Haonwell városa

Szerző: **Alauron** » 2006.10.12. 16:42

(Alauron)

Szomorkás arcal hallgatja végig a közjátékot, és örül, hogy egyenlõre vége. Egy ötlettõl vezérelve a következõket mondja:
Elfül: - Tolmácskodom, de nem vagyok tolmács, és ez nem is tartozik rájuk, mert nem ezért jöttek, s én sem. Feladatom, hogy a haonwelli tanácsot képviseljem, s az ügyem, mit e bátor emberek segítenek fontosabb, mit a vitátok. Fontosabb, minthogy ki mondja meg mikor induljunk, mert elfek vére folyt, és fenséges lényeknek esett bajuk. Ne feledkezzetek meg errõl.
<A farkas és a hiúz sosem lesz jó pajtás...>
Aztán a többiek felé fordul:
- Nem mi dolgunk. Legyünk szívvel türelmesek, és ne szóljunk vitába bele. Kár, hogy méreg itt. Pihenni csak tovább, míg lehet, és szív nyugszik meg.

Szerző: **Schinter** » 2006.10.12. 17:00

Arbor Vitus

//sry egy "m" lemaradt

//

Ücsörög egy ideig aztán megelégeli a szótlanságot fõleg,hogy Hsashlon ott áll mögötte...Tényleg hallgatag egy fickó :roll:

-Mit tehetek érted?

Közben nem forudl meg továbbra is a sziklán ücsörögve bámulja a végtelennek tünõ tájat.

Szerző: **Mesemondó** » 2006.10.13. 10:37

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, az út 3. napja, dél
Résztvevõk: Arbor Vitus
___________________________________________________________

//msn termés tegnap estérõl//

Hsashlon mellé sétál de nem ül le.
-Azon gondolkodom, hogy te most a sógorom vagy..?

Megvonja a vállát.
-Fontos ez?

-Talán az. Apád fontosnak találja. Te az õ fia vagy. Te nem tartod annak, ki veszi el a nõvéred?

Felnéz Hsashlonra.
-De igen.De ezen már úgy sem tudok változtatni hisz ez már tény s nem csak egy gondolat.Csak azt tudom kivánni s remélni,hogy a nõvérem legyen boldog és legyen egy jó férje.Talán nem ez lenne a legfontosabb

-Ha nincs kérdésed, nincs.Semmirõl sem?
Nagyon úgy nézett ki, esze ágában sincs Roniyáról, vagy a lovak dolgáról beszélni, tehát a várt most megmondom a magamét elmarad

Furcsálva nézi az az idõsebb elfet majd feláll.
-Talán lenne mégis egy-két kérdésemHogy van a családom és mit tudsz Kavalar Lantin utolsó perceirõl
arcvonásai nagyon is komolyra váltak mikor felteszi a kérdéseit.

Hsashlon elnéz messzire.
-Anyád már egy ötnapja nem hagyta el a falut. Rád vár, hogy jöjj s aztán újra a vadonba távozzon.Összeszólalkozott apáddal.A nõvéred jól van, kiköltözött velem az erdõbe, ela faluból, de egy hónapban egyszer bejárunk.Hajdani megtartónkról pedig kérdezd a mostanit.

-Hm
Homlokán összefutnak a ráncok holott igen fiatal mégelgalábbis a hosszúéletüek körében.
-Nem túl jó hirekValahogy nem na mindegy.És mióta vagytok együtt?

Hsashlon elmosolyodott finoman.
-Azaz mióta csodálom õt? Régebb óta mint tudod. Sokat voltál Kavalarnál. És sokat odakinn. Együtt lenni...az emberek használják így.
Nem volt feddõ, csak elgondolkozott a kifejezésen.
-Hogy a hír jó, vagy rossz, döntsd el akkor, ha már találkoztál szüleiddel.Viszont a mi kézfogónk és frigyünk még friss.

