Sub rosa

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Tera Tyro, Tótágas fogadó
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délután
Résztvevõk: mindenki
_________________________________________


-Menjünk ki, jó? Olyan fülledt lett itt a levegõ...-terelgette a bandát kifelé a pincébõl a donna. Magát is kényelmetlenül kezdte érezni, és persze látta Tia állapotát is. Csak kinn folytatta, miután megköszönte az uraknak, hogy megnézheték a halottalkat és közölte, nincs közöttük az, akit kerestek.
-Úgy látom, hogy olyan lovaggal lehet önöknek dolga, aki már rég távol áll a lovagság eszményétõl. Hisz keresteti õt a törvény nem? Így bûnözõ és meg kell felelnie tettéért. A magam részérõl el merem hinni, hogy egy ember is képes ilyen ... ilyen tiszta és kegyetlen munkát elvégezni. Elég ha a társai túlontúl bíznak benne és õ ezzel visszaél, nem? Mert ha valóban valakiket felbéreltek ellenük, hol itt az értelem? Még több arc, és száj és szem, akik látják megbízójukat... hanas, nyugalom, nyugalom! Én akár most azonnal felkerekednék, de Trixi nélkül nincs értelme! Sajnálom, hogy nektek is pont most kellett egymásba marni, ezzel nem tettél jó szolgálatot, dalnok...-sóhajtott gondterhelten a nõ. -Ha baja van, keres egy szirtet, és ott szellõzteti ki a fejét. Tehát nem a parton kéne keresni, a vizet nem szereti. Leesni nem szokott szikláról, nem kezdõ...
Aggódva nézett Tiára...

[Saggaras Zenir]

Vincnet

-Az igaz, hogy a lovagi eszmény csak nálunk ilyen kifinomult, és a tisztaságról becsületrõl szóló, de például a tenger másik oldalán Gorvikban, ott azt hívják lovagnak aki páncélba öltözve gyilkolja az ártatlanokat, és ha jol tudom a felföldre is jutott belõlük nem egy. De gyorsan találjuk meg Trixianát, mert ha igaz a kislány elkmondása, akkor csak ugyan egy az utunk, és mivel Hanassal közös cél vezérel, minket, HAnas pedig önökkel tart, így én is maradok, önökkel.

[Jomadar]

(Somuris)

csak akkora hangon, hogy a donna jól értse, de idegenek ne:

- Óh, hogy én martam bele? Bocsánat, bizonyára nekem is tõrt kellett volna rántanom és egyszerûen beledöfni valamelyikükbe, akkor csak egy szokásos esti perpatvar lett volna. Én nem szolgálatot teljesítek! Ha szolgákra van szüksége, béreljen fegyverhordozót vagy vegyen kutyát. Az valóban nem szólhat egy rossz szót úrnõje ellen. Ez nem az én küldetésem, hanem az övé. Ha neki fontosabb a hatalmas családi büszkesége, mint az egész elátkozott "hûdemegmutatjuk" küldetés, akkor azzal bizonyítja az eredeti feltevést, miszerint a nõi ügynökök értéktelenek, mert képtelenek magukon uralkodni. Ezzel én nem értek egyet, de az én véleményem mit sem számít csak a siker vagy kudarc. Persze nyilván egyszerûbb találni egy bûnbakot, mint magunkon uralkodni. De azzal a küldetés mit sem halad elõre. Milyen szépen is hangzik majd a legendákban: A nagyratörõ vállalkozás elbukott, mert a hõsnõ menet közben úgy döntött, leveti magát a sziklákról. Komédiának kisszerû, tragédiának szánalmas. Én bizony nem írok róla dalt.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Tera Tyro, Tótágas fogadó
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délután
Résztvevõk: mindenki
_________________________________________


