Shulur - Zadon - Calowyni Hõsök sétánya

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Nyna kezdi elveszteni a türelmét. Lehunyja a szemét és nyugtatja kicsit magát.*

- Kapitány! ... Midnen tiszteletem az öné, de erre nekem most tényleg nincs időm. A rabszolgám pedig nem veszélyes rám. Csak meg kell találnom vele a megfelelő hangnemet. Végtére is mint említettem, a testőröm lesz. És ez a fajta kapcsolat bizalmon alapul. De ezt nem hiszem, hogy pont magának kell mondanom.

*Urc beszólására odafordul, majd kedvesen elmosolyodik.*

- Na látja. Egy férfi szívéhez a hasán keresztül vezet az út. További jó gyakorlatozást. Nekem még sok dolgom van a "rabszolgám"! nevelésével. Most távozunk.

*Azzal választ nem várva, ellenkezést nem tűrő arckifejezéssel odatipeg a barbárhoz és érthető gesztikulálással kifelé terelgeti az ajtó felé.*

- Kapsz enni. Tudod. Étel. Jössz velem és leszel jó fiú. Nem lesz belőled kirakatkatona.

*Útközben még visszafordul a katonák felé.*

- A vigyázban állás helyett inkább fegyverforgatást taníthatnának neki, meg itteni nyelveket. De látom a kultúrát nekem kell a fejébe tömnöm. Majd visszakapják egy kis katonai kiképzésre. Pápá.

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* A barbár értetlenül követi az események ezen téren történő alakulását.*

<… Na, most mi a fene legyen!? A nő invitál, ha jól értem egy kis nasira, az a vadbarom meg úgy néz, mint aki ölni készül! Kapja be! Én akkor is éhes vagyok, ha ő állósdit akar játszani! …>

* Urc elmosolyodik, majd enged a nő invitálásának, s hátralép az ajtó felé, de nem fordul el a kapitánytól. Mindenre felkészülve figyeli annak reakcióit, hogy ha bármi gyanúsat is csinál a gaz, akkor szétcsaphassa arcát, mint egy érett görögdinnyét.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Nyna, Urc
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
_______________________________________________________________

*A parancsnok arcán az izomzat összerándul, szeme sötétté változik mint az éj. Látszik, hogy nagyon odafigyel mit csináljon és mit ne. Hosszú pillanatok telnek el, addigra már Nyna Urc felé fordul - amikor meghallja az ajtó felől a neszezést. Egyértelműen kulcs fordul a zárban. Az a katona aki kinyitotta számára az ajtót, most bezárta azt, a kulcsot pedig Zagersanak adja, aki idő közben közelebb lépett hozzá. Kemény elutasítás jelent meg eddigre az arcán, s Nyna abban biztos lehet, hogy egykönnyen innen nem szabadul. Furcsa ezt így tapasztalnia, hisz eddig mindenki úgy táncolt ahogy ő fütyült...
Urc támadó szándékot nem fedez fel sem a parancsnokban sem katonáiban, azonban a feszültebb légkört ő is érzékeli, s azt, hogy valami "robbani" fog hamarosan. Két konok, büszke ember áll egymással szemben, és Urc még azt sem tudja eldönteni ki a nagyobb úr a háznál... Az ajtózárást ő is észreveszi természetesen.
Miután a kulcsot megkapta Zagersa belekezdett mondandójába teljesen Nyna felé fordulva.*
- Sajnálom kisasszony, de ez a rabszolga innen nem fog kimenni. Akár hogy és akár mit is parancsol ön. Először is kettőnk közt rangbéli különbség nincs, így maximum csak kérhet valamire. Másodszor ön nekem senkim, nem parancsolhatna még akkor sem, ha éppen én csak egy pietor lennék. Egyedül számomra Cartiss on Vyemar adhat parancsot, vagy maga a toroni császár. Még eddig nem kaptam meg azt a parancsot Cartiss on Vyemartól, hogy Önnek feltétlen engedelmességgel kell hogy tartozzak...
Továbbá azt a parancsot kaptam, hogy semmilyen színen ne engedjem hogy saját magát bármilyen veszélybe is sodorja. Szabad kezet kaptam hölgyem. Jelen helyzetben csináljon bármit is nem fogom négyszemközt engedni, hogy ezzel a vadállattal legyen. Lehet önnek ezt most igen nehéz feldolgoznia, de jobban jár, ha megteszi. Amint a ház ura hazatér elpanaszolhatja vélt vétségemet bátran, állok elébe - de eskümet és a parancsot nem szegem meg, még egy hölgy kedvéért sem. - *volt ebben az utolsó mondatban egy másik él, hanghordozás... Nynának megütötte a fülét, elég jól ismeri az embereket ahhoz, hogy tudja nem épp szép dolgokat gondol jelen esetben róla a parancsnok, amiket tiszteletből vagy valami másért most nem mondott ki.*
- Ja... igen... Tessék, ezeket fussa át! - *nyúl be zubbonya belső zsebébe, ahonnan két hosszú élre hajtott papírost húzott elő. Komor, jéghideg tekintettel néz Nyna szemébe miközben ezeket nyújtja feléje.
Ha Nyna átfutja a papírosokat a következőt találja benne röviden:
A két ragszolga, kinézetük pontos leírása, vétel ár, eladó, vevő, hiteles aláírás és egy pecsét rajta. Mindkét papíron vevőként Cartiss on Vyemar van feltüntetve mint egyedüli új tulajdonos - Nyna neve sehol sem szerepel rajta.*
- Kiszasszony! ... Remélem tudja, hogy ez egyet jelent azzal, hogy ezen rabszolgák fölött ön nem rendelkezhet! - *csattant bele a levél olvasásába Zagersa hangja metszőn, bántón.* - Kérem most Önt, hogy hagyja el ezt a helyet EGYEDÜL - *nyomta meg ezt a szót jobban* - és hagyjon engem és embereimet dolgozni. Persze előtte még magyarázza el neki, hogy nem kap egyenlőre enni, majd ha az első órának vége.

