Sub rosa

[Hakea Ello]

(Tia)

//Festészet-rajzolás 4 Az meg igen viccesen nézne ki, ha az õ fülei kettéállnának //

Somuris sopánkodására bizonytalanul megrázza a fejét.

-Nem...még nem szerettem belé. De látni szeretném az arcát.

[Alauron]

(Hanas)

Õ eredetileg azért akart virágot kihalászni, hogy megkérdje Tiát, egyáltalán milyen virág az, de látva milyen felkavaró érzelmeket, és furcsa legendákat keltett életre a jelenség vár egy kicsit, és mikor már mindenki lenyugodott, kedvükre kicsámcsogták a csodás jelenségen megkérdi:
- Amúgy, ez milyen virág akar lenni? Van ennek bármi köze ahoz a Hegyek Urához?
<Egyesek a legendákat citálják elõ, mások boszorkányságot...de hogy pont Tiarren a szerelmes históriával hozakodik elõ! Igaz lene a legenda...ilyen messzirõl nem lehet megtalálni valakit. Habár Tia tud egy két olyan elfes trükköt amit mutatott, lehet õ vonza az ilyen...különös kérõket.>
Egyébiránt nemigazán érti a legandás versikét sem:
- A nagyrésze érthetõ, a sok hó, meg jég, de mit jelent az hogy vasorrúakra vadászik?

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Vasszûz
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, reggel
Résztvevõk: mindenki
___________________________________________________________

-Vasorrúak? valami dajkamese lehet. A felföldön a dolgok fele se úgy van, ahogy szóba foglalják-*legyintett a donna, ám aggodalmas pillantásokat vetett Tiára:*
-Én nem élném bele túlzottan magam homályos alakok, ködös udvarlásokba...fõleg ha a testvérem ilyen bizonytalan dolgokat állít az állítólagos võlegényjelöltrõl. Abszurd, se ráció, se józanság ebben! Álomférfiak, bah! Tia, valós férfiak megbízhatóbbak...Sõt, olyan gyönyört adnak, ami sokkal kézzel és testtel foghatóbbak, mint...mint hagymázos sóhajok szûziességrõl...Komolyan kezdem azt hinni, elvették az eszed valami...boszorkánysággal...-*nem szívesen mondta ki ezeket a donna. Komolytalannak tartotta az áradozást is, meg testvére félelmeit is.*
-Utunk érinti Kokonor birodalmát...-*vallotta be kelletlenül a felföldi nõ. Kelletlenül, látszik, ezek után jobban tart tõle, mint egyébként tenné.*
-Nos, Somuris, úgy tudom, hat vagy hét generáció óta hallani ezt a legendát...Gondolom nem ember. Nem mutatta még meg közelrõl magát senkinek...A szentek óvjanak tõle! Vasorrú is van. Azok gonosz fajzatok...

*Tia valóban meseszépen rajzolta meg a hegyeket s a fura
jelet. S ártatlan, kezdõdõ rajongásnak tûnt az elf lány érzelme Castornak.*

[Hakea Ello]

(Tia)

Messala aggódó szövegére feláll, és ellenvéleményt nem tûrõen, ám semmi esetre sem offenzíven szól.

-A szerelem gyilkosa a tárgyilagosság. Amíg nem tapasztaltam meg, valóban ki is Kokonor, nem ítélhetem el. Nem tudok szabadulni tõle, és...nem is szeretnék. Egyenlõre. Nincs mitõl félnie senkinek. Ha utunk úgyis érinti birodalmát...

Egy pillanatra Messalára néz, majd újra megszólal.

