//Örömmel látom, hogy nem a legrosszabb változat látszik teljesülni és szépreményû hõseink nem kárhoztattak az enyészet poklára...//
Ki egyszer megtapasztaltad a repülést, a földet ég felé fordított tekintettel járod, ahol egykor ott lehettél és ahova mindig visszavágysz.
Leonardo Da Vinci
___________________________________________________________ KM esemény [Szitakötõ] Helyszín: Shadon-Shadon, Genta falva Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 3. nap, délelõtt Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir) ___________________________________________________________
Igen, gyarapodtunk egy picit
Vincent kaparászást hallott. Elõször egy rövidet, kopogás, majd megint egy rövidet. Neszezés, kaparászás. Kinyitva szemét a gazda egyik csirkéjével találta magát igen nagy közelségben. A baromfi elégedetten kapargatott, pedig a pajta szénával rakott emeletén egy fia mag sem termett neki. Az állat tolla tüsszentésre ingerelte a fiatalembert. Na, arébb is szedte combjait a szárnyas, de nem messzire, csak annyira, hogy Vincent holmijai mellé pottyantsa ürülékét. Giovanni ves Nertent nem látta sehol. Ilyen korán felkelt volna? Konrad édesöccse nem errõl volt híres. Inkább a vihogásáról, ha zavarban volt és ha próbált jópofa lenni. A szállást sem õ kerítette, hanem Vincent. Egy pajta a téleleji hidegben maga a mennyország. Csak kideült, Giovanni allergiás a tyúkokra és végigköhögte az egész éjjelt, folyó orráról nem is beszélve. Jaj, de nagy gyászhuszár ez a fiú! állította, ha egy kis borral meglocsolja a torkát, mindjárt jobb lesz. Hogy jobb lett vagy sem, döntse el mindenki maga, mert a fejébe szállt. Világos bõrû, szöszke fiú volt Giovanni, nem igazán lovagnak való, de ha már a vért nem húzta le lováról, legyen. Nem volt fiatalabb Vincentnél, de letagadhatott volna 4 évet könnyen. érdekes volt, még beretválkoznia is ritkán kellett, mert csak pár kényszeredett szõrszál próbált nõni állán. A pajta földszintjén a lovak, meg a gazda jószágai neszeztek, prüszköltek. hajnalban hallani vélte a fejést, de ereje nem volt felkelni. Mondjanak akár mit, ez a vidék legyen bár éléskamrája szép hazájának, ma reggel csípõs hideg fogadta. Giovanni holmijai takaros rendetlenségben. Mint mindig. Egy tolvaj keze munkája sem lehet szebb. Egymásra hányva a rágott sajt a kiivott kulaccsal, egy fél csizmával, levetett karddal, takaróval. Csak maga a fiú hiányzott. Jókor támad szökdöshetnékje. Rábeszéli Vincentet, hogy kerítsék kézre azt a pár hitehagyott lovaot, akik nomádokat öltek le kedvtelésbõl, randalíroztak keveset a környezõ falvakban is, majd hol eltûntek, hol elõbukkantak. A hármasfogat egyre inkább begyében lett az igazségszolgáltatásnak. Giovanni meg...Azon a hol lányos hol fiús hangján az asztalra csapott, hogy már pedig õ valakivel megmutatja nekik, mi a rend! Fõleg ha azzal csengõ tantum is jár. Hol volt már Shadlek szép skíja s televénye, s a távoli hegyek ködruhájukkal! ötnapok óta földmûvesek legelõin, szántóin hurcolkodtak, egyre közelebb kerülve a télhez is. Csoda hogy Giovannit nem verte le lábáról még valami kórság, taknyos féle õ. De ha a hírek erre vezették õket! Pár nap és Ber-Tannedában lesznek. Az ötnapos lemaradás nem tette boldoggá sem õt, sem a fiút sem, de kitartott a szöszke. Ha bíztatásról volt szó, akkor megeredt a nyelve. Gondolatait a paraszt asszony zavarta meg. -Ehol ni egy keszkenõ! Lovag uram apródjáé-é? Oszt hullajtja szanaszéjjel! 'reggelt, gyûjjön étek vala az asztalon!
