Sub rosa

Szerző: **Castor de Vinter** » 2007.01.10. 21:13

Castor az önkéntelen harci láz elmúltával üresnek érezte magát, mintha csak hálni járt volna belé a lélek. Iszonyatosan elcsigázottan emelte fejét a donnára és meglepõen szelíd hangszínt ütött meg. Képtelen volt nem õszintén válaszolni.

- De igen. Egy kicsit... Azt hiszem... Pedig higyje el nagyon hálás vagyok azért amit értem tett. Kivakart a mocsokból, befogadott, én meg így hálálom meg... csak tudja két nap kissé kevés volt hogy újra a régi önmagam legyek...nem akarok panaszkodni most sem fogok...mivel az ön családja rabszállításból él, feltételezem vannak sejtései milyen elbánásban részesülnek a foglyok egy gorviki rabszolgagályán...fõleg az, aki kettétöri az evezõlapátot, rátámad az õrökre, és háromszor kísérelt meg szökni...fél évíg kísérleteztek vele, hogy megtörjenek, de nem adtam nekik ezt az örömöt. Teljesen kikészítettek, azt akarták, hogy a saját szaromat egyem, de én ehejett leharaptam az egyik kínzómester fülét...Már erõm végére értem, mire az Inkvizíció levadászta a gályát és kiszabadított minket...és Ranilra, ha nem így történik istenemre mondom meg is tettem volna, amire kényszeríteni akartak. És ebbõl az állapotból emelt ki ön enegem...szóval kicsit meg vagyok rogyva...nem vészes...de az ön pofonja már éppen elég volt ahhoz hogy leverje a szelepet....
annak a zárját, amit látott....azt amit......hmm...nem szívesen beszélek róla...tudja tíz évvel ezelõtt szemtanúja voltam hogy anyámat lekaszabolja egy ork különítmény...akkor történt elõszõr....akkor "szakad el" bennem valami...igazából nem tudom mit csináltam...csak arra emlékszem, hogy egyik pillanatban anyám holtteste fölött röhögõ orkokat látok, a másikban meg azt, hogy egy hullakupac tetején állok egyedül, talpig véresen és félig vakon, és mindenki halott anyám támadói közûl. Õszintén szólva félek is ettõl az énemtõl, mert nem tesz különbséget barát és ellenség között...valami nagyon mély...valami állati...aztán még egyszer jött elõ az életem folyamán, huszonkétéves koromban...a vadonban járõröztünk a szakaszommal, mikor megálltunk pihenni...engem küldtek el tüzifáér...tudtuk, hogy toroni határvadászokkal van tele a környék...szóval be voltunk spanolva rendesen...aztán egyszer csak rajtam voltak...egy fémgartott szorult a nyakamra, és valaki igyekezett tõrt dugni a páncélom alá.....többre nem emlékszem...de mikor visszamentem a társaimhoz, tüzifa helyett egy toroni fejét dobtam eléjük...és harmadjára most jött elõ. Nem az ön személyének szólt...a gorvikiak fél évig gyúrtak rá, mire ilyen állapotba kerültem....szóval ha amiatt aggódik hogy ön, vagy a lánya ellen fordulnék....annyit modhatok csak akkor csinálok, ilyet, ha teljesen egyedül vagyok és az életemért küzdök...
....fáradt vagyok. Iszonyatosan fáradt....és higgye el nem nõ kell nekem, hanem vetett ágy. Vettett ágy és egy hét pihenés. Hét nap. Csak ennyit kérek öntõl singnoria, és újra ember leszek. Tisztában vagyok a korlátaimmal, tovább már nem sanyargathatom ezt a testet bûntetlenül. Ami Tariq-ot illeti...azt hiszem már éppen eléggé sikerült bebizonyítani egymásnak, hogy mindkettõnk képes lenne péppé verni a másikat. Értelme persze nincs, hiszen mindkét testõrét nélülözni kellene jó ideig. Szóval bízza rám a fickót, majd kitalálok valami békésebb ismerkedési formát. Jó és hû harcos, de ha elfogad tõlem egy tanácsot: ne üsse meg többé. Soha. Az élete múlhat a testõre önfeláldozásán, és Tariq sokkal jobban kötõdik a lányához mint önhöz. Észrevettem.
Szóval csak egy hét pihenõt kérek. Addig bejárnám az udvarházat és környékét, és átgondolnám mit érdemes csinálni a védelméért.
De ha úgy ítéli meg, hogy nincs szüksége egy félõrült hadirokkantra, megértem. Ebben az esetben még ma elhagyom a házát.
Mi a válasza signoria?

