Tae- Domo- Hatari - Avagy a Sárkányhágó szája és környéke...

[Con Larrodan]

(Matsu Daira Ryuu)

- Nos, Jamaroto... régi barátom ^^ ... Úgy néz ki újabb közös "kalandban" lesz részünk. Remélem békés úton is el tudjuk intézni a dolgot, s rá tudjuk venni õket, hogy menjenek vissza oda ahonnan jöttek...

[A Dorcha]

(Matsu Daira Ryuu)

-Nos igen -mosolyog vissza - úgy tûnik ismét együtt járjuk a dombokat. Azért remélem hogy nem komoly a probléma, de részemrõl azt hiszem készenállok. Elõszöris keressük meg azokat a nyomokat! Egy pillanat és hozom a csomagjainkat...

*Azzal eltûnik a már sokat emlegetett ajtón, amin nemsokkal ezután eddigi beszélgetõtársad, Yuki lép be. Szomorúan néz rád egy darabig, majd megszólal*

-Ígérd meg hogy vigyátni fogtok! Magadra és Jamarotora is! Õ olyan nekem mint egy testvér, a nõvéremnek pedig... Csak ígérd meg!

[Con Larrodan]

(Matsu Daira Ryuu)

- Tudom kicsi Yuki... - elmosolyodik - vigyázok Jamarotora, bármi is történjen... ne félj...

[A Dorcha]

(Matsu Daira Ryuu)

*Barátod felmálházva lép újra a szobába, s ha szészen vagy hát indulhattok! Elindultok a megfelelõ csapáson, és eléritek a csapda helyét. Itt lehajol, s egy darabig nézegeti a helyszínt, téged kér maradj kicsit hátrébb, nehogy véletlenül összejárd a nyomokat. Néhány perces vizsgálódás után letér a kijárt ösvényrõl, és a hegy magasabb része felé veszi az irányt. Néha néha mutat egy egy letört ágat, bizonyítván hogy jó irányba mentek, bár nem nagyon érted, hogy miért ne hagyhatta volna a nomokat egy erre járó állat. Mindenesetre hûségesen követed társad immár több órán át, amikor is letáboroztok harapni valamit.*

/ Érdekelne, hogy van e valami amit megbeszélnél vele.../

[Con Larrodan]

(Matsu Daira Ryuu)

Elbúcsúzik Yukitól, majd csendben, a lehetõ leghalkabban lépked barátja után, s közben környezetét fürkészi...

Mikor végre letáboroznak kicsit megnyújtóztatja eljárt tagjait,,,

- A nyomolvasás sosem volt erõsségem... -felkacag, majd kissé komolyabban- Lehet tudni hányan vannak? Mennyire felpakoltak? -beleharap egy szendvicsbe-

[Con Larrodan]

(Matsu Daira Ryuu)

Miközben a választ várja nézelõdik a délutáni erdõben.... csodálja a falevelek közt átszûrõdõ napsugarak játékát, s jót mulat a fákon fel-le szaladgáló mókusokon...

- De rég nem voltam már erre... Igazán jót tesz ez a kis "kiruccanás", csak a miértje nem túl szívderítõ...
Hmm.... de beszélgessünk valami kellemesebbrõl, Yuki aggódik érted... a nõvére méginkább... lemaradtam valamirõl, Te semmirekellõ - tréfálkozik, s barátságosan megpaskolja a vállát. Mesélj no, ne kéresd magad!

[A Dorcha]

(Matsu Daira Ryuu)

-Nos úgy hárman, talán négyen lehetnek... hogy mennyire voltak felpakolva azt nem nagyon tudom megállapítani, mert már egyébként is eléggé nagydarab jószágok lehettek. Mindenesetre a nyomok egyre frissebbek, szóval nem tartom valószínüleg hogy tartanának attól hogy valaki követné õket...