-kiáltott fel a nõ. Kendõ? Giovanni valami pirulós kisnemes lánytól kapta, sosem ejtette azt õ el, hol itt, hol ott viselte magán, vagy vértje alatt.
*Amikor meglátta a csirkét, gyorsan ledobta magáról az ijedségtõl. majd felült az ágyán és körbe nézett.
A gondolat füzés végét jelentõ hang, még inkább azt az érzést tömködte a fejébe, hogy vajon hol lehet az a szerencsétlen Giovanni.*
- Köszönöm asszonyom már megyek is.
*Ezzel felkelt magára csavarta a prémkabátot, és komótosan lemászott a szénapadlásról. Ha a nõ megvárta akkor elveszi tõle a keszkenõt, és utána megy reggelizni, ha nincs ott akkor fordítva csinálja ezt.*
-Jó reggelt. Nem látták véletlenül az apródomat ma reggel, mert nem szokása az ifjúnak a korai kelés?
___________________________________________________________ KM esemény [Szitakötõ] Helyszín: Shadon-Shadon, Genta falva Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir) ___________________________________________________________
Az ágy gyanánt használt szénakupacnak semmi kifogása nem volt az ellen, hogy leszállnak róla. A nõ rekedt hangon kuncogni kezdett: -Oh, lovag uram, itten bókol nékem, még asztat hiszem, hogy meg ákár környékezni... Asztat hittem majd a pap a síromnál magázgat engimet, nem még éltimben!
Megvárta, odaadta neki a kendõt -nem volt annyira sáros, csak a nõ kezétõl- s az alacsony, tapasztott házba vezette Vincentet. A reggeli kurta volt, csupor tej meg valami kõkemény barna cipó. Eh, ezen a vidéken méga kenyér is keményebbre sül! Az utolsó morzsákat is letörölte a szájáról, de Giovanni nem akart elõkerülni. Az asszony és ura türelmesen megvárták, míg a vendég végez, aztán az asszony kiment, hogy vizet húzzon a kútból. -Luigi!!! Mán megin béfútt a kútba egy eb! Hát ném ákár felgyünni a veder, ó, hogy a magasságos cifra fehérmájú szentség állna a szomszéd tetves dögjébe! Igen nehiz!-kiáltott be az udvarról az asszony. A gazda -sovány férfi, egész rendezett, puritén öltözetû paraszt, harcsabajússzal, kalpaggal a fején- kényelmesen, ráérõsen felegyenesedett. -No aszt kimerem. Oszt járhatunk Amandáékho' vízé'.
Húzná az öreg, nem megy. Húzza az asszonynal, alig moccan. -Bosszorkányos szentangyalok, mán mékkora dög lehet e'? Tán csak nem mödve?
-Eh, hallgass el, nincs itt mödve. Talán ordas...?
Tanakodva álltak a kút mellett. Torkos cirmosuk felugrott az asztalra és az ottfelejtett kanna tejbe akart belenyalakodni.
___________________________________________________________ KM esemény [Szitakötõ] Helyszín: Shadon-Shadon, Genta falva Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir) ___________________________________________________________
A macska le, a kötél épp ráállt Vincent kezére. valami nehéz lehetett az, de megintdult. Az asszony szája be sem állt közben, derék embernek dícsérte õt, fényes fiatalembernek, stb. Ám amikor a vödör terhével már látható volt, elnémult. A gazda lekapta fejérõla süveget. Álljon átok még a gondolatba is: de pedig Giovanni volt az, furcsa, kitekert pózban, kékülve-lilulva, távol attól, amit életnek hívnak. -Légyen véle jó Istenünk és mind a hetes éndzsel.
