Berrana-roda - a pengebárók édene

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

-Itt lenni...-Letizia szemei csillognak, arca kipirult. A szentekre, a pír nõnek mutatta, nem egy ártatlan lánykának. Kiteljesítette, s olyan vonzóvá festette, hogy ebbe egy szobor is belepirult volna. A lány nem törõdött azzal, hogy Con elhúzódik, követte, hogy újra a közelében legyen s megint megcsókolta. Úg látszik, az a popósimi õt sem hagyta hidegen. No meg a férfi jelenléte.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

Próbál "menekülni", de a lány közeledése után erre esélye sincs... Egy pillanatnyi szünetet tart, lehúzza újjáról gyûrûjét, s a lányéra húzza...

- Maradj velem... mindig, s légy jegyesem! Mit felelsz Kedves?

[Lianna Pentangelin]

//Msn-en született a következõ//

Con Larrodannak


A lány megtorpant, nézte a gyûrût, aztán testét a Conéhoz nyomta.
-Akarom-utána keze a férfi mellkasára csúszott, majd egyszerûen levette magáról az inget. Teljes pucér valójában mutatkozott meg Con elõtt

*Con nagyot nyel, majd fel falja szemével, nem bír betelni a látvánnyal... *
- Gyönyörû vagy... *megcsókolja*
*Finom cirógatás végig az egész testén... élvezi a selymes tapintást, a puhaságot... *
*kezének útját csókokkal borítja, testének minden egyes ujjnyi területét...*

Letizia teste felmelegszik, kivirul, szinte kinyílik, mint egy ritka virág. Pír teszi rózsássá, s ez ébreszti fel.
Bõre amúgy fehér, néhol van csak anyajegye, egy a köldöke mellett pont.
Nem nemes kisaszony, így mindene úgy van, ahogy a természet megteremtette, nem esett át a szépség nevében változtatásokon.
De nem is lett volan rá szüksége.
Engedelmesen elfekszik Con mellett a kettõnek már keskeny ágyon, szemeit lehunyja.
A boszorkányvadász keze azért meg-meg remeg. Nem tapasztalt még, s bár kezeit egyfajta áhitat vezérli, ágyékát másféle indulat hajtaná elõbbre.

*Feltérképezi az elé tárulkozó drága kincset, s kényezteti... mindent megtesz annak öröméért, boldogságáért... Figyeli a lány reakcióit, s ha érzékeny pontra téved, azt hosszan kiélvezi*
*Tenyerébe fogja a gömbölyded melleket... ajkaival becézgeti... hosszan... kitartóan... s közben finoman masszírozza... *
* másik keze végigsuhan testén... s combján állapodott meg... ott ír le egyre kisebb köröket... *

Letizia lélegzete már a puszta simogatástól szapora lett.
Félig öntudatlanul maga is hasonlókkal viszonozza Con érintését.
Mikor a férfi ajkaival illeti keblét, megremeg s feldúlt pillantást küld Con felé.

*Mozdulatai hevesebbek lesznek... látszik már alig bírja tûrtõztetni magát... ösztönei vezérlik... csókjai követelõzõbbek... finoman harapdálja melleit, de vigyáz arra, hogy fájdalmat ne okozzon...*

Letizia magára húzza, viszonozza a csókokat, homloka gyöngyözni kezd.

*Pár pillanatra eltávolodik tõle, de csak annyi idõre, amíg megszabadul nadrágjától, s magához vonja a lányt, hogy érezze vágyát...*

Letizia érzelmileg túl volt már azon a ponton, hogy most megijedjen. Most nõ volt, aki másik felére vágyott, s nem gördített akadályt Con elé. Ösztönösen váltak el egymástól combjai.

* Mivel tudta, hogy a leány még szûz, nagyon óvatosan mozdult, nem akart a szükségesnél nagyobb fájdalmat okozni... csitító csókok közepette óvatosan eggyé vált vele...*

A fájdalom elkerülhetetlen volt, Letizia megrázkódott és csak nagy szemei tanúskodtak arról, nem tudta, hogy itt ez ilyen.

*Nem mozdul, tartja saját súlyát... a lány arcát simogatja... csókokkal borítja...*
- Ne haragudj... nagyon fáj? ... * próbálja kedveskedéssel elûzni a fájdalmát*

-Hason döftél-nyöszörögte s finoman eltolta magától Con mellkasát. Semmit se értett.

- Ne haragudj, elõször ilyen.... de késõbb jobb lesz... szeretnéd ha folytatnánk? *ha igen néhány percet vár... majd nagyon lassan mozogni kezd...*

Bólogatott igenlõen.
Con tudja tartani magát ahhoz, hogy kíméletes lesz s nem hagyja elrohanni a vérét. Ez nagy teljesítmény tõle.
Letizia arca sem árul már el fájdalmat. Aztán a férfit újfajta érzés környékezi meg, hogy aztán visszafogottságát elsöpörje.Mire józansága visszatér, teljesen leizzadva találja magát, kimerült, s olyan, mintha istene homlokon csókolta volna. Letizia öleli, arcát a vállához fúrja.

