Sub rosa

[Jomadar]

(Somuris)

Nagyszerû ötlet, nézzünk ki a fedélzetre, és beszéljük el, mi szél fújt bennünket a sötét verembe, ahonnét ezeknek a szigorú tekintetû hölgyeknek kellett kiemelniük.
Úgy látom, Guidon ugyancsak hamar úrrá lett a tengerringás iszonya, mégis inkább a tengert tisztelje meg gyomra tartalmával, mint a fedélközt.

[Quiasse Limenel Umassyras]

// Jómadár felé lehet egy olyan kérésem, hogy válassza külön a karaktere mondandóját, gondolatait és cselekedeteit? Elõre is köszönöm. Nem tudom, hogy mit gondolt, vagy mond. //

[Jomadar]

// Bocsi - az elõzõt kimondtam. //

[Navaratna]

//Jómadár: ajánlom, hogy a megértés végett tény gondolatjelet (-) az elé, amit mondasz és tedd dõlt betûbe, amit teszel karaktereddel s <>jel közé azt, amit a karaktered gondol//

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Guido)

*Tiarrenhez fordul.*
- Semmi gond. Mindjárt rendbejövök. A friss levegõ jót fog tenni. Kitisztítja a fejemet. Amúgy elõbb is mondhattad volna, hogy zavar a magázás. Az udvariasság megköveteli, hogy a nõ kezdeményezze a társalgás ilyetén barátságosabbra fordítását. Én is jobban szeretek tegezõdni, mint magázódni. Kezdjem én? Ha nektek megfelel. Én Shadon városából érkeztem. A kétes nemû díva meghívott az elõadására, és én bedõltem a külsejének. Szerintem ez nem csoda, hisz elég jól álcázta férfiasságát. Nem mentegetõzés, bár ez elég kellemetlenül érintett. A városõrség pedig rosszkor érkezett. Így kerültem a fogdába.

[Alauron]

(Hanas)

Figyelmesen hallgatja ahogy a többiek elmondják a históriájukat. Ha rákerül a sor kurtán elõadja a saját kis történetét.
- Hanas De'grom vagyok, az Államokból. Egy csempésztõl próbáltam füstölnivalót venni, balga mód. Tényleg...nincs valakinél egy kis dohány?

[Hakea Ello]

(Tia)

Tudomásul veszi, hogy Rutilusnak nem kenyere a tegezõdés, és mivel úgy érzi, a magázódás nem esik nehezére, inkább a szokásos formulákhoz folyamodik.

-Kardforgató? És kinek kegyébe ajánlotta kardját? Vagy a szükség hajtotta malmára az ajánlatokat?

Amint látja hogy Guido jobban van, visszamegy vele a többiekhez. Elfogadja, hogy belekaroljon, de érezni, hogy inkább udvariasságból teszi, legalább is egyenlõre.

-Annyira csaknem álcázta jól, hiszen ha egy szimpla elõadáson fölfedezte...oh, nagyon sajnálom .

<Ez nem biztos, hogy tetszeni fog Guido úrnak, de még velem is megesik, hogy elszólom magam. Remélem nem haragszik meg.>

Kicsit zavartan pislog félre szégyenében, majd újra a többiekhez szól.

-Véleményem szerint menjünk ki a fedélzetre. Mindannyiunknak jót fog tenni a friss, tengeri szellõ és esetleg Somuris barátunk bemutathatja, mivel szokása elkápráztatni a hallgatóságát, ezzel esetleg enyhítve a kissé hivatalosra sikeredett hangulaton.

Ha mindenki beleegyezik, fölballag társaival a fedélzetre és keres egy ülõhelyet ötüknek. Ha nem talál, még mindig ott a korlát.

[Jomadar]

- Kétes nemû díva? Brrr, borzalmas lehetett. Együttérzõ tekintet Guidóra
- Én elmeséltem egy kalandomat egy tudósembernek, aki késõbb megkeresett, hogy védelmezõjéül és tolmácsául szegõdjek egy szépséges külhoni hölgyhöz. A szépségét helyesen írta le a kedves agg, de a találkozás helye sajnos nem az eredetileg megbeszélt lett - egy fogdában találtam rá Tiarrenre, mint ezt magatok is láttátok.
Az a megbízás valahogy kedvesebbre sikeredett, mint szöktetõink ellentmondást nem tûrõ verziója...

