Haonwell városa

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Szitakötõ]
Idõpont: koratavasz, 10. nap, délután
Helyszín: Haonwell, az erdõben
Résztvevõk: Arbor, Pat
__________________________________


Kiáltás jelzi, mégsem lõtt mellé. Mielõtt a fa mögé visszalapult, szemével látta, hogy jobbkézre két alak van még, aki rejtõzködik.

Pat látta, valahonnan mögülük tüzes nyílvesszõ röppent, s az íjász lábába áll, s lobban fel. A férfi kiáltva kapott hozzá, rugdalni kezdett, amire lehemperedett a hegyoldalról. Ám Pat rossz oldalt választott fedezéknek, épp egy egyeneskardos férfi karjaiba menekült, aki sebtiben magához ölelte a nõt és lefejelte. Ez aztán kemény volt fájó, de nem vesztette el az eszméletét. A dwoon figyelmébõl kikerült, hogy vajon Ditte mit csinál.

//Pat: -1fp//

[Yvett de Crei]

//Gondolom ez azt jelenti, hogy nem sikerült kibányászni a fegyvert.//

(Patricia)

*Meglepettségében felkiált egyet és a rántás (ölelés) miatt meg is kapaszkodik jobb kezével a férfiban. Fejelés után még mindig nem engedi el a férfit, hanem belekapaszkodva jobb lábára támaszkodva felrántja bal térdét az ágyéka felé.*

**Dobok azért támadást hátha kell.... meg hátha
TÉ összesen: 45 (azért a sebzést is kidobtam 2 Sp)**

[Ralog Gebbro]

(Jeffete)

- Maradjon itt, hozok kötszert. - *A pap szótlanul visszaballag a felszereléshez, magához veszi a kötszert és a kenõcsöt, valamint tiszta vizet és vissza megy Maldarhoz. Még mindig kérdezés nélkül látja el a férfi sebét. Amikor végzett leül Maldarral szemben.*
- Beszéltek most vele? Ezt õ csinálta? Bár kétlem, mert nem lett volna képes bántani magát.

[Anathor]

(Maldar)

*Bólint és várja a kötözést. Sajnálattal veszi tudomásul, hogy hazudnia kell.*
- Nem, nem találtunk rá. Csak beleléptem valami forró, nem is tudom, talán pocsolyába. Valami gejzír vagy forrás lehetett...

[Schinter]

Arbor Vitus


<Ohh az erdõ szellemei velem vannak mégis csak talált >

A másik kettõ láttán még több okot ad neki,hogy a fa mögé elbujon.

<Nos 4 közül 3 meg van már...hol lehet a negyedik? >

Ekkor hallja meg Patricia kiáltását.

<ojee megvan >

Kidugja fejét a fa mögül mint egy áldozatra lesõ vad ( ) és szavakat mormol ismét s jelekt idéz meg a fejébe.

Mikor gyorsan megnézi a másik 2 alak helyét,nehogy szem elõtt tévesze öket majd visszabujik a famögé.A hatás ugyis kiderül,mert ha ismét Patricia kiált fel,akkor azt jelenti,hogy nem sikerült

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Szitakötõ]
Idõpont: koratavasz, 10. nap, délután
Helyszín: Haonwell, az erdõben
Résztvevõk: Arbor, Pat
__________________________________


Pat térddel való rúgása nem sikerült, de tapasztalhatja, hogy elfogója lemerevedett, szemei gúvadtak a tehetetlenségtõl és a dühtõl.

Arbor tanúja lehet, hogy Pat társnõjére az egyik alak rátámadt hosszúkarddal, amjd szemeihez kap -pedig a lány nem csinált láthatóan semmit-s ezt kihasználva a szõkeség dárdát fog marokra és gyomron szúrja a férfit. Az égõ nyíllal lelõtt férfi lassan eloltja avarral a tüzét, fájdalmasan grimaszol, de felnéz a domboldalra, s megkísérel visszakúszni nyílpuskájához. A negyedik férfi egyelõre várakozik. Pat fél fülel toroni káromkodást hall valahonnan a fája mögül az ösvényrõl, ahol az elõbb még kiabált valaki fájdalmában.

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Szitakötõ]
Idõpont: koratavasz, 10. nap, dél
Helyszín: Haonwell, Kacagó tisztás
Résztvevõk: Maldar, Alauron Jeffete
__________________________________

Maldarnak van min sziszegni, vagy akár jajongani: a pap nem kímélte sebét. Kötés, kenõcsözés elõtt bizony kiszedte a sebbe égett nadrégszövetet. Ám mikor a hûsítõ pakolás és a kötés felkerült, megkönnyebbülhetett. Szita érdeklõdve nézte kettejük ügyködését, majd vett húst, s maga is felszúrta nyársra, hogy süljön. Morik fanyalogva nézte az elégetett darabot. Alauron üzenetet kapott az elftõl, ami erõsen azt jelezte, õ most nem jön vissza a táborba...