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Nyna arca paprikavörösre változik, de érdekes módon ez is jól áll neki. Pár pillanatig csak mély lélegzetvételekkel tudatja a felháborodását, aztán kitör. Hangjából süt a harag és a megvetés.*

- Ha jól emlékszem, Cartyss azzal küldte mellém, hogy kísérjen és tegyen a kedvemre. De ha azóta azt a parancsot kapta, hogy kötözködjön velem, akkor nyugodtan tegye. És igenis meg fogom beszélni Cartyssal a viselkedését. Amit pedig az adásvételi papírokra iratott az megint egy másik dolog. Ezt is tisztázni fogom a kedvesemmel, mert én vele személyesen nem ezt beszéltem meg. És nem érdekel, hogy maga pietor, vagy famor. Velem szemben ezt nem engedheti meg magának egyik esetben sem. Azt hittem, hogy Önben egy normális és racionális embert ismerhettem meg. Úgylátszik, hogy csalódnom kellett. Ha pedig a rabszolga nem az én tulajdonom, akkor magyarázza meg neki maga, hogy nem kap enni.

*Azzal köszönés nélkül az ajtóhoz siet és megáll előtte. Várja, hogy valaki kiengedje. Fejét felveti és minden méltóságát maximálisan kimutatja.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Nyna, Urc
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
_______________________________________________________________

- Kísérésről volt szó Kisasszony, védelemről, segítségről, de arról már nem, hogy a kedvében kell, hogy járjak.
Az adásvételi papírokat maga a ház ura kérte, hogy így kerüljön rá minden adat. Lehet magának elfelejtett szólni...
*Menet közben az ajtóhoz lépett, beletette a kulcsot a zárba és ahogy tovább folytatta a beszélgetést kínzó lassúsággal nyitotta ki azt. Mire befejezte a zár is nyitva áll Nyna előtt, semmi és senki nem fogja akadályozni abban, hogy elhagyja a helyet.*
- Ami a viselkedést illeti pedig ... khm... úgy beszélek magával ahogy egy famor a famorral, mert az illem ezt megköveteli tőllem. Ellenben Önnek egy kicsit el kellene gondolkodnia azon, hogy hogyan is viselkedik ebben az országban, kivel hogy beszél, mit és milyen hangsúlyban mond... Ugyanis csak és kizárólag azért nem alázom porba Önt, mert on Vyemar úr minden meggondolatlanságával idehozta. Egyébként ön nem lenne sehol, ha azon a szép napon nem találkozott volna az Aranyfácánban Cartissal.
Ezt is nyugodtan elpanaszolhatja neki... tud erről a véleményemről...
*Bár nem ordított, hideg nyugodt hangon mondta el mindezt, de az emberei hallották... minden bizonnyal, mert körülök többen is felszisszentek az utolsó mondatokra.

