Torozon Tavernája [felújítva, tatarozva]

[Ayana]

Nava, ezek ütöttek!! Köszi, feldobtál! (de komolyan! a te kedvedért, még helyesen írni is megpróbáltam, részegen ^^)

[Navaratna]

Remélem hamarosan tiszta leszel, megnyugszol és szebbnek látod majd ezt a fránya világot

Hm, annyira részeg nem lehetsz, ha tudod hol a billyentyûzet és nyomogatni is képes vagy értemes szöveg létrehozásával

[Quator ar Zaraquer]

Üdv!

Látom visszatért a képásó Nava!

Ayana ne nagyon üsd ki magad, emrt akkor honnan fogod tudni, hogy holnap alapvetõen jó vagy rossz nap következne?! Mert ugye a macskajaj egy jó napot is rossz színben fog feltüntetni.

[Ayana]

Aki tudja meg az Ossiantól a Hosszú álmot (hallgatni, aki meg nem tudja, annak feltöltöm mindjárt valahová)

-----------
Közel a Föld, oly végtelen a nyugalom.
Álomtalan a leghosszabb álom.
Elmerül csak a súlytalan lebegés,
Szárnyatlanul az utolsó repülés.

Szép arcát gyengéd nap csókolja,
Hozzáhajol az erdõ lombja.
Szél szelíd szava búcsúztatja,
Felkészítti az útra,

Ahonnan senki soha
Nem küld jelet, nem tér vissza.
Hiába várom,
Tudom, örök a hosszú álom.

Nincs többé düh és nincs már többé fájdalom.
Porszemmé válik bármilyen hatalom.
Lezárt szemét az esti lágy esõ mossa.
Béke és csend, harmónia.

Szép arcát gyengéd nap csókolja,
Hozzáhajol az erdõ lombja.
Szél szelíd szava búcsúztatja,
Felkészítti az útra,

Ahonnan senki soha
Nem küld jelet nem tér vissza.
Hiába várom,
Tudom, örök a hosszú álom.

[Ayana]

Hát, jól kiütöttem magam. Vannak homályos foltok a tegnapi napban. Ha én azt tudnám, miért indultam el mamámékhoz bermuda nadrágban, balettcipõben (mármint nem igaziból az, de ez a neve), meg Iron Maidenes pulcsiban! Aztán az odaút is kiesett, csak azt tudom, hogy néhol futottam. Ott meg sírtam tovább, valahogy beszéltem barátommal is, de aztán nem emlékeztem, mit mondott, hogy mikorra jön oda mamámékhoz. Aztán ettem szarvas-õz-pörköltet, és aztán barátomnál aludtam. És amikor reggel tükörbe néztem, majdnem elájultam, mert a szemem fel van dagadva, és még ki is dörzsölte a zsepi. Ezért úgy döntöttem, hogy ma se megyek suliba, és vszeg holnap se, nekem megéri az a pár igazolatlan. Úgyse nagyon van még.

[Con Larrodan]

Szülõ elvileg még igazolhat 3 napot... asszem van még ilyen...
Pihenj-pihenj-pihenj...

[Schinter]

Ejnye azért annyira nem jó ha az ember kiüti magát ugyanis elõbb utóbb ugyis szembesülni kell a problémával,de akkor miért nem rögtön bumm bele és ha megoldodik a probléma lehetne happyn élni...mennyivel könnyebb mint nyugtatózni???

[Navaratna]

Schinter megmondta a frankót.

