Sub rosa

[Mesemondó]

//Apám, Castor, néha megdöbbenek és elgondolkodom, hogy a túróba tudsz ekkorát fialni?! //


___________________________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Vasszûz
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délelõtt
Résztvevõk: Mindenki kivéve Castor
___________________________________________________________


-Nos, ha így szépen összegyûltünk: úgy 5-6 nap hajóút vár ránk a következõ kikötõig. Legutóbb nem volt valami változatos a koszt, most se kell nagy dologra számítani. Ha nem derült volna ki, a hugom, Messala, másoknak donna, úrnõ, kinek mit diktál a neveltetése megszólításban, szóval Messala is velünk jön a Felföldre. Nem a maga körét futja le s nem véletlen egybeesés ittléte. A kapitány ukásza ki van adva. Oh...lovag uram ez persze önre nem vonatkozik...hacsak véletlenül nem egy felé tartunk. Én nem is igazán tudom, hogyhogy a Vasszûzön utazik?-*töprengett el Vincenten. A lovag, ha most újra szeretne szemkontaktust felvenni/felvenni próbálni Tiával, most akár össze is jöhet neki...*

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Vasszûz
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délelõtt
Résztvevõk: Castor de Vinter
___________________________________________________________


-Castor, kértelek rá, hogy ne firtassuk a családom...! -*nézett félre a nõ. Ám a lelketlen gyilkosos résznél elsápadt és igénybe vette a bili szolkgáltatásait.-
-Már megbocsáss, de lehet, hogy egy állapotos nõt akarsz elvetéltetni!!!-*suttogta.*-Hogy anyám szervezete miféle, nem tudom, nem vagyok a tagja, rendben? Segítséget kért tõlem, nem utasított!!!-*nem haragudott, neheztelt, de azt is picit.*-Amúgy te milyen világba nem néztél bele? Mindenhez van valami személyes élményed amit elmesélsz, megemlítesz nekem. Ezeket kitalálod, vagy csak bizonyítani szeretnéd nekem, hogy nem vagy sügér a témában? Elõttem nem kell bizonyítgatnod, jó?-*kérte.*
-Amúgy piszkos munkáéhoz kemény lélek kell, vagy ne véállalja azt az illetõ. Ez ezzel jár...Te sem törölgeted a könnyed, ha leaprítod az ellent, nem? Ahogy én tudom,mindig két fronton megy aharc: csatamezõn és a falak mögött. S igen is egy ágyason sokminden múlik...Néha a béke maga...Lebecsülöd a nõi nemet e tekintetben...-*biggyesztette száját a donna.*
-Anyámmal pedig soha nem fogsz találkozni, nem kell véleményt mondanod róla, én se mondok a tiédrõl....-*jelentette ki halálos komolysággal. Mint egy tény, leszögezte.*