-Ángyol, asszony, ángyol, tanújá' meg beszé'ni.-feddte búsan nejét a gazda. -Bár vótt vóna benne eb vagy mödve...Beh fiatalka vót, oh, mingyá elbõgöm magam!-törölte máris szemeit az asszony. A keritésnél máris megjelentek a szomszédok. Falubeli paraszt mind. Hányták magukra a szent jeleket és panaszkodtak miféle dolog történt.
*belül sejtette, hogy Giovanni lesz a kutban, de amikor meglátta nagyon meglepõdött és majdnem a kötelet is elengedte*
-Domvikra!!
*majd kikötötte a kötelet és kiemelte barátja öccsének a testét a vödörbõl és letette a földre. Ezek után pedig hangosan kérdõre vonóan elbõdült nagy hangja*
-Látott itt bárki bármi furcsát emberek? Válaszoljanak de gyorsan!! Van fogalmuk arról, hogy KI tehette ezt a barátommal?
___________________________________________________________ KM esemény [Szitakötõ] Helyszín: Shadon-Shadon, Genta falva Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir) ___________________________________________________________
-Én láttam, õtet-igazgatta fekete kendõjét a fején egy száraz öregasszony a kerítés felõl. -Itt lakom a szomszédba'. Hajnalban elkapott a pislantás, oszt kigyütem a budiba'. Ez a szegény gyerök dûlöngétt, mint a fiam a kocsmábul kifelé. Részeg vót, a pia vitte el...Mer' láttam, ho' vízet akar húzni. Bisztos szomjúhodott. Fel is húzta a vedret, de kiesött a kezéböl, oszt utána kapott. Eh, megbillent a lelkem, bényelte a káva...Vetettem is áldást magamra, hogy álmumban ne kísértsen! jaj, még pislantani se köllött, úgy megijedtem!
-Esztet csak most mondod?!-mordult a gazda, kapott egy seprût, nyelével hadonászni kezdett a néne felé. -Még szép ho' most, mikor mostan kérdi a legény!
*Ha nem talál semmien idegen sérülést, és megjelenik a pap, akkor a testet rábízza és szól neki, hogy lovaghoz méltó temetést celebráljon. Meg ír egy levelet Giovanni bátyjának, és egy megbízhatónak tûnõ fiatal fiúval, elküldeti Shadlekba a levelet, amit Konrad ves Nertennek címez. A levélben a következõ áll:*
"Kedves barátom
Sajnálattal közlöm veled, hogy egy szõrnyû baleset folytán, édes öcséd Giovanni, halálát lelte. Kérlek fogad összinte részvétemet. Nyugodj meg kérlek, leleke már Domvik angyalai közül tekint le ránk.
Öszinte barátod Vincent"
*A levelet lepecsételi a családi pecsét gyûrûvel. A családnak kifizeti a kialkudott járandóságot és a papnak is ad 3 aranyat a temetésre Ha nem lenne elég van még nála. A küldönc fiúnak pedig elmagyarázza, hogy hol találja a címzettet. Ha a temetést gyorsan lebonyolítják akkor megvárja a ceremóniát.*
<Giovanni befejezem a feladatot, amit az anygalok ránk bíztak, már csak élrted is, hogy halálod ne legyen hiába való.>
*Ezekkel a gondolatokkal távozik a kis faluból és folytatja útját Giovanni lovát és felszerelését amit nem temetnek el vele azt vissza küldeti Shadlekba a küldönccel.*
___________________________________________________________ KM esemény [Szitakötõ] Helyszín: Shadon-Shadon, Genta falva Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délután Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir) ___________________________________________________________
Pap akadt -a szomszéd faluban. Egy fiút lovon érte küldtek. Szerencsétlen Giovannin csak horzsolásokat látott, sem szúrás, sem hátulról ért ütés nyoma nem árulkodott arról, hogy itt egy másik személy keze lenne a