[Ayana]

Igazából én is igazolhatom magamnak azt a három napot, de azt hiszem már igazoltam magamnak annyit ebben az évben, szóval... marad az igazolatlan, ami annyit teszi, hogy max. kettes lesz a magatartásom, ami nagyon nem izgat, fõleg hogy bukásra semmibõl nem állok (az más kérdés, hogy van olyan vizsgám, amire be se megyek, mert órákra se jártam be, de ez se számít, mert az egyetemi rész nélkül is elmehetek vizsgázni, csak akkor nem szakügyintézõ, hanem menedzser leszek, ami nekem tök mindegy, mert úgyse akarok logisztikusként dolgozni, csak addig, míg el nem megyek egyetemre, ami úgy 2-3 év lesz talán).
Szóval a gyógyszer azért kellett, mert különben még egyszer annyit sírtam volna és akkor ma reggel már tuti, hogy ki nem tudom nyitni a szemem (így is alig láttam, és ez még két nap múlva is látszani fog, mert kidörzsöltem a zsepivel, reggel meg még az orrom is vérzett, annyit fújtam).
Az pedig elég "vicces", hogy tegnapelõtt pont pszichiáterhez készültem menni álmomban, mert kitört valami balhé, amit nem bírtam elviselni lelkileg. Erre tegnap ez... Más már ki akarná nyírni magát. Én meg csak annyit szeretnék, hogy hagyjanak élni. És nevelõapám ne mondjon olyanokat, hogy nekünk nincs pénzünk "luxusra" (neki az internet már az, holott az emberek 90%-ának van, még a barátom mamájának is), amikor a húgommal burger king-be mászkálnak, amikor nekem nincs mit ennem itthon, mert az senkinek se jut eszébe, hogy én is itt lakok, és hogy esetleg ennék is néha valamit, mert nem mindig megyek át mamámékhoz kajálni. Mindegy. HÚzni fogom a strigulákat, hogy lássam, mennyivel vagyok közelebb ahhoz, hogy elhúzhassak innen (anyám erre azt mondta, hogy õ is jön).

[Navaratna]

Én inkább bõgtem volna.

Sose vettem még bogyót be lelki nyavajára. Hisz anélkül erõsödik a lélek, míg bogyóval tompul a dolog, mondhatni pajzsot emel a szedõje, de attól nem lesz erõsebb, legközelebb sem próbál maga kilábalni, hanem nyúl a dobozhoz, aztán már felkelni se tud nélküle... S ez még smafu ahhoz képest, amit késõbb az arcodba fogsz még kapni. S ha te már ennél kiakadtál...

Hm, komolyan nem tudom, ugyan mi a fene lehet az, ami egy átlagos lányt így kiborít. (Abba most ne menjünk bele, hogy megcáfolod, hogy nem vagy átlagos, és hû de trágya a helyzeted, mindenkinek megvan a maga nehéz dolga az életben, ez nem verseny, hogy kinek tragikusabb) Mert ha teszem azt meghal valakije valakinek, megértem hogy kibukik és rászorul szakemberre, meg segédszerekre. De azon túl nehogy már! Nem értem, de komolyan. No de mindegy.

Ayana, nem mindenki engedheti meg magának az internetet. Csak mert oyan közegben vagyunk éppen, ahol ez alap, máshol nagyon nem így van. Én pl. luxusnak tartom, pedig van nekünk. De nem szórakozásból. Ha spórolnunk kellene, ez lenne az elsõ, amit kiköttetnék, aztán meg a mobiltelefonomat tenném a fiókba. Tvnk nincs, pedig ez aztán manapság nagy szó, mi? Csak ezek a modern technikai vívmányok már úgy az emberhez kedzenek nõni, s olyan divatjukat élik ipodostul, stb-stül, hogy már nem tudja elképzelni az ember az életét nélküle. Én el tudom. Kisiskolásként papírgalacsinokkal üzengettünk óra alatt, s olcsóbb és izgibb volt, mint a pad alatt küldött sms. Sosem volt semmi olyan fontos dolog, amihez egy gépet kellett volna a kezembe venem. Sõt. Messzebb sem laktam az ismerõseimtõl, mint ma. Szóval sok technikai mütyür csak azért van, mert a Marcsinak is van, és nehogy már lemaradjak, vagy kimaradjak valamibõl! Mer' az olyan éggõ és ciki! Na persze, kinek is?
Komolyan attól lesz valaki boldogabb, hogy elmondhatja, nekem is van ezem meg azom? Hijjnye...