*Castor valóban ott találta a keszeget, négy katona társaságában egy listát egyeztetett. Nagy valószínûséggel a rabokét, mert rájuk-rájuk pillantot, és kis jelet tett a lista egy-egy sora mellé. Saccra kicsivel többen vannak, mint egy tucat. Jelenleg nyugodtan viselkednek. Három barna nõci -a csinosabb fajtából- nagyon egy brancsot alkotott, az egyik sarokban a felhintett szalmán üldögéltek, rá-rá néztek Castorra, felnyihogott az egyik, mire a komolyabbik közülük leintette. Egy messzire révedõ szemû, térdét felhúzva ülõ igen fiatal nõ ült tõlük balra, egészen tisztességes ruházatban, nem volt utcai söpredék megjelenése. Ki is lógott közülük, mintha rossz hajóra szállt volna föl. A brancstól jobbra egy igen erõs, férfias testalkatú, szõke, fonott hajú némber állt, vastag karjaival melle alatt összefûzve, s le se vette a szemét a sötét keszegrõl. Bambulni látszott, nem volt szemeiben indulat. A másik sarokban egy fõkötõs nõ vitatkozott halkan négy másikkal, majd sóhajtva feladta, legyintett. de akadt ott durcásan ülõ kócos szõkésbarna is, aki úgy nézett a katonákra, mint aki úgy véli igaztalanul csukták le. Az egyik a haját igazgatta, mintha nem is egy rácsos cellában rostokollna, s több napja magán viselt fodros ruhájáról szedegette le a szalmaszálakat. Szõke haja sigás frizurát sejtetett, ami már megbomlott. õt leste egy másik, horkantott a rendezgetõ jelenten, beszólt neki, de választ nem kapott. ketten a rácsnál álltak: egy csitri sötét hajjal, egész vidáman nézelõdött, meg egy szomorú szemû másik nõ, aki fel-fel sóhajtott gondterhelten.
Castor szemléjét a fekete ruhás követte:*
-Óhajt valamit?-*hangja unott, vontatott. lesütött belõle. Õ mindig, mindenkivel így beszélhet. A zár stabil volt. A kulcsot nem látta kinél lehet. Mikor a hivatalnok meghallotta a férfi kérdését, lornyonját szeméhez emelte és véginézetta férfin.*
-Üdvözlöm. De bízza a rabokat arra, akikre tartozik. Nem kell tartania az úrnõjének attól, hogy elszökdösnek... S azon sem, hogy dugi ûzekedéssel itt lekenyerezhetnek bárkit is...Elegen figyelnek rájuk, mindig-*pattogtak a hideg, hibátlan közös nyelvû szavak. Pár rabnõ ezt másképp gondolta, így kiderült, iki rendelkezik nyelvismerettel. A 3 nõbõl álló brancs volt az:*
-Ugyan, karókám, azért mondod ezt, mert még senki se kapta el a kényesebbik véged! Egy jó szívás életet vinne beléd is!
-De lehelhetünk is beléd, ha te azt szereted! De ha te finnyás is vagy, tenném ki a mellem, biztos hogy a társaid szeme ottragadna és már el is vesztek a tengerbe'...
-A tengerbe' mi visz veszedelembe..
-...mély pokolnak tüzes legmélyére...
*A három nõ rímbe fonta szavát, egymást váltogatva. Összeszokottak voltak. Szemük huncutul csillant, affélén, ahogy korábban csak a dalnok szemét láthatta.*

[Alauron]

(Hanas)

- Hanas a nevem, Vinszent lovag. Nomád vagyok idegenbõl. - nem igazán illedelmes a hangneme, mintha nem csípné a lovagokat. Azért kezet fog vele, hisz végülis nem Vincenttel van baja.
<Még jó hogy jöttek Trixiék, lefoglalják a páncélost>
- Lesz valami dolgunk az út alatt? A multkor a donékat vigyáztuk, meg amit még kellett -gondol itt a lebabáztatós jelenetre -most lóghat a lábunk kedvünkre?

[Castor de Vinter]

*Castor elgondolkodott a nõ szavain. Tíz év alatt rengeteg különbözõ rendû, rangú és kasztú emberrel találkozott. Kivel többet kivel kevesebbet érintkezett. Nem találta ki õket. Mit ért volna el vele? Speciel a fejvadászokkal tényleg volt tapasztalata, míg a kiképzõbázisukra járt, ahol a harci láz tudatos "kezelésére" okították. Castor egy élénk, harcokkal, megpróbáltatásokkal teli világban élt, ahol a háborúskodás olvasztótégelyében rengeteg élmény, emlék, tapasztalat ragadt rá az évek alatt. Arcok, helyek, események, történetek. Azért minden beszédtémára õ sem tudott egy nyulat elõhúzni a kalapból, de nem egy zárt buborékban éldegélt mint Messala. Megfordult õ már rossz lebujoktól, kocsmáktól, a fõrangú nemes fogadóterméig számolatlan helyen. Látott idegen népeket, tapasztalta mire képes a mágia. Valóban egy kezén meg tudta számolni hogy az élet mely területéhez nem kötõdik élménye. ...és igen akasztott ember is volt, mikor toroni hadifogságban nyeregkápához rögzített kötélen huzatták be a táborba. Ám valóban, nem feltétlenül tesz jót a Messalával való kapcsolatának ha az összes ganajt rábüfögi, amit eddigi mozgalmas élete alatt kénytelen volt lenyelni.
A vetélésre vonatkozó megjegyzéskor behúzta a nyakát és gyorsan elkotródott a kabinból.*

A raboknál Castor elégedetten nyugtázta a látottakat és a hivatalnok szavait.
Egy pillanatra elidõzõtt a tekintete a három grácián. Hájogos szemét komoran nõkre meresztette. <Méghogy lebecsülöm a nõi leleményt...>
A hivatalnokhoz fordul és hangosan hogy a három bestia hallja azt mondja:

-Ezek. Ezekre figyelni kell. Beszélik a közöst, jól forgatják a szót, intelligensek és összeszokottak. Nagy szarkavarónak néz ki mindhárom, talán az lenne a legjobb, he elkülönítené õket.