[Orwen del'Correl]

(Rutilus)

Figyelmesen hallgat, majd meglepõen jól, immár közösül válaszol:
-Egykoron a Birodalom szolgálatában forgattam a fegyverem. Az Úr nevében harcoltam. De az már régen volt. Talán már csak egy csonka rozsdarágta acél hever itt.
Megpaskolja a kardhüvelyét.
-És a hölgy?
A beszédébõl kiderül, úgy beszéli a pyarrt, akárha második anyanyelve lenne. Vagy pyarr felmenõkkel redelkezik, vagy hosszú idõt tölthetett a birodalomban.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa,a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, reggel
Résztvevõk: mindenki
___________________________________________________________



A fedélzeten friss ám hideg szél fúj, ez van, akit leûz kabinjába, de van aki a bárban iszogatott. A matrózokat cseppet sem zavarja, hogy kevesebb a láb alatt lévõ népség. Kettõ már hozzá is látott a padlósúroláshoz a mocskos bakancs és csizmatalpak miatt, hogy nehogy valami bõ szoknyás, topánkás asszony vagy leány elcsússzon rajta esetleg szóvá tegye hogy nincs elég tisztaság. Egy igen vékony, sállal körültekert fejû, beöltözött férfi magyarázott az egyik matróznak papírosokat és pennát lobogtatva, majd feladta a bárgyú szemeket látva s vörös, megfázásra utaló orrát gyorsan megtörölte. A part egy sávvá fogyott, gyorsabban mint számítani lehetett a hajó mérete miatt, s a ringás kis gyengeséget költöztetett Hanas gyomrához, s mintha émelyegés is térsult volna hozzá, ám még elviselhetõen. Guidot sem tette rögtön helyre a friss levegõ, a ringás örömmel karolt az elõbbi sokkba és jó kis hányingert hozott a daliára, ám nem lépte át azt a határt, hogy ténylegesen is rókázzon. Kevés sirály még próbálta követni a hajót, ám figyelmük lelohadt, felfogva, ez nem halászbárka, itt nem lesz csenni való ingyeneledel. Egy páros állta a szelet, egymásba karolva nézte a tengert, egy középkorú, utazó forma férfi kupában iszogatott s átlépett egy köteg kötelet, a csónakokat számlálta, mennyi van. A tatnál serdülõ gyerekek mutogattak a habokra, amit a hajó vert s egyikük valami kis zsineget is belevetett. Elsietett egy matróz és akcentusos közös nyelven odakiáltott egyik társának, vödörrel a kezében:
-Te! Menj le az elsõre, az új navigálónk kipakolt.
-Jaj de jó! Annak is szárazföldi patkányvér folyik az ereiben!

[Navaratna]

//Folytassam, vagy várjam még, mit szeretétek írni?//

[Jomadar]

// szerintem mehet tovább

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa,a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, reggel
Résztvevõk: mindenki
___________________________________________________________