- Én nem tudom mi történt... mintha a mennyekben jártam volna... * öleli magához, és simogatja...* Bocsáss meg, nem akartam hogy fájjon... *látszik kissé elszontyolodik*

-Ha ez az élet rendje, ne bánkódj-nézett Conra. Arca csodálkozó volt, de nem fénylett rajta annak a jegye, hogy hasonlókon ment volna át, mint a férfi. Mégis békés volt, nem haragudott és alvéányan mosolygott is.
-Most már nem vagyok lány. A jegyesed vagyok. Igaz, kicsit eltértünk a szokástól, de ha ez volt Domvik akarata, én csak örülök neki...Con végre megértette, milyen erõk vannak egy boszorkány kezében. Egy olyan nõ mesterien bánik ezzel a fajta fegyverrel, a testével s az azzal adható gyönyörrel, ami olyan hatalommal bírhat egy férfi felett, hogy az végképp elvész. Hogy amellett egy házaspárnak ez boldogságot adhat, milyen gátlástalan eszköz lehet más kezében! Örök és õsi hadviselés...

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

Szemei ragyognak... de lelkiismerete nem nyugszik... fájdalmat okozott a lánynak... meg kell hogy gyógyítsa...

Bal kezébe fogja szent medálját, jobbját a lány hasára teszi, s halkan mormolni kezd...

- Mindenható Uram. Add gyógyító erõd, hogy szolgád segíthessen... add, hogy a fájdalmat elûzhesse.

A jelkép fehérren izzik fel, s a paplovag tenyere kellemes meleget áraszt ami nyomán múlik a fájdalom...

//Kézrátétel, 6Mp, 2Ép, 4 Fp-t gyógyult//

Apró csókot nyom a hasára, s újra magához öleli...

- Bizony... mostmár az én jegyesem vagy... - mondja büszkén... és nemes egyszerûséggel megcsókolja... ujjai oldalát cirógatják...

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

Mivel aprócska fájdalom lehetett az, ami a lányban bújkált, Domvik összefûzte ujjait a magasban s ez alkalommal vonakodva adta hatalmát efféléhez. Con is érezhette, nem szabad a húrt feszíteni, mikor az áldott erõ súlyos sebeknél nagy segítség, de ilyenkor pazarlás.
Letizia pihent, míg kopogás nem zavarta mega szoba csendjét.
-Uram, üzenetet kapott!-*szólt egy férfihang odakintrõl.*

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Most fontos dolgom van, nem érek rá. Gyere vissza egy fertályóra múlva... addig biztosan ráér a dolog - szól vissza.

- Azt hiszem lassan kelnünk kell... pedig hmmm... - simít végig a lány testén -
- El kell intéznem néhány fontos dolgot.... szabad a délelõttöd... utána majd csak lesz valami programunk...

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

-Uram, bátorkodom ellenkezni, fontos, papi pecsét van a levélen!-sóhajtott a kinti valaki, de azért hangja megremegett. Nem akarta feldühíteni a vendéget. Letizia meglepetten nézett Conra.
-Tudják hogy itt vagy? Ó, végül is...Mikor érkeztünk, szép láncing volt rajtad...

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Úgy néz ki ezt nem tudom lerázni... tegyél úgy mintha aludnál.. csak pár pillanat az egész... - felkel a lány mellõl, betakarja meztelen testét, s magára kapja nadrágját, s úgy nyitja résnyire az ajtót. Úgy áll, hogy a férfi ne láthasson be...

- A hölgy nem érzi jól magát... pihenne, ha nem zargatnának... - morog magában, de mikot meglátja a pecséttel eláttott levelet kissé megenyhül tekintete....

- Ki hozta és mikor? - a feladó után keresgélõdve vizsgálja a pecsétet...

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

Letizia megérti, szemét lehunyja és válláig húzza a takarót. Odakinn a kövérkés fiú áll piruló orcával, szégyelli magát, hogy zavarta a vendéget. de kezében valóban egy levél van, papi pecséttel. Rajta az írás:
"A Bátor Kandúr fogadóbeli mendraiosznak, Leiosz Gaspare Initiatus fokozatú
Sacerdostól"
A fiú már nem lesi a pecsétet. Látszik, írástudatlan, csupán a viaszba nyomott jelrõl ismerte fel hogy komoly üzenettel áll szemben.
-Természetesen nem zavarjuk a hölgyet. Most hozta egy küldönc. Nem várt választ, mondván ön úgy is majd személyesen megy.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Értem... Köszönöm... - zsebébe nyúl, pár rezet vesz elõ, és a futárnak adja.
- Minden jót... - kulcsra fordítja az ajtót, és visszaheveredik Leti mellé...
- Ez vajon mi lehet? - kíváncsian bontja fel a levelet...

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

A levél tartalma könnyen érthetõ volt:

Domvik hozta városunkban!

Kérem, a levél kézhez vételétõl egy órán belül jelenjen meg a Glória Parkban, ahol Leiosz Domenico Sacerdos Maximus már várni fogja Önt.