Nem várja meg a hivatalnok válaszát, mert igazából nem érdekli, hogy úgy cselekszik-e vagy sem. Elmondta amit akart, elkotródik.

Utána kimegy a hajókorláthoz merengeni.

[Saggaras Zenir]

Vincnet

-Tudja Trixi nekem is a felföldre visz az utam, és ha lehet minél gyorsabban oda kell, érnem igy esett, hogy önökkel tartok.

<Otthon könnyebb volt a jobbágyokkal azok tudták, hogy kit kell tisztelni és nem, zavartak össze , ezekell a tegez, meg magázz dolgokkal.>

*Miután befejezte rövid kis mondokáját, tekintete egybe találkozott a fiatal lányéval, Tiával.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Vasszûz
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délelõtt
Résztvevõk: Mindenki kivéve Castor
___________________________________________________________

-Hm, Hanas, ha a rabnõk nem csinálnak hepajt, akkor nem, most nem lesz semmi szolgálat. Utasok vagyunk. A hugomat látta már valaki? Ilyenkor rég a kapitánnyal szokott beszélgetni és feltérképezni a hajót...
*Ahogya nõ meghallotta, hova igyekszik a lovag, arcán meleg érzés suhant át. Olyan, mint mikor valaki a hazáját hozza szóba.*
-Adjon önnen szerencsét a Felföld. Ha megbecsüli az ottlakókat, nem lesz velük gondja.
*Tia szemébe egyenesen a lovag nézett, érdeklõdve*

[Mesemondó]

___________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Vasszûz
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délelõtt
Résztvevõk: Castor de Vinter
___________________________________________

*Castor háta mögött a három szarkavaró kacagása adta a távozás aláfestését.
Odakinn még elkapta az újra ködbe boruló partot a férfi. Egy kupola még állta a puha felhõ ostromát, megcsillant rezes tetején a reggeli nap -mert odakunn, hol már a vastag szürke köd nem borult rájuk, erõtlen fényû nap bontogatta szárnyait- majd elvesztette a csatát s a paplan betakarta. Így burkolódzott be a part erdeinek, hegyeinek s házainak képe is. A madarak is ritkultak, egyre kevesebb pimasz sirály ült meg a korláton, azt hívén, kései halászhajóról és potya halról van szó. Addig marad odafenn, míg kedve tartja. Az idõ csípõs, de közel sem annyira, mint a dwoon téleleji.*

[Castor de Vinter]

Castor élvezte a szabad teret és az eget a feje fölött. Túlságosan sokáig volt egy szûk, levegõtlen hajógyomorba kényszerítve, ódzkodott hát attól, hogy a fedélközbe menjen, hiába társalogtak ott lenn az útitársai.
Megfordult hátát a hajókorlátnak veti, karba fonja kezeit és szórakozottan szemléli a tengerészek munkáját.
<Szép nagy hajó.>-pár percig figyeli õket.
Hirtelen hiányérzete támad.
<A kötelezõ gyakorlataim!!! Ranilra elmaradtak!>-gondolta ijedten a férfi, az sem zavarva meg gondolatmenetét, hogy ez a "szörnyûség" azért eshetett meg, mert Messala ágyában tartott átkaroló hadmûveletet.
<Nekem gyakorolnom kell! Imbolygó hajón is tudni kell harcolni! A jó katona mindig alkalmazkodik.>
A dwoon még egyszer felméri, elég nagy-e a hajó és nem zavarná-e vele a tengerészek munkáját, ha kisajátítana pár négyzetmétert, gyakorlat céljából.
//Csak ebben az esetben cselekszi az alábbiakat://
<Talán a hajóorr megfelelõ lesz. Engedélyt kérek a kapitánytól.>

Még egyszer kopogtat a kapitány kabinján. //Vagy megkeresi ott, ahol éppen van.//

-Kapitány lehetne róla szó, hogy egy kicsit gyakorlatozzak?-dübögteti meg pallosa hegyét a padlón.- Egy pár lépés szabad térre van szükségem, ahol senkit sem zavarok. Nem fogom átnyisszantani a köteleket ne féljen. Engedélyt ad rá? Ön szerint van erre lehetõség a fedélzeten?