dologban. Míg a pap nem érkezett meg, addigra a fél falu ott hemzsegett már az eset színhelyén, mindenki tudni akart mindent. Az öregasszonyok siránkozni kezdtek, nehezen akartak oszlani. A gazda meg a szomszédja bevitte a pajtába a fiú tetemnét, s letakarták, addig se legyen közszemlére téve. Miközben szervezni kezdte Vincent a levélírást, holmielküldetést, újabb nehézségekkel találta szembe magát: senki nem volt hajlandó oly messzire, majd egyhavi útra válllakozni, hogy Shadlekbe menjen. Így ki viszi el az üzenetet s a felsrelesét, Hiába a pénzek, ezek az egyszerû emberek már azt is nagy útnak tartották, ha a közeli udvarházba kellett elvinni a terményt. Ezt a megérkezõ pap erõsítette meg, miután megszemlélte a halottat. Nem volt díszes öltözetû máskülönben, lelkészként szolgélhatta Domvikot eme népeknél, egyedül nyakában függõ medálja a hétarcú hét buzogányával s komoly tartása árulta el mívoltát. No meg a kimûveltebb beszéd: -Nyugodjék békében e véletlen halálba taszított ifjú, ne zargasson senkit álmában és ébren. Mikoron a nap sárgába hajlik, teremtõnk földjébe helyezzük örök nyugalomra. S te, fényes páncélú, tudd, oly messzire senki ember fia nem megy, honnan te jöttél. Jobb tennéd, ha a Tölgyes Elágazásban bevárnád a postakocsit, s velük megegyeznél ez ügyben. Minden második ötnapban elhaladnak ott, s ha a hajnalt ott éred, sikerrel járhatsz.
A temetést délután valóban megejtetteék, a falu majd minden tagja képviseltette magát, sajátos mód fehérbe öltözve.
<Hogy gondolhattam, hogy bárki is, lenne oly botor ezek közül a szerény emberek közül, hogy vállalkozzon, ilyen hosszú útra>
*Kifizeti, a kifizetendõket megistoldja ugy 40% borravalóval, majd összepakolja, az õ és Giovanni maradék holmiját, Búcsút vesz vendéglátóitól és elindul a két lóval, eléggé sietõsre veszi a tempót, ha szükségét érzi akár váltja is a lovakat, hogy ne késse le, nincs arra öt napja, hogy megvárja a következõ posta futtát.*
___________________________________________________________ KM esemény [Szitakötõ] Helyszín: Shadon-A távoli szeretõ fedélzete Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje,3. nap Résztvevõk: Somuris, Tiarren, Guido, Hanas ___________________________________________________________
-Jó, jó, nem gondoltam komolyan azt a karós jelenetet. Itt valami bûzlik. Múltkoor egy simaarcú férfival láttalak. Õ kicsoda? Mit akart tõled? Vagy te mit akartál tõle?
A csókos faggatózást Trixi leintette, új fonalat vett fel. Guido vállat vont és elnézõen nézett Tiára, aki összevonta picit a szemöldökét. Egyelõre nem firtatja, de ezzel nem fejezte be a kérdezõsködést.
- Simaarcú férfi? Tényleg nem emlékszem ilyenre...
* Ugye nem a jósnõre gondol? Valóban jobb lenne többet tudni róla, de nem úgy emlékszem, hogy férfinak lehetett volna nézni... *
Ki egyszer megtapasztaltad a repülést, a földet ég felé fordított tekintettel járod, ahol egykor ott lehettél és ahova mindig visszavágysz.
Leonardo Da Vinci
___________________________________________________________ KM esemény [Szitakötõ] Helyszín: Shadon-A távoli szeretõ fedélzete Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje,3. nap Résztvevõk: Somuris, Tiarren, Guido, Hanas ___________________________________________________________
-Arra a férfira gondolok, aki ott téblábolt, mikor Csendest vittem a paphoz. Most már emlékszik?