Al-Abadanai kalamajka

[Orwen del'Correl]

//Yvett: Szeretnék Fergiáék nyomára bukkanni. Talán tudnék pár hasznos információval szolgálni. Elvégre ki más, ha nem én.
A lábkérdés nem probléma, én megszokásból ilyenkor hozzá szoktam tenni, hogy ynevi(láb).
Ne aggódj, az "ember tervez" dologgal nem vagy egyedül. :megertoarckifejezes://

[Gorden Harunn]

*Amikor Flamm feljön, megkérdezem.*
-Van valami új fejlemény? Mit találtatok odalent?
<Mozgósítanom kell magamat. Én nem testõr vagyok, tehát fontos számomra a saját életem is. Kutatnom kell.>

[Flamme O'Styg]

-Hogy mit? Egy egyenlõre élõ embert, kellene neki víz. Ha valahol találsz akkor légyszi hozd majd le, bocsi sietnem kell...
Amíg beszélek se állok meg, megpróbláok minél hamarabb visszaérni a borral. Fel a kabinba a cuccaimhoz, onnan ki a boroskulacsot és már sietek is vissza. Nehogy lemeradjak valamirõl

[Navaratna]

(Fergia)

Tehát amint lesz bor, Fergia megitatja a férfit. Nem teljesen érti most sem, ki kinek a kicsodája.
-Mm, ez nem tiszta, ez olyan, mint minden mindenki apa, fia. Kezdeni újra, kusza van. Te monda, nem te rokon Sakál, jól hall én? Akkor mért te mond valaki apa? Ki te apa? Ki Ian Talverin te? Mért te így feksz itt, mint beteg teve sivatag?Mit tud te Sakál? Mi õ terv? Tud valami, vagy nem tud? Én érez, te tud valami, de nem el mond. Ian Talverin nem öreg, nem lehet te apa. Én hisz, õ te valami rokon lenni. Õ már nem él. Sakál elvesz õ vér élve. Akar te õ gyors halál? Monda el mi tud és mi én kérd. S ha érez te, hogy fogy élet te test, én segít te eljut nem kín föld.
<Nehéz eset. Zavaros az elméje a vérveszteségtõl. >

//Jelezze az illetõ, ha valaki más is feltûnne a vallatásnál Flammon kívül, mert jelenleg nem nagyon értem, ki van még ott...//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap reggele
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Carwyn a kabinokban semmi használhatót nem talált. Se titkos ajtó, se egyéb ami tovább vezethetett volna. Így maradt neki a konyhában tátongó lejárat.

Gorden elég furcsán néz Flamm után, majd lemászik a lejáraton, s a sötétben tapogatózva a gyenge fényforrás felé veszi az útját. Lassan halad, néha meg-megbukik egy-egy apróságban, de fel nem esik. Épp a ládák végébe ért, ahol már valamicskét lát, hisz a szemben lévõ terembõl a lámpácskák fénye kiszûrõdik. Így észreveszi azt a két dzsad hullát, felnyitva csillag alakban tõlle kissé balra a padlón elfekve. Ekkor ér Flamm vissza, s csak egyenlõre futó pillantást vet rá, merthogy a borral igyekszik Fergiához és a vallatandó Talverinhez. Odaérvén a papnõ megitatja a félvért a borral, aki mohón tapad a kulacs szájára - egyáltalán nem úgy fest mint egy sivatagjáró dzsad - hisz már Fergia is megtanulta a hosszú idõ alatt míg a sivatagban tartózkodott, hogy mohón inni botor dolog... A feltett kérdésekre a férfi szája kissé megremeg. Az arca meg egyenesen rángatózni kezdett amikor Fergia megemlítette Ian Talverin nevét. Néha ki-kinyílt a szája, majd becsukódott, s mire Gorden is beért a helyiségbe hozzáfogott mondandójához.*
- Ian... a testvérem.... féltestvérem. Egy apától más anyától. Apánk a Sakál... vagy ahogyan mostanában nevezik a Véreskezû Sakál. A Talverin az örökségünk tõlle... merthogy õ is ezt a nevet viseli. Hogy mi az õ terve?... nem tudom. Nem tudok semmit hogy mit akar velem, hogy miért tette mindezt velem. Visszajön és megöl, ezt megígérte. Nem tudok mást... nem tudok... ....
*Halkult el a hangja. Pihegett. Látszott hogy a beszéd kimerítette. Azonban látszott még más is. Amikor Ian haláláról beszélt Fergia mintha egy kicsit megremegett volna a szája. És nem épp a sírástól, megrendültségtõl...

