-Messala...mert amit tenni akartok az õrültség a köbön a világ egyetlen államában egyetlen katonai alakulatánál sem terveznek rajtaütést három fõvel. Mert Trixi nincs harcképes állapotban, Somurisnak nem kenyere a vérontás, te pedig...hárman vagyunk akik támadhatunk, én Hanas és Vincent.
-Nem szóltam mert nem akartam senkit megbántani, de semmi konkrétumot nem mondott senki csak elbeszéltetek egymás mellett, hogy hát igen rajtuk kéne ütni. Tudjátok ti mirõl beszéltek? Én szolgáltam négy évet határõrként és a legkeményebb éveim voltak!
-Egyátalán csináltatok már valaha ilyet? Lesállás és rajtaütés pár, csoport és rajkötelékben? Ismertek néma kézjeleket, amivel kommunikálni lehet ilyenkor? Gondolom a felsorolt feladatok mindegyikét nappal és éjszaka is végrehajtjottátok, hegyi, erdõs és téli körülmények között? Egy ilyen akciónak az az elõfeltétele, hogy mi pontosan tudjuk hol és mikor jönnek és hányan és mi választjuk meg a helyszínt is. Feküdtetek már hóban fél napot, mozdulatlanul, magatok alá pisálva, hogy ne áruld el a rejteked miközben a célpontra vársz? - Azért mert nem pofázok bele nem azt jelenti, hogy ÉN nem tudnám, hogy csinálnám, ha AKARNÁM, de nem akarom!- dohog Castor. -Én ezt egyátalán nem tartom jó õtletnek! Nem akarok megözvegyülni! Egyátalán nem biztos hogy valaki nem hagyja ott a fogát közülünk...
Tanácsra vársz Messala?- Adjak olyan tanácsot, ami szívem ellen való!? Hát jó, elmondom ÉN, mint katona hogyan csinálnám, de szívbõl remélem nem fogadjátok meg a tanácsaim:
-A magam részérõl én egy olyan erdei tisztáson rendezném meg a kelepcét, ahol egyébként is meg szoktak állni az utazók pihenni és enni. Olyan ácsolt táborhelyeken amit az erdészek építenek pihenõnek. A nõket kint hagynám csalinak, mert õk könnyû túszok és az ellenük támadók mindig a könnyebb ellenállás felé mozdulnak. Mondjuk úgy tennének mint akik beszélgetnek és a tûz körül melegednek. Alibibõl, hogy ne fogjanak gyanút mellétek adnám Vincentet, mint hivatalos kísérõt, hogy az ellenség felderítõje ne fogjon gyanút: lássa, hogy van védelem és ez nem kelepce. A társaság csak pihen az erdõben a hosszú út folytatása elõtt..
Hanast az íjával felültetném egy fára egy lõállásba.
Én magam pedig a legésszerûbb megközelítési útvonalon, onnan ,ahonnan én is támadnék ha titeket akarnálak megölni, lelvélfedezéket építenék, amit hóval takarnék be, befeküdnék alá és onnan figyelném a közeledõt, vagy a közeledõket. Amint elhaladtak mellettem, jeleznék Hanasnak, aki az elsõ támadót leszedné, a maradékra rárontanék, és enyém a meglepetés.
A ti kezetekbe felhúzott íjpuskát adnék, ha olyan irányból is jönnének amit nem terveztem be, mert a társuk bukását látva a maradék martalócok is elõbújnának, hogy legalább veletek, a védtelen és gyenge ellenfelekkel végezzenek. A túlerõ úgyis Vincentre menne, hogy õt fogja, míg egy vagy kettõ veletek akarna végezni. Ezért kell nektek lõfegyver. A felhúzott íjpuskát a lábatokhoz tenném, amit hóval fednék le, hogy ne lássák. Ha lõtávolba érnek, közvetlen közelrõl lõnék, el se téveszthetitek.- Castor szünetet tartott. - Viszont ha a támadóink is úgy döntenek õk is lõfegyvert használnak...akkor nektek végetek. A lõfegyvereseket csak Hanas tudja kilõni a magaslesrõl, de akkor azokkal kell kezdenie, hogy õt ne lõjék, ki, mertha bárkinek besegít, felfedi a rejtekhelyét.
Nekem így TANÍTOTTÁK és GYAKOROLTATTÁK, -természetesen nem nõk részvételével- de ha érzelemmentesen tervezék és ha én rám bíznád ennek megszervezését ÉN így csinálnám. Amirõl persze szó sem lehet, mert ad egy terhes vagy, kettõ sem téged sem Trixit nem ültetnélek ki csalinak. És három: felejtsétek el az egész baromságot amit egy ostoba katona fecseg. Csak induljunk, menjünk át azon a kapun és ne kergessünk fantomokat az erdõben kérlek titeket!