Név: Yarradic Pagan
Kor: 18
Nem: nő
Faj: ember
Kaszt: emrelin papnő
Előtörténet:
3683-ban született a kis Pag Emrada matriarchális kicsiny városában, nem messze az Ediomad hegység lábától. Anyja – Umarca - a családfő volt, aki akkor már a 13-dik éve uralkodott népe, családja felett.
Mint minden emrelin, hamar megtanult a karddal és ez mellett az íjjal bánni – e mellett pedig már igen fiatalon jóval nagyobb figyelmet fordított vallásukra, mint azt megkövetelték volna tőle. Anyja erre felfigyelve nagyobb figyelmet szentelt lányának – s titkos tudását bevetve bepillantott lánya jövőjébe. Azonban csalódott, a jövőkép homályba burkolódzott, nem fedte fel Pag jövőjét. Gondolván, hogy akkor még nincs eldőlve semmi – a Földanya még nem döntötte el, hogy mi a szándéka lányával – kézbe vette a dolgokat (Pag ekkor volt 11 éves). Megtanította a legfontosabbakra, mit ő csak átadhatott neki.
Vallásuk apróbb szövedékesebb mítoszába bevezette, megmutatta, hogy miként kommunikálhat a Földanyával. Gyógynövények és mérgező növények százait ismertette meg vele, valamint azt, hogy hogyan tud ellátni apróbb sérüléseket, esetleg betegségeket, mérgezéseket.
Azonban hiába volt Umarca erőskezű vezető, hiába tanította a lányát, s ha kellett vonult győzelmet adó csatára az övéi élén ellenséges szándékú betolakodók ellen, egyet nem vett tudomásul – a zúgolódást népe között… Sokaknak nem tetszett az a kitüntetett figyelem, mellyel megajándékozta lányát Pag-et. A tanítás megkezdésétől számítva a negyedik nyári évforduló elteltével a családon belül fellángolt a düh, és ezzel megkezdte Emrada hanyatlását.
3 év leforgása alatt a család felmorzsolódott a belső viszálynak köszönhetően, majd a család szerencsétlenségére egy igen távoli ország rabszolgavadászai tették fel a pontot sorsukra.
Pár nap leforgása alatt a vadászok felmorzsolták a meggyengült amazonsereget – saját seregükben is iszonyú veszteségek árán, de pár tucat emrelinnel visszaindultak hazájukba a „portékával” – köztük Paggel…
A láncraverés után vette csak észre Pag, hogy a felkardísze valamilyen megmagyarázhatatlan módon beleégett karjába...
Láncra verve sem feledkezik meg istenéről, aki napokkal fogságba esése előtt igen hatalmas erőd adott számára a küzdelemhez – pedig már több hét tel el azóta…
Emrada hanyatlásának története: - összekapcsolódva Pag papnővé válásával
Umarca után a rangsorban következő Rieela vezetésével a családból kivált egy alig kétszáz fős csoport 3698-ban. Először csak felszólította Umarcát, hogy adja át neki az uralkodói címet és vele együtt minden előjogot, de erre a családfő nem volt hajlandó.
A két tábor – Umarca vezetésével a hozzá hűséges alattvalói, valamint Rieela vezetésével és a hozzá hű társai – még aznap véres csatát vívott egymással. Umarca seregének létszámbeli fölényével azonban szétkergette a lázadókat, és kitagatta őket a családból – soha többen nem térhettek volna vissza Emradába. Azonban Rieela nem hagyta annyiban a dolgot – pár hét elteltével szövetségre lépett a környéken tábort vert nomád néppel. Az első összecsapás után a negyedik holdfordulón ismét szembetalálkozott a két tábor. A csata közben Umarca rájött, hogy alábecsülte ellenfelét – csapatát már késő lett volna átszerveznie a mögéjük kerülő nomád törzs harcosai miatt – így kénytelen voltak szorított helyzetben az utolsó erejükig harcolni. Iszonyatos veszteségek árán a Földanyának köszönhetően Umarca és serege ismét győzedelmeskedett a lázadókon és az őket segítő nomádokon. Minden férfit kit elfogtak rituális szertartás keretek között feláldozták a Földanyának, azokat az amazonokat akiket nem csata közben öltek meg és akinek elmenekülni nem sikerült egy gyors uralkodói döntés kivégzésre ítélte, amely végre is hajtatódott még azon a napon.
Emrada meggyengülése szárnyra kapott, így a következő években szinte minden évszakban támadás érte a várost. Hol a nomád törzsek akarták a tökéletes állapotban lévő legelőket, megművelt földet megkaparintani, hol teljesen idegen kultúrájú férfinépek érkeztek, hogy minél több emrelint ejtsenek fogságba, s vigyenek magukkal messze.
Peg tanítása ezért megszakadt – Umarca figyelmét a háborúskodásra kellett, hogy fordítsa. Érezte, hogy uralkodása hamarosan véget ért – talán még a saját jövőjét is látta...