-Azt hiszem, most már felkeresetjük a hivatalnokot...elég erõsnek érzem magam hozzá.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Vasszûz
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, reggel
Résztvevõk: mindenki
___________________________________________________________

-Fogod látni. El fog vinni...-*mondta ki halálos komolysággal Trixi.*
-Ah, Trixi, kérlek, ne adj alá lovat! S ezek után elhiszem, hogy kedved van kóró hivatalnokunkat fenéken rúgni. Nekem is van. A hapsi meg majd elválig milyen lesz-*mosolyodott el Messala.Az aggódás mondatta vele azt korábban, amit. Uraim, kérem, remélem ma több fura eset nem zavar meg minket! Castor, kérem, jöjjön vele, s amíg tart a megbeszélés a hivatalnokkal, kérem õrizze az ajtót!
*Ezután Tiával elindult a lépsõn lefelé. Trixi összefûzta karjait:-
-Ugye boszorkányság ez a sok virág?Ami mellesleg liliom. Inkább az, mint a hegyikirály... Még sem lesz egyszerû a dolgunk...Most már egy legendás feleségkeresõt is elénk sodort az élet! Ah!

//Várom, mit csinál Somuris, Hanas és Vincent!//

[Jomadar]

(Somuris)

Aggódva néz Tiáék után
- Castor, gondolom ha baj van, a hangod még a partokon is meghallják, nemhogy mi.

Elhagytuk már a liliomokat? Nincs több a vízben? Na ezt nyomozza ki a hivatalnok, ha már annyira odafigyel...

Ha Trixivel kettesben marad
- Mit tudsz még a hegyi májerrõl? Nyilván nem véletlen csúszott ki alólad a talaj. Mi a baj?

[Castor de Vinter]

-Ne aggódj Somuris, szerintem Messala darabokra szedi az ipsét. Nem hinném hogy komoly gondunk lesz vele, csak fontoskodni akar egy sort....Másra nem is igen képes, ha érted mire gondolok.-mondta Castor, majd sarkon fordult és a nõk nyomába eredt.

Miközben mögöttük lépdelt szemeit a két nõ formás fenekén legeltette és nagyságra, alakra, formára, az izomtónus feszességére vonatkozóan összeméregette õket. Bár a közvetlen tapasztalatszerzés csak Messaláéra korlátozódott, így tudományos kutatómódszere nem lehetett teljes; azonban a dwoon a vizuális analízis során is levonta -számára- rendkívûl fontos, érdekfeszítõ követeztetéseit. Neveztesen, hogy Tia hátsója túl feszes és gizda Castor ízlése számára, aki jobban szerette Messala teltebb, tenyérbe simulóbb, jobban megmarkolhatóbb idomait. Miután érzékelését teljesen lekötötte ezen ténymegállapítások kidolgozása, nem vette észre idõben a lépcsõlejáró szemöldökfáját, nem húzta be a nyakát, mint ahogy azt a termetes harcos rendszerint ilyenkor szokta. így járnak a pasik mikor a farkuk vezeti õket.
Castor nagy tapír feje óriásit koppant a keresztgerendán. Tán meg is reccsent a fa.
Mivel a mai nap ez már a második hasonló sérülése volt; - az elsõt önzetlen adniakarás, a másodikat az ösztönei miatt szenvedte el- megszédült kissé, ajkai hangtalan fájdalomsikolyra tárultak és homlokát dörzsölgetve, botlatozva tántorgott le a két nõ után. Hamar kirázta a fejébõl a kábultságot, de a homlokán egy óriási vörös púp hírdette: a férfi nem oda néz ahova kéne.
Fintorogva még mindig a fejét dörzsöli, mikor megkérdezi Messalát:
-Az ajtón belül, vagy kívûl strázsáljak úrnõm?

[Saggaras Zenir]

Vincnet

*Kihalászva egy szebb forma virágot, büszkén nézett rá, és elinduzlt a kis csapat felé, hogy szerzeményét Tiára ruházza, ám mielött oda adhatná neki, hallja, hogy "eljegyzett téged.. szerelmet valott".