Szerző: **Saggaras Zenir** » 2007.01.10. 21:24

(Vincent ves Montariny)

//A fizetésnél//

<nem érdemes vitatkozni ezzel a némberrel>

-Nem szívesen de rendben Mimi.

*Lencsét kajál, de csak ugy immel ámmal eszegeti nem igazán a fogára való.*

//Este//

*CSak ugy forgolodik a földön alig alszik valamit, ahogy ehunyja a szemét. nem sokátra fel is ébred, és hajnalig le sem feküdt, majd amikor pirkad szedelöszködni kezd és közben felébreszti Mimit de csak finoman., Majd amikor a lány felébredt akkor Vincent lement reggelizni.*

Szerző: **Mesemondó** » 2007.01.10. 21:38

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, ebéd után
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________

A nõ megszakítás nélkül hallgatta végig Castort. Arca merengõ lett a végére. Szabad jobbját, mibõl a kulcsot a falmélyedésbe tette, a férfi vállára tette:
-Eszem ágában sem volt önt elküldeni. Pihenés... nem tudom, mennyi idõt adhatok önnek. Indulásom napja nem rajtam álló tényezõ. Ön erõs férfi, de ereje nem végtelen. Tudja a saját határait, mégis néha át próbálja hágni. Nem éri meg, mert akkor, ahogy mondta, annak már következményei lesznek. Nem célom, hogy nálam zavarodjon meg. És az állatias düh, amit leírt, a nõknél sem ismeretlen. Látott már anyát, aki a gyermekét védi? Foggal-körömmel, kikelve magából, úgy, hogy övéit sem ismeri meg? Ha nem, úgy itt áll ön elõtt egy. Biztos látta már, milyen gondosan van Angela felöltöztetve. Nem véletlenül. Három éves korában az apja családja merényletet követett el ellenünk. Rám gyújtották az udvarházat. Án nem voltam odahaza. Barátnéztam, mint egy ribanc. hazakocsizáskor láttam a felcsapó lángokat. Tudtam, hogy a kislányom odabenn van és alszik. A szolgáim egy része égve szaladt ki innen, másik része sokkot kapva állt idekinn. Letaglózta õket a látvány. Nekem akkor elborult az agyam. Mások mesélték, hogy kirúgtam a kocsi ajtaját, ami le sem lassított eléggé, szinte letéptem magamról a felesleges cicomát és fittyet hányva a lángokra bementem a lányomért. Kis híján füstmérgezés vitt el engem. Vakszerencse óvott meg az égéstõl, de bárcsak harapott volna belém! Angela teste össze van égve. Az angyalok a tudhatói, hogy lehet, hogy fejét és arcát nem érte tûz. A dadája szénné égett, az õ teste és a takarók alatt leltem meg a lányomat. Tébolyult õrjöngéssel jöttem ki az égõ házból, addigra a városi õrség elém hozott egy gyanús alakot. Angela apjának öccsét, álruhában. Nem ismertem meg. Nekiestem. leszakítottam az egyik fülét, majdnem kikapartam a szemét, és majdnem kiharaptam a gégéjét. Négy férfi kellett ahhoz, hogy lefejtsenek engem akkor róla. Ha nem teszik, az a féreg most a föld alatt fekszik, én meg egy fegyházban, aszottan. Mondtam én, megvolt a magam harca a lányom léte miatt. Csak másnap reggelre lett tiszta a tekintetem, de talán zavarodtam volna meg. Mert láttam, mi lett az én puha bõrû babámból...-a donna hangja nem akadt el egyszer sem, csak minél elõrébb haladt a történetben, annál halkabban beszélt, és úgy telt meg a szeme könnyel, míg végül félrefordult. Kezében a gyertya lángja imbolygott erõsen, ahogy remegett a keze.
-Nemhogy segíteném magát, még traktálom is a nyomorommal.

