohanásának okát. Az elfek bemutatását egy biccentéssel veszi tudomásul, majd megindul a hegynek felfelé. Úgy ahogy eddig, csúszva, mászva, erõlködve, kínlódva a botja miatt. Felérvén jó nagyokat fújtat leülvén a földre, s lábait kinyújtóztatja, botját keresztbe az ölébe helyezte. A többiek bemutatkozására már kifújta magát. Nyugodt tekintettel néz Roniyára.*
- Roniya kisasszony, nézze el nekem, hogy nem állok fel, s nem köszöntöm illendõen. A nevem Jeffete Fortom, s Haonwell a szülõhazám.

[Mesemondó]

_________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, az út 3. napja, délelõtt
Résztvevõk: mindenki
___________________________________________________________


//Schinter, nem figyeltél jól a privimre...R-t pont nem ismered, de H-t és K-t igen...Morr van! //



Roniya összeszûkült szemmel fülelt, de inkább ajkábaharapott.
-Követ, ön már odalenn bemutatkozott, íme az adagja. Ez pedigaz öné, Jeffete Fortom Haonwellbõl, szintén.
Avarath is bemutatkozott, Morik állát simogatva szintén, de köszöni, most nem éhes, majd legközelebb.
-Legközelebb nem biztos hogy már lesz...
A fiatal elf az ételosztókhoz lépett, figyelmesenmegnézte õket, különösen a szakállas Jeffetét és Avarathot, majd a követhez fordult:
-Mért van szõr az arcukon? Fáznak? Vagy betegek? Egyébként téved a követ a neve nem Ronaintana, hanem Ronaintanavhalaksenmalar Wikarnessa...De mondom, mire kimondják, 100 év...
Roniya szemeit forgatta, de nem szólt semmit. Szita megilletõdve kuksolt Pat mellett.
-De furcsák ezek az...elfek! Mindnek olyan haja van mint a nõknek, még a férfiaknak is. És a szemük állása! Mint két mandula.
A másik két elf férfi fogadásba kezdet, jól hallhatóan:
H-Két marék tündérbogyót arra, hogy mire a nap lemegy, kivégzi Arbort.
R-Ugyan! A lovát is utána küldi!
Összekuncogtak, majd Roniya arckifejezésre komoly ábrázatot öltöttek.
H-Tévedtünk. Mire tucatot számolok, megöli.
R-Tizet...tíz sem kell neki hozzá...Elõször kezdi a karjával..
H-Nem. Az arcával. Mert nagy...
R-A hajával, mert hosszabb majdnem mint az övé, és az már rangon felüli...
A két férfi szája elé tett kézzel próbálta moderálni magát. Roniya mereven ült és inkább további kérdezés nélkül a maradék élelmet a többiek (Pat, Szita) kezébe nyomta.
-Az embereknél hogy nyúvasztanak ki valakit?
-Állcsúcson rúgják-vágta rá reflexbõl Morik. Szita értetlenül nézett Patra
-Most mi..?

[Alauron]

(Alauron)

K. kérdésére elmosolyodik:
- Nekik maguktól nõ az arcukon szõr...minen férfinak így van ez, ha le nem vágja... Nekem sem tetszik, s nem is nõ, de van aki szereti, és szakállnak hívják. Hogy mért 'szak' azt nem tudom, de az 'áll' mert ott van.... Mesélsz nekem egy kicsit a falutokról?
Letelepszik, és kibonntja a tésztát. Jólesõen megszagolja, aztán enni kezdi.
<Hm...milyen finom, friss...nem is bánom már hogy nem volt mit enni eddig, erre jó volt tartogatni a hasam >