Urcnak a feszült helyzet egyre jobban nem tetszik, és bár Nynát nem bántotta senki mégis dúl-fúlva távozik onnan - nélküle...*

[Quiasse Limenel Umassyras]

*A férfi további sértegetése elszakít valamit Nynában. Nem tudja tovább megfékezni magát. Minden bevezető nélkül bársonykesztyűs kacsója gyors ívet ír le a kapitány arca felé. A pofon akár célt ér, akár nem, felháborodva vágja a férfihoz a következő szavakat.*

- Nagy ívben teszek arra, hogy ön mit gondol rólam. Nem érdekel, hogy Cartyssnál milyen praktikákkal próbál befeketíteni. Az ég világon semmi köze ahhoz, hogy milyen a kapcsolatom a maga Urával.

*Az utolsó szót jól ki is hangsúlyozza. A következőket pedig már az ajtón belépve mondja maga elé, de úgy hogy hallhassa a kapitány is.*

- Arcátlanság. Méghogy famor a famorral. A pietorokat sem sértegetném azzal, hogy egy lapon említem velük. Felfuvalkodott féltékeny pondró.

*Egyből a szobájába siet feldúltan és idegességtől remegő kézzel. Úgy csapja be maga mögött az ajtót, hogy az egész házban hallani lehet. Még magányában is magában motyogva szidja a kapitányt. Kényelmes tempóban átöltözik valami utcai viseletbe, de jól kicicomázza magát. Tudat alatt is bizonyítani akarja, hogy felsőbbrendű annál a hitvány "pietornál". Mikor készen van, magához veszi a kis retiküljét és a napernyőjét és kisiet a városba. Útja egyből a találkozó helyére vezet. Feldúltsága még mostanra sem múlt el teljesen.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Nyna, Urc
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
_______________________________________________________________

*A pofon betalált, de láthatólag a parancsnok nem is akart kitérni előle, tekintete olyan volt mintha várta volna a nő ilyen megnyilvánulását.*

Nyna miközben a szobájába rohan senkivel nem találkozik, csendben, magányában készülhet élete alighanem sorsdöntő találkozására...*


*Nyna távoztakor a parancsnok bezárja vissza az ajtót és a kulcsot zsebre rakja.
Urc ebből rájöhet, hogy bizony a felkínált étkezés elmarad.
Zagersa közel lép hozzá, egyenesen szemébe néz.*
- Étel csak akkor lesz, ha megérted és megtanulod az alapvető illemet ebben az országban. Ha úgy ítélem meg, hogy képes vagy a MI mércénknek megfelelően viselkedni, hogy be tudod tartani azokat az alapvető szabályokat amiket a mai nap megtanítok neked, és mindezt gyorsan teszed, akkor a mai nap már többet velünk nem kell lenned itt összezárva. Mehetsz szabadon ebben a házban. Ha viszont makacskodol, nem tanulsz, nem vagy hajlandó engedelmeskedni, akkor mehetsz olyan sötét szobába ahol még nappal sincs fény, ráadásul visszakapod béklyódat amit a piacon viseltél.
Megértetted amit mondtam? - *tisztán, érthetően beszélt Urccal közös nyelven, s bár Urc igen nehézkesen beszéli azt is de nagyjából felfogata a mondanivaló értelmét.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Nyna
Helyszín: a calowyni Hősök sétányán
_______________________________________________________________

*Feldúlt állapotban nem annyira séta tempóban haldsz mint szeretnéd, így a sétányhoz viszonylag hamar elérsz, és egy kicsit el is fáradtál.
Kíváncsian járatod körbe az utad során a szemedet, keresve azt a nőt aki tegnap a testvérének adta ki magát - vagyis ezt nem mondta ki konkrétan, de másképp azokat a szavakat nem lehetett értelmezni.

Kellemes nyári idő van, és most a sétány sem zsúfolt. Főképpen párokat látol kéz a kézben sétálni, meg ámuló-bámészkodó külhonit - rólluk lerí, hogy nem idevalósiak...