Az öngyilkosságot inkább nem piszkálom.

El akarsz menni otthonról? Akkor csinálj diákmunkát, tanulj, aztán keress állást ha végeztél és húzz el otthonról. De vissza fogod sírni, ha nagy bajban leszel.
Helyetted senki sem tesz semmit, nem ment meg senki. Bár páran a férjhezmenéshez menekülnek (van ilyen ismerõsöm, mondjam azt, nem lett boldogabb tõle, csak azt hitte, frankó lesz?) de sokan elkallódhatnak és igen mélyre tudnak süllyedni.

[Navaratna]

Bocs ha szentbeszédnek olvasható. Másnak nálam több élettapasztalata van. Nem akarok vitába bonyolódni, én csak leírtam a véleményem és részemrõl talán ennyi is volt. Még mielõtt kitör itt a nagy vihar, hogy miket lökök itt sóderként.

[Schinter]

Hát ha Nava néni kinyitotta a szájt,akko már senki más nem mer szlni,de azért megprobálok dacolni a dühe ellen

Nem tom,hogy milyen a kapcsolat a nevelõ apáddal és hugoddal,de 1 vmit azért nem árt ha az ember észbe tart.A nagy világban a kihasználás felsõ fokon megy és haszon nélkül nem elsz sok olyan ember,aki tesz érted vmit.Mindenért meg kell fizetni/dolgozni és egyáltalán nem olyan jó az élet mint ahogy egyesek lefestik.Azért tünhet szépnek,mert vki a csúcson áll és mindenki bókol neki és barátkozni probálnak vele,de vajon hány ember tenne érte bármit is mikor esik egyet és az utcára kerül nincstelenül?A modern kütyük beszerzését nem kell követni,de érteni kell hozzá.A tudás nagy hatalom elhiheted Az internet meg valóban nem általános...van nekünk is,de azt anyám használja munkára meg tanulásra na meg én is inkább tanulásra a gépet a net nekem a kolleszben van bekötve,mert ha van akkor miért ne kötném be ingyé? Ha értesz a dolgokhoz,akko akaratlanul is sok ember fog körbevenni hisz tudják,hogy ha vmit nem tudnak rögtön megkérdezhetnek.Érzéketlennek látszok,de igy van.Ha a sok ember úgy veszi észre,hogy el tudnak érni vmit ha veled vannak,akkor körülötted lesznek,de meg kell különbõztetni ezeket az igaz barátoktól...Kevés van belõlük az embernek,de azok az igaziak Ami pedig a sirást illeti...nos a sirással nem lesz jobb a dolog.Szembe kell menni neki és erõt meriteni,hogy te légy a jobb az erõsebb az ügyesebb stb xD
Biztosan sokan meg akarnak most kövezni úgy hogy huzom is a nyúlcipõt

[Pirate]

Navaratna: Azért ez a nemkiborulós-elköltözõs muri nem megy csak úgy... Diákmunka? Szivatás. Lakni valahol, enni, számlát fizetni? Mibõl? Fõállásúaknak sem mindig telik rá. A családi hepaj nekem is ismerõs, mégsem megyek sehová, egyszerûen mert nem tehetem. Inkább élem a saját életem és nem érdekel a többi. De ez én vagyok, egy önzõ, beképzelt, lusta és komolytalan alak. Aki meg nem ilyen az...

[Navaratna]

Pirate: diákmunkából valóban nem lehet megélni Nem is abból kéne elköltözni otthonról, nem is most azonnal, azt hittem, ezt jobban leírtam. Hanem akkor, amikor az embernek már felnõtt munkája van és van saját jövedelme. Ki lehet jönni a mai fizuból is, de akkor le kell mondani pár dologról. Olyanról is, amihez most már hozzá vagyunk szokva, de az igazat megvallva abszolúte nem létszükséglet.
S amíg ez nem teremtõdik meg, valóban csak a tûrés marad.

