Berrana-roda - a pengebárók édene

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni... *simít végig az arcán*
- Késõ este érkezem csak, nem fognak kopogni... mindent elintézek a fogadóssal...
- A levélben az van amit már mondtam... írásban elismerem, hogy a jegyesem vagy, s hogy ugyanúgy rendelkezel az elõjogaimmal mint magam. Nem dacolhatok, de nem köteleztek semmire, nem kaptam utasítást, hogy a birtokára küldjelek...

- Csak az ajtót tartsd zárva.... addig szundíts egy jó nagyot... *megcsókolja*
- Vigyázz magadra! * azzal lesiet, s megkeresi a fogadóst*

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

A fogadós egy férfival beszélgetett, valami érdeklõdõnek magyarázott a szobaárakról, ellátásról. Így dél körül akadtak már akik a korai ebéd reményében rendeltek és várták, mikor hozzák ki ételüket. De akadt, aki csak egy pofa sört tüntetgetett el. Con megjelenésére a fogadós felé fordult, meg a férfi is.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Jó napot! *biccent a férfiak felé*
- Fogadósuram, ne haragudjon hogy megzavarom, de fontos dologról lenne szó... beszélnünk kellene... négyszemközt ha lehet...

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

A fogadós kezével mutatja az utat.
-Uram, ha megvár, akkor folytathatjuk, foglaljon helyet, igyon valamit!
A férfi mosolygott, biccentett és úgy is tett. A fogadós egy kis, zsúfolt szobába vezette Cont. A falon a fogadó engedélye lógott a város pecsétjével, mesterlevél, hogy a férfi kocsmáros hivatalosan is. Az asztalon számlák, számítások kaotikája, tinta, töb lúdtoll, egy lezárható tetejû fém kupa levelekre állítva, nyitott fedõvel, alján ki tudja mikor borral, egy támlátlan széken tálca ült, ételmaradékokkal. Jobbra szekrény, balra fogas, rádobált ruhákkal, s a pici ablakban lámpás, szögek.
A fogadós elpakolta a tálcát a kis székrõl, letörölte ingujjával és felajánlotta Connak, hogy üljön rá. Õ maga az asztal túloldalára lépett, ahol egy kiült karosszék trónolt, mintha egy elárverezett nemesi ülõke lenne.
-Mirõl lenne szó, uram?

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Nos... nagyon fontos dologról lenne szó...
- Tudja jól mivel foglalkozom, s hogy ez csöppet sem veszélytelen "szakma"... Szeretném beavatni egy-két dologba. Remélem számíthatok a megértésére, támogatására...

- Elõször is, a velem utazó hölgy nem a húgom... a jegyesem. Szeretnám, ha ez titokban maradna. Nem szeretném bármilyen veszélynek kitenni. Ha rosszakaróim megtudnák, hogy több van köztünk testvéri viszonynál, lehetséges, hogy Õ lenne a célpontjuk. Ezt szerintem Ön is megérti.

- Másodszor... Ma délután kocsi érkezik majd a fogadó elé. Nem kell törõdnie ki ül benne, ki küldte, hová menne... A menyasszonyomért jönne, de küldje el. Mondja azt, hogy nem érzi jól magát, beteg, és nem bír kimozdulni a szobájából. Ha erõsködnének nyugodtan kiáltson városõrért.

- Harmadszor... remélem nem történik velem semmi baj, De... Ha mégis... és ma éjfélig nem üzenek önnek, vagy nem térek vissza a fogadóba, akkor reggel segítsenek összecsomagolni a Kedvesemnek, s egy erõs, teljesen megbízható legénye kísérje egészen a bírtokomig. Maximum másfél heti útra lehet innen....

- Az eddigi fogyasztásunkért, és a kért szívességért kérem fogadja ezt el... *s egy arany érmét csúsztat felé az asztalon*

- Mit mond? Segít nekem?

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

Minél többet árult el Con, annál nyugtalanabb lett a férfi, homlokát kezdte el zsebkendõvel törölgetni.
-Uram...ha papi levél jön azzal a kocsival én nem ellenkezhetem...Vagy ha pap? Akkor nem mondhatok nemet! Elvisz az õrség...Sajnálom, de eretnekségre nem kérhet...-nyögte a férfi-Jaj, mibe keveredett! Jaj, mibe keveredtem! Lehet, nem lenne szabad tovább önöknek itt maradni...Bajt hoznak a fejemre...Én ebbõl szeretnék kimaradni, uram...-sóhajtozott és törölgette a homlokát.-Vendégeim vannak, felelük az épségükért...Itt nem folyhat vér, a tisztességtelenség gyanúja sem vetõdhet a fogadómra! Ez egy gyanú felett álló hely, s szeretném ha továbbra is az maradna.
A férfi félt. Felzaklatta amit a boszorkányvadász mondott neki. Egyházi dolgot valóban nem szerencsés egyszerû embereknek elárulni, vagy abba õket beavatni. S az ilyenek egy papnak minden további nélkül engedelmeskednek s az sehogy sem férhet a fejükbe, hogy az egyik ezt mondja, a másik azt s hogy akkor mi a helyes! Ha Cont megrázta, hogy kettõség merült fel az egyházban, egy egyszerû polgárral vajon ez mit mûvelhet? Pont vészterhes idõkben, amikor a tengeren túl a gorvikiaknak segítenek?