-No igen! Talán te azóta nem is jártál erre mióta megdézsmáltuk az öreg Kudo cseresznyéjét és itt bújkáltunk a régi rókalyukban... Hogy Yuki? Értem? Te gazember hiszen egész télen csak azt hallgattam hogy "Nem láttad véletlenül Ryuut, amikor a kolostor közelében jártál?" - mondja viccesen elvékonyítva a hangját, miközben vadul rebegtette a pilláit. - Észre sem vettem mikor csavartad el így a fejét, de jólvigyázz mert figyelek ám! - tódítja vigyorogva. Az õt érintõ témát látszólag elengedte a füle mellett, talán rávehetõ a beszédre, de ki tudja?

[Con Larrodan]

(Matsu Daira Ryuu)

- Értem már, ezek szerint hamarosan utolérjük õket. Félek, hogy nem tudjuk békésen elintézni a dolgot... - pár pillanatra elkomorodik az arca, látszik, hogy kerülni szeretné a felesleges vérrontást... de pillanatok csupán, s úgy suhan tovább rossz kedve mint tavaszi virágról szálló méh.

- Tényleg, a cseresznye... Istenem, de rég volt már... Emlékszel, hogy megkergetett minket? Kis híjján múlt, hogy elkapott minket... tutira jól elnáspángolt volna

Kissé zavarba jön a téli események hallatán... ^^"

- Fogalmam sincs mirõl beszélsz Ellenben nem szép dolog megkerülni a kérdésemet... - vigyorog mint a vadalma.
- Hadd halljam... egyre inkább érdekel a dolog ^^

[A Dorcha]

(Matsu Daira Ryuu)

-Hmm... Nos, nem tudom mit mondhatnék... Emlékszel hogy régen is mindíg Akime haját cibáltam... Nos úgytúnik nem ok nélkül, csak annyi változott, hogy mostanra õ sem sír minden találkozásunk után. A viccet félretéve, tudod, szeretjük egymást és egy nap, talán nem is olyan soká a kezét is megkérem az apjától. Kemény ember, akit apám helyett is apámként tisztelek és szeretek! Remélem nem fog elutasítani, de elõször bizonyítanom kell, és talán ez most a megfelelõ alkalom erre, úgyhogy ez most nagyon fontos nekem!

[Con Larrodan]

(Matsu Daira Ryuu)

- Dilis Viccet félretéve, örülök boldogságotoknak, s remélem lehetõségetek lesz, hogy kiteljesedjen. Ne félj az öreg Kusamitól... kemény férfi, de Õ is szeret téged, s lányát nem tiltja el tõled... ezt biztosra veszem. Szóval mindkettõnknek bizonyítanunk kell... Vigyázok Rád, megígértem... épségben hazajutsz Szerelmedhez...

Ezzel az utolsó falatokat is eltûnteti, s lassan összecsomagolja az elemózsiás táskát...

- Mikor indulunk? Már nem lehetünk messze...

[A Dorcha]

(Matsu Daira Ryuu)

-Most azonnal!

*Mondja és el is indul az eddig is követett irányba. Úgy másfél órája mehettek, amikor feltartja elõtted a kezét, jelezvén hogy állj meg egy pillanatra. Ekkor jobban figyelni kezdessz és furcsa, a környezetbe nem illõ hangokat hallassz, s mire barátoda hanok irányába mutat, már te is tudod, hogy megtaláltátok amit kerestetek. Egy nagydarab ork kémleli a környéket, szemmel láthatóan nem túl odaadóan, így idejében sikerül lebuknotok egy termetesebb bokor mögé. Jamaroto megnyugtat, hogy nem vagytok szélirányban, majd megkér hogy maradj a helyeden, amíg õ felméri a terepet, majd eloson. Jó 20 percbe tellik amíg visszaér, majd elgémberednek a tagjaid a szokatlan mozdulatlanságtól (nem, meditálni nem tudsz és nem is akarsz ebben a helyzetben), amikoris a kósza visszatér és tájékoztat, hogy odafennt négyen vannak, akik közöl egy valami sámánféle lehet, mert hülye csontok lógnak a nyakából és egy göcsörtös botot markolászik. A többiek a szokásos, ormótlan ork fegyvereket hordják és láthatóan félnek az elõzõtõl. Mindazonáltal a táborban igazi káosz uralkodik. Igazi szedett-vedett banda, lassúeszû vadbarmok, akik a könnyû zsákmány reményében keltek át a határon. A táborból mind kifeké, mind befelé több nyom is vezet, de a legfrissebbek úgy 2 órája hagyták el a tábort, szóval nem valószínü hogy egyhamar visszatérnének... A csapdákból felszedett állatok a tábor közepén vannak kupacba szedve.*