A fedélzeten Avyen és Kalmon kettesben maradt. Ugyanis Salah Joakimmal letért a fedélközbe minden szó nélkül, és nagyon úgy nézett ki, hogy valamiben nagy az egyetértés közöttük.*

[Navaratna]

(Fergia)

Fergia elmosolyodott. Ijesztõ mosoly volt ez.
<Látom az igazi arcod. Te követted apád s testvéred nem? Számít ez? Halott már Ian, hogy erre feleljen s lelke nincs már köreimben hogy vallassam. A Sakál nem egyedül tette amit tett. Segítõje van. A karkötõ...Ott volt a helyszínen...Levehetette fiáról...családi titok? Joakim megzavarta...nem tudta magához venni...Kell neki, nagyon kell neki...s a vér? Nem ismerem tüzetesen a vérmágiát, mint õ. Hiába tüzeskedtem vele az nem elég. A fia...? hisz ez már ember, nem fiú...a sakál kora már nem emberi...hatalom, erõ kell ilyetén kijátszásához az elmúlásnak...>
-Ne inni hamar. Árt.-vette el szájától a bort, letette a kulacsot, aztán lágyan ennyit súgott a férfi fülébe:
-Hazudsz.
S nem várva meg sem mások közremûködését, tiltakozását, a belépõ-közeledõ Gorden sem zavartatja, nem tett míves szónoklatot, hanem eljárt a keze: tõrét gyors mozdulattal a férfi gégéjébe vágta majd megfordította a sebben, hadd reccsenjenek a gége porcai, utána fültõl fülig felvágta a torkát. Mindezt lágy mosollyal, mintha csak anya takarná be alvó gyermekét. S miközben mûve eredményét, az agóniát nézte anyanyelvén beszélt maga elé, keze sem remegett belé:
-Ím uram bünös lelket küldök eléd. Ragadd ki lelkét önnön mocskából, ragadd el ura folyamából, jusson eléd s facsard ki õt, facsard ki és ítéltessen! Szedd ízekre lelke fonalát, gombolyítsd le, lásd meg minden bukását és botlását, lásd meg romlását, s taszítsd hova méltán való.
<Nem most. Nem most magyarázom meg magamnak s a többieknek az okokat.>
-Félvér (Flamm), a férfi a Sakál egyik keze volt, s mi több, ágyékából való rossz folyás is. De Ranagol hívei senkit sem ölelnek kebelükre, inkább megölik. Idõt vesztegettünk. A Sakál elkezdte munkáját...<...úgy hiszem, igen, lépéselõnye van...> Maga (itt Gordenre mutatott) szóljon a lovagnak. Itt nagyobb szükségem van rá, mint odafenn bárkinek!-ezután a helyiség tüzetes átvizsgálásába kezdett.
<...égtek a mécsesek...megzavarták megint, vagy már fia nem élne...itt van...közel...újabb ajtó megett...>

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Mikor kettesben marad Kalmonnal, odasétál hozzá és megöleli, majd odasúgja neki.*
- Szerinted kijutunk innen élve? Szerinted van még esély, hogy valaha élve partot érünk? Vajon él még az a szörnyeteg? És ha igen, akkor visszajön és bosszút áll mindannyiunkon? Kétségek gyötörnek. Kezdem elveszteni a reményt. Alig van vizünk és élelmünk. Azt sem tudjuk, hogy merre megyünk, és még közvetlen életveszélyben is vagyunk. Kezdek kétségbe esni, de nem akarom kimutatni, mert senkinek sem hiányzik, hogy még én is károgjak itt a végzetrõl. Akármi is történjen, és mindegy, hogy eddig mi történt meg és mi igen, én szeretlek. Te vagy it az egyetlen, akiben feltétlenül megbízom. Te vagy az aki miatt még tartom magam úgy ahogy. Ne merj meghalni. Ne hagyj egyedül ebben a rémálomban.

[Gorden Harunn]

*A furcsa eutanáziára, fanyar ábrázattal így válaszolok.*
-Látom ön is besegít a sakálnak. Ki az újjabb szerencsétlen áldozata, ha szabad kérdeznem?
*Közelebb lépek*
-De hiszen ez ugyanaz az ember aki azt a karavánt vezette. Õ ment oda a kapuhoz, mielõtt a robbanás megtörtént volna.
*pattan ki fogaim kerítésén a felismerés*
<kezdenek érdekessé válni a dolgok.>
-Tudja érdekelne, hogy mit tudott meg ettõl az embertõl.