Hsashlon szavai hallatán miszerint túl sokat volt kint lehajtja a fejét és a földet kezdi el vizslatni.Majd újra felemeli.
-Talán…talán túl sokat is.Még a falu lakóit sem ismerem már lassan
egy mosolyt ereszt meg,de aztán ismét komolyra fordulnak az arcvonásai.
-Legyetek boldogok az idõk végezetekigTényleg jöttek azóta még a faluba Roniya és a hugán kivételével

-Köszönöm áldásod. A testvéreken kívül nem jött más. Most a támadás miatt a szomszéd faluból pár férfi érkezett, hogy segítsen az õrködésben, vigyázásban, de ha a baljós idõknek vége, hazatérnek.Apád tart attól, hogy magába szippantott a percéltûek világa. Anyád pedig azt reméli, a tavaszünnepet velük ülöd meg.És ahogy én látom, bár nem kérdezted, inkább megkeseredtél.

Megvonja a vállait.
-Tán túl hirtelen s túl nagy megrázkódtatás volt megtudnom a hírt arról,hogy Kavalar Lantin megtartót már nem láthatom.Ha minden igaz az ünnepségig maradni fogok, sõt tán többet is ha fény derül a galád tettek kitervelõjének kilétére.Meg kell gyászolnom a mesteremet

-Mindanyiunknak nagy volt, de halála független a mostani eseményektõl, ezt értsd meg. Korábban történt.Keresd fel majd Tellervot, keresd fel. Õ tudja csak, hol helyezte nyugalomra.Ha gondolod, indulhatunk a többiek után. Bármi kérdésed van, tedd fel majd.

-Ez érdekesHisz tudta,hogy vész közeledik,de mégsem mondta meg senkinek vagy senki nem hitt neki

Hsashlon sóhajtott.
-Van, amikor a veszélyt érezzük csupán de nem tudjuk mikor, honnan csap le.Mestered sosem volt az, aki körbekárogta a falut jeleket keresve.Mestered...Miben volt mestered, szabad tudnom? Venla sosem firtatta, mit tanultál tõle.

-Háát tanultam tõle az erdõ állatairól és növényeirõl.A legtöbb növényt megmutatta nekem,mit az erdõben lehet találni s azt is,hogy hogyan lehet belõlük néhány egyszerübb fõzetett késziteni
egy huncut mosoly jelenik meg az arcán láthatóan nem mindent mondott el

-Ravasz vagy...Legyen hát, nem kell mindent elárulnod. de amit a nyíllal csináltál, az nem vásári trükk volt.Remélem anyád eszén is túl jársz. ...- és most õ mosolyodott el huncutul, mintha most meg õ nem árult volna el mindent.

-hm
nézett érdeklödõen Hsashalonra.
-Mire gondolszAnyám elõtt sosem kellet rejtegetnem semmit. Na jó ez igy nem teljesen igaz,de attól függetlenül miért kellene túljárnom az õ eszén

Hsashlon már nyíltan mosolygott.
-Tehát tikolóztál elõtte. Hm, szeretné ha megismerkednél egy hajadonnal. Venla óta házasság-lázban ég.

-Mi?!
gyorsan körbe is nézz,hogy senki nem figyelt-e fel rá,hisz kissé hangosra sikeredett a dolog
-Elmondanád mégegyszerSzerintem rosszul hallottam valamit

-Szeretné, ha megismerkednél egy hajadonnal, udvarolnál neki és eljegyeznéd.
-Fokozzam?

-Mégsem hallottam rosszul akkorÉs mondott nevet is már vagy csak gondolt erreDe azért remélem nem mondta el mindenkinek a gondolatait

-Apáddal már beszélt róla, és, mivel tudok róla, nekem és Venlának is említette.Névvel együtt, igen, azzal..- hümmögött kicsit állát simogatva.
-De biztos nem érdekel...

-A név vagy a hajadon?Ha már úgyis egy családhoz tartozunk esetleg el is mondhatnád nem árt lelkileg felkészülnöm mielõtt beérünk a faluba

-Hm, hm...- fontolgatta a lehetõséget, hol Arborra nézett, hol a kilátást szemlélte.
-A nevet már hallottad.

-Hallottam?Lássuk csak sokáig voltam távol és azóta nem is találkoztam falubelivel2 nap óta csupán 2 nõi nevet hallottamNa ne, remélem nem arra gondolt az anyám,hogy egy sereneyának vigyek virágot!

Hsashlon vigyorgott.
-Nem. Bár most látva, talán összeillenétek.Nem, anyád a hugára gondolt.