[Hakea Ello]

(Tia)

Fürkészett. Ugyan tekintetébõl csöppnyi zavartságon és szégyenlõsségen kívül nem lehetett mást kifürkészni - mestere volt szakmájának -, bele próbált merülni a fiatal lovag szemébe. Érzelmeit kutatta, pillantása azonban nem volt vizslató jellegû, és a lágy mosoly, hirtelen lesütött szemei tökéletesen palástolták szándékát.

<Vajon ki lehet? Talán fél bemutatkozni nekem? Mert a vacsoránál lezajlott az bizony nem volt valami kimerítõ.>

[Saggaras Zenir]

Vincnent

<Milyen kis, aranyos, szûzies félénk.. Na majd ha a többiek nincsenek, be is mutatkozunk neki illendõen, ahogy egy hölgynek szokás.>

*Vincent sem vuzslatta a lány ugy mint aki levetköztetné szemével, csak egy illõ pillantást vetett rá és azt is szigoruan a lány szemébe. MAjd mikor a lány lesütötte szemét õ is elfordult, de nem tul feltûnõen, nehogy ezek a csípõs nyelvûek, még firtatni kezdjék udvarlási szokásait.*

<NA akkor aztán szépen lennénk, ha ezek a nõ ügyeimen kezdenének csámcsogni. Még jo hogy Mimi nincs itt, mert akkor rendesen le lennék járatva. Habár remlem nem mesélt Trixinek tul részletesen rólam.>

[Jomadar]

(Somuris)

A szûzies-összenézõs jelenet mosolyt csal a szája szegletére, de mintha csak az elõzõ mondatoknak örülne:
- Nagyszerû, remélem a hajó közönsége sem veszi rossz néven, ha olykor egy kis muzsikával fûszerezem a hullámok susogását. Remélem ez a kutya hideg nem akadályoz meg benne.

* Utasként egy ilyen hajó fedélzetén... már-már hajlamos lennék elhinni, hogy tényleg semmi nem fog történni... azután felébredek*

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Vasszûz
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délelõtt+dél
Résztvevõk: Mindenki
___________________________________________________________

-Rendben van. Tiarren, kérlek ne légy egyedül sosem, ezek durva férfiak, nem finomak. Mármint a matrózok és a katonák. A hullabogat nem teszem sehova...-*hullabogár alatt a fekete ruhás hivatalnokot értette.*-Hanas, sápadt vagy, szerintem pihenj le. Somuris, benézünk a szakácshoz, mivel készül megmérgezni minket délire? vagy aranõk keltik fel kíváncsiságod? ha nem gond, lovag uram, önre bízom Tiarrent. Nem hiszem, hogy a konyha vagy rabszag kellemes lenne számára...Elõzõ hajóutunkon kevés alkalma volt kikapcsolódni, majd most talán...
*Ha a dalnok benne van, akkor elindulhatnak.*

*Odafenn semmi akadályanem volt agyakorlásnak, bár akapitány két szotyi között megkegyezte, nem kell minden vizeléshez engedélyt kérni a hajóján...*

*Délben egy kolompot rángatott meg a szakács, aki burgonyalevest sûrûn tálalt, hagymás tésztával másodiknak...A donnának egy kicsi ráncos alma is jutott desszertnek. Sápadt volt a nõ, de haloványan mosolygott csak, s az étkezés után hamar visszavonult...Rakoncátlankodot a gyomra. Két turnusban ment az étkeztetés. Vendégek a hivatalnokkal, majd egy katona vitt enni az õröknek, utána a matrózok....*

[Castor de Vinter]