A donna csak halványan mosolygott, hangját nem halkította le, de szavai nem mosolyogtak:
-Uram, ha haragszik valakire, azt ne rajtam vezesse le. Ha csak a lágy nõkkel tud bánni, a többivel meg nem, az szintén nem az én bajom. De az biztos, önök nagyon félreértették egymást és az érdeklõdés kimerült a takarók nyújtotta kereteken belül. Milyen "romantikus".
-Ön mûvelt dalnoknak mutatkozott be, eddig. Figyelmen kívül hagyott egy aprócska tényt, hogy én nemes vagyok és ön nem s olyan hangnemet enged meg magának bizalmaskodóan, amiért, ha lenne férjem, már rég elnyert volna egy kihívást párbajra. De már lassan kezdem megszokni. És akár tetszik, akár nem, ebben az országban ez jelent is valamit, nem csak máz. Vagy megszokja, vagy megszökik, uram. Bár nem is igazán értem, ön mért van velünk, ha ennyire nem tetszik a társaságunk? nagyobb balekokat nem talált? És köszönöm, hogy egy pletykát is tudtomra adott...A testvérem mint ügynök, ez nagyon érdekes! -*rebbent meg szempillája színészettel titatva, szándékosan rosszul játszva a meglepõdést.*
-No, ha a büszkeség korzózásán túlestünk, és mindenki elraktározta azt, ha baj van, ott mindig kettõn áll a vásár, nem pedig egyre kell mindent kezet mosva hárítani, akkor talána KOMOLY dolgokkal is foglalkozhatunk. De ennek ecsetelését átadom Somuris úrnak, hiányolja, hogy nem az õ szava hallik legtöbbször. Mit kéne tehát tennünk, uram? -ezzel a donna elkezdte az ujjait piszkálni nagy érdeklõdéssel és csendben maradt. Orra alatt csak somolygott, de gúny nélkül. Nem volt sem ideges, sem pöffeszkedõ inkább sipkelõdõ. Tia a halottak után újabb konfliktus nyílt történését hallgathatta végig. Az õ fülei nagyon is jól hallották, mit súgott a dalnok a donnának. A két személy elvei nem egyek, és ha ezek ütköznek, annak sosincs jó vége.

[Hakea Ello]

(Tia)

Hanas feldúltan robog el mellette, õ azonban nem cselekszik hasonlóan. Láthatólag megviselte az, amit látott, Somuris meg is szólította.

-Nem volt bolond, ki azt állította, hogy a halálnak ezer arca van. Nem félek mindtõl, de attól, amit odabent láttam, igen. Nagyon fáj. Belegondoltál abba, mit érezhettek? Bárkik is voltak, bármilyen bûnt követtek el, haláluk szörnyûsége elborzaszt. Nem kétséges hogy bajtársuk végzett velük, és Castor állítását, mi szerint több ember végzett velük, eléggé valószínûtlennek tartom. Valószínûtlen, hogy egyszerre találtak volna alkalmat likvidálásukra, s az sem magyarázat, hogy informálták õket. Túl bizonytalan lett volna. Ellenben gyilkosuk egy szörnyeteg, kétlem, hogy shadoni, a helyiek puritán kultúrája élesen ellentmond az effajta módszereknek. De lehet...

Ekkor szólítja meg Messala, egy pillanatra int a dalnoknak, hogy várjon.

:::Értem, azonban amíg nem járunk a végére, nem engedhetjük meg magunknak, hogy az aggodalom befolyásolja cselekedeteinket:::
//talán 2Yp//

...lehet, hogy egészen rossz úton járunk.

Azzal a többiek felé néz, vajon õk mit gondolnak a dologról. Gorvik felemlítésében lát némi logikát, de emlékeiben úgy élt, hogy a gorvikiakat a shadoniak könnyedén megkülönböztetik vonásaik és fõképp beszédük alapján. A Somuris és Messala között kibontakozó vitába nem avatkozik bele, de magában igencsak elcsodálkozik, hogy a jelen helyzetben hogyan képesek erre.

-Remélem mindenki tisztában van azzal, hogy Trixianna élete veszélyben foroghat. Nem tudunk róla semmi bizonyosat? Ki látta utoljára, és merre járt? Hova tartott?