Szerző: **Mesemondó** » 2007.01.10. 21:45

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Tökös Csárda
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 6. nap, reggel
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________

Mimi nagyot nyújtózva érkezett meg az étkezõbe. Nyámogott mellé, majd letette magát a lovaggal szembe:
-Mi baja van? Úgy néz ki, mint akinek elvitték a démonok a lelke felét. Olyan nyamvadtul néz a világra. Nem esett jól a fekvése a földön, vagy valami egészen más?
A másik három asztalnál sötétbarna ruhás zarándokok ültek, és kását kanalaztak nagy átéléssel. Mellé vizet vedeltek, mintha betegek lennének, mert igaz ember bort iszik...A csárdás felesége terítõket rázott ki az ajtóban állva.

Szerző: **Saggaras Zenir** » 2007.01.10. 21:55

(Vincent ves Montariny)

-Hacsak a padlo lett volna kényelmetlen, akkor nem néznék ki igy, hanem mert nem tudtam egy szemhunyásnyit sem aludni az este.

- Angelo szeretnénk reggelizni.

*Majd az azstalra roskad és probálja kicsit kipihenni az este fáradalmait*

<Az elmult napok legszörnyübb éjszakája volt de már nincs messze a cél>

Szerző: **Jomadar** » 2007.01.10. 22:22

(Somuris)

- OK, szóval a saját akaratodból jöttél?
- Ki érdekessel találkoztál a hajón? Mi érdekeset láttál?

Szerző: **Castor de Vinter** » 2007.01.10. 22:34

Castor zavartan toporgott. Halvány fogalma sem volt róla hogy vígasztalhatná megfelelõképpen a nõt. De gyanította, sikrerült kivívnia a donna megbecsülését. Sejtette hogy ezt a fájdalmát nem osztja meg mindenkivel. Fõleg nem gályáról szabadult rabokkal, szóval ez a titokmegosztás felért egy Ranil-rendi tagsággal.

Azért megkérdezte:

-Hát..hogy is hívájk...Domvik áldása? És a kirurgusok? Nem segítettek?

Castor mivel a herbalizmushoz és a sebgyógyításjoz is értett, teljesen biztos volt abban, hogy ekkora égési sérülést csak az isteni csoada gyógyíthat meg. Ember a maga eszközeivel nem lehet rá képes. Sõt, mivel Castor háta egy hadgyakorlat alkalmával egy gyújtó ballista-lövedéktõl súlyosan megégett, a kislány kínjaival is tisztában volt. Kb éves kutatómunkával anyja egykori feljegyzéseit bújva kikutyult magának egy sépci növényi olajokból álló kenõcsöt, //Off: ha már ilyen szép dramatikusra szõtted a sztorit, ennyit engedj meg a karinak// amivel annyit elért, hogy lenullázta háromhavi zsoldját, meg az összes katonatársa rajta röhögött, mikor a mezõn neki állt virágot szedni, igaz egy cseppet sem lett szebb, de elérte hogy sziszegés nélkül tud a hátán aludni. Talán ki tudná újra keverni...bár már évek teltek el azóta, hogy utoljára patikusmozsárt, meg herbalista-tégelyt fogott a kezébe...és ez csak a kisebbik gond...a nagyobbik az, hogy beriqueli jéggyopár az egyik összetevõ! Amit még északon még be lehet szerezni csak-csak, de itt???? A shadoniak már ott kiröhögnék, ha megemlítené, hogy az északi sarkör alatt van egy törpe-királyság, akkor meg fõleg, ha azt is elmesélné, aminek a flórájában létezik egy virág aminek a szirmai jégre hasonlítanak!
És a nõt sem akarta felesleges csodavárással még jobban kikészíteni. Bár eldöntötte, saját szakállára tesz egy próbát a kislányért, de gyanította csak akkor tud segíteni majd, ha visszajut északra. Bár kereskedõk itt is vannak. Sõt, ha nagyon agitálja otthoni nagybátyját talán a Vittadorával küldene egy keveset...(a virág szárítva, por alakban is jó) Ha kicsit összekaparta magát, és pihent egyet, meglátja mit tehet...

- A mágia sem segített signoria?