<Jellemzõ ilyen az én formám, egy értékesebb virágszál, és nem egy hetyegni való cafka, és már el is hopolták elõlem. Remek, vajon ki lehet az a mázlista, bár ki tudja van a csajban valami furcsa.>

*Elmegy a hajó párkányhoz bánatosan visszadobja a virágot, és néz a távolba. NAgyot sóhajt.*

<Elkénne menni inkább shadon városába, ahelyett, hogy azokat a renitens fickokat kergetném, és eresni egy feleséget, hogy ujra nagy és büszkeségre méltó család lehessünk. Mit is keresek itt?>

[Mesemondó]

Tiarren vallatása, beszélgetése a donnával, némely ponton Castornak szóló részekkel


Menet közben Messala azért még egy valamit megkérdezett:
-Tiarren...Nagyon nagy valakinek kell annak lennie, aki álmokba hatol be, kapcsolatot keres, aztán ébren képeket küld neked...Már ha ez mind igaz...

- Úgy igaz, ahogy mondtam. Hazudnék azoknak akiknek segítõ kezem ígértem? *mosoly*

-Tehát meggyõzõdésed. De ugye tudod, ez mit jelent...Ez a valaki...ez...ez...-nem találta a szavakat. Castor beverte a fejét mögöttük egy gerendába, hátranézett a donna, meglepetten.

A koppanásra egy pillanatra hátranéz, ám nem törõdik Castorral tovább.
- Nem tudom ki õ. Ne érts félre, álmaimban sosem mutatta arcát, csupán egyetlen ezüst hajtincse hullott mellkasomra, és ez...elgondolkodtató.

-Kíváncsi vagy rá, ugye? De nem....aggódsz?
Közeledett a hivatalnok ajtaja. Messala hátraszólt Castor kérdésére:
-Kinn várakozzon, természetesen.Éles hangom van ha bántani merészelnek.

- Nem adott eddig okot az aggodalomra, az óvatosság azonban sosem árt...*sóhaj*

-Ugyan, ugyan, még a végén kiderül, Trixi túlzott és egy tuti hapsival ismerkedsz meg...Azaz fiatalemberrel, bocsánat...-kopogott, odabennrõl vontatott hangon egy szabad hallatszódott.
A kabinban a hivatalnok ült egy falra szerelt asztalnál-az õ kabinja is ugyan olyan volt, mint a többieké- s írt valamit lendületes betûkkel.
-üdvözlöm, hölgyem...úrnõ...-állt fel és hivatalosan meghajolt.-Foglaljanak helyet.
-Még szép. Remélem a lemondó nyilatkozatát írja...Hogy is hívják magát?(donna)
-Antonio Bollattini, úrnõ. A levélbe foglaltak bizalmasak.
-Oh, mik vannak. Kezdje el, és fogja rövidre, a hölgy fáradt.(donna)
A hivatalnok biccentett, leült. Hideg szemeivel Tiára nézett, nem kertelt:
-Milyen praktikával csillapította le a rabnõt?

- Enyhe asztrális beavatkozással, mely nélkülözött mindenfajta offenzív indíttatást.

-Magyarázza meg, mi az hogy, asztrális? Mit ért beavatkozás alatt?
Messala szigorúan figyelte a férfit.

- Az érzelemvilágát befolyásoltam, feltételezett gyûlöletét a szorongatott iránt érzett undorral felülírtam, ennek hatására szabadulni kívánt tõle, melynek okán elengedte.

-Ah! Manipulált! Ugye tudja, hogy ez veszélyes tudomény? Észre sem vesszük, és máris befolyásolt minket, kénye-kedve szerint-kapott a szón.
-Élénk a fantáziája, uram. Ilyet nem állított.(donna)
-Megbocsásson, úrnõ, de ön kísérõként van jelen, nem azért, hogy beleszóljon!
Messala a döbbenettõl megkukult, hogy így szóltak hozzá.

- Sajnálom hogy eleddig nem jutott tudomására, de hivatásom révén kötelességem elejét venni az agresszív asztrális manipulációnak, mint amit a boszorkányok esetében tapasztalhatnak. Egyébként ehelyütt informálnám, hogy a befolyásolás igencsak energiaigényes folyamat, sem szándékomban, sem hatalmamban nem áll nyakló nélkül alkalmazni. Úgy éreztem, egy élet megmentésére nem volt kár.