[Con Larrodan]

//Nem kértem semmi eretnek dologra. Nem utaltam semmilyen egyházi dologra. Boszorkányvadász vagyok, ki gondolta volna, a banyák és a pártfogoltjaink nem kedvelnek? Ki mondta, hogy a papokkal van bajom? Semmilyen egyházi dolgot sem árultam el neki, annyit tud, hogy vadász vagyok, és vadászni jöttem ide. Igaz kaptam egy levelet, de arról se tud semmit... Logikátlan a reakciója... Õ nem tudhatja a háttérinformációkat! //

(Con Larrodan)

//Az elõzõek fényében...//

*Hasonlóan, értetlen módon néz a fogadósra...*

- Figyeljen rám. Nem kértem semmilyen eretnek, és bûnös dologra. Arra kértem, hogy segítsen megvédeni a menyasszonyomat. A kocsit egy helyi Nemes küldi, a kiléte nem fontos. Nincs szó semmilyen papról, meg papi levélrõl. Ha a délelõtti dologra gondol, az is csupán arról szólt, hogy érkezésemkor a kapuõr nem tájékoztatott a rendkívüli helyzetrõl, s hogy meg kellett jelenjek a Fõpapunk elõtt. Találkoztam vele, elsimítottuk a félreértéseket.

- Nézzen rám. Magam is Domvik felkent szolgája vagyok. Életem az Egyházé, ezt hiszem és vallom. Nem lesz semmilyen vérrontás, s a hírnevén sem eshet csorba.
- Higgyen nekem...

- Ezek fényében kérem gondolja át újra válaszát...

[Navaratna]

//Tud a papi pecsétes levélrõl, attól tart, ha ilyet hoz a szekér, akkor õ tehetetlen, kérj tõle bármit, annak nem mondhat nemet//

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

-Uuugye nem lesznek itt boszorkák? Meg...meg más fura alakok, akik esetleg megronthatják a lányom? Tudja, emlékszik, tegnap volt az eljegyzése!-makogta. Megint jól leizzadt.
-Jó, akkor nem lesz a szekérrel se pap, se levél..Jó, ez nagyon jó...tudja tudja az nem lenne szép, ha én, egy egyszerû fogadós, fognám magam és...és...tudja, nemet mondanék...-sûrûn törölgette a homlokát.
-Egy nemes...remélem a nemes emberei nem vernek majd meg. Ha mégis, akkor tényleg szólok az õrségnek, micsoda dolog már...-kap a kupáért, de üres és bosszusan leteszi.
-Így, nos ha úgy mondja, semmiféle ördögcsókolta nõ nem jön ide, meg senkit nem haragítok magamra, akkor minden jó lesz, számíthat rám...

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Boszorkák nem mernék ide betenni a lábuk... köztudott, hogy Dovik szolgái elõszeretettel szállnak meg önnél. Ez több mint elég ahoz, hogy elriasszák a banyákat.

<Egyszerû kocsit ígért a fõpap... feltûnés nélkül. Nem lesz gond->

- Ahogy mondja, se pap, se levél. Nem kell semmitõl sem tartania. Az õrség pedig elintézi, ha mégis nagy arcuk lenne.
- De ami a legfontosabb. Ha nem jelentkeznék éjközépig, ne feljtse mit mondtam!.
- Köszönöm a bizalmát. *tisztelete jeléül meghajol*

- Ne haragudjon, még egy utolsó kérdés. Hol találok itt ékszerészt, akinek szép portékája van?

*Ha sikerül megtudnia elköszön, és a bolthoz siet.*

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

-Ó, Vízköpõ-sorra menjen, ott forduljon a második utcában balra, de a hely neve is magáért beszél: Ötvös köz. Minden úgy lesz, ahogy megbeszéltünk, erre ne legyen gondja!-nyúlt el a széken a férfi.
Délutánra járt az idõ, Con hasa korgott, de ha azonnal indulni akart!...Szerencsére az Ötvös közben már lejárt az ebédidõ, nem volt zsúfolt vevõközönség, 5 üzlet tartotta az ékszerfrontot: az Ígéret, a Szelence, a Három Leány a Csak Tessék és az Urunk Aranya. Csinos kockakövekkel rakott utca volt, tujákkal ültetve.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Rövidebb idõ eltöltve végigjárja a kirakatokat, felméri a kínálat/ár kettõst. Majd visszatér a fogadóba, hogy egy kiadós ebédet egyen...*

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

Aki ékszert akar venni, kikell nyitnia bukszát: itt a legolcsóbb holmi is 2 aranynál indult, felfelé pedig a képelet és az igények szabnak határt. Akadt hely ahol csak ne nemesfém másolatot állítottak ki, s aki az eredetire volt kíváncsi, csak belépve nézhette meg, amint tokjából a készítõje elõhúzta. Fõ abiztonság.
Kínálat viszont akadt, a dzsad sítlusútól a lágyabb, növényekre hajazó formavilágtól a klasszikus szentekig...
A fogadóba visszaérve a fogadós idegesen fogadta Cont.
-Uram...beszélnünk kell...járt itt egy férfi és önrõl meg a kishölgyrõl érdeklõdött...nem tetszett nekem a képe!

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Maga is meglepõdik, hogy ilyen hamar szaglásznak utána...*

- Nocsak... *húzza fel a szemöldökét* Mondjon el mindent, hallgatom... *kicsit közelebb húzódik...*

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

-Tudja, itt volt egy úr, amikor ön félrehívott beszélni. A fogadóm árairól érdeklõdött. Aztán mikor ön elment hogy ékszerboltot keresgéljen, egyebet is kérdezett. Hogy ön itt szállt-e meg, s van-e önnel egy fiatal lány. A szállást megerõsítettem, hisz bárki megmondhassa, hogy az úgy van. De semmilyen lányról nem adtam felvilágosítást. Mi köze hozzá, nem igaz? Szóval közöltem vele, hogy nem tudok arról, hogy önnel lenne hölgy, de ha lenne is, mint tisztességes fogadós, semmi közöm a vendégeim magánügyéhez. Ó, a jegyese kért magának már ebédet, kiszolgálták-tette hozzá halkan és barátságosan.