-Ohh…Majdnem megijedtemÉs Õ is tud errõl vagy anyám még nem részesitette ebbe az "öröm teli hirbe"?

-Nem tud róla. anyád néha meglehetõsen.....jóindulatú intrikus...Biztos hogy megijedtél? nem csalódtál?- nézte H. kutatóan Arbort.

-Mibõl gondolod,hogy csalódtam? Azok után,hogy 2x emelt rám fegyvert…Hééé!Honnan tudsz az elsõ alkalomról?Állitólag bõ fél napnyi járóföldre voltatok még!

-Hm, K. és R. igen. Én nem bíztam Roniya hidegvérében.Tetszett neked a vérmérséklete. Burkoltan kikezdtél vele, míg nem közölte a halálhírt. Felejtsd el Roniyát.

-Ojjajjj
simogatja meg a homlokát.
-remélem családon belül marad az a kis beszélgetés vagyis hát pontosabban köztünk És öö mit lehet tudni a hugáról?Annyit már tudok,hogy õ az új megtartó és nem olyan hm… heves mint Roniya

-Nem szereted a meglepetéseket? Inkább mondjam el, milyen? Nyugodt, megfontolt, ám jó a humorérzéke. Nem állottvíz, de nem is vihar.Maga is ért tõrhöz, szépen táncol, szava mint egy szózat, ha kell. Remélem a külsejét nem íratod le velem...- közben lassan elindult a többiek után.

Elindul utána és közben gondolkodni kezd
-Vajon miért pont rá gondolt az anyám? Biztosan kedves meg minden,de csak alig néhány hónapja vannak a faluban. aAnyira megtetszett volna anyámnak?
inkább magában beszél és hangosan gondolkodik semmint direkt feltenné a kérdést Hsashalonak

Hsashlon szórakozottan figyelte a férfit.
-Érdekelni kezdett?

Megvonja a vállát.
-Hát ha már anyám mindenkép azt akarja,hogy ismerkednem kellene vele és ha a családommal szándékozom tölteni a tavaszi ünnepet bizonyára meg kell tennem,amit akar

-Olyan lennél, aki igába hajtja fejét? Mm, ahhoz túl öntudatosnak mutatkoztál eddig.
H. elkomoylodott.
-Õszintén megmondom, nem hiszem, hogy te és Tellervo...Hogy összeillõk lennétek. Õ megszeretne tán, de hogy te õt...

Egy ideig szótlan marad.
-Nem is tudom.Nem vagyok benne biztos,hogy itt van az ideje annak,hogyhogy végleg megállapodjak,de ki tudja.Talán nem is nagy világban találom meg azt,amit igazán keresek

-Mért, keresel valamit? Ezért mentél el?

-Igazából nem tudtam,de hiányzott vmi az életembõl Nem tudom pontosan elmondani.Na meg vágytam arra,hogy lássam,hogy mi folyik a világban.Viszont most már egyre kiváncsibb vagyok az új megtartóra.Ugyis beszélnem kell vele

H. szomorúan sóhajtott.
-Van, aki elvágyik, van aki nem. Ez is az is jó.Elõítéleteket hoztál magaddal a világból?

-ElõitéleteketNem tudom mire gondolsz.
Néz kiváncsian Hsashalonra

-Nos, ha majd találkozol Tellervoval, ki fog derülni.
Csendbe burkolózott.

-Még mindig azt érzem,hogy elhallgatsz valamit elõlem? Na jó induljunk mi hamarabb a a faluban.Úgy érzem,hogy nem lesz olyan egyszerûbár eddig sem volt teljesen bonyodalom mentes.Jut is eszembe Roniya lovával akkor most mi a helyzet?Csak Roniya dühös vagy a lovának sem tetszik Üstökös?Azaz az én lovam

-Azt nem tudom, és bevallom, nem is érdekel. Elég Roniyát visszafognom.

-Azt láttom Ha mindig ezt csinálja elég sokszor kell visszafognod

-Nem mindig ilyen. Csak mióta a barátja meghalt. Nyugodtabban érkezett, a hugával.

-Volt barátja? Nem gondoltam volna, nem is tudom ki emlitette,hogy mintha nem csak… elf vér folyna az ereiben…Mi történt vele? Tán falubeli volt õ is?

