Sub rosa

[Jomadar]

(Somuris)

Fintorra húzódik a szája
Nem vagyok oda a hajóutakért. Szeretem azt a teret magam körül, ami nem börtönbe zár, hanem lehetõséget nyújt.
Óh, érdekes családod lehet... Mesélj a húgodról kérlek. Õ is szereti beleártani magát a politikába? Hajlandó is bepiszkítani a finom kacsóját olykor?

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-A Távoli szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt, 3. nap
Résztvevõk: Sumoris, Trixi
___________________________________________________________


A dalnokra nézett Trixi, rajta tartotta a szemét egy ideig. Az arcába szabadult pár tincs haj, majd visszafordult a tengerhez:
-Majd megszokod. Örülj, hogy nem hánytad végig az utat. Tanuld meg értékelni a tengert. Kiaknázatlan terep. A hugom pedig a feje búbjáig benne van a politikában. Szinte bûzlik tõle. Majd magad is meglátod. Cseles nõ, megvehetõ és megkapható, s mindez izléses csomagolásban. Mondom, kedvelni fogod.
Most a nõ arcán vonult végig egy fintor.
-Hm, eleget fecsegtem a semmirõl. Rossz hatással vagy rám. Vesd magad az utasok közé, hisz azt szereted is és megy is. Érezd jól magad, talán a könnyed szórakozáson túl még haszna is lesz...!-fogta össze haját s elrévedt a látóhatárra.

[Castor de Vinter]

-Azt hiszem túl fogom élni.-morogta Castor az orra alatt Messala megjegyzésére, miszerint a lovag láthatólag nem kedveli. Az emberek többsége, ha meglátta a pofáját, ritkán akart a nyakába borulni.

Mikor bementek az úrnõ szobájába és látja hogy a nõ a kezét melengeti, rak még két-három hasábot a tûzre, féltérdre ereszkedik, odahajol és óvatosan fújni kezdi a tüzet, hogy feléledjen.

A nõ kérésére elmosolyodik.

-Köszönöm.

- Elsimítottam a kettõnk dolgát Mimivel...kérlek te se tápláj a szívedben haragot a veszekedésünk miatt...tisztában vagyok a saját hibáimmal, én egy ilyen...bárdolatlan fickó vagyok, próbálok küzdeni ellene, de én ilyen vagyok, legközelebb majd ha a számra kívánkozik valami, hát majd az ajkaimba harapok, ígérem.
Szeretném tudni, hogy Mimimnek mi baja. Anyám rengeteg orvosi könyvet hagyott hátra, ha egyszer hazatérek utána szertnék járni, vagy legalábbis felkeresni anyám egykori kollégáit, segítsenek hátha tudnak megoldást.
Persze biztos õ is járt már sokfele gyógyírt keresni, de legalább meg szeretném próbálni.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, este
Résztvevõk: Castor de Vinter, Messala
___________________________________________________________


-Castor, nem nyugszol. Mimi frigid. Nem ismered ezt a szót? Jó lenne ha ismernéd, nincs kedvem és izlésem kifejteni. Ma nem. Ha valaki hanyatt döntené se gyógyulna meg. Közönyös arccal hagyná. Nem érdekelné...
A donnának kicsit rossz kedve volt, egyszerûen levetkõzött, magára húzott egy hálóinget, kis ékszeresdobozba süllyesztette nyakékét, fülönfüggõjét, gyûrûjét, karperecét, majd bebújt az ágyba, a takaró alá.
-Ma nem vágyom rá, hogy diadalmaskodj felettem. Elég ha idebújsz. Kaptam jó és kaptam rossz híreket is. Túlságosan élénk most az elmém, hogy elengedjem magam egy együttléthez.

[Castor de Vinter]

Castor a füle hegyéig vörösödött.