-Nos, a békés megoldás egyre kétségesebb... Esetleg nincs valami ötleted, hogyan bánhatnánk el velük?

*Oda az eddigi vidám hangulat, most egy igazi katona komolyságával fordult hozzád, mint bajtársához.*

[Con Larrodan]

(Matsu Daira Ryuu)

- Szóval négy harcos és egy sámán... - suttogja
- Hmmm... szerintem mindenképp a sámánt kellene mihamarabb elintézni... a többi lehet, hogy ettõl megfutamodnának. Íjat, nyílpuskát nem láttál náluk, ugye? A lenti õrt valahogy csendben ki kellene vonni a forgalomból, hogy aztán egyikõnk eltereli a harcosok figyelmét míg a másik harcképtelenné teszi a sámánt.... Én valami ilyesmire gondoltam, de nem vagyok valami nagy stratéga, így ha van ötleted mondd nyugodtan....

[A Dorcha]

(Matsu Daira Ryuu)

- Igen, talán ez lenne a legjobb! De hogyan férjönk a sámán kö...

-JAHHHÍÍÍÍ! Most megkapjátok zöldbõrû büdös dögök! - egy nyílvesszõ süvít el mellettetek - Affranc! Ez nem talált... Na majd ez! - s egy torokhangú kurjantást hallottok, mire válaszul egy tûzoszlop hasítle, valahol az ork tábor közepén - Na mi lessz mamlaszok? Csináltok is valamit, vagy inkább tanakodnátok még? - s elsüvít mellettetek egy láncinget viselõ, futtában nyilazó meglehetõsen és a szó legszorosabb értelmében viharvert férfi, aki kurjantva veti magát a küzdelembe, a sámán közelébe érve (aki épp oltja magát), szablyát ránt...

- Ajjaj! Megjött Frank bácsi... - mondja társad meghökkent arccal , és õ is elindul...

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Mostmár nincs értelme tervezgetni... hajrá elõre, és intézzük el õket.

Azzal futtában lekapja a hátára szíjazott kardot, és a harcosokat ívben kerülve a sámánra ront. Magasra tartott pengével sújt le jobb oldalról, s igyekszik a penge irányát törve visszafelé rántani. //valami ilyesmiképp nézhet ki az íve -> "<" //

Ké: 35+5 = 40
Té: 48+62 = 110
Sp: d6+1 = 5

[A Dorcha]

(Ryuu)

*Az eddig figyelmetlen õr mostanra úgy ahogy visszanyerte lélekjelenlétét, és habár a rohamozó alakot még elengedte maga mellett, eléd már áthatolhatatlan falként magasodik. Mellette csak nagy nehézségek és kockázat árán rohanhatsz el. Egyébként az ürge meg sem állt a sámánig, barátod pedig az oldalról és hátulról rátörõ orkokat próbálja íjjal ritkítani...

Az õrre támadsz és sikerül is megsebezned, de a seb korántsem végzetes. Vastag állatbõrökbõl összefércelt ruházata az ütés erejének egyrészét elnyeli, habár még így is elég mély sebet hasítassz mellkasába*