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Elnézi az elfek beszélgetését, közben vizslatja vonásaikat, tekintetüket, gesztusukat - mindenüket ((nem kell rosszra gondolni )) - mert hát õ még igazából nem találkozott testközelbõl tisztavérû elfekkel. Hallott rólluk, Arbor után kicsi elõítélete lett, de Roniyát látván és a többieket elnézvén érdekesnek találta saját maga számára a népet. Lehet azért is mert kíváncsi valamennyire, hogy milyen vér is csörgedezik még ereiben. .
Sóhajtozva, és kedvtelenül fog neki újra a kaptatónak. Szinte mászik felfele. Vádlija igencsak görcsbe rándult egy ballépés következtében, aminek hála egy pillanatra visszanézett. Kár volt. 2-3 percig csak hasalt a földön, s erõltette magát, hogy menjen fel, miközben félhangosan anyanyelvén káromolt igen mérgesen.*
-A büdös életbe, ha ezt tudom el sem jövök abból az istenverte fogadóból... nem hogy még ilyen nyaktörõ hegyen kelljen felmásznom. És még Ranil is sír... nemhogy mosolyogna, s melengetné hátamat, meg erõtadna... a pi**ába... Ha ez az egyetlen út hazafelé, akkor inkább itt pusztulok, nemhogy itt másszak vissza...
*Legutoljára érkezett meg a fennsíkra, elcsigázottan, fáradtan, fájdalomtól eltorzult arccal, mely a vádlijának volt köszönhetõ. Leült a fûbe, és mit sem törõdve a körülöttelévõkkel térdig felhúzta szoknyáját és masszírozni kezdte fájós lábait. Lassan tért egyensúlyba az iszonytató érzése után, majd miután megnyugodott és felfogta, hogy mindenki végzett a bemutatkozással Roniya-ra nézett. Az elf nõ épp akkor nyomta kezébe az élelmet.*
- Köszönöm! Patricia Kromhaar vagyok. A Dwyll Unióból érkeztem.
*Aztán a kérdésre és Morik válaszára csak értetlenül pislogott...majd egy mosollyal mondta:*
- Igen az sem rossz, de talán a vízbefolytás, vagy az egyszerû gyomorszúrás, vagy álmában... az a legjobb...

[Schinter]

Arbor Vitus

//sry módtam... //


Elsétál Üstököstõl miután elmondta neki,hogy gondolkozzon el egy kicsit.A két elf beszélgetésére kissé furcsán szemléli,de végül elmosolyodik.Aztán Roniya felé veszi az utját.Mig odaér vesz néhány mély levegõt,hogy lelkileg felkészitse magát egy újabb esésre

-khm...

köhint egyet,hogy Roniya figyeljen rá bár feltehetõleg egy ideje tudja már,hogy felé tart.

-Nem tudom mi bajod Üstökössel pedig igazán nemes vérbõl való és igazán jól néz is ki...És lehet,sõt több mint valószinû,hogy a lovad megtalálta benne a tökéletes párt ha csak nem te küldted oda reggel...feltéve ha egy lóról beszélünk...

[Anathor]

(Maldar)

- Köszönöm a lepényt, Roniya...
*Ízlik neki az étel, habár többet is megtudna enni. Mint aki jólvégezte dolgát letelepszik egy fa alá és pihen egyet. Nem nagy érdedlõdést mutat kifele, mind a történtek, mind az elfek iránt. Kényelmesen elhelyezkedik és pihen.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, az út 3. napja, dél
Résztvevõk: mindenki
___________________________________________________________



//Nem hal Lepény, fûszeres...//

Pat észreveheti, hogy ezek az elfek már nem közönyösek és nem olyan barátságtalanok, mint néha Arbor. A két férfi Arbor visszajövetelére befejezte a viccelõdést és egy terebélyesebb fa alá vonultak be az esõ elõl. Roniya meglehetõsen hirtelen haragú, heves teremtésnek tûnt, eloszlatva azt az elõítéletet, hogy minden elf halvérû.
-Milyen egyszerûen beszélsz a halálnemekrõl, Patricia, mint aki minden nap ilyet csinál...-tûnõdött Roniya, de ennél jobban nem ment bele.Arbor jöttére felállt és elindult a nagy fa alá maga is, közben, közös nyelven válaszolt az elfnek:
-Mért haragított magamra? Nagyon egyszerû. Lovam fajtatiszta, nemes fajta, s most korcsott nemzett neki a tiéd. Egy mocskos vérvonalat létrehozva így, szégyent hozva fajtájára. Vajon az embereknél nem-e torolják meg, ha tenyésztelepükre idegen csõdör téved s az meghágja kancáikat? Vajon nem jogosan fosztja-e meg ilyenkor a tettes mént férfi díszétõl a gazda, s vetélteti el kancái magzatját, hm? Most fattyút hord hasában a lovam, ez épp elég arra, hogy megvessem az apját és elmarasztaljam gazdáját. Én nem látom olyan vidáman és felhõtlenül ezt, ahogy te. Korban közel állhatsz Karleaninhoz.
Aztán Maldarhoz fordult:
-Milyen szállások? A falu nem itt van.Ez csak egy fennsík. A fa alatt pihenhet, de ne aludjon el nagyon, hisz ha sütne a nap, magasan járna. Mindig ilyen hamar kidõlnek? Akkor a maradék két nap a faluba maga lesz a pokol...
Karleanin tartott az emberekkel, érdeklõdve piszkálta meg Morik bõrét, aki hátrahõkölt:
-Mondd meg ennek, követ, ha soká matat, nem állok jót magamért.
-Alauron, mért barna õ is meg az a másik nõ is? befestetteék magukat valami rituálé miatt? Vagy az anyjuk kinnfelejtette õket a pólyában a napon? És ennek a nõnek mért olyan a szeme mint a miénk és a szeme is, de még sem teljesen olyan, tiédhez hasonlóan?
A férfiak leültek a fa alá és Alauronhoz fordultak:
-Van, amirõl beszélni kell és majd nem várhat soká...