-Honnan kellett volna tudomásmra jutni bárminek is önrõl, kisaszony? Mi az ön hivatása?-s jegyzõkönyvet kezdett írni egy barna bõrkötéses kapcsos könyvben...

-Honnan tudja, mi agresszív, s mi az élet normális velejárója?Boszorkányok? Köze van hozzájuk?-kezdte a lány szavait kiforgatni.-És bevallja, ez befolyásolás, a másik fél beleegyezése és tudta nélkül...hm, hm...
Látszólag az élet megmentését teljesen kihagyta a megjegyzésbõl.
Messala rosszallóan méregette.

- Úgy hittem, Durante inkvizítor informálta önt. Ennek híján, már megbocsásson, igen bajos bármiféle következtetést levonnia. Csupán onnan tudom, hogy harminc éve gyakorlom a hivatásom, és nem kontár mentoroktól szereztem tudásom. Kérem ne sértse meg sem õket sem engem az ilyen kijelentéseivel. A boszorkányokhoz gyakorlatilag annyi közöm van, mint egy mendraiosznak, azzal a különbséggel, hogy nem ontok vért és nem okozok fájdalmat. A másik fél, révén õrült, nem is lett volna képes a józan mérlegelésre, ahogy cselekedete is igazolta.

-Nos, hogy az invizítor úr mirõl informált, mirõl nem, az ön szempontjából lényegtelen, legyek tiszta lap! Mondjon mindent úgy el, mintha elsõre hallanám!Ami némely résznél nagyon is igaz...30 éve...Megbocsásson, ez abszurd. Mennyi lehet ön? 20? 23?-mérte végig a férfi Tiát. A donna beszívta ajkát. Képlékeny terep. Tia faját talán nem tartja jó ötletnek felfedni..
-Ön gazdag család gyermeke, hogy taníttatták? Nemes?S még most sem mondta el, mi a hivatása.De az bizonyos, elítéli a rendfenntartási módszereinket. Talán ezt nem kéne hangoztatni, s rosszabbítani a helyzetén...Mibõl gondolja, hogy a másik fél õrült? Milyen jeleket talált rá? Csak mert megtámadta azt a nõt? S ha vitás ügyük volt korábbról?

- Ha kívánja, behozhatom menlevelem és végzési irataimat. Minden adatot tartalmaznak, amire önnek szüksége lehet, ezenkívül hivatalos pecséttel vannak ellátva, így hitelességük megkérdõjelezhetetlen. Én csak annak a kérésének teszek eleget, amit odalent intézett hozzám. Õszinteség és egyenesség. Nem kívánok semmit véka alá rejteni, nincs okom arra, hogy bújkáljak. Hivatásom megkívánja az emberi lélek beható tanulmányozását, és mivel mindenfajta indulat hiányzott a támadóból, mégis hatalmas intenzitással végezte a dolgát, megkérdõjelezem józan ítélõképességét.

-Szükségem lenne azon iratok megtekintésére.
-Én elhozom, ha beleegyezik, Tiarren-nézett a donna a lányra.
-Nekem mindegy ki hozza.(férfi)

- Ahogy kívánja, donna Messala. Vörös borítású, vékony könyvecske, valamint vas irattartóba csúsztatott tekercs, feltört zöld pecséttel.

A nõfelállt. Négyszemközt maradt a hivatalnokkal
-Hány év alatt is tanult...?S mért pont ilyen pályát választott?Nemes származását sem erõsítette meg.

- A tudásvágy és gyermekkori élmények terelték utam. És ahogy korábban mondtam, három évtizede. Nemes származásom azért nem erõsítettem meg, mivel azon országban, melynek állampolgára lettem felvételem idõpontjában, nem létezik ilyen fogalom.

