___________________________________________________________
KM: Castor de Vinter
Helyszín: Tiadlan, királyi palota trónterme
Idõpont: Adron második hava, nyár, dél (Kalandban eltelt idõ:1. nap)
Résztvevõk: Hatarasima
_____________________________________________________________
Az uralkodó a trónteremben van.-tudod meg egy arra járó szolgától.
Mikor a trónterem ajtaja elé érsz, az õrök némán nyitják fel elõtted a kaput. Ez nem vicc. Tényleg Tiadlan Vörös hadura akar veled beszélni.
Monumentális méretû a trónterem. Vörös selyemszõnyegen haladsz, az utat színarany sárkányok szegélyezik, vörös rubin szemmel. A mennyezetet tartó oszlopok szintén a legdrágább vörösmárványból vannak. A falak mentén kristálygömbök lebegnek, amik fényt árasztanak.
A trónszéknek külön kupolája van, a teteje csiszolt hegyikristály lapokból áll. Legalább egy percig tart mire a trónszékig jutsz.
Minden sárkány között egy kardmûvész posztol némán, aranyszín vértben.
A Dorcha éppen egy feketeruhás hivatalnokkal veszekszik. Mivel nagyon éles a hallásod tökéletesen érted már a küszöbrõl, miért dühös az uralkodó.
-És miért nem láttam még eddig a szolgálati lapját, maga kretén?! Meg akar válni a fejétõl? Tessék nézze meg hogy találtam! Azt hiszi nem fogom szúrópróba szerûen ellenõrizni a kancellária hivatalt? Azt hiszi nem megyek be a saját országom irattárába szétnézni?!
Néma csend a másik fél ki se meri nyitni a száját.
-És tudja mit találtam ott? A szaták szolgálati iratai gondosan szétválogatva emberek, meg félelfek szerint! Az embereké elöl, a többi meg hátul porosodik egy szekrény mögött! Apám emlékére esküszöm, ha ez még egyszer elõfordul, személyesen végzem ki az egész fajgyûlölõ bagázst. Melyik féreg veztte ezt be? És mikor? Mióta van ez így? Remélem még él, mert örömmel nézem végig, ahogy élve megfõzik! Én elsüllyedek szégyenemben az égiek elõtt! Hát így fizetünk a hûségért, és az önfeláldozásért!?
- De uram õk sokkal tovább élnek mint az emberek... õk várhatnak az elõléptetéssel.-próbált vitatkozni a hivatalnok.
- Igen?! Szóval maga szerint van egy törvénykönyv az emberkenek és külön egy a félelfeknek? Mert talán õ nem vérrel szolgálja az országot?-üvölti a Dorcha-
Õrség!!! Vigyék Jabamahasi fõkancellárt a vesztõhelyre és végezzék ki.-tapsol egyet a dorcha. Két testõr ragadja meg a karjánál fogva a mostmár életéért könyörgõ hivatalnokot.
- De Fényességes én mindent az ország érdekeiért tettem...!!!
Mikor az úton hozzád érnek a fõkancellár gyülölettõl eltorzult arccal hörgi.
- Légy átkozott te korcs! Az ilyenektõl hígul a Sárkány vére...
Mikor az uralkodó elé érsz éppen a szolgálati lapodat olvassa. Az életedet.
- Állj fel és nézz rám Hatarasima Mitana. Aki már több mint harminc éve hullatja vérét Tiadlanért, az kiérdemelte hogy egyenes derékkal beszéjen.
Egy sajnálatos...adminisztratív hiba miatt, elsikkadt a figyelmem az érdemeid fölött. Tulajdonképpen hozzád közel álló emberek adták híták fel a figyelmem rád és eddigi érdemeidre. A hûség jutalma nem marad el.
-Írnok!-zendült a Dorcha hangja. Nem tudod honnan melyik sarokból pattant elõ a földig hajlongó kis íródeák. -valószínûleg rosszakartú hivatalnoktársak lökték, be akik látva a Fõkancellár bukását nem mertek bemenni-
-Írd, szolga!
Az írnok maga elé veszi a szolgálati lapod és remegõ kézzel ráveztei amit a Dorcha mond.
-Én Nesei Yakata Tiadlan Vörös Hadura és Uralkodója. Mától Hano-tartomány sogunává nevezem ki Hatarasima-szant. Személyes birtokául adom Asamon-települését és a hozzá tartozó földeket...és a többi..és a többi...fejezd be, hitelesítsd és tedd át az iratot a Sogunátus tagaji közé. Személyesen fogom leellenõrizni, hogy megtörtént-e.
Visszafordul feléd.
-Sok nyûgöd lesz vele. Az a föld Gro-Ugonnal határos. Szeretném ha te védenéd birodalmam hátát az orkoktól. Tudom jobbat érdemelnél, de Tiadlan jelenlegi hûbéri viszonyai csak ezt teszik lehetõvé. Az ottani birtokúr családja kihalt, jelenleg csak ezzel tudom jutalmazni hûséged.
-Azonban mielõtt elmennél van itt még valami amit meg kell tegyél Tiadlan becsületéért...