[Schinter]

Arbor Vitus


Összefonja a karjáait a mellkasa elõtt és Roniya szavaira elf nyelven válaszol neki.

-Üstökös is legalább annyira fajtiszta mint a tiéd s két fajtiszta és jó szülõbõl nem születik olyan,kinek rosszak lennének a tulajdonságai.Minde vérvonalat az alapitással kezdik és a legelsõ lépés a legnehezebb.Ám ennél sokkalta fontosabb,hogy vajon a lovad mit gondol és ha nem kezeled a jóindulatot megfellelõen,akkor nem tudok mit tenni.Hadd haladjanak a maguk utján a dolgok...

Azzal elfordult Roniyatól és Üstökös felé veszi az irányt.Az esõ hûsitõ hatása most nagyon is jól jön.

-Na jó induljunk elõre...Most a legfontosabb,hogy idõben beérjnk a faluba...

Azzal nem túl nagy léptekkel el is idnul Üstökössel a falu felé mit sem törödve a többiekkel kik pihennek és étkeznek.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, az út 3. napja, dél
Résztvevõk: mindenki
___________________________________________________________


Az elfek, akik eddig félrenéztek Pat szoknyahúzogatós jelenete miatt, lassan újra Arborékat figyelték. Roniya ökölbe szorította a kezét.
-Alauron, fordítson csak mindent-kezdte közös nyelven-ha már valaki meglehõtsen önzõ és lusta ahhoz, hogy úgy beszéljen hogy mindenki megértse. Ugyan olyan agyament mint az apja! Idegengyûlölõ!De úgy látom, azokat is gyûlöli, akik nem azon a szent véleményen vannak, mint õ!
-Roniya, fogd vissza magad! Senki felmenõjét nem szidja senki!
-Akkor én igen!-vitatkozott Hsashalonnal-és csak akkor indulunk, ha én mondtam!-pillanatok alatt felajzotta íját, s lõtt. Arbor lába mellé. Súrolta. Hsashalon szeme elkomorult és a nõhöz lépve elkobozta az íjat.
-Ezzel túlmentél azon a határon, amit szabad volt. Ide minden fegyvereddel. Nem vagy beszámítható állapotban.Mint korban legidõsebb kötelezlek erre. Jó lenne ha magadba szállnál és lehiggadnál. Nagyon lehiggadnál. Saját fajtádra fegyvert emelsz? Másodszorra is? Igen, láttam mit mûveltél vele az erdõben. Lesz is annak visszhangja mind a tanácsban, mind a hugodnál.
-Te...?
-Megkért rá Tellervo, ügyeljek rád, mert el-el borul elméd tiszta ege.Reméltem nem lesz erre szükség. Hívd Csipkét, és menj elõre. Nézd meg,a két ember, akit elfogtunk, hogy van. Egy ujjal nem nyúlhatsz hozzájuk. Még egy túlkapás és tudod mivel kerülsz a tanács elé.
Hsashlon nyugodtan és súlyosan beszélt elfül a nõvel, akinek ökle hol összezárult, hol kinyílt, de száját összeszorítva hallgatta, közben fegyvereit egyenkétn odaadta neki. A tõrnél a férfi állj jelzett.
-Ez maradjon. Foglyaink nem pont nyugodtságukról híresek.Ön pedig csak kímélettel ossza meg az emberekkel eme közjátékot. Van, ami valóban nem tartozik rövidéletûekre-emlékeztette Alauront a férfi.Roniya szó nélkül eltünt az erdõben, kis idõ múlva lódobogás hallatszódott csak az esõ csendes hullásában.
-Annyi idõt kapnak pihenni, míg a lábakat elhagyja a görcs és esznek, isznak. Többet nem lehet. Fogtunk két embert az erdõben, talán jobb lenne ha látnák õket.
Üstökös értetlenül hallgatta a két elf vitéáját, a nyílvesszõre ugrott egyet, majd teste megvfeszült és nem éppen barátságos szemeket meresztett az elf nõre. Az esõ nem csak gazdájának jött jól...