-Akkor ön tandíj nélkül vétetett fel? Megbocsásson, de ez illetlen tényeket feltételez..Ön kitartottja volt valamelyik tanítójának és nõi eszközökkel érte el, hogy tanítsák?

- Egy szóval sem mondtam ilyet és fogalmam sincs, miért von le ilyen vad következtetéseket. Hazámban nemesnek minõsülök a mai napig, azonban tanulmányaimat külföldön végeztem.

-Értem. -szerencsére a donna visszatért, a hivatalnok pedig nekilátott átnézni a papírokat
-Kérdezett valamit míg odakinn voltam?-hajolt Tiához a nõ

- Igen.
Válasza amilyen kurta volt, olyan egyenes.

-Hm, ez így mind szép és jó...De honnan tudjam, hogy hiteles? nerm ismerem a dorani akadémia eredeti pecsétjét...Mihez viszonyítsam?
-Uram, ön kötöszködik.(donna)
-Pardon?
-Ez bagatell. Ha kell, én leteszem az esküt, hogy eredeti.(donna)
-Egy bárónõ szavával minden rendben.
Messala vörösödött a haragtól.
-Szóval, ön mások érdekében avatkozott közbe, egy õröltnek tûnõ nõvel szemben.Hányéves is kegyed?(férfi)

- Én a megtámadott érdekében cselekedtem, meg kívántam menteni az életét.Ötven és hat éves vagyok, uram. De ezen adataimat ugyanúgy tartalmazzák a papírok.

-Mért is ennyi éves? Bûbájjal fiatalított magán, asszonyom?-váltott a kisasszonyról erre.

- A haonwelli elf családok szülötte vagyok.

-Findalath? Elf...-szeme összeszûkül. Messala mereven leste a férfit.
-Milyen szándékkal tartózkodik az államban és ezen a hajón?
-Ez nem tartozik magára.Azért hívta ide a kisasszonyt, hogy megtudja, boszorkánypraktika tapadt-e kezéhez. Nem. Biztosítja önt, ha kell, s ha nem tartja elégnek a papírok meglétét, hogy nem árt senkinek azzal, ait tud, mert ura neki. Nos?-indított támadást a donna a férfi ellen.
-Az ön kíséretébe tartozik?
-Igen. Felelõsséget vállalok érte. Itt és most.
Toll sercegett a papíron...

Nem szól amíg új kérdés el nem hangzik, közönyösen szemléli a toll haladását.

-Remélem nem fog többet ön kellemetlenkedni.(donna)
-Ha okot nem adnak rá, nem.
-Vegyen elõ egy új lapot. Panaszt tennék.(donna)
-Ahogy óhajtja, úrnõ...
A donna kapaott és sebesen írni kezdett, majd szélesen alá is írta.
-Még valami, uram?(donna)
-Hm akadna pár, de az ön türelme azt nem viselné el.
-Jól sejti. Tiarren, jöjjön. Nincs itt több dolgunk!-mondta halkan, indulattal a nõ.

- Óhaja szerint, donna Messala. További jó napot.
Azzal feláll, illedelmesen fejet hajt, és a donna oldalán távozik.

Odakinn a donna a saját szobájába vezeti idegesen a lányt.
-Felfújt hólyag!-tört ki belõle, ahogy beértek a szobába. Castort megkérte, maradjon még kinn, szót váltana az elffel.
-Egyszerûen nem fér a fejembe, ilyenekbõl hogy lehet hivatalnok...rabkisérõ!

Nyugtatólag helyezte kezét a donna vállára, kedves mosoly kíséretében szólalt meg.
-Nem titkoltam el elõle semmit, nem vagyok bûnös. Így, bármennyire is zavarta, nem volt képes fogást találni rajtam.

-Attól tartok kohol valamit...Ah, és még ez az arctalan szeretõ is...Õszintén: valóban nem szerettél bele kicsit sem...?

- Erre a kérdésre nem tudok és nem szeretnék jelenleg válaszolni. Ugye nem gond?