-Arbor- állt meg-Nem szeretnék beszélgetni errõl. De látom, ki akarod húzni belõlem ezt a virágot. Legyen.Barát. Lelki. Nem az, mi embereknél szeretõt jelent.Egy lovász, ki az unikornisokra vigyázott.
Roniya nagyon szereti a hátasokat. Talán úgy élte meg, mintha a lovad egyenesen rá mászott volna, nem a lovára. Érted?A többi pedig rosszmájú megjegyzés.Mind Roniya mind a huga elf.Ember õsök nélkül.

-Hehuhh…Nem hittem volna,hogy ennyire együtt érez a lovakkal, szó szerintÉn is nagyon tisztelem õket s igaz barátként kezelem Üstököst is,de azért az már túlzás egy kicsit.És mi történt a lovásszal?Azt mondtad,hogy csak volt És hát a lelki barátok csak egy féle képpen vesznek elha…

H. szemei válaszoltak kifejezõen. "Úgy"

-Azon a támadáson,ami a falu ellen történt?

H. bólintott.

-Sajnálatos.És még egy ok,hogy kiderüljön ki áll e galád tett mögött
Arca ismét komolyra fordult az elõbbi ksi beszélgetés után.
-Siessünk mi hamarabb a faluba.Sok dolog vár még ránk

H. egyet értõn bólintott és megszaporázta lépteit.

Szerző: **Yvett de Crei** » 2006.10.13. 13:46

(Patricia)

*Még mielõtt Roniya elfordult volna tõlle, kissé komor szemekkel válaszol neki.*
- Elég sok dolgot láttam már... és egy dolog beszélni valamirõl és egy dolog megtenni...
*Amikor végzett a görcs kimaszírozásával lábából, hozzáfogott a lepényhez. Igen jóízûen falatozott belõle, de majdnem megfulladt benne amikor Roniya Arbor felé lõtte ki nyílvesszejét. Megütközve és komoran nézte a jelenetet, majd a következményeit. A lepénye lassan fogyott el, s közben a többieket figyelte - az elfeket. Feltûnt neki Morik "piszkálása", s megmosolyogta a gladiátor reakcióját. Az esõ elvette a további úttól a kedvét, nemkülönben Roniya megjegyzése, hogy a faluig tartó 2 napos út maga lesz a pokol... reménykedett, hogy több hegyet nem kell megmászniuk, szakadékon nem kell átkelniük, mert akkor bizony õ bajban lesz. Szótlanul üldögélt a helyén, hol az elfeket munstrálta, hol Szitára sandított, hol Maldarra pillantott.*

//R.-tõl úgy 4-5 körül várható a reag - még alszik éjszakás volt...//

Szerző: **Ralog Gebbro** » 2006.10.13. 19:43

(Jeffete Fortom)

- Köszönöm. - *Roniyatól elveszi a lepényt és szépen lassan hozzáfog elfogyasztani. Az elf nõ és Arbor közti csetepatéra botját kézbe veszi és árgus szemekkel figyeli a jelenetet. Nem szívesen avatkozna bele, de... megtenné, ha a sors úgy hozná. A harmadik elf - akit Alauron Hsashlonként mutatott be - közbeavatkozására kicsit fellélegez, de komoran tekint Roniya után a fejét csóválva. Szétnéz a társaságon, elcsigázott, fáradt arcokat lát, õ is így érzi magát. Az utolsó kaptató nem kellett volna, de hát biztos ez volt a legrövidebb út a faluba. Szitára téved tekintete, szembogara összeszûkül, s akaratlanul is megnyugszik tekintete. Nem sokáig nézi, amikor rájön, hogy bámulja a nõt, s elfordítja tekintetét róla. Ha eljön az indulás ideje Avarathhoz fordul.*
- Add át most a sátort, ma már cipelted eleget, még a kaptatón is te hoztad fel. Estig viszem én. ... Észrevetted, hogy milyen érdekesnek találtak bennünket az elfek? Vajon mit nézhettek rajtunk? A szakállunkat? Belegondolok ha õk itt a határon így fogadtak bennünket a faluban mit fognak csinálni a népek...