Szerző: **Mesemondó** » 2007.01.10. 22:50

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, ebéd után
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________

A nõ zsebkendõt szedett elõ a ruhája ujjából, azzal törölte meg szemeit és orrát.
-A kirurgusoknak köszönhetem, hogy van még bõr a lányomon, és nem a nyers hús levedzik a testén, táptalajt adva a fertõzéseknek. Nincsenek fájdalmai...De alig érez a sérült bõre. És borzalmasan néz ki. Nincs ember, aki nõül venné...Istenem áldása? Házasságtörésemért lányomon át büntet, mondom én. Így bûnhõdöm. Az imák elvették fájdalmát, behegedtek a sebek, mik a halál tornácára állították s mifelett a kirurgusok álltak, mint haldoklók mellett szokás, de nem szépítették meg. A büntetést pedig elfogadom.
A mágia szót hallva azonnal a férfi szájára tapasztotta kezét:
-Ne is emlegesse. Ki ne ejtse a száján. Ez itt elég ok, hogy máglyára tegyék, s nem csak önt, de engem is. Ez itt bûn. Eretnekség. Olyan, mint a boszorkányság. Halál rá, ki olyan erõket mozgat, mi nem istentõl való.
Elhúzta kezét és bánatosan érintette meg a férfi halmozottan sérült arcát:
-Húzhattam volna a másik arcába is...Ez már igen randa itt.

Szerző: **Mesemondó** » 2007.01.10. 22:54

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Tökös Csárda
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 6. nap, reggel
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________

-Ah, a szomszédaink? Én csak tompán hallottam. Rémálmaim voltak. Utálom a rémálmokat. Mm, még nem is kérdeztem, hova-hova így egyedül? Mi dolga a kikötõben?-érdeklõdött, míg Angelo eléjük nem hozta a füszerekkel finoman megszórt félig sütött kavart tojást (azaz nem omlett szilárdságú, de nem is folyik, mintha nyers lenne) cipóval.

Szerző: **Mesemondó** » 2007.01.10. 22:57

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-A Távoli szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt, 3. nap
Résztvevõk: Sumoris, Hanas
___________________________________________________________

-Önként-e? Végül is...nem. Nem akartam kétkezi gürizõs munkában meggörbülni. Érdekes a hajón? Már a hajó is az! Hatalmas nem? Azok a dagadó vitorlák! Láttad már a vasmacskát? Csodás! És ez az illat! Sosem voltam nyílt tengeren, a parti halbûz után felüdülés! Hm, érdekes, érdekes...Az a fekete némber nagyon szép. Meg az a kisasszonyka is, aki veletek van. Komolyan mondom, mint egy álom! Egy jelenés, egy nimfa, igen piszkos gondolatokat ébresztett bennem, annyira hogy a peckem...
Trixi harákolt, és szúrósan nézett a férfira, majd Somurisra:
-Megáll az eszem...

Szerző: **Saggaras Zenir** » 2007.01.11. 1:26

(Vincent vesMontariny)

<Mien érdeklõdõ lett, pont jókor amikor alig birom a szememet is nyitva tartani>

*Kissé álmos hangon mormolja el Miminek, hogy:*

-Nos pár vandálkodó lovag után indultunk, akik nomádokat öltek, ez volt az út eredeti célja. És hát ketten indultunk el, de útközben a társam egy balesetben meghalt, és már csak miatta folytatom ezt a küldetést, hogy a halála ne legyen felesleges...Egyébként pedig az õ holmijait küldtem haza.
-És mi a helyzet önnel Mimi, mi vetette ily messzi posta szolgálathoz önt ráadásul havonta egyszer ha jól sejtem?

Szerző: **Jomadar** » 2007.01.11. 3:32

(Somuris)

- Beszélj a farkasfejesrõl!