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Átfogom Avy derekát egyik kezemmel és a szemébe nézek. Elmosolyodom és nyugodt, magabiztos, de halk hangon válaszolok.*

-Igen. Túlélhetjük, ha sikerül összefognunk és végre a partrajutással tudunk foglalkozni ahelyett, hogy hiábavalóan rohangálunk dúlva-fúlva, fel-alá a hajón. A Sakál még él ebben biztos vagyok, ahogy már Salahnak is mondtam mielõtt megint fontos vallási kupaktanácsra ment. Hogy visszajön-e bosszûúért vagy a vérünkért?! Igen vissza fog jönni és újra lecsap majd. Mindegy, hogy százfele szakadva kutatjuk a nyomát vagy egy helyen nyugodtan várjuk õ úgyis támad majd, hisz ez a dolga. De ne félj nelkem meg az a dolgom, hogy a hozzá hasonló gyilkosokat megállítsam, ha a védelmezettekre rontanak.

*Lágyan megcsókolom Avyt, de nem a szenvedély mély tüze inkább valamiféle tisztább szeretet nyilvánul meg ebben a csókban. Hamiskás ízzás támad a szememben és eléggé bárgyún vigyorgok, ahogy táraslkodó hangnemben folytatom.*

-Meghalni? Itthagyni az anyagi világ terheit? Ez a dolgom, testõr vagyok! Pont te ébresztettél rá erre ezen a teknõn. Mindegy mi történik addig nem halok meg míg igazán szükséged lesz a védelmemre. Természetesen, ha úgy hozza a sors szemrebbenés és hezitálás nélkül állok majd bele a neked szánt halálos csapás útjába.

*Kis szünetet tartok, hogy lássan a reakcióit szeretett hölgyemnek. Felkészülök rá, hogy egy kicsit a lelkére veszi az akasztófahumort és ezért biztosan, de azért nem szorosan tartom, ha felpofoz a picsi kis kacsóival, akkor se tudjon messzire szaladni. Ezután még mindig átölelve Avy derekát ismét a távolba tekintek, hogy megnézzem magamnak azt a fura csillanást vagy ami okozta.*

-Egyébként remélem nem csak a szemem káprázott és tényleg azt láttam, amit láttam az elõbb. Valahol arrafelé a távolban egy fényes csillanás volt csupán, de ha esetleg valaiféle világítótorony fémszerkezete veri vissza a fényt nemsokára partot érhetünk talán.

[Navaratna]

(Fergia)

-Csak ne sajnálja nagyon. Azt kapta amit megérdemelt.
Felelte a papnõ helyiségátvizsgálás elõtt Gordennek.
-Ez volt Oren Talverin, a Sakál fia. A sakál neve Talverin és a kosjelbõl ítélve ranagolita. Vért gyûjt valamihez. A többi pedig csak rám tartozik, és a nyomozásomhoz.
<Fárasztóak a civilek. Ott lábatlankodnak remegõ horpasszal, hogy tudni akarnak mindent. Olyat is, amihez közül sincs. Bele ütik az orrukat...Hiányzik a csend és a magány...>
Tárgyilagosan felelt, gúny árnyalata sem itatta át szavait.
-Ha ért kettejük közül bárki a titkos ajtól felkutatásához, segíthetne, ha meg nem, hagyja el a helyszínt és pánikoljon máshol.

[Flamme O'Styg]

Felvonja a szemöldökét a nõ válaszára.
-Mi az, hogy a többi csak magára tartozik? Itt vagyunk egy hajón, fogalmunk sincs merre tartunk, és egy sorozatgyilkos ólálkodik a hajón! Ez itt már ennek vagy annak az ügye, ez itt már közös ügy. Ez már nem holmi nyomozás hanem a túlélés. Talán nem érzi a helyzet súlyosságát? Nincs halálfélelem? Ez nem is lenne baj. Tudja nekem már lassan 40 éve van egy ügyöm, nyomozásom, hívja ahogy akarja. És 40 éve dolgozok rajta. Közben más ügyeim is voltak. És bár tudtam mi a fontosabb, elõször azt végeztem el amit a szükség kívánt. Ezzel oda karok kijukatni, hogy egyenlõre tegyük félre a maga és Joakim ügyét. Elsõ legyen a túlélés, az hogy valahol ki tudjunk kötni. Utána jöhet a Sakál...
Megtartja a maga kis hatáspauzájt és folytatja
-Az elsõ dolog a bizalom. Bármit, tud, ami a túlélésünkhöz szükséges, azt a becsületesség úgy kívánja mondja el nekünk... Hogy itt van valahol a sakál? Nyílt terepen 3an nem bírtak el vele, mibõl gondolja, hogy egy bezért lyukban sikerülni fog?