-Semmi gond. De ha úgy érzed, zavarossá válik valami, bátran keress fel. Balsorsra vagy sem, értek az ilyesmihez. Jó? nem kell kiadnod magad, de ha...

- Mégis mihez pontosan? - kérdezi érdeklõdve, faggató jelleg hiányában.

-...kapcsolatok, férfiak és nõk között-mondta sóhajtva.

- Bárcsak már ott tartanék, hogy szükségem lenne jótanácsra. Még az arcát sem láttam...

A donna lehajtotta a fejét, de az orra alatt somolygott.
-A romantika, jöjjön bármilyen formában, kellemes. Ha Trixinek mégis igaza lenne...fogod látni az arcát...sõt, talán, ha már õ is megbízik benned, korábban...az álmodban...ha ott szokott lenni..

- Igen, ott szokott lenni. De ki tudja, hogy valós-e az alak amit álmomban ölt? Kétségek gyötörnek...

Tia kezére tette a nõ a sajátját.-Tudd meg. Ügyes és okos nõ vagy.

- Köszönöm. De azt hiszem, ez ügyben tapasztalataim nem bizonyulnak kielégítõnek.
Szemei megcsillantak, gyakrabban kezdett pislogni, mint általában.

A donna magához ölelte.
-Mernéd megérinteni az arcát és megcsókolni? Akkor elkerülhetetlen, hogy lásd az arcát...Remélve, hogy amit álmodban látsz, megfelel a valóságnak...-mondja halkan.

- Nem hiszem, még nem éreztem...mindegy.
Ahogy magához öleli, valami meleget érezhet végigfutni nyakán a donna.

-...még nem érezted úgy, itt lenne az ideje egy ilyenbensõséges dologra? Igazad lehet te érzed. Kiborított a hivatalnok, ugye?

- Nem, dehogy. Rég elkönyveltem magamban azt az embert. És nem, nem éreztem úgy mivel nem volt rá alkalmam.

-...teremts rá...a nõ is teremthet...bátornak lenni nem illetlen...

- Nem olyan egyszerû. De úgy látom, nemsokára elérkezik az alkalom, melyre leánykorom óta várok.

-...hogy valaki...?

- Szeressen. Igen.

-Ha õ küldte ezt a sok liliomot, elég nagy rá az esély, hogy szeret...s ha mondta is...-a donna hangja emlékezõ lett, sóhajtott. Simogatta a lány vállát.

- Álmomban...a végén...ágyam mellett találtam egy liliomot. Olyant, mint ami a vízen úszott.

-...valóban? és most a vizen is...
Addig marad a lánnyal, amíg jólesik Tiának.

Nem sürgeti Messala távozását, valamennyire megbízik a nõben és kellemes neki a társasága.
- A jelek alapján valószínûsíthetõ a két esemény összefüggése. Mennyi idõ múlva érünk oda?

-Hova oda? a felföld? A legközelebbi kikötõ még 2-3 nap, aztán újabb út...majd a szárazföldi út...hosszú, hosszú...hacsak más utat nem találunk.

- Más utat?

-Bízz bennem, bízz bennem. majd kikötéskor elmondom...-nézett bíztatóan a nõ Tiára, majd behívta Castort is.
-Az ebédet a szibádba vigyem inkább?
Ha ebben megyeznek, a donna a lányt a kabinjába kíséri.
-Szólj, ha van kedved, ha álmodtál vele ismét. Ne zaklasd vele a többieket, attól tartok, õk rossz óment látnak benne. Én is bizonytalan vagyok még, de reménykedem, jól sül el.

- Mhm, rendben, nem teszem. Egyébként természetesen rendben, a kabinunkban fogyasztom el az ebédet.
Azzal hátrahajol, eltávolodva a donnától, akivel eddig testközelben volt. A nõ két piszkos csíkot láthat Tia gyönyörû arcán; könnyek nyoma. Kabinjában leül, majd párnájára tekint. Alig tudja kivárni az estét.