Schinter humánusabban leírta, amit én mindig olyan izéül írok le.

[Ayana]

Én bõgtem is rendesen, még éjfélkor is (amúgy is szoktam sírdogálni, de ez más). Elmondom mi borít ki: az, hogy a tegnap történtek bennem totál azt az érzést keltik, hogy én itt egy senki vagyok, egy idegen, egy átutazó, egy "megtûrt" személy. Csak abba nem gondolt bele az illetõ, hogy anyám ezt nem fogja annyiban hagyni, mert - nevelõapámmal ellentétben - anyámnak nemcsak egy, hanem három gyereke van.
Sms-t sose küldözgettem az iskolában, nálam is a papír volt a trendi. Egyszer egy fiúval sms-eztem, mert így "udvarolgattunk" egymásnak, de az végül _"megérte", mert aztán 8 hónapot együtt voltunk. Amúgy meg hifitornyom sincs, a tévé is csak porfogónak van, mp3 lejátszót is vettem tavaly, 128 megásat, a legolcsóbbat. Most meg annyiért 1 gigásat kapnék. Ja, és mobilom is X-éves, nem színes a kijelzõje, nem lehet vele zenélni, de tök mindegy, mert ha épp valaki ad 900Ft-ot, akkor feltöltöm és azon hívom barátomat, ha van valami (amúgy meg vagy anyám telefonján, vagy sehogy): Nekem sose voltak ugyanolyan dolgaim, mint másnak, mert a mamámék nem tudták megfizetni, és ezáltal megtanultam megbecsülni a pénzt. De milyen dolog az, hogy anyám vesz nekem egy ágyat a saját adóvisszaigénylésébõl, mert a régi ágyam már szinte szét volt rohadva (mellesleg csak szivacságy volt, és az egész szobám elfoglalta), erre nevelõapám azt mondja, hogy itt semmi se az enyém? Holott anyám megmondta, hogy ha én innen költözök, az ágyat, számítógépet, meg az asztalt vihetem. Meg hogy a saját párnám nem dobálhatom a saját szobámban? Ja, bocs! Merthogy a szoba se az enyém, mert nem én vettem, és mégcsak nem is anyám (mellékesen: anyám nevén van a lakás és az õ fizujából van a részlet is fizetve). És nem tudom, velem miért csak ordibálni lehet, mikor ezt az egészet meg lehetett volna oldani máshogy, hogy ahelyett, hogy elküld a picsába, mert megkérdezem, volt-e valami a postaládába dobva. Pl. megkérhetett volna, hogy menjek el és hozzak egy kiló kenyeret (merthogy az volt a baja, hogy mindig õt akarja elküldeni anyám, és akkor ki volt a hibás, hogy nincs itthon elég kenyér? Én! Mert én érek haza mindennap legelször és miért nem szólok, hogy nincs? De ugyanúgy õ is láthatná reggel, hogy nincs kenyér, ugyanis én reggel sose eszek itthon, mert nincs rá idõben, mindig a suliban kajálok, ahogy beérek, megyek a büfébe, vagy a mamám csomagolta szendvicseket elõveszem. Meg azért pofázott, hogy én sose mosogatok el. Hát annyiszor hót ziher, hogy én is elmosogattam, ahányszor õ. Csak az a különbség, hogy amit én mosogatok el, azon nem marad rászáradt kajadarab. Meg én nem teszem el vizesen a cuccokat, hanem vagy megvárom, míg megszáradnak, vagy eltörölgetem õket, ha olyan kedvem van.
Nava, igaz, amit írsz, de nincs két ugyanúgy gondolkodó ember, és szerintem még neked is szarul esett volna, hogyha felteszel egy kérdést - mert vársz egy fontos levelet, csomagot -, aztán leordítják olyanért a fejed, amirõl még szó se volt soha az elmúlt majdnem 3 évben.