Azonban a keresett nő sehol egyenlőre, pedig lassan a főbb utat bejártad.
Megszomjazol, s megéhezel egyszerre - most jut csak el a tudatodig, hogy bizony neked az ebéd kimaradt...
Visszább a legelső elágazónál egy táblára emlékszel, miszerint ha letérsz a fő útról egy hangulatos kis étteremhez érhetsz.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Nyna a sok sétálgatás után jön rá, hogy éhes. Átkozni kezdi magát, hogy haragja elfeledtetett vele mindent. Pár perc morfondírozás után aztán a tábla mutatta irányba indul és megkeresi azt az éttermet. Mivel nincs túl sok ideje, és nem akarja lekésni a találkozót, így egy pálcikára tűzött nyalánkságot kér csak amit visszafelé elnyammog. Visszatérve a sétányra jól körbenéz és újra keresni kezdi az "idegent". Közben csak a kapitány pofátlansága jár a fejében. Azon töri a fejét, hogy miképpen adja elő majd magát Cartyssnak. Hiszen ki kell használnia minden előnyét a kapitánnyal szemben. Ha egy ilyen kis hatalmi villongásban alul maradna, akkor mit akarna nagyvilági körökben. Elhatározza, hogy felülkerekedik Zagersán és megmutatja, hogy közülük ki is a főnök.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Nyna
Helyszín: a calowyni Hősök sétányán
_______________________________________________________________

*A kis vendéglő pár perces séta után felbukkan a kacskaringós úton a bokrok közül. Szinte beleolvad a környezetébe a fából épített csodálatos épület, mely központi helye a majd 2/3-ad részt elfoglaló fedett tetejű terasz.
A pálcikán mit kértél parázson sült gyümölcsök sorakoznak megbolondítva egy furcsa de igen finom fűszerrel - vagy fűszerkeverékkel.
Lassan sétálsz vissza a mellszobrokkal díszített sétányra - a központi kereszteződésnél a középen terpeszkedő szobornál egy alak várakozik.
Bár nő, de ruházata nem épp nõies. Barna nadrágja egyszerû szabású, vászonból készült. Felsõ testén egy kerek nyakkivágású, bársonyos felsõt visel, s ez fölé egy hosszú ujjú, rafinált fém kapoccsal záródó, ’A’-vonalú, bokáig érõ, sötétszürke kabátszerûséget vett fel. Jobb csuklóján egy piros kiskendõcske látható. Ékszereket hord magán: fülében feketére festett, apró csontfülbevaló virít szénaboglya haja alól kikandikálva. Nyakában két láncot visel, az egyik ócska selejtes, talán rézbõl készülhetett. Míg a másik gyöngyfûzött több rétegben, és szabálytalan közönként ki is lóg belõle 1-2 szál – mintha több vége lenne egyszerre. Ujjain viszont gyûrût nem hord.
Elsőre megnézve nem hasonlít egyáltalán a tegnapi nőre, azonban megakad a szemed az arcán átfutó seben... kétségtelen, ez ugyan az a nő akivel tegnap a színház mosdójában megbeszélted ezt a találkozót.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Nyna megtorpan amikor észreveszi a nőt. Bár számított rá, hogy eljön, de az összhatás mégis meglepi. Pár másodperces zavara után összeszedi magát és érdektelen arckifejezést felvéve odasétál. Megáll az "idegen" előtt és kérdőn néz rá. Nem akarja ő kezdeni a társalgást. Igazából azt sem tudja, hogy mit is vár ettől a találkozástól. Megfordul a fejében, hogy csak ki akarják használni. Hiszen az ellopott naplóból sok információhoz hozzájuthattak. Ez a bizalmatlanság nem látszik az arcán, csak a kasztjára annyira jellemző mindennapi unatkozás.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Nyna
Helyszín: a calowyni Hősök sétányán
_______________________________________________________________

*Szemmel láthatólag a nő is zavarban van, rajta megmutatkoznak azok a jelek, hogy nem tudja mivel kezdjen. Csak bámul némán, hol öröm, hogy zavartság, hol tartózkodás, hol bizonytalanság csillan szemében. Nyna tisztán érzékeli mindezt.
Lassan beáll a kínos csönd, ami már szinte elviselhetetlen. Szinte kitör a nőből egy pont után a mondat halkan, bár számotokra mintha ordítás lenne.*
- Végre megtaláltalak húgom!

[Quiasse Limenel Umassyras]

*A kínos csend nem zavarja Nynát. Szobormerev arccal várja a lány reakcióit. A kitörésen kicsit meglepődik. Felhúzza szemöldökét és kesztyűs kezét csitítólag emeli fel.*

- Kérem! Ne ragadtassa el magát.

*Hangja kicsit távolságtartó és mértékletes.*

- Kezdjük az elején. Az Ön állítása szerint rokonok vagyunk. De ezt nekem miért kellene feltétel nélkül elhinnem? Rendelkezik megdönthetetlen bizonyítékokkal? Ha igen, akkor legyen szíves elém tárni, és akkor esetleg tudok mérlegelni.

