Név: Abdullah la Khaleman de Ghordetras imn Abu Baldek (Abu Saim)
Kor: 19 év
Nem: Férfi
Faj: Ember (dzsad)
Kaszt: Boszorkánymester
- Jó legyen, elmondom miért van erre az egészre szükség, és miért kérdem a neved. Mint azt már kitalálhattad a forró Ibara vidékén láttam meg a napvilágot. A családunk ősi tradíciókat örökölt és nagyon rendesen ápolta is azokat. Nem akarlak a családom részleteivel untatni, a családi legendárium alapján állíthatom van 4 nővérem és talán 5 bátyám is. Nos igen, ez elég népes család de nem is hinnéd, én mindössze hármójukkal találkoztam eddigi életem folyamán. Ugye, látom te is meglepődtél. Nos amit fontos még tudnod a mi kis famíliánkról , hogy az általános dzsad istenek helyett, mi egy sokkal hatalmasabb égi pártfogót választottunk magunknak, most nevezzük Őt az egyszerűség kedvéért az Ég Nyolcadik Arcának. Nos a hagyományaink tükrében, mikor elértem a 10 éves kort engem is elkezdtek beavatni a sötét művészetek világába. Nem is hinnéd mennyi fájdalommal, és verítékkel jár ez a művész szakma. Állandóan csak a könyvek, meg minden féle üvegcsék felett görnyedni, míg odakint a többi gyermek boldogan játszadozik… Azt igérték drága szüleim kiknek szavukra hallgattak a városban, ne aggódjak majd ha felnövök én fogok remekül szórakozni, és a többiek fognak sírni meg görnyedezni a fájdalomtól Ezt akkor még nem értettem de mint magad is láthatod ez egy igen bölcs tanács volt. Nos ott tartottam, hogy megkezdtem tanulmányaimat és remekül is haladtam velük, mintha csak erre születtem volna. A 15 életévem betöltésekor, gondolj bele pont a születésnapomon, egy különös szertartásra vittek szüleim. Én teljesen meg voltam győződve róla, hogy az egész az ünneplés részét képezi, és megkapom a csontvázat amit már oly régóta áhítottam. Most mit nézel így, igen csontvázat, én egy tudományos beállítottságú kölyök voltam, nem kérhet mindenki pónit, meg fakardot. Na mindegy nem is ez a lényeg. Nos ezen a beavatáson egy fogadalmat kellett tennem, melyet a véremmel pecsételtek meg. Egészen meglepődtem hogy ilyesmire kértek, hisz addig azt tanultam senkinek még egy csepp vérem sem adhatom, mert nagy galiba lehet belőle. No mindegy lement a szertartás rendben, én megígértem mindent hisz vártam az ajándékomat, majd se csonti se beszéd véget ért a ceremónia, és mentünk haza. Tudod ekkor lepődtem meg először, egyrészt otthon már várt engem a már említett bátyáim egyike, másrészt volt nála egy csomó holmi ami az én tulajdonomat képezte. Nos úgy véltem a cuccomhoz jogom van, és mentem kérdőre vonni az arcátlant, ennyi idő után csak úgy beállít és még ki is rabol?! Azonban apám egy kedves és apró varázzsal a földhöz szegezett, még most is érzem a csontjaim remegését. Igen az a varázs volt, ami téged is fogva tart. Nos atyám elmagyarázta, hogy a fogadalom nem csak formaság volt. A mai naptól kezdve nem ejthetem ki ajkaimon a családunk egyetlen tagjának sem a nevét, és nem használhatom a saját családnevem sem. Természetesen hazatérhetek, ha lenne kérdésem de ezt nagyon nem ajánlotta, láttam össze vissza ugráló arcából ezt most komolyan gondolja. Ezek a szigorú szabályok addig tartanak, amíg nem leszek képes arra, hogy bebizonyítsam érdemes vagyok családunk hagyományaira és nevére. A feladat igen egyszerű, meg kell idéznem egy általam a Kárpit túloldalára segített halandó lelkét, és neki kell bizonyítania, hogy én igenis érdemes vagyok eme titulusra. Nos megtagadhatod, hogy eláruld a neved, és én csak a halálod után tudom majd azt meg, a csontjaidból. Vagy állíthatod, hogy nem én öltelek meg. Esetleg becsmérelhetsz a megidézéskor, de ezt nem ajánlanám különben olyan szenvedések között fogsz kimúlni, amilyet még álmodni sem mertek a démonok. Tessék, ja hogy még nem haltál meg, és a síron túlról is kísérteni fogsz? Jó, ahogy gondolod, ezt kipróbálhatjuk, akkor rögtön folytatjuk csak egy pillanat……
Kinézet:
Átlagos magasságú, vékony testalkatú dzsad férfi. Arca szikár, talán nem bánt vele bőkezüen a sors idáig, eléggé elgyötörtek a vonásai. Sötétkék turbánt és kaftánt visel, fegyver nem látszik a ruházatán, a csicsás dísztőr az övén inkább mulatságos, mint veszélyes. Oldalán tarisznya lóg, tekintete fürgén jár jobbra balra, léptei céltudatosak. Amint belép a Szeráj épületébe már csak tekinteted követi, míg a kelmék el nem takarják szemed elöl.
Jellemrajz: Krák
Alapvetöen a feladataira koncentráló céltudatos egyéniség. Az áldozataival próbálja megértetni saját életük hiábavalóságát, ilyenkor kicsit nosztalgiázik. Az élet nyügjei mások bajai nem hatják meg. Hithű ranagolita. Neki is kijutott a jóbol gyerekkorában, más is kibírja ha meg nem… . A fényűzést ami a Szerájban fogadta még nem szokta meg de nincs ellenére. A pusztítás, mások kínzása még mindig örömet okoz neki, de rájött hogy nem a fizikai kínok a legfájdalmasabak.
Háttér:
Az Ibarából hozta el egyik bátyja és most a Szerájnak dolgozik és ott is lakik, közel másfél éve. Jogai nincsenek, de nem rabszolga. Amit mondanak megteszi, egyébiránt azt tesz amit akar míg nem sérti fedéladói érdekeit. Védelmüket korlátozottan élvezi, de kizárólag a bátyja révén ki maga is ranagolita és nem nézne jó szemmel bármely nyafogós nyivákolást. A szukékal még nem volt afférja gondossan kerüli öket és érdekeiket is.
//A többi Kalmárfejedelemtöl is függ.Adatlap folyamatban.//