//Bocsi a késõi írásért :oops:

//

Szerző: **Mesemondó** » 2006.10.13. 22:27

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, az út 3. napja, dél
Résztvevõk: mindenki (kivéve Pat, aki lemaradat)
___________________________________________________________

Arboréknak nem kellett loholni a többiek után, egy majd térdig érõ, nedves-füves ösvényen könnyen lehetett látni, merre tapsta le a vonuló csapat az aljnövényzetet. Szita egynesen vonszolta magát, Jefefte vállát meg húzni kezdte a sátor súlya, amit Avarath-tól kapott. A szakállas férfi vállat vont, utalt rá, kész látványosság kerekedik belõlük majd ott.A fennsíkon termetes fenyves nõtt, aljukban fehér mészkövek, páfrányok váltottáka taljt, néhol borostyán terítette be szõnyegszerûen mindent-Szita pechjére mert megbotlott és Alauronnak esett, de nem esett el. Pat lemaradt, egyéb ügyeire hivatkozva, tán a természet hívta és az nem csoportos tevékenység....

A fenyõk alatt fura, nagy, sötétrózsaszínû virágok kelyhei nyíltak és a kelyhek alatt aspró gyöngyházfényû bogyók bújtak meg. Hsashlon szedett belük párat és eltette. Arbor felismerte, ez a tündérbogyó. Az erdõ képe változott, mintegy idomulni látszott annak lakóihoz, az elfekhez. Nem volt elõre kijárt ösvény, épp ezért a nadrágok, szoknyák eláztak a vizes fûtõl. A magas fák között aztán elértek egyhez, aminek vastag törzséhez egyik és másik oldalról egy-egy kikötözött ember férfi várt felpöckölt szájjal sorsára. Morik orára ráncok gyûltek látva õket. Roniya közönyösen álldogált a páros mellett. A fiatal elf Alauronhoz fodult:

-Õket fogtuk el. Hárman votak, de Roniya a harmadikat lelõtte mert megtámadt minket.

Szerző: **Anathor** » 2006.10.14. 10:53

(Maldar)

*Nem sok hiányzik, hogy elaludjon, de valahogy még ébren tud maradni. Az indulás zajára kinyitja a szemét, majd miután felfogta mi történik, lassan feláll és felzárkózik a többiekhez. A reggeli jókedve tovatûnt, kedvtelenül vág neki az útnak. Megkönnyebbülve tapasztalja, hogy ez az út már nem annyira fárasztó mint az elõbbi. Mikor odaérnek a foglyokhoz végigmustrálja õket, és szúrós tekintettel néz rájuk. Hagyja hogy a többiek kifagassák õket. Addig õ csak figyel, alaposan...*
<...ezek lennének azok a mocskok akik tönkre akarják tenni az országot? :evil:

...van egy olyan érzésem, hogy igen...azért csak ne kapkodjuk el...majd kiderül...>

Szerző: **Schinter** » 2006.10.14. 11:02

Arbor Vitus

Látván,hogy Hsashlon tündérbogyókat szed eszébe jutott az a kis elcsipett beszélgetés a fogadásról.

-Csak nem a fogadásra gyüjtöd e bogyókat?

Aztán mikor a foglyokhoz érnek és meglátja Roniyat el is forditja a tekintettét,mert még mindig dühös rá,amiért meglõtt egy nyilveszõvel

Inkább Hsashlon felé fordul.

-Ki tudtatok deriteni valamit róluk?

Szerző: **Yvett de Crei** » 2006.10.14. 15:12

(Patricia)

*Az induláskor egy pár percre hátul marad, hogy elvégezze kissebb dolgát. Eléggé vizesen és csapzottan érte be a társaságot, arcán talán a kedvtelenség már megszokott vonásai ületek. A nagy fához érvén alaposan felméri a megkötözöttek ruházatát, felszerelését.*

Szerző: **Alauron** » 2006.10.14. 20:04

(Alauron)