Schinter: Ezt eddig még soha senki nem tudta megérteni: én nem azért sírok, mert akarok, hanem azért, mert nem tudom visszatartani! Ideggyengeségem van - ami egy bizonyos örökletes "idegbetegség", anyám ilyen, nagynénim is és a mamám is. Ezenkívül 5 éves koromban elváltak a szüleim, anyámat volt, hogy egy évben kétszer láttam, a mamáméknál folyton állt a hepaj, mindenki mindenkivel ordított. Eleinte 5-en laktunk egy két szobás lakásban, aztán átköltöztünk egy 2 és felesbe, ahol mamámmal és öccsémmel egy szobában voltam, míg apámnak és öregapámnak külön szobája volt. Sose hallgathattam rádiót, mert a mamám nem bírja elvilseni azt a zenét, ami nekem tetszett akkor (meg most is), vagy hangosnak találta, akkor is, ha nem volt az. Mindennap hülye szappanoperák mentek, tanulni nem tudtam, mert vagy hozzám szólt folyton valaki, vagy a fejem felett ordibáltak, de még a fürdõszobában, vagy a konyhában, de még a vécén se volt nyugtom! 10 évig ilyen körülmények között éltem (az még pluszba, hogy nálunk olyan, hogy zsebpénz nem létezett, mert nem volt mibõl, és azért egy kisgyerek még nem tudja megérteni, hogyha nincs mibõl, akkor nincs, csak nézi, hogy más gyerek milyen játékot kapott, meg mindennap zabálja a fagyit, meg a csokit, meg a nyalókát. Jó, csokit mi is kaptunk, de azért meg lehetett nézni, hogy mások Marsot, meg Snickerst ettek, én meg ilyen kis 20 Ft-os, vagy olcsóbb csokit, ami egyébként finom volt, de itt mindenki volt gyerek, és akkor is tudja, milyen egy gyerek és mik járnak a fejében.) Aztán ehhez jön még, hogy általános iskolában épp az említett okok miatt engem csúfoltak, még epilepsziásnak is mondtak, pedig ahhoz semmi közöm sincs, elég gyakran én voltam kiközösítve, de szerencsére mindenhol vannak a "lúzerek", és õk szívesen fogadtak maguk közé, mert õk legalább tudtak értékelni.
Ennek köszönhetõen középiskolára elég nagy bunkó sikeredett belõlem, mert ha valaki beszólt, már nem húzódtam el sírva valami sarokba, hanem elküldtem a jó büdös....-ba és csak aztán rohantam el sírva. Olyan hét nincs, hogy én ne sírjak valami/valaki miatt. Oviban vittek is pszichológushoz a hisztim miatt, most viszont már nem vagyok hajlandó elmenni dokihoz, mert úgyse tudok úgy beszélni a problémáimról, hogy ne sírjam el magam.
Akkor ahányszor valakit barátomnak gondoltam, elfordult tõlem. Azt hittem, itt majd jó lesz lakni, mert mamámék is közel vannak, ha meg akarom õket látogatni, 15 perc séta.

Diákmunkáról annyit, hogy Pécsen két választásom van: vagy Tesco pénztáros, ahol kegyetlenül bunkón bánnak veled, vagy mekdonác, ahol meg bûzlödhetsz a zsírszagtól és még az emberek pofájába is kell vigyorognod. Ami elég nehezen menne nekem józanon, fõleg hogy nem szeretek idegen emberekkel érintkezni. Úgyhogy ha valaki tudna nekem hétvégére (péntek estétõl vasárnap estéig) olyan melót szerezni, ahol nem kell túlzottan sok emberrel találkozni (telefonos meló is kizárt), esetleg egy könnyû fizikai munka is jöhetne (bár oda meg nem vennének fel, merthogy lány vagyok, meg amúgy is szar a hátam, de azt nem mondanám meg nekik, két évig villáztam a szart a lovak alól és még mindig élek). Vállalhatnék gépelést is, de azért meg nem igazán fizetnek.