[Schinter]

Arbor Vitus


//aszt próba:0 ojééé -,-
tudom én,hogy mikor kell 10-t dobni a 10 oldalóval //

Oda sem figyel Roniya szavaira mind addig mig meg nem érezte a mellé becsapodó nyilveszõt.Megáll majd ökölbe szoulnak a kezei és igen dühösen néz elõre,bár ezt csak Üstökös láthatja.MEgsem fordulva szól hátra.

-Senki ne szóljon bele elintézzük magunk közt és ne is forditson senki,mert ez senki másra nem tartozik...

Lehajol és felveszi a nyilveszõt aztán megfordul egyenesen Roniyára néz.Aztán megnézi a nyilveszõt is majd felemeli azt.

//pm//


-Soha többé ne emelj rám fegyevrt,mert csak a megtartók a tudói annak,hogy mi lesz a vége.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, az út 3. napja, dél
Résztvevõk: mindenki
___________________________________________________________



-Ahogy óhajtod. De megtiltom a faluba a belépést kettõtöknek, ha addigra nem rendezitek egymás között. S minden jogom megvan így dönteni: a falu határainak védelméért én felelek,a tanács felruházott az azzal kapcsolatos döntések végrehajtásával, korban is én vagyok a rangidõs, s a nõvéred férjeként, Arbor, immár családod tagja is. A fenyegetést burkolt formában sem tûröm el, sem Roniya, sem a te részedrõl. Elég, ha ember mérgez embert, vagy ember elfet, de elf elfet ha így tesz, kitagadtatik. Ez nem fenyegetés.Ez a törvény.-nézett Hsashlon hol Arborra, hol Roniyára, aki meredten nézte, hogy az Arbor kezében tartott nyílvesszõ hogy tudott kiröppenni minden íj nélkül s beleállni egy közeli fába. Hsashlonnak a szeme sem rebbent a dolog láttán, túl volt már azon a koron, hogy tágra nyílt szemmel ámuljon-bámuljon. Roniya szája szóra nyílt, de az elf mereven ránézett.
-Nem. Egy szót sem. Nem hazudtolnád meg önmagad, és arra meg senki sem kíváncsi.
Avarath bizalmatlanul méregette a vitában résztvevõket, Morik sandán vigyorgott.
-Ezek sem különben az egymásba maró kutyánál...Oh, egy ködvár összeomlása...
Szita komoran hallgatott, inkább felállt és elindult. étvágya is elment, inkább eltette a lepényt.
-Alauron, csak azt fordítsa, amit feltétlen tudnunk kell. Gyûlölködésbõl hallottam, láttam eleget, most nem érdekel. A gesztusok helyette beszélnek...
Pat elõtt minden világos volt, ahogy Jeffete elõtt is, de másnak se kellett hozzá nagy ész és empátia: Arbor és Ronioya között szinte vibrált a feszültség, a Hsashlonnak bemutatkozó pedig valami rangidõsnek tûnt, úgy beszélt a két elffel s valami súlyos dolgot közölhetett velük, mert még a vad nõ sem feleselt rá vissza, csak dolgára távozott, kikerülve Arbort. A közönyös és érdektelen elfekrõl szóló mese itt élesben megcáfoltatott.

[Schinter]

Arbor Vitus


-Nagyon jó...Nem gondoltam,hogy a nõvérem épp hozzád ment...na mind1...

jegyzi meg halkan majd miután Roniya elment mellõle elfordul és a fennsik szélére megy,ahonnan feljöttek.Leül egy kõre/sziklára és lógatja a lábát miközben élvezi a kilátást.Néha néha felnéz az égre,hogy az onnan lehuló esõ cseppek az arcára essenek majd ismét a lenti tájra mered.

[Mesemondó]

//Schinter...Hsashlon ARBOR nõvérét vette el...azaz a karidét...Érteni mágyárul? //

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, az út 3. napja, dél
Résztvevõk: mindenki
___________________________________________________________



Hsashlon Arbor mögé állt de nem szólt semmit. A másik két elf intett az embereknek, hogy jöjjenek.