-Ohh. ...én azt hittem valami más baja van. Mikor azt mondtad beteg én tényleg valami betegségre gondoltam...illetve tudom hogy ez is betegség de én nem úgy gondoltam hogy...szóval azt hittem hogy leszbikus és azért...jaj, meg ne sértõdj!...-Castor kezd egyre jobban belegabalyodni megkezdett mondatába- errr...én úgy gondoltam...nem azt akarom mondani, hogy nõkkel fekszik le...-ez kezd egyre rosszabb lenni-...hanem hogy a nõket kívánja csak nem tud róla...- homlokára csap, tényleg pazarul fejezte ki gondolatait-...mindegy hagyjuk.

Zavarában PÁNCÉLBAN indul meg a nõ ágya felé, hogy lefeküdjön. Leül, már végig is feküdne, a könyökén támaszkodik mikor rájön hogy talán nem kéne.

-Oh...bocsánat. Tudod a seregben hozzászoktatják az embert hogy így aludjunk, ha rajtütésre kerül sor nincs idõ a páncéllal piszmogni. Így hát le se nagyon vesszük. De hát gondolom nem egy bádogembert akarsz magad mellé hogy melegítsen nem igaz?
Miután nincs hálóruhája -nem is hord- félmeztelen, mezítláb, alsóban bújik be a takaró alá.
Hátára fekszik kezeit összekulcsoja a tarkóján. //Messala kérdéseire válaszol, beszélget vele, ha a nõ akarja.// Most nem tudott éber alvó lenni.
Nyugtalan álma volt:

*<...égõ gyútó lövedék csapódott a falba. Nyomán szakadt kõ, habarcs és por szitált a sáncfedezékben lapuló katonákra.
- Vinter, ha nem törünk ki, szarrá lapítanak minket a ballistáikkal! Azt akarod tán hogy itt dögöljünk mindannyian? Legalább levágnánk egy párat!-ordította túl egy katona a robajt és az égõ lángok zaját.
-Kussolj Zak! Ezt a helyet kell tartanunk! És kikkel akarod kezdeni? A ghouljaikkal, akik a ballistát õrzik, vagy azzal a század nehézlovassal a híd túloldalán?
Zak válaszolt volna valamit, de felharsant egy kiálltás:
-Gyújtónyilak! Hasra!
Tûzmadarak ezrei cikáztak át az égen, és víjjogtak a kicsiny szakasz felé. Megvadult vércseként koppantak a palánkon, vérteken sisakokon, mellvérteken.
Aranypáncélos lovag érkezik.
-Vinter hadnagy! -kiált rá- vigye a szakaszát és számolja fel a ballistát védõ erõket. Ranil lovagjai kitörnek, hogy megütközhessünk a toroni gárda lovasaival. Mire pozícióba érünk nem szeretném elveszteni a lovagjaim felét, úgyhogy vigye a fiait és verjék szét azt a néhány járkáló hullát!
-Értettem. Alakzatba! Hallottátok a parancsot! Erõltetett menet a falakig!
Mire közelebb értek látták, hogy a ballista kezelõszemélyzete egy tucat élõhalott....és egy kámzsás alak akit eddig nem láttak, mert takarásban volt.
A férfi elordította magát:
-Boszorkánymester!!! Szakasz roham!!!
A kámzsás alak kitárta a karját és kántálni kezdett. Egyszerre megelevenedett a csatatér. Itt is-ott is mozgolódni kezdtek az elesett bajtársak és az ellenség tetemei, akik felkeltek a földrõl és feléjük indultak.....és még mindig legalább száz lépés távolság....
Az elõ hullámon úgy gázoltak keresztûl, hogy a lendületük meg sem tört, de újabb és újabb csoportok álltak eléjük, és mindig elvesztettek valakit. Mire Castor a ballistához ért már nem volt kinek parancsolnia. Égõ szemû, szürke bõrû egyenruhás halottak vették gyûrûbe. ha levágott egyet két másik állt a helyébe, és a hurok egyre szorult.
-Átkozottak!
Mintha eleven halott húsból álló massza forogna a katona körûl, castor sehol nem talált kitörési pontot.
A földbõl kezek nõttek ki, megfogták a férfi bokáját, akárhogy vagdalózott, nem tudott kitörni. Valahol megakadt a pallosa. Karmos kezek martak a combjába, tapadtak rá, hogy leteperják. A férfi a hátára esett. Rothadó arcokat, sárga szemû hullazabálók fejeit látta mindenütt. A szájuk kitárult amiben lila nyelv tekergõzött. Véres fogakat, kezeket látott, amik a mellkasához nyúltak hogy széttépjék.
-Eresszetek!.ordította- Eresszetek! Eresszetek!-vicsorogta tébolyodottan.>*

