Alidax - Alsóváros

[Airun Al Marem]

A cirógatás szinte megdermesztette a menekülõ õzikét, aki kérlelõ tekintettel pillantott hátra. Amint Rad a fenekére csapott, azonban felsírt, és mikor szájával hozzáért volna a puha húshoz, az õzike megugrott. A vadász hibát vétett, amikor nem a lábaira koncentrált, így megmenekült, bár csak ideiglenesen. Zsákutcába futott, az ágy végében észrevéve szorult helyzetét, sarkára ülve szólt a hévvel izzó varázslóhoz.

-Kérlek, fejezd be, ez fáj! Csak játszani szerettem volna, de nem szeretem ha bántanak. Tudom, hogy mire vágysz, és azt is, hogy én mire vágyom. Bízz meg bennem.

Szavait hangosan ejti ki, éreztetve Raddaqqal, hogy vegyen vissza a tempóból. A vérpatak már körbefonta finom, gömbölyû melleit.

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Fogadó az Ónixhoz, egy emeleti szoba … ]

Mire újra érinthette volna a lányt, mint az õzek, megugrott … S menedékre csak az ágy végében lelhetett … Furcsa grimaszba szaladtak a varázsló vonásai, láttatni engedve foga fehérjét … De hogy mi volt az, mi tompította szeme fényének csillogását … Azok a kérlelõ szavak … Avagy valami messzebbi … Ami után úgy sóvárgott lelke … Csak az égiek a megmondhatói … Négykézlábra ereszkedve, lassú tempóban indult el a lány felé …

- Nem bántalak … Csak ne menekülj el …

Furcsán hathatott minden szó, a ragadozókat idézõ mozdulatok közepette … És az ablakon beesõ sápadt holdfény, csak még sejtelmesebbé tette a jelenést …

- Bízz meg bennem …

Hangja olyan kérlelõ volt mint a lányé … Csak az a sötét tekintet volt más, mi el nem szakadt a vér festette kebel látványától …

[Airun Al Marem]

Hermelin lehúnyta a szemét és hagyta, hogy a férfi közel érjen hozzá. Kezeit kinyújtotta, hogy magához ölelje a másikat, majd ölébe kéreckedett, fejét a combjára helyezve. Pihenniük kellett.

-Bocsáss meg. Látom, hogy legszívesebben felfalnál, de kérlek, hallgass meg. Gyönyörû volt amit nemrég csináltál...ahogy csókoltál, nyalogattál...de elsietted a dolgot. Ha megengeded, megmutatom hogy hol szeretem, és utána olyan gyönyörrel ajándékozlak meg, melyet kevesen ismernek a kontinensen. Kérlek.

Halavány szemei kérlelõ fényben tündököltek, a vérpatak immáron Rad combjára is lecsurgott. A vágy parazsa ugyan izzott benne, a lány szavait viszont képes volt felfogni.

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Fogadó az Ónixhoz, egy emeleti szoba … ]

...

[Airun Al Marem]

A csókot gyengéden viszonozta, lehelletnyi érintései forró nyomokat hagytak a varázsló ajkain. Közelebb hajolt füléhez és belesúgott.

-Köszönöm. Most figyelj, megmutatom, hol szeretem.

Azzal eltávolodik Raddaqtól, majd letérdel a puha ágyra, és lehunyt szemekkel, álmodozó mosollyal simít végig testének legérzékenyebb pontjain. A lány tudása lenyûgözõ, ám amint tisztul a kép a varázsló elõtt, rájön, hogy alapvetõ kéjforrásokat érint. Mosolyogva simít végig lábujjain, majd karcsú talpainak egészén, közben jól láthatóan megborzongva. Kezét felemeli és térdének hajlatában helyezi vissza újra. Majd belsõ combjai, ágyéka, izmos pocijának alja és gyönyörû keblei következtek, a bimbókra különös tekintettel. Gerincén és lapockáján siklott végig ezután, majd tenyereinek közepére bökött és végsõ sorban ujjait ajkaira tapasztotta, angyali mosoly kíséretében. A sorrend amilyen egyszerû volt, oly kívánatos, amint Raddaq elképzelte a lány vergõdését, ismét fellobogott benne a vágy.

-Falj hát fel, immáron tudod, prédád hogyan szedd ízekre.

Belekezdett a táncba. Az egyik talp Rad forró ágyékára vándorolt, és puha símogatásba kezdett, mely õrjítõ kéjt dagasztott a varázslóban, másik lábát pedig megadóan tenyerébe helyezte.

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Fogadó az Ónixhoz, egy emeleti szoba … ]

...

[Airun Al Marem]

Szaggatottan sóhajtott fel, amint hosszú lábujjait érintették a varázsló ajkai. Ezúttal õ nem volt képes uralkodni magán, fel kívánta támasztani azt a tûzvészt, mellyel elõször csókolta. Szemei felnyíltak, lábfejét kissé oldalra fordította, hogy Raddaq végre teljes hévvel belefalhasson karcsú talpába, hogy megnyissa az utat új gyönyörök felé.

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Fogadó az Ónixhoz, egy emeleti szoba … ]

...

[Airun Al Marem]

Hermelin békés, kéjjel festett arccal nyúlt el a kényeztetés hatására. Kezei kebleire vándoroltak, akaratlanul is megfestve õket önnön vérével. Hagyta, hogy Raddaq megtalálja a mindkettejük számára megfelelõ ritmust, és amint egyre mélyebben nyalt puha talpának érzékeny bõrébe, szemeit lehunyva nyögött fel csengõ hangján. Nehezen mondott le a folytatásról, de pár mézédes perc után lecsúsztatta síkos talpát a kráni orcáján, átvetve így lábát a vállán, védtelenül hagyva térdének hajlatát és a magasabban fekvõ, intim részeket.

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Fogadó az Ónixhoz, egy emeleti szoba … ]

...

[Airun Al Marem]

Egészen rövid pillanat volt, ám úgy tûnt, a varázsló tudományát meghazudtolva kezdett ráérezni a forró szerelem apró mozzanataira. Hermelin felszisszent, amint bõrébe harapott Raddaq, ám borzongását tekintve egyértelmûvé vált, hogy a kéj söpört végig rajta, fokozódó hévvel. Mellkasa immáron hevesen járt fel s alá, szuszogása csak tovább dagasztotta szeretõjében az iránta érzett vágyat.

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Fogadó az Ónixhoz, egy emeleti szoba … ]

...

[Airun Al Marem]

Hermelin lába lecsúszott a kráni válláról és csendesen puffant a takarón. Ahogy a lány köldökéhez ért, amaz felsóhajtott, és hídszerûen megemelte magát, hogy a varázslónak jobb hozzáférése legyen hasához. Combjaival erõsen közrefogta szeretõje karjait, ezzel ösztönözve, hogy még nagyobb hévvel simuljon hozzá.

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Fogadó az Ónixhoz, egy emeleti szoba … ]

...

- Mondd, hogy szeretnéd ...

Remegtek hangszálai, halk hangot kicsikarva magukból ...

[Airun Al Marem]

Raddaq egészen megfeledkezett magáról amint a lány hasának esett, szerencsére amaz nem volt csiklandós, sõt mi több, nagyon is élvezte a kényeztetést. Engedte, hogy a kráni lejjebb kússzon finom testén, és végül szemérmébe csókoljon. Egy elfojtott sikoly kíséretében szólt hozzá, hangja erõtlen, vágyakozó volt.

-Igen...légy óvatos...kérlek.