Hanas számára ideiglenesnek mutatkozott a jóllét. Fertályóra múlva a hajó korlátjánál rostokollt és serényen hányt. Lassan nem maradt semmi, amit kiadhatott magából. Lesápadt, hideg verejték lepte el testét és a hideg is rázta, de láza nem volt. Õvele bizony a tengeribetegség cimborált. Hol vannak már a szél borzolta puszták, ahol biztos talajon, lóval száguldott! Igen messzinek tûntek. A hajót a nyílt víz hideg tajtékos habjai ostromolták, a merre a szem ellátott, sötét víztömeg terült el. A nap szabadon sütött, csöppnyi meleget csempészve élvezõibe, hisz nem sok nap, és lehet, már hullani fog az esõ erõtlen hó. Dér már így is lepi el hajnalban a növényzetet s a föld is már keményre fagy, nem enged fel tõle. Mire az ötös tisztességesen bejárja a hajót, eljön a déli kürtszó is. Guidonak ez egyet jelent, jelenése van a donnál. Õ vele szerencsés a enger: rosszulléte múlónak és lelki forrásúnak bizonyult, a friss levegõ, a szél, s a hajózás megkapó romantikája -no meg mint Tia szépséges jelenléte, mint a fel-fel bukkanó prémszegélyes köpenyes nõk érdeklõdõ pillantásai- víg kedélyre hangolta. Idõben jelenik meg don Perránál, aki vadonat új öltözetben lép ki kabinja ajtaján, már métegzöld brokát kabátban és hozzá illõ nadrágban feszített. frissen fésülködött és arca is borotvált volt, mint reggel. Bekopogott feleségéhez, aki hozzá színben harmonizáló, halvány sárga-krémszinû brokát ruhát viselt, a hideg idõre való tekintettel a ruha dekoltázsát fehér csipke takarta el. Csendes Tia mellé lépett:
-A donna szeretné, ha te mennél vele az ebédre.
A többieknek,kik az utasok ebédlõjében nem jelenhetnek meg, a legénységi kantin maradt. Az pedig lenn, a negyediken volt. S nem a nagy terem alatt, ahogy várni lehetett- ott az istálló volt és más élõállat, nagyobb ládákkal- hanem a tatnál. Nem csak Csendes, Rutilus, Somuris és az idõközben elõkeveredõ Trixi volt az egyetlen utaskísérõ zsoldos vagy inas, akadt ott más is. Kósza megvilágítású, nyüzsgõ hangulatú volt a matrózok ebédlõje, középen hosszú asztal, a mennyezeten a hajó gerendái, azon lógott szegen kolbásztól szalonnáig piásüvegek, gyertyacsonkok, viharlámbák, zsinegek, valaki száradó ingje, de rossz konyharuha is, valaki lukas pipájával... Az asztal két szélén ültek, a nyüzsiben trixi is szorított helyet nekik, pár matróz füttyögve adózott a nõ telt idomainak és kérdezgették, igazi-e vagy csak kitömte, s hogy hol a kabinja...Ezt persze kacagás és imitált pofonok legyintése követte. Az asztalon a fa tányérokon kívül fa kupák, rumos kancsó állt, s a menü egyszerûnek ígérkezett: burgonyafõzelék fekete kenyérrel. Az ételt nagyobb kondérokból a vörös hajú matróznõ osztogatta, s akik elé került, nyomban szedtek belõle. Ám nem kezdtek neki! Megvárták, míg mindenki tányérjába került, s aztán csend lett, csend egy pillanatra, míg az asztali imát elmormolták, majd ott folytatták, ahol abbahagyták: zaj, ugratás, s végre az evés. Ugy az ötödik kanálnál járhatott mindneki, amikor a vörös nõ Sumorisra mutatott kajánul:
-Asztat hallik, danolni is tucc. Mutasd meg! Hadd együnk nótában! de valami vígban, nem köll sírató sem pedig szerelmetes nyanyogás!
-Úgy e! Dalt ide, Angyalarcú!
-Asztat ha énekesz nekünk, talán kapsz még a fõzet mellé jobbat is.
-Juú, Rossita, csak ne a zõd kóbászt add!
-Dehogy adom!Az már mozog, nyakába kötelet vétettem, hogy egy helyütt mocorogjon!
Na erre a matrózok között kitört a nevetés.

Guido és Tia sokkal finomabb ebédnek lehetett tanúja: itt abrosszal terített asztalok voltak, csendesebb beszélgetések, s bizony a rozmárszakállas kapitány mondta az asztali áldást és köszöntötte utasait. Sült lazac mártással és fekete kenyérrel várta az éheseket s bor az asztalon. A don örömmel vette tudomásul, hogy szemben velük a reggel már üdvözölt barátja és annak ébenfekete hajú kedvese ült. Duido és Tia is észrevette ugyan azt, bár más okból: a férfi tapasztalt szeme miatt, a nõ érzékei miatt: a fekete hajú donna bár finoman viselkedett és illedelmesen, szememindig tova tova rebbent, amibõl férfje semmit sem vett észre. Oh, ha volt is ebben a nászban hév, az mára kihûlt, s a nej unatkozik!