[Navaratna]

(Fergia)

A nõ közönyösen nézett Flammra, unottan fogott bele:
-Tartom magam ahhoz, hogy van, ami magukra tartozik és van ami nem. A bizalom és a többi maszlag érzelgõsködést meg mondja annak, akit érdekel. Szentimentalitás, ó! Csak azért, mert egy hajón vagyok akaratomon kívül egy csoport emberrel és nem emberrel, nem támadnak bennem bajtársi érzelmek, kedvelés vagy barátkozási hajlamok. Komolyan ezt itt akarja megvitatni? Érzem a súlyosságát,pont ezért, hiába támadna valakiben zseniális ötlet, hogyan kell egy bárkát elkormányozni kormány nélkül, közben szépen elhullunk. De az életem nem féltem. <...a lelkem és istenem nemtetszése jobban érdekel, az biztos. Minek törõdjek olyanokkal, aiik eddig akadlyoztak semmint elõrébb vittek? ha majdlátom benük az értéket, kitüntetem õket figyelmemmel, addig meg hagyjanak lógva!>
-Csak azért, mert maga be van tojva, nem fogok titkos információkat a tudomására, vagy bárki tudomására hozni. Tudom mérlegelni, mi az, amit kell hogy tudjanak és mi az ami felesleges. Ha nem bízik az itélõképességemben, nincs mirõl beszélnünk.
<Teszek rá hogy szívtelen, kegyetlen szukának fognak tartani, nem barátkozni jöttem ide. Van elég ember, aki arra játszik rá, hogy kedveljék, szeressék. Ráutaltságból senkivel nem fogok összebratyizni. Szélsõséges helyzetben felborul az értékrend. De nem nálam!>
-Egy ügy fontosságát nem az évek hossza dönti el <... de mutatják, ha elvégzõje eltolt valamit és nem jut a végére...>
-MI nincs. ÖNÖK én ÉN talán. Nem vetem alá egyikük utasításainak sem magam, világos, vagy betûzzem? Csak istenemnek és az emírnek tartozom engedelmességgel jelenleg, még itt, a tengeren is...És odafenn sarokba szorítottuk a Sakált, csak maradt menekülési útvonala. Legközelebb nem lesz neki ilyen szerencséje. <Remélem melegen, vagy hidegen, habbal vagy hab nélkül...Jól jönne egy kávé...>

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Csak mégjobban magához öleli a férfit.*
- Nem kérem, hogy áldozd fel magad értem. Megvédeni megtudom magamat is. Csak annyit kérek, hogy legyél nekem.
*Mikor a férfi valami fényességet emleget, õ is abba az irányba néz, majd szellemi energiái segítségével kizár mindent, és kiélesíti a látását.*

//
2 pszípont - érzékélesítés (látás)
//

[Gorden Harunn]

*a közösség elutasítására, nagyon elcsodálkozom. De nem grimaszolok*

-Tudja az ön mondanivalója nem teljesen állja meg a helyét. Itt és most igenis van olyan hogy "mi", amibe ön is beletartozik. Itt nem szaladhat el, nem bujdoshat elõlünk, mert egy kis területen vagyunk. Az meg hogy a sakál cselekedetei csak magára tartoznak, felettébb rossz látásmód. Mit tudhat ön rólam? Honnan tudja, hogy nem a Sakált üldözöm már évek óta? Ön olyan hibát követ el, ami egyszer a kevéssé becsült életébe fog kerülni. Kudarcot fog vallani. Mert elégtelen információkból, végleges, megmásíthatatlan döntéseket, és parancsokat akar osztogatni. Képzelje el, ez az ember, az életünkre tört. De a dzsenn logika megtanítja, hogy mindig keressük a miérteket. Egy bonyolult talány megoldásához, a további jó kérdések feltétele, már fél siker. Az egyik legjobb kérdés a "miért". Ezt bármikor alkalmazhatjuk. Tehát vajon miért akart megöletni minket, miért csinálták azt a nagy mágikus viharszerûséget, miért van itt velünk, és a Sakállal együtt a hajón, miért ölte meg õt a Sakál, ha tényleg az apja, és miért nem ölt meg minket eddig a Sakál. Biztos vagyok benne, hogy lett volna rá alkalma. De úgy látom önt nem foglalja le népem gondolkodásmódja, nem akar semmit sem megismerni, mindent csak megoldani szeretne. Ön gyorsan él, és gyorsan is fog meghalni. Joga van hozzá. De ahhoz nincs, hogy felettünk ítélkezzen. Ön, lehet bármily intelligens, erõs, kitartó, és csinos, nagyon messze áll az istenektõl. Akárcsak én. Ezért kérem próbáljuk meg ezentúl úgy kezelni egymást, mintha mindannyian emberek lennénk.