A donna nehéz szusszanással hívta be testõrét, leült az ágya szélére.
-Egy vérszívó ez a hivatalnok. Undorítóan viselkedett. Úgy bánt Tiával, mint egy elitélttel. De jól tartotta magát, ügyes volt...Ám innentõl már nem titok a származáa és az, hogy...-a férfira nézett, elmosolyodott-Köszönöm a virágot, sajnálom, hogy akkor és ott nem vot alkalmas az átadása. Odalenn minden rendben már? Ha megnyugodtam, kifaggatom ezt a halálmadarat arról, mégis milyen rabokat viszünk. Gondolom ezek után neked sem árt tudni, milyen némberekkel utazunk együtt.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Vasszûz
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, reggel
Résztvevõk: Somuris, Vincent, Hanas
__________________________________________________________

*Vincent láthatja, a virágok lassan a hajó mögött maradnak, elviszi õket a sodrás. Aztán rémleni kezdett, mintha a kavarodásban Lolát is látta volna a cellában...
A matrózok izgatottsága is csökkent, fõleg, hogy a kapitány morranásai munkára kényszerítették õket.Azért Fernand Blant, miután minden embereét munkára fogta, maga is a virágok után nézett, majd kényelmesen lehéjazott egy napraforgómagot s bekapta...
A hajókonyháról felszálló szagok azt mutatták, újabb káposzta-burgonya-tészta variáció van készülõben. Lassan herótja lehet a társaságnak ettõl az egyféle étkezéstõl.Az idõ hideg volt, hamar megdermesztette a dalnokot, aki egy szál semmiben flangált, visszaûzve a kabin kevéssel meleg zugába.Itt felelt meg neki Trixi is, mert Hanas elment hátasát megnézni, nem-e izgatták fel a zendülés hangjai.*
-A hegyikirályról? Azt, hogy a hegyekben él, hó és jég ura. S vasorrúk az ellenségei. Az embereket nerm zargatja, de a mondás szerint nagyon nagyon régen életerõs férfiakat és nõket lopkodott el a falvakból. Ám ennek már 4 generációja is van, azóta ilyen nem történt, mi nem megyünk oda, ahol õ az úr, õ nem jön a falvakba. S azért ijedtem meg, mert a vers szerint, amit nem tudok idézni, csak a tartalmát elmondani, ha arát választ, azt elragadja a palotájába s soha többé az a lány vissza nem tér övéi közé. Szoktuk is a kevély, szép lányoknak mondani, vigyázz, vagy elvisz a hegyikirály!

[Alauron]

(Hanas)

Megnézi hogy van a hátasa, kicsit beteges dolog talán, de beszél is hozzá halkan:
- Bizony, én is unok már itt lenni, s vágyok arra, hogy együtt vágtázzunk, ha egyszer kikerülünk innen megigérem, hogy jó sorod lesz otthon. Lehet nem kellett volna elhozzalak megammal, itt neked is rossz, meg...nekem se jó.

Végeztével keres egy szélvédettebb zugot a fedélzeten, és oda beállva megint rágyújt. <Sokat bagózok, hamar elfogy. Ráadásul venem kell valami bundát a hideg miatt. De legalább lesz egy szép szörmém, olyan amit otthon nem találni.>

[Jomadar]

(Somuris)

- Kik a vasorrúak? Gondolom asszociálnom kellene valakikre, de nem nagyon megy. Van ötleted?
- A rabok elég ügyesek, jobban kellene rájuk vigyázni. Bár amilyen a törvénykezés errefelé, lehet jobb lenne ha szabadok lennének. Persze nem a gyilkosokat védem... csak nem hiszek az efféle hivatalnokok által képviselt "törvényben".