A Földanya 3700 évében újra felizzott családon belül egy lázadás – mint kiderült Rieela több emrelinnel együttműködött még a családban – akik szépen lassan mérgezték hazug szító szavaikkal Umarca hűségeseit. Egy jól összehangolt belső-külső támadás miatt – melynek előjeleit Umarca vagy nem vette észre, vagy nem vette komolyan – Emrada serege felmorzsolódott, vereséget szenvedett Rieela éveken át, aprólékosan átgondolt tervének köszönhetően. Az emrelin hagyomány miatt Umarca a vereség után önön kezével vetett véget életének, s ezzel így átadta az uralkodói posztot ellenfelének minden hatalommal együtt. Azonban Rieela nem élvezhette sokáig uralkodását – alig két hét elmúltával ismét idegenek ütöttek a városon – a zilált, sebeiből még fel nem épült sereg próbálta magát tartani az ellenséggel szemben, míg a 3 napi lovagló útra lévő Kiramida emrelin városba egy három fős küldöttség vissza nem tér a felmentő sereggel. E küldöttségnek Pag is tagja lett volna, azonban ő maradt – soknak találta a 6 napot, úgy vélte, hogy társainak most van szüksége rá és tudására – még ha sikerülne is későn érkeznének. Így csak nővére és húga indultak útnak…
Pag is harcolt, gyógyított és még ezen felül naponta többször is – még csata közben is – imát harsogott a Földanyának. Ő úgy vélte eleinte, hogy a szerencséje volt minden harcnál, hogy súlyos sebeket nem szerzett és bár erőteljes küzdelemben, de mindig győzött ellenfelével szemben. A harmadik napon azonban rá kellett döbbennie, hogy nem csak a szerencsének köszönheti kivételes helyzetét – felkardísze, melyet még anyjától kapott nem sokkal azelőtt, hogy a taníttatását felfüggesztette szinte életre kelt abban a percben, hogy Rieela az ütközetben meghalt. A felkardísz kék fénnyel kezdett világítani, s Pag érezte, hogy istene – a Földanya – vele van, erejével támogatja őt. Eszement elszántsággal, vak hittel vetette bele magát a küzdelembe. Azonban ez kevésnek bizonyult. A segítő emrelin sereg nem érkezett meg, ellenben a városra törő idegenek utánpótlása igen – mely nem csak élelemben mutatkozott meg, hanem újabb katonai utánpótlást is rejtett. Ezt követően a csata hamar eldőlt – a kifáradt sebesült emrelin csapat pár óra leforgása alatt végleg vereséget szenvedett. Akik nem haltak meg eddig sokkal rosszabb jövővel nézhettek szembe:
Hiába az elszánt holtig tartó küzdelem, ha a kipihent erős utánpótlás arra hajtott, hogy minél több emrelint ejtsen fogságba – élve… A súlyos sebeket okozó támadásokat kerülték – hálóval, lasszóval, madzagra kötött súlyokkal leterítették az elszántan küzdőket, majd egy személyre többen rávetve magukat lefegyverezték a harcosnőket és súlyos láncokra bilincselték őket.
Jellemrajz:
Élet és természet szerető. Népe között engedelmesen viselkedett, tiszteletben tartotta a feljebbvalóit, a parancsokat teljesítette. A fenyegetés miatt elvakultan gyűlölt meg minden idegent – főleg a férfiakat, akik igába kényszeríttették őket. A halálát nem féli egyáltalán, keresi a kiutat helyzetéből és a bosszú vágya tartja benne az erőt, hogy emelt fővel éljen át minden megaláztatást, mit fogvatartói ellene, társai ellen elkövettek.
A hetek alatt megtanulta, hogyha nem állnak ellent teljes szívéből, gyűlöletből, hanem tettetik az engedelmességet társaival, akkor „finomabban” bánnak velük, engedékenyebbek és egy kicsit figyelmetlenebbek is… Ezt kihasználva szemrebbenés nélkül hazudik, és figyeli a kínálkozó alkalmat a szökésre.
Kinézet:
174 cm magas, arányos testalkatú nő. Súlya úgy 60 kg-ra tehető.
Hátközépig érő barna haját fejdíszével tartja kordában, hogy nem hulljon a szemébe állandóan.
Ruházata szép, igényes – gazdagságról árulkodik. Felsője egy színezett bőr, mely a két mellét 1-1 csíkban takarja és a nyakán találkoznak, a has része körbefut testén. Fehér sűrűszövésű hosszú nadrágot hord, melyen egy díszes öv látható térdfölé érő színezett bőr díszítő elemekkel. Az övön hátulról egy viszonylag vékonyra kicserzett világosbarna bőrből egy „lepel” lóg, mintha csak egy fél köpeny lenne rajta – ez a bokájáig ér.
Bal felkarján egy fél arasznyi arany felkardísz látható, mely alól kifutó – körös-körül – égésnyom látható.