Castor jó egy órát gyötötri magát. Igyekszik kitapasztalni, hogy a szokásos kunsztjai kivitelezéséhez, hogyan kell mozdulnia, hogy ne taknyoljon el, elvégre most nem stabil talaj van a lába alatt. Egy-másfél órás pengesuhogtatás után elégedett fáradtsággal szusszan.
<Menni fog ez!>
Zárásként csinál egy igazán látványos "forgószél-csapást".
<Jó.>

Ebédnél úgy falt mint a kaszárnyában: csak úgy lapátolta befele a kaját, pár perc alatt végez az adagjával.
Izgatottan figyeli Messalát. <Baba lesz vagy gyomorrontás?> Miután a nõ állapota láthatólag stagnál, pofátlan széles vigyor ül ki a fejére. <Szegénykém, õ itt kínlódik, én meg vigyorgok mint a tejbetök.>-de a dwoon nem tudta palástolni örömét.
Egyébiránt a kimerítõ gyakorlat után, a kis beles Castor úgy érezte korántsem kapott eleget. Vizsla kutyaszemekkel méregette az asztalt mit lehetne itt még megzabálni. Van-e egy karaj kenyér, egy adagra való kaja a kondérban. El is kéri ha módja van rá és az egészet bepofázná, mikor eszébe jut hogy mások is vannak. Viszont a kaját már kiszedte magának. Széttekint vajon ki tarthat egy kis extra kajára még igényt és kinek engedi meg a neveltetése, hogy vele egy tálból egyen. Tekintete a nomádon állapodik meg.

//Hanas//
-Kell a fele Hanas? Huppanj le ide mellém, cseresznyézzünk egy tálból.-ajánlja fel tesvériesen a nomádnak.
Nem zavarja a nomád mosdatlansága, kedélyesen elzabálgat egy tányérból a pusztai harcossal.

Mikor látja hogy a kis elf nõ; Tiarren //valószínûleg// most is csak annyit eszik mint egy kis madár, biz isten -kiül a dwoon pofájára- hogy egy paraszthajszál választja el tõle, hogy meg ne kérdezze, hogy azt megeszi-e még. Castoréknál a seregben a katonatársak között ez bevett szokás volt, ha valaki valamit nem szeretett akadt rá jelentkezõ bõven, hogy megegye helyette. Nem volt finnyás alakat, fõleg egy virágillatú kis nõvel szemben nem. Csakhát most nem a seregben van.
<Áhh felejtsd el öreg harcos. Messala a lovaggal együtt testületileg hajintana le a hajóról, ha erre vetemednék.> Castor vágyakozva tekint az elf nõ irányába, mint a kutya ki kinézi a falatot a gazda szájából. Tán éterikus szépsége babonázta meg? Nos:<De jó lenne egy kis krumplistészta még!>-járt a dwoon fejében.

[Alauron]

(Hanas)

- Hát hogy a jófrancba ne! -kedélyesen odaül Castor melé, és elossza a zsákmányt.
- Enyém a krumpli, tied a csík. -mivel látja hogy Castor szeretné elkérni Tia maradékát odaszól, végülis az utóbbi idõben kezdte megkedvelni az elfet, mert jól értett az állatokhoz, meg nem zavart semmit.
- Tiarren, ha nem megy be, mi segítünk.

Ebéd után kellemesen eltelve érzi magát. Rengeteg krumplit evett, de a tészta nem nagyon nyerte el a tetszését. fõleg azzal a furcsa dologgal együtt, hogy hagymát tehhetk rá, ráadásul sütve! Még ilyet...ez már meghataldta a gasztronómiai újításokkal szembeni toleranciáját. Felsétál a fedélzetre, hogy dohányozzon.

[Castor de Vinter]

-Én is szeretem a krumplit hé! Felezd csak el azt is testvér!
Miután a nomáddal összedugott fejjel elcsámcsogták a kaját, kezdte úgy érezni, valószínû ezzel a sráccal egész jól ki fog jönni.

//Hanas//

Castor kiszúrja, hogy a nomád a dohányos zacskójában kotorászik, ott terem és megszólítja Hanast:

-Sodorsz egyet nekem is?

Castor szeretett volna csatlakozni a nomádhoz egy pofa bagóra.