Úgy látszik leginkább az ifjú K. az ki szóbaáll vele.
<Ez így mulatságos lesz. Arbor beszél Hsashlonnal, Roniya beszél Hsaslonnal,
Hshaslon beszél K.-val, õ pedig velem, én meg a többiekkel...rójuk a köröket, mint a varjak a dög felett.>
- Aham, igen õk a fogjok. három volt, de egy nem viselte meg magát jól.
Fordít a többieknek. Mivel nem szeret embereket rabbként látni, inkább letelepszik addig.
- Jeffete mester! Ezek nem vannak elborult elmében. Tán tud teni vele próba? Vagy akár te Arbor, mert mi akar segít, de neked is dolog ez, légy ..olyan mint a tölgy meg a tapló, érted? Mi a tapló, és te többi hosszúéltõ a tölgy.
<Vajon érti?>

Szerző: **Mesemondó** » 2006.10.14. 22:37

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, az út 3. napja, dél
Résztvevõk: mindenki
___________________________________________________________

A két fogoly összehúzott szemmel nézte az érkezõket. Maldar egyszerû sötét ruhát viselõ férfiakat látott, semmiféle vöröses öltözet nem hajazott a favágólaknál látottakra. Hsashlon fejét rázta az elf kérdésére, hogy komolytalan fogadás volt az. Az elf a többiek felé fordulva mondta elfül amit akart, bízott benen, lesz aki szavait fordítja:
-Nem beszéltek eddig sokat. Csak hogy egy vörös ruhás alakot megöltek, aki ártani akart nekik s társuk belehalt a küzdelembe. Békés eltávozást kértek, de Roniya...Hm, nem hagyta.
Morik fejét ingatva nézett az alakokra, akik közül az egyik vállat vont.

Szerző: **Alauron** » 2006.10.15. 9:08

(Alauron)

Tõle telhetõ pontossággal lefordítja az elhengzotakat.
- Lehet, nem õk azok, s akkor nem kell bántani õket. Nem is tud mondani semmit...?

Szerző: **Schinter** » 2006.10.15. 12:28

Arbor Vitus

Sóhajt egyet pedig a kora ezt igazán nem indokolná...Legalábbis a hosszúéletûek szemével nézve.

-Már megint Roniya...

Jegyzi meg nagyon,nagyon halkan.
Aztán odalép az egyik rab elé,aki láthatóan jobb állapotban van és kibirta Roniya "vendégszeretetét" és beszélni is tud még...

//pm//

Néhány pillanatot áll elõttük majd felteszi a kérdéseit közös nyelven jelezvén,hogy értik a szavait.

-Kik vagytok és mit kerestek ezen a vidéken?
...
Hol és mikor találkoztatok a vörös ruhással?
...
Merre tartottatok mielõtt elkaptak titeket?

Szerző: **Yvett de Crei** » 2006.10.15. 13:36

(Patricia)

*Figyelmesen nézegeti a foglyokat továbbra is. Feltûnik az egyikük vállrándítása. Homlokán ráncok szaladnak össze, s szemét kissé összébbhúzza. Alauron szavaira kissé hangosan szólal meg, úgy hogy a foglyok is jól hallják.*
- A lehet az nem biztos. Átkutatnám a cuccaikat, hátha abból is kiderülne valami ... Ha nem õk azok, akkor nyugodtan beszélnének ... Hm... Én nem lennék a helyükben - *sandít egyet Arborra amikor közelhajol az egyikükhöz.* - hisz tudod milyen Arbor ha felmérgeskedik valamin... - *tekintetét visszaszegezi jelentõségteljesen Alauronra, komoly képet vágva hozzá, mintha azt sugallná mindezzel milyen kegyetlen tud néha lenni az elf.* <Remélem valamit használ ez a picike blöff :roll:

> - Nos, megkérdeznéd az elfeket, hogy hol vannak a cuccaik, hogy áttudjam nézni õket?

Szerző: **Alauron** » 2006.10.15. 18:32

(Alauron)

Megérti Pat gondolatmenetét.
- Én nem lesz aki visszafog majd Arbort. Ha akar tesz nekik véget lassú mód. Elfnek nem tud én nála setétebb...
<Talán túloztam, és nem hiszik el...>
Az elfekhez fordul, bár Arbor ténykedése szöget üt a fejében
<Hatni akar rájuk...ügyes. Sikerülni fog. De mi ez? Félelmet szít..?>
-Láthatnánk a cuccaikat? Hátha kiderül valami belõlük...

Haonwell városa

Ki van itt