....zihálva, verítékben fürödve ébredt. Kiszállt az ágyból, az ablakhoz lépett és kinyitotta. Hagyta hogy a hûs téli levegõ felszárítsa nyirkos testét és a szél kitisztítsa fejébõl régi emlékeit.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, este
Résztvevõk: Vincent ves Montariny
___________________________________________________________

A csapos kimérte, egy jókora kupával tolt a nedûbõl Vincent elé.
-Vacsorát, uram? Egyéb óhaj?-kérdezte udvariasan. Vincent mellé lehuppant a nyurga lány:
-Üdv, uram! Remélem megvan még minden érméje! Igen szép lova van, magam láttam el. Hogy hívják?
-Ne zavard az urat, illetlen.
-Bocsánat. Csak azt hittem, társaságra vágyik.
-Hess, Lola. Ha vágyik is, nem rád.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, este
Résztvevõk: Castor de Vinter, Messala
___________________________________________________________


-Honnan tudsz te ilyeneket, Castor? Nem azt mondtad a néped konzervatív? Seregbeli múlttal a hátad mögött inkább feltételeztem, hogy hallottál a férfiszerelemrõl, de hogy nõk...! Megállt az eszem!-lepõdött meg a donna, még az ágyban is felkönyökölt.-De hiszen te zavarba jöttél! Csak a feljebbvalód ne lássa, ugye? Egyébként ne hidd, hogy én erre hamarább nem gondoltam. vagy õ maga nem. de kiderült, nem ez az eset áll fenn. Próbát tett és fanyalogva jött vissza. Röhögõgörcsöt kapott, nem vágyat.
Mikor Castor lefeküdt, hozzábújt, úgy aludt el. Ám amikor a férfi felriadt álmából, az ablakban már megelõzték: Messala a párkányon állt, háttal Castornak, s nem mozdult, csak suttogott ki az éjszakába halkan. Olyan halkan, hogy a férfi csak hallhatta, hogy beszél, de hogy mit, azt már nem. A szobában egyedül voltak. Ha a nõ a párkánytól leesik, az udvarban nyakát szegheti.

[Castor de Vinter]

<Ranil szent nevére! Nem lett volna szabad elaludjak!>

Egy pillanat alatt elfelejtette mit álmodott, és azonnal cselekedett.Castor soha nem gondolta volna, hogy valaha utánozni fogja az árok felett szökkenõ szarvast de valami ilyesmit mûvelt, felpattant, egy ugrással az ablaknál termett.

<Ráadásul mondta is hogy holdkóros!>

Elõször a nõ bokáját fogta meg, mert csak úgy mert hozzányúlni, hogy valamelyik részét már biztosna fogja, ezzel párhuzamosan, átnyúlt a hasa elõtt, hogy ha ki is billen, a karjára billenjen és gyengéden leemelte a párkányról.
Tudta hogy az alvajárókat nem szabad felébreszteni, miközben "alszanak".
Ölbe kapta Messalát, fejét a mellkasára billentette, és törökûlésben leült a szerelmével az ágyra. Hagyta tovább aludni.
Finoman megsimogatta a nõ arcát, nagyot sóhajtott úgy suttogta:

- ...bocsáss meg....bocsáss meg...