[Alauron]

(Alauron)

- Nem ment el nekem eszem, ezen helyen szemem legel becse szeletet... - válszolja incselkedve Szitának. Ardor üzenetét veszi, ennek megfeleleõen jár el.
- Megy tovább, nem kell várni Arort, maj beér mink. Tudja hol kell jön megy, és így nem zavar látása titeket.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Sejtette, hogy nem annyira stabil még, hogy testi harcba keveredjen bárkivel is - egy villámként fut végig agyán, hogy itt bizony alul marad, amikor is megtapasztalja a lemerevedést.
Gyorsan cselekszik, még mielõtt újra tudna mozdulni a férfi, s magában röpke köszönetet mond annak, aki kieszközölte neki ezt a kis haladékot, lehetõséget. Megpróbálja kirántani támadója kezébõl a kardját (azért nem az élénél fogva ). A toroni szavakra összeszalad a homloka és elfogja egy kis düh...*

[Schinter]

Arbor Vitus


<No csak,csak nem ért õ is egy kicsit a mágiához?Érdekes...Tényleg és hol van az a fákon ugráló nõszemély?Na mind1 jobb ha most nem tesz köré tûzgyûrût még a végén észrevennék,hogy itt vagyok elbújva >

Amig Patricia az ellefelével bajlódik a fa takarásában mégegyszer körbe vizslatja a környezetét.Elvileg megvannak mind a 4 lónak a gazdája,de fõ a biztonság.Hátha külön kötötték ki a lovakat.Aztán kiles a famögül megnézve a megégett és a még nem cselekedett fickónak a helyét.Jogosan feltételezheti,hogy a tûznyilát követve még a végén rátalál vmelyik "elkóborolt" harcos. Egyelõre nem tesz semmit.Ezeket csak elintézi már Patricia meg a harcos társa...elvileg harcos vagy mi fene...

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Szitakötõ]
Idõpont: koratavasz, 10. nap, délután
Helyszín: Haonwell, az erdõben
Résztvevõk: Arbor, Pat
__________________________________


Arbor látszólag biztonságban volt rejtekhelyén. Ám amikor az iszonyatos fájdalom végignyilalt egész testén és lobogó tûzként zsigereiben maradt, felüvöltött. Nem tudott koncentrálni sem varázslásra, sem egyébre, majdnem görcsbe rántotta egész testét az érzet. Folyamatos, élénk fájdalom volt ez, nem lüktetett, nem hagyott idõt összpontosításra.
Egy újabb kiáltás érte el Pat fülét, aki kibányászta a fegyvert fogvatartója markából. Igyekezni kellett, sosem lehet tudni, mikor ugrik rá ismét a férfi. A kiáltás forrását nem látta. Ha körbenéz, Dittét látja egy lesszúrt férfi mellett állni, keze a dárdán és meredten néz egy haláli nyugodtan álló alakot, aki elegáns mozdulattal eresztette le balját maga mellé. Az íjász megkaparintotta nyílpuskáját, idegsen próbált megfordulni, hogy majd aztán célba vegye valamelyik nõt.

//Arbor: -6fp//

[Schinter]

Arbor Vitus


A görcstõl és a fájdalomtól a földre rogy és reflexszerûen a fájdalom felé nyúl a kezével,hog ymegnézhesse mi is okozta neki a fájdalamt holott minden ellefelét igyekezte szem elõtt tartani...elvileg.
Ahogy érzi,hogy tudata nem engedelmeskedik parancsának pánik uralkodik el rajt és gyorsan kapkodja a fejét a földön heverve,hogy közelit-e felé vki...

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Amint a kard kezébe termett az ipse nyakára súlyt vele.*

**Dobás eredménye: 56 (semmi más nincs beleszámolva, sem levonva a képzetlen fegy.haszn. miatt) Sebzés ha kellene: 6**

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Szitakötõ]
Idõpont: koratavasz, 10. nap, délután
Helyszín: Haonwell, az erdõben
Résztvevõk: Arbor, Pat
__________________________________



Nem, Arbor senki emberfiát nem lát felé jönni, kínjában egyedül maradt.

Pat a jajgatást folyamatosan hallja. A férfit félig lefejezte, kiengedve bénultságából már hiába kapott torkához, ömlött belõle a vér, hamar elsápadt, fennakadt szeme, haldoklásában gyorsan összevizelte magát és a földön már csak a sötétvörös vér lassú folyása s gyenge rángatózások maradtak utána. Szemét csak félig zárta le, de csak fehérje tekintett a világra.
Már a fegyversuhintás pillanatában hallhatta a nõ, a lezserül álló alak megint valami szöveget köpött ki száján, mire elvégezte a bakósmunkát, Dittét látta összeomlani az avaron, rángatózva. Nem habzott a szája, s nem is akadt fenn a szeme, mint ahogy a rohamot kapottaknál szokott. Földre érve a rángatózás csillapodott, de a vonaglás maradt. A férfi, mint aki jól végezte dolgát megindult Ditte felé. Egy pillanatra mintha arca elõl elhessentett volna valamit, s halkan, toroniul ennyit mondott:
-Próbálkozz csak.
Az íjász lõtt, Pat mellett a fába beleállt egy nyílvesszõ. Az ürge újabb vesszõt próbált a fegyverbe illeszteni.

[Schinter]

Arbor Vitus


Népe nyelvén fohászkodik a Kalahorákhoz,hogy erõt adjanak neki és térjen vissza a hatalma.Nem feküdhet itt ilyen állapotban.Egy nagyobb vad van itt s neki elõbb kell legyõznie õt s legyõzni önmaga testi gátlásait...