[Alauron]

(Hanas)

Van hogy egy fertálóyrában kétszer, de van hogy csak óránként...Hanas kitartóan hány a délelõtt. Ahogy tud, lekecmereg a kabinba, és úgy dönt egyenlõre elegen vannak a többiek, hogy elvégezzék a feladatukat. Meghát semmi kedve nincs se élni, se enni. Egy pohár víz társaságában tölti az idõt,amibõl, hányás után öblít egyet, s lassan , keveset iszik , hogy ne száradjon ki. Inkáb az alsó ágyon fekszik egynlõre, a sajátjának lefoglalt alatt, mert az mégsem inog annyira. Mitagadás, nézett már ki jobban is.

[Jomadar]

(Somuris)

- Hát jó étvágyat emberek. Derék, hogy e kedves asszony nem púpozza meg túlzottan tálainkat, a hajó korlátjánát markolván a vízbe célozva még áldani fogjuk kedvességét.
Inkább játszom nektek, és elmondok egy történetet, amit könny nem áztatott még, mostanra a hullámok ritmusából úgyis elege lehet mindõnknek.

Játszani kezd és közben elmesél egy történetet

// Most hagy lopjak Tóth Árpádtól egy kicsit, csak hogy a mese hangulatát érzékeltessem. Szerintem aki nem ismeri, annak tetszeni fog...//

A HOLDKÓROS APRÓD TÖRTÉNETE

A hold, az alma-báju bolygó
- Mondják - veszélyes és hamis,
Hadd mondok errõl egy mosolygó,
Csiklandó mókát magam is!

Dalom sajkája hõs lovagkor
Romantikus vizére ring, -
Sok furcsa módi járta akkor:
Acélból volt a férfi-ing...

Viszont a drága nõi meznek
Sok titkát, bájos holmikat,
Miket ma csipkékkel himeznek,
Vas-öv pótolta és - lakat!

Finom kis kor volt! - És e korban
Élt egy kedves, nyulánk legény,
Legnyalkább az apródi sorban,
De jaj, beteg vala szegény!

Azon kapták õt éjrõl éjre
Az alabárdos bakterek,
Hogy egyre a kastélyerkélyre
Mászkál szegény kóros gyerek!

Megtörtént néha, hogy lepottyant,
S majd szétzúzta a meredély,
De a fiúnak meg se kottyant,
Megint mászott, ha jött az éj...

Hát összeültek a tudósok
S tûnõdtek, ez hogy is lehet?
És lévén tudományuk jó sok,
Meg is fejték az esetet.

S szavuk méltó e díszes dalra,
Mert bölcsességgel tele volt:
Azért megy az apród a falra,
Mert vonzza õt a tele hold...

Nos, bölcsesség zsírjában úszott
E döntés... csak baj vala még,
Hogy a fiú akkor is kúszott,
Ha nem volt holdas fent az ég!

A legfõbb bölcset ez gyötörte,
És aludni se hagyta õt,
S fejét, amely fõtt, egyre törte,
És amíg törte, egyre fõtt...

Kiment éjjel a kertbe, s hát ott,
Amint szemét felemelé,
Ime pont a fiúra látott:
Mászott javában fölfelé!

S fönt az erkély korlátja mellett
Egy lánynak ívelt termete,
Õ volt! A várúr szõke, molett
Ringó csípõjû gyermeke!

Oly teljes volt, olyan igézõ,
Sejtelmesen vonzó, kerek,
Hogy majdnem a bölcs kerti nézõ
Is kúszott már, mint a gyerek!

S vígan dörmögte: éljen-éljen!
Hát mégis csak hold-kórja volt!
Mert nem fontos, hogy pont az égen
Kerestessék - a teli hold!