-Tehát nagyon érdekelne, amit ettõl az embertõl megtudott, sõt, akár még a nyomozás eleje is. De ha a saját elképzeléseit is megosztaná velünk, az sem lenne a kárára. Ugyanis, itt sokféle származású és szemléletmódú ember gyûlt össze. Ha megosztaná a mozaik ismert darabjait mindenkivel, lehet hogy valaki le tudná festeni a többieknek az altala látott egész képet, rávilágítva ezzel a hiányos részekre. Köszönöm hogy meghallgatott. Amennyiben válaszra méltat, kérem tiszteljen meg személyével a fedélzeten.

<bárcsak tisztavérû lennék. Akkor már régen megoldottam volna az egész ügyet. De az ember nem adhatja fel bennem. Gondolkodnom kellene. De ehhez szükségem van sok információra. Addig várok. Szörnyû örökséget kaptam a szüleimtõl, amit nem dobhatok el magamtól, mert amíg élek velem van, és szenvedek tõle>
*Az egész beszéd alatt, csak az agyam dolgozott, az arcomon nem rándult több izom, mint amennyi a beszédhez kell. Nem látszik semmilyen érzelem, csak amikor elgondolkozom, akkor villan tûzzel telten a szemem.*


*Elindulok a fedélzetre, de ha Fergia válaszolna, akkor illedelmesen meghallgatom.*

[Navaratna]

(Fergia)

A nõ megfordul, töprengve néz Gordenre. Kicsit Flammra is, bár tõle biztosra vár egy kitörést vagy ízes alpári vélemény-nyilvánítást. Idõ kérdése és behozza lemaradását, hisz közlékeny egyén, hogy is maradna ki a mostaniból!
<Követek el hibákat, ittlétem alatt nem is egyet gyûjthettem be, mint a pancser fetisiszta, aki csak reggel veszi észre, hogy állott nõi fehérnemû helyett büdös zoknit zsákmányolt. Parancsosztás? Az a katonákra és tisztekre tartozik,tõlük annyit se várok el, hogy legyenek tekintettel rám. Nem várom el, mert olyat nem kérek, amit magam sem nem tudnék teljesíteni. Sok a fehér folt. Egyedül önhittség lenne nekilátnom. De a színes társaságból nem mindenkit tartok alkalmasnak arra, hogy ebben...hm...épkézléb szerepet vehetnének ki. Ez olyan, mint egy asztalon a test szervei külön-külön. Mind kell, de csak akkor mûködõképes, ha a megfelelõt a megfelelõvel varrunk össze. Így mondjuk egy pénisz az agy helyén nem túl életképes, ahogy a szemek sem a mellbimbónál... >
Sóhajtott s láncával kezdett játszani.
<Dzsenn logika. Töredelmesen bevallom, nem tudom mi fán terem. Nem vagyok déli. És nem teszek úgy, mint ha érteném mirõl van szó. Ítélkezni meg nem az én tisztem, arra ott a halál utáni lét, amit én élve jobban ismerek most, mint sok halott halva. Ez egoistán hangzott. Olyan, olyan kérkedõnek, pedig aztán ehhez van most a legkisebb kedvem. Minek magyarázok én itt saját magamnak?!>
-Nyomozási titkokat nem árulok el. Akinek akarok válaszolok és arra, ami belefér a nem titkos csoportba. Mert ne várja el tõlem, hogy mindenkit elviseljek csak azért, mert nincs más választásom, uram. -szólalt meg tisztán a papnõ. Úgy tûnt, belül mérlegelt "kicsit", mielõtt szóra nyitotta száját. Tartásából leolvasható volt, méltányolta a dzsad összeszedett és higgadt beszédét a hõzöngés helyett.
<...tömegundorom lesz...kettõnél több ember már tömeg...>