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Tera Tyro, Tótágas fogadó
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délután
Résztvevõk: mindenki
_________________________________________



-Jó, jó, de kissé irónikus, hogy valaki a szeretõje miatt játssza a sebzett madarat, míg ennél komolyabbak zajlanak!-tette csípõre kezeit a donna.
-Én legutoljára akkor láttam, amikor komoran elhagyta a fogadót. Én akkor bort ittam a tavernában.

[Castor de Vinter]

Castor egykedvûen hallgatta Tia és Messala megállapításait a halottakkal kapcsolatban.
Vállat vont és közömbösen dünnyögte maga elé:
- Hát...én nem vagyok halottkém, csak a magam véleményét mondtam el. -...Ritkán tévedek, de akkor baromi nagyot.-jegyezte meg a dwoon fanyar öniróniával.
Viszont az történések fényében határozottan nyugtalanná vált, Trixi miatt. Nem azért mert annyira nagyon csípték volna egymást, hanem azért mert Messalához tartozott, és neki fontos volt nõvére hogyléte. Nem kedvelte õ Trixit, de azért a halálát nem kívánta. Castor a maga részérõl nem csinált nagy ügyet ebbõl a késeléses dologból, nem érezte súlyos ügynek, hamar átlépett rajta. <Dühös volt õ is én is, ennyi; majd megbékül. De jó lenne ha nem mászkálna egyedül, mikor szabadlábon mászkál az a tag, akire vadászik...>
Messala szavaira figyel:
-Hegyek? Mit mondjak jó nagy sétát tesz, hogy lenyugodjon. Ha dühös vagyok, én otthon nekiesek az üllönek, meg az acélnak egy kalapáccsal. De hát nõböl van... -Castor kicsit eltávolodik és tenyerébõl napellenzõt csinálva sasolja a vidéket.
<Melyik itt a legközelebbi sziklás gerinc?>

Majd Hanashoz lép.

//Hanas//
-Figyelj csak testvér...-abbahagyja a mondatot és féltékenyen összehúzott szemöldökkel figyeli Somurist, hogy mit sutyorog éppen Messalának.
-Felejtsd el, majd késõbb...
<Vigyáz Castor, mert lecsapják a kezedrõl az asszonyt!>
A beszélgetõ kettõshöz lép:
-Gond van?-kérdi menyasszonyát

[Jomadar]

(Somuris)

- Csak tudod, már egészen úgy éreztem, bölcsen szóltál és nem nemesi arcodat mutattad. Hamar elmúlt... - mondja udvari meghajlás közepette, azután Hanas után indul.

[Saggaras Zenir]

Vincnet

*Csak áll és tétlenül nézi ezt a tépelõdést. Ám nem túl sokáig.*

-Domvikra, amíg itt önökbõl áramlik, a szó annál késõbb találjuk meg Trixianat, és annál nagyobb egérutat nyer az a gyilkos, kérem beszélghetni útközben is lehet.

-Hééé HAnas várj meg.

*Azzal lóvára pattan és a nomád nyomába ered.*

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Tera Tyro, Tótágas fogadó
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délután
Résztvevõk: mindenki
_________________________________________


Somuris kicsit lépéshátrányban van, mert Hanas fürgén visszasietett a lováért a fogadóba s mire a dalnok odaért, a nomád már kilovagolt mellette a hegyek felé. Ám ha fürge volt, menet közben beérte. Ám Vincent a páncélja miatt igencsak lemaradva ért a fogadóba, hogy hasonlóképp tegyen.

Messala legyintett a testõrnek, jelezve nincs gond. Meg hát késõbb a közös nyelvû tirádát a dwoon is hallhatta.
-Õket már utol nem érjük, merre menjünk hát?

Ha a lovag nem adja fel, és csak azért is feltett szándéka, hogy a dalnokék után eredjen, akkor a település határában, ahol egy fatörmelékkel teli havas erdei út kezdõdik megtalálhatja a lováról leszállt páros. Ki is derült mért álltak meg: vérnyomokat láthattak a hóban, ami a sûrû fenyvesbe vezetett.