Leiosz Domenico neheztel Önre, hogy az elõírásnak megfelelõen nem jelent meg rendházunknál, hogy tudassa velünk ittlétének okát vagy okait. Készüljön rá, hogy kérdéseket fog feltenni.

Az Úr legyen önnel s soká munkálkodjon a Hét Angyal figyelõ szemei elõtt!

Leiosz Gaspare Sacerdos

Hm, hm. Ez valami új, helyi szabály lehet. Általában akkor vezetik be, ha nagy szükségét érzik tudni, a városba érkezõ papok, paplovagok vagy boszorkányvadászok milyen szándékkal tartózkodnak ott s ha van rá müd, szolgálataikat ideiglenesen igénybe venni. Ez komoly, fontos dolog mindig. Fõleg ha egy fõpap rendeli színe elé. Letizia kíváncsian nézi Cont.
-Milyen komoly lett az arcod! valami baj van? Rossz hírt kaptál?

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

Megmutatja Letinek a levelet...

- A helyi fõpap látni akar, s kihallgatni amiért nem jelentem meg elõtte érkezésünkkor...
- Biztosan valami új, a háború miatt meghozott szabály...
- Ne haragudj Kicsim, de ide nem vihetlek magammal...
Gyorsan megborotválkozik, s némán kezd el öltözni... hivatali ruháját veszi fel... kék ing, azon a díszes láncing... medálját kívülre teszi, s magára teríti kék köpenyét. Oldalán, díszhüvelyében Mendrája..

- Vigyázz magadra Kedves... nem lesz semmi baj, sietek vissza... ígérem... - hosszan megcsókolja... s elsiet.

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

Letizia zavartan nézett a férfira. Nem tudott olvasni, neki a papírra vetett jegyek semmit nem mondtak. Tintafekete vonalkák minden logika nélkül.
-Nem is akartam volna menni. Az egyház dolgai nem tartoznak egyszerû teremtésre-s ennek a mondatnak volt valami mantraszerû hangsúlya, mintha gyakran hallotta volna s ezt mondaná most vissza.
Con érdeklõdésére bárki megmondja, hol van a Glória Park. Berrana-roda érseki kertjét hívták így, mert bár a város szívében volt, mégis egy hatalmas park méreteivel vetekedett, kerítés fogta körbe s odabenn öreg fák növekedhetek zavartalanul. Egy elzárt, külön világ az élettõl lüktetõ északi kikötõvárosban.
A levél volt minden olyan helyre a belépõje, ahova már pusztán boszorkányvadászként nem engedték volna be. A Glória Park bejáratát két paplovag õrizte, díszes vértezetben, hófehér köpeny borult vállukra. Itt még levél nem kellett bejutásához. Kis udvarra ért, elõre az érseki épületbe lehetett bejutni egy vastag, sötét fájú ajtón, de itt egy balkézi padob pap üldögélt, valami vastag könyvet olvasgatva. Con érkezésére felállt, összezárta a könyvet és a padra helyezte. Két tuja állt õrt a padnál. Jobbkézre kis fal, rácsos kapuva, amögött a park buja zöldje.
-Legyen üdvözölve uram! Szabad tudnom, mi a neve? Leiosz Gaspare vagyok. Milyen ügyben jött?

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

Biccenetett a kapuban álló lovagoknak, s a parkot csodálva haladt egyre beljebb, mígnem meglátta a kint váró papot... Közelebb ment hozzá.

- Tiszteletem Õméltóságának! - mélyen meghajol
- Con Larrodan vagyok, Ön küldetett értem - azzal átadja a kapott levelet.
- Miben lehetek szolgálatára?

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

Átfutja a levelet, majd hivatali mosolyt ölt fel, ami megszokott.
-Kövessen kérem, Leiosz Domenico fõpap már várja magát, mendraiosz Con Larrodan.
Ezután kitárta a parkba vezetõ kaput s elõre ment. Mögötte pár méterrel haladhatott Con. A park fái gyönyörû lombsátort alkottak néha. Fehér , aprószemû, gömbölyû kavicsok jelezték az örvényeket, gondozott park volt ez, dús, nyírt fûvel. Bizonyra jó pár sarlós kertész dolgozhat a Glóriában.
Madárszó töltötte be a levegõt, hirtelen azt is el lehetett felejteni, hogy ez nem egy vidéki birtok, hanem egy soknépes város.
A fõpap egy karoszsékben ült. Elõtte gazdagon terített asztal, étellel, itallal, s hivatalki eszközökkel. Tartása komoly, mint egy nemesé. S elõtte egy piktor alkotott. A mû tárgya a fõpap volt.
-Leiosz Gaspare, távozhat-mondta oda sem fordulva, csak szeme mozdult. A pap meghajolt alázatosan s ott hagyta Cont hármasban a piktorral és a fõpappal. Egy nagy tölgyfa alatt odébb négy paplovag állt mereven. A fõpap személyes testõrei.
-Pontos volt. Helyes. Sajnálatos tény azonban, hogy nem tájékozódott a beállt új rendrõl-s gyûrûs kezét csókra nyújtotta.