*Odalép a lányhoz és karonfogva arrébb tessékeli olyan terepre ahol kevesebben vannak, és ahol nyugodtabban lehet beszélgetni.*

- Tudja nekem rangom van. Minél kevesebbet tud rólam a környezetem, annál jobb. Szóval minden ami itt elhangzik, az bizalmas. Remélem ez érthető.

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* A barbár megrökönyödve követi figyelemmel az eseményeket, majd leesik az álla, mikor a lány pofon vágja a mozdulatlan kapitányt, s azon morfondírozik, hogy ha az valamiféle ellenreakciót tanúsít, menten nekiugrik, de megdöbben annak tétlenségén. Hallgatja a lány távolodó, mogorva szavait, s miután becsukódik ismét az ajtó, s a zárban fordul a kulcs kissé kedvetlenül tekint maga elé.*

<… A varjak vájják ki ennek az összes dilinyósnak a szemét! Felőlem veszekedhetnek, civakodhatnak, csak adjanak már valamit enni az Istenit! …>

* Mikor a kapitány elébe lép, s előadja megfontolandó monológját a barbár kissé „eltöpreng” megint.*

<… Na már megint kezdődik! Ez itt a helyi szabályokra akar engem megtanítani, miközben engem már egyszer apám kiokított az élet törvényszerűségeire, ám legyen! Kíváncsi vagyok „nagyon”, hogy mi is az a halaszthatatlan tudnivaló, melyet ez a zsarnokoskodó ipse belém akar nevelni?! Mondjuk talán ő itt az egyetlen, kiben látom a harcosok szemében égő tüzet, a többi az csak talpnyaló, puhapöcsű! Jó lesz a taggal vigyázni Urc! Ő ellenfél lehet egy kemény küzdelemben! Na, de ő se várja el, hogy térden csúszva hajbókoljak én, a korg, népem harcosa bárki előtt is! Inkább elviszem ezt az állatot magammal az örök vadászmezőkre! Na lássuk mit kell tennem!…>

* Bólint a kapitány beszédére, jelezvén, hogy megértette annak szavait.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Nyna
Helyszín: a calowyni Hősök sétányán
_______________________________________________________________

*A nő láthatólag vissza vett magából, igencsak megzabolázza érzéseit és immárom pár szegmens után kevésbé lelkesnek tűnik. Viszont egy furcsa csillogás megjelenik szemében amikor a megdönthetetlen bizonyítékról beszélsz, ám nem vág szavadba szépen végighallgatja mondandódat.*
- Rang... bah... kérdés hagyják-e vele élni... de legyen menjünk kicsit nyugodtabb helyre. Ha neked megfelel vezetlek - itt a sétányon vannak igen eldugott részek...
*Ha beleegyezel balra indul el miközben viszonylag halkan beszélni kezd. Tegez végig, egyáltalán nem érdekli az, hogy köztetek vannak rangbéli különbségek. A jobb karjába karolsz bele és amikor elindultok szemed megakad a kabát alatt rejtőző kardon - rövid és egyenes penge a kissé kopottas tokjáról ítélve.*
- A nevem Ryni. Így egyszerűen ennyi...
Nézd, én elhiszem hogy kételkedsz, én is ugyan így tennék a helyedben. Sőt, megvallom még most is fel-feltámad egy érzet, hogy pusztán az égiek játszanak... de hát mi dolgom lenne nekem velük, túl kicsi pondró vagyok én ehez.
Tudod azon a napon amikor elkerültünk a rabszolgakereskedőhöz egy öreg nyanya hatására levágtam a te és nővéred hajtincsét, valamint a sajátomból is egy kicsit. Összefontam a hármat, hogy bármi is történjen együtt maradunk. De ügyes fejtömés volt, ugyanis a következő éjszakán tűz ütött ki és elkeveredtünk egymástól. Soha többé nem láttalak benneteket. Pár napja akadtam csak rád véletlenül és mára teljesen biztos vagyok abban, hogy a húgom vagy!
Tessék... - *bal kezével a kabátja zsebébe nyúl és egy apró barna dobozkát vesz ki belőle* - Három óvatosan selyemmel betekert hajtincset fogsz benne találni. Látszik majd rajtuk, hogy elég sok időre össze voltak fonva. Az amelyik a te kisdedkori hajadból származik piros selyemmel tekertem be. A nővéred hajtincsét sárgába, míg a sajátomat feketébe. Szegények már nagyon elmorzsálódtak, de nem is csoda - 14 évesek - ezért kérlek óvatosan bánj velük.