Egy takaróval nyakáig betakarta a nõt, de az ölébõl nem eresztette el, továbbra is úgy ült ölében a nõvel és vigyázta álmát, amíg az fel nem ébredt.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, éjjel
Résztvevõk: Castor de Vinter, Messala
___________________________________________________________


Messala szemei távolba révedõk voltak, fel sem ismerte Castort, de úgy egészében tudomást sem vett a jelenlétérõl. Furcsa mód a nõ nem shadoni nyelven beszélt, hanem a férfi számárta is érthetõ pyart suttogta:
-...fagyott hidegben még cipõt sem viselt, s még sem vitte el a tüdõvész...Azt hiszik hogy õrült, pedig csak anyja vére marja ereit s két világ közt szaladoz...Ne menjünk oda, mert elvisznek!
Összegubózott, mint egy gyerek, ha fél, hirtelen leizzadt, majd szaggatottan lélegzett s felnyitotta szemeit. Most már magánál volt.
-...mi az? Mért ülsz?

[Castor de Vinter]

Castor akkorát sóhajtott, mintha Messala legalábbis a halálból jött volna vissza.

-Semmi...semmi...csak néztem ahogy alszol...Istenem de jó hogy még itt vagy nekem!-és olyan forrón, melegen ölelte át a nõt, mint még senkit soha. Megcsókolta a száját, és arcát a hajába túrta.

-Jó reggelt kedvesem.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, éjjel
Résztvevõk: Castor de Vinter, Messala
___________________________________________________________


Még éjjelt volt, nem reggel, a donna összezavarodott a férfi köszöntésére.
-Hogy...? Hajnal van? Mért keltettél fel ilyen korán? Mért vagy ilyen ... ijedt? Alva jártam?-ült fel.-Ne roppants össze, felejtsd el, csinálok butaságokat ilyenkor...

[Castor de Vinter]

Castor gyorsan az ablakhoz ment, némán becsukta.

<Na ilyet még egyszer nem engedek megtörténni...huhh...>

Nem szólt semmit.

Visszafeküdt az ágyba, a hátára feküdt, és magához ölelte Messalát, úgy, hogy a nõ Castor mellkasát használja "kispárnának", egyik kezével a hajába túrt és a fejét simogatta.
Remélte a nõ nem tapasztja a fülét a mellkasára, mert szíve úgy zakatolt, mint egy fuldoklóé.

<Majdnem elveszítettelek!>

<Remélem most már nyugton maradsz te kis "szökevény"!>

- Aludj. Vigyázok rád. -mondta a férfi és megpróbált egy féléber szendergésben pihenni õ is.

[Saggaras Zenir]

Vincent

-Ugyan hagyja csak, egyébként is csak hálával tartozom a hölgyeménynek, mivel neki köszönhetem, hogy még mindig van mibõl kifizenti az itt tartozkodásomat. *Az eddigieket fennhangon mondta, a többit már inkább Lola felé cinkosan.*Egyébként örömre szolgál, hogy megtudhattam a becses nevét Lola, szép név gyönyörû csengése van. A lovamat Asztlanak hívják, délceg egy paripa és igen kezes állat....Nem tudok elég hálás lenni önnek, a figyelmeztetéséért. Mondja mégis lenne valami amiben segítségére lehetnék?

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Lugas fogadó
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, este
Résztvevõk: Vincent ves Montariny
___________________________________________________________



A lány diadalmas pillantást küldött a csaposnak, s Vincent felé fordult:
-Hm, már elkésett: az istállót kiganajaztam, elmosogottam, a fogadó elõtti utcarészletet felsepertem, tehát kétkezi munkában már nem kérhetem az ön segítségét. De lenne egy nagy hordó, amit nem tudott arrébb pakolni, ha abban segítségemre lenne, megköszönném. Amilyen derék ember ön, megkapja, mint a pelyhet s már arrébb is van téve.-mosolygott a lány.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, éjjel
Résztvevõk: Castor de Vinter, Messala
___________________________________________________________


-Aludjak, amikor felkeltettél? Szemtelen vagy-mormogta félkomolyan a donna. Odafészkelte magát, s simogatni kezdte a férfi mellkasát, bal lábát a férfi két lába közé fúrta.
-Rosszat álmodtam. Ritkán álmodok ilyet, de akkor utálom.