Szerző: **Castor de Vinter** » 2007.01.11. 8:19

Castor eltûnõdött. Szóval nincsenek a kislánynak fájdalmai. Ez jó. De úgy döntött mégis tesz egy próbát. Mikor õ a hátára kenette azt a trutymót,már elõzõleg is úgy nézett ki, mint egy folt hátán folt zsák. Szóval különösebben nem csodálkozott hogy a bõre nem lett olyan tõle, mint a csecsenõ segge...de donna lánya még fiatal...és az az a szükséges északi növény sem éppen útilapú az árokpartról! A törp prémvadászok legendái szerint ahol egy fehér jégsárkány vére kiontatik, ott nõ a beriqueli jéggyopár...persze valószínûleg egy mese az egész, de jelzi, hogy mindenképpen különleges növényrõl van szó. Ahogy visszaemlékezett mindig is törp prémvadászok hozták be a Únióba, akik az állatok prémje mellett egyéb ilyen különleges "apróságokkal" is kereskedtek. A baj csak az hogy mindig télen jöttek, mikor a gazdag zsákmányt már nem tudták hova tenni. Anyja fél napig alkudozott egyik-másik mogorva törppel mire hajlandó volt néhány ezüstöt engedni...
Bár rajtuk kivûl más nem nagyon vásárolta. Elképzelhetõ hogy néhány helyi kereskedõnél még maradt néhány kókadt szirom.
Töprengõen húzta össze szemöldökét. Döntött. Megpróbálja. Ha kap elég idõt és alkalma is lesz rá mindenképpen.

Mikor kiejtette a szót a száján: mágia, látta a donna ijedelmét a szemében, ahogy a tenyerét a szájára tapasztotta. de azt is látta, hogy a donna tudja mirõl beszél. Azt is tudta hogy a lányáért az ördög öregapjához is feleségül menne, tehát nem csodálkozott volna rajta, ha mondjuk a donna fehérnemûsfiókjában, vagy a harisnyakötöje alá dugva igenis lennének ilyen tiltott könyvecskék...északon akár könyvtára is lehetne ilyen mûvekbõl, a kutya se törõdne vele, sõt az északi varázslóiskolák még lehet jó pénzért ki is bérelnék a helyet, de itt...

A donna Castor arcára vonatkozó sajnálkozását mosolyogva próbálta elütni, apró tréfával próbálta oldani a bánatos légkört:

- Ahogy mondtam signoria, ha kapok egy hét szünetet, rendbe jövök. Majd nézzen csak rám egy hét múlva! Északon van egy mondás, amit a házasság elõtt álló hajadonoknak mondanak az anyák (természetesen, csak ha gazdag a võlegény): "-Ha a férfi az ördögnél egy hajszálnyival szebb, akkor már hozzámehetsz." Ne aggódjék signoria ezt a formát azt hiszem én is hozni tudom!

Szerző: **Mesemondó** » 2007.01.11. 11:05

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Tökös Csárda
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 6. nap, reggel
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________

-Pár rendbontó lovag, aki a törvény orrát is facsarja? Nem ismeretlen elõttem-jegyezte meg és a cipóból tépett kisebb darabkát benyomta a tojásába s úgy kapta be a falatot.
-Hm, vannak állandó ügyfeleim, akiknek intézem a levelezéseit. azaz rajtam keresztül intézik. megbízható küldönc vagyok, ha ez eddig nem derült volna ki. S õk erre laknak, mégha távol is kell idõnként mennem. Én nem városi futár vagyok, aki a kapuknál megáll. A városi futár engem szokott akkor keresni, és az én kezembe adja az üzenetet, vigyem tova.-emellé büszke ábrázatot mutatott.

Szerző: **Mesemondó** » 2007.01.11. 11:08

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-A Távoli szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt, 3. nap
Résztvevõk: Sumoris, Hanas
___________________________________________________________

-...hogy õ? Az egyik szobatársam volt a kabinban. Mogorva, durva ember, aki rögtön morrant, ha hozzá szóltak. Pikkelt rám, mert rajta felejtettem a szemem. de nem azért mert beteg vagyok! Csak elnéztem, ahogy pakol, s máris utálni kezdett. Aztán meg elkapott a folyosón, hogy kikkel fecsegek, mit tudok róluk, de hogy mi a fene köze volt hozzá! Figyelt volna? A nyomomban járt? De mért? Én csaka történetét hallgattam a fedélzeten! Az életben nem láttam önöket korábba, erre ez a marha nekem állt! ha akkor nem jött volna ön, biztosan a tenger fenekére dobott volna haleledelnek.-gyûrögette kabátja alját.

Sub rosa

Ki van itt