[Saggaras Zenir]

Vincnet

*Látja, hogy lemaradt, de elhatározta, magát hiába keméynfejû fickó õ. *

-Na végre, hogy utolértelek titeket.

*Leszáll a lováról, és meghökken.*

<Ez nem jlent sok jót, reméljük nem Trixi-é.>

-Merre vezetnek a nyomai?

[Alauron]

(Hanas)

- Ne beszélj, meghallhat. - súgja oda a lovagnak. Felajzza íját, vesszõt illeszt az idegre, szablyáját is készenlétben tartja, s lovát hátrahagyva elindul a fenyves felé, gyalog.
- Sumoris, a lovakat...itthagyjuk veled. Gyerünk vincent. - szól társaihoz, aztán elindulnak.
<Talán még itt van a közelben. Remélem nem Trixi vére, de ha mégis...megfizet érte is. Akkor nem kétlem, a huga is velünk tart.>

[Castor de Vinter]

Castor helyzetértékelést tart: mindenki elhúzott, õ meg odmaradt a két hölggyel. (Tiával és Messalával) //Javítson ki a KM, ha tévednék.//

-Hát miután a nemes férfiak oly nagy hévvel itthagyták önöket, az én kötelességem csak egy lehet: védeni a hátra maradt hölgyeket.
-Szabad a karját asszonyom?-nyújtja jobbját Messala felé- és önét Tiarren kisasszony?-nyújtja a balt az elf nõ felé.-hangenme mindkét hölgyel szemben udvarias, nem követelõdzõ.
-Karoljanak belém, még elesnek a hóban.
- Ha jól sejtem nem fogom tudni egyikõtöket sem lebeszélni a kutatásról, hát akkor menjünk szépen együtt. A sietség nem hinném hogy segít az ügyön.
De ha a közelelmben vagytok nyugodtabb a szívem, mert így vigyázni is könnyebb rátok.
-Indulhatunk hölgyeim? Bár jobban örülnék, ha úgy döntenének visszafordulnak a fogadóba és ott maradnak. Bárhogy is döntsenek; én mindvégig itt leszek önökkel, ebben biztosak lehetnek!

[Hakea Ello]

(Tia)

Castor szemébe néz, majd készségesen nyújtja neki kezét.

-Részemrõl természetesen nem gond, köszönöm a segítséget. Viszont amit társaink tettek az imént, igen veszedelmesnek bizonyulhat. Igaz, hogy vészhelyzetben elengedhetetlen a sietség, ám hebehurgya módon a világba rohanni nem túl felnõtt megoldás. Sajnos a legnagyobb hõsökkel általában kelepce vagy bukózsineg végez. Aggódom értük. És aggódom Trixiannáért. Bár nem ismerem igazán és csupán azért nem különbözök össze vele gyakran, mivel csendesebben kezelem a dolgokat nála, úgy érzem, hogy fájna, ha baja esne. Kérem, Castor, enyhüljön meg felé egy kissé. Joggal neheztel rá, ezt nem vitatom, azonban hatalmas veszélynek vagyunk kitéve mindannyian, ha elszakadunk egymástól. Ne haragudjon kérem, hogy felemlítettem de azóta nem volt alkalmunk beszélni.

[Castor de Vinter]

-Ugyan Tia! Dehogy haragszom én Trixiannára! Tény hogy nem kedvelem, és õ sem engem, de mégiscsak a sógornõmrõl van szó; és a rokonait nem választhatja meg az ember, csak a szerelmét nem igaz?-mosolyog Messalára.- Muszáj lesz vele valamilyen normális kapcsolatot kialakítsak, hisz Messalához tartozik és ha neki fontos, akkor nekem is az, azt hiszem ez a minimum amit meg kell tegyek a családi békéért. Nem lehet állandó idegfeszültségben élni.-mondja a férfi õszintén.
*Castor magát is meglepte hirtelen támadt kompromisszumkészségével, kezdett úgy tûnni, a Messalával való együttélése már kezd a személyiségén kupálni néhány változást, de nem bánta, ha ettõl meg tudta õrizni a békességet és a nyugalmat a menyasszonyával.*