[Castor de Vinter]

//A visszafogottság jegyében://
Castor némán szemez Messalával míg a nõ elmondja amit szeretne. Nézi, nézi...majd hirtelen mozdulattal magához vonja, és hevesen, forrón megcsókolja.
-Ezt még hozzá szerettem volna tenni a virághoz.-suttogta a nõ fülébe, de nem ereszti el.
Feltétlen...(belecsókol a nõ nyakába)...muszáj...(újabb csók)...neked(csók)valami töketlen kreténnel foglalkozni, mikor én is itt vagyok és imádlak téged?-ad "csõrikepuszit" a dwoon a nõ szájára.
Játékosan hanyatt dönti Messalát az ágyon és a fogaival elkezdi lehúzni a nõ válláról a ruhát.
-Vagy tán jobban szeretnéd azt a fickót a lábad közé mint engem?-harap bele a nõ hamvas vállába.
Megrészegül a nõ "feromonjaitól" és még lentebb ráncigálja rajta a ruhát. Fejét a kebeli közé fúrja, és a harcos gõzerõvel dolgozik az ügyön, hogy a nõ mellbimbói valamiképp a szájába kerüljenek egy kis nyalakodásra. Lehetõleg minnél több idõre.
Kezeit a nõ szoknyája alá csúsztatja és megtapogatja,valóban helytállóak voltak-e az idomaira vonatkozó megállapításai. Igen...de két kézzel ezt még jobb lenne. Hát ezt még további vizsgálatokkal meg kell erõsíteni. Castor teljesen felhergelte magát. Feláll, ledobálja magáról a rákpáncélt, addig míg egy szál ádámkosztümben nem díszeleg a nõ elõtt.
Az ösztönhajtotta Castor nem tehet róla, de teljes harci díszben "mered" a nõre. Azért egy pillanatra visszaszerzi a kontrollt a teste felett és félig játékosan-félig komolyan kérdi:
-De ha az úrnõnek nincs hozzá kedve...megértem....akkor foglalkozzék csak a fekete hivatalnokkal, és ha már a kis menyasszonyom úgysem tart rám igényt akkor most azonnal lemegyek és megnézem miféle némberekkel is utazunk együtt. -modja a dwoon faarccal-Behatóan meg kell ismerni az ellenséget ugyebár...-mondja Castor- keze a kilincsen. Ha ebédig nem kerülök elõ estig már ne is várjon. Ki tudja mi lesz velem ha azok ott lenn a kezeik közé kapnak...-vigyorog férfi- az ajtót résnyire megnyitja és mozdul hogy menjen. Illetve elõször a dísze, utána meg Castor.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Vasszûz
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délelõtt
Résztvevõk: Hanas
___________________________________________________________

*A lónézõs mûvelethez le kellett újra menni a rabok szintjére. A hátas nyugtalan volt, de gazdája jelenléte sokat javított hangulatán. nagy komor csendben kuksoltak a rabok. Egy test ki volt téve a cella elé, letakarva...Az õrök komor szemeibõl arra lehetett utalni, hullának kell alatta lennie.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Vasszûz
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délelõtt
Résztvevõk: Somuris
___________________________________________________________

-Gyerekkorom rémképei õk. Szörnyek. hamun át jönnek, hol látni õket hol nem s gyerekeket ragadnak el, átmennek a falon...Démonok. Lidércek...Jobb róluk nem beszélni, mert a végén megjelennek-*köpött a földre.*
-És kicsit kezd elegem lenni, hogy te folyton tudálékoskodsz, hogy s mint kéne ítélkezni, törvénykezni. Márpedig ha cellában, rácsok mögött vannak, akkor elkövettek valamit, nem csak virágot téptek elõkertbõl, vagy dobtak meg hógolyóval egy ablaktáblát! Vagy ha verset szaval az áruló, már méltó a szabadságra?Ne nézd már ennyire hülyének a hazám lakóit! Sértegetsz! Ha a hazám veszed a szádra, engem veszel!-*lett vörös a nõ arca. Dühös lett.-
-Ha pedig bassza a csõröd, mért ülnek, kérdezd meg!
*S mint az áradat, folytatta...*
-...három napja hozzám se érsz, letudsz pár leánykáknak való csókkal. de én nõ vagyok, nem leányka! Vagy eddig tartott a nagy ölelés?