Felföld - ahol a babonák életre kelnek

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdorban

A cipóárus nő nem volt egy tiszta asszony Ám a cipói igen. Gyászkeretes körmeivel talán nem kéne piszkálnia az ételt, jobb ha a félelf maga választ egyet, mielőtt a nő hozzáérne Ideje van rá, valamit éppen babrált, talán kezet törölt egy mocskos kendőben?
-Lerí rólad hogy falusi vagy, csoda hogy kapa nem áll a szádból-vigyorgott a nő. Bár ne tette volna. Felfedte fogsori hiányosságait.
-Fogadót keresel? Hm, hm, rosszabbat akarsz vagy jobbat? Ott vagyon a Csókos Nelly, még kurtizánokat is találhatsz ott, ha kininytod a szemed, de patkányt is-s lecsapott egy pimasz legyet, leseperte az étel mellől.
-Ha jobbikra vágysz, ott van a Foglalat. A simaarcúaknak való, mint amilyen te vagy. Sok kűfődi utazó szállik meg ottan. Mert van rá rezük. Jól elverik ott is, másutt is. A cipó két réz lesz. A fülessel együtt-kacsint. Nocsak, a nyanya már a hírt is felszámolta?!

[Lianna Pentangelin]

Ezionak
Valencio birtokon

-Bocsáss meg, én ritkán dugom ki a fejem a várból. Flavió az az öreg, aki eddig a vadász volt? Szerintem most pakol, hogy hazamenjen. Ha időben érkezünk, talán összefutunk vele. Egy szekér viszi egy darabon hazafelé. A vízhordó szerekere. Én meg írnok vagyok, vagy éppen titkár, de leginkább költő...A szolgákról nem sokat tudok...-vakarta meg fejét zavartan.
-Nekem jó sorom van, saját kis szoba szállásul, jó étel, szóval nema többi szolgálóval vagyok tartva. Bajusznak emiatt is a begyében vagyok. Mikor egy hétre elutazott az uraság a feleségével s engem nem vittek, Bajusz le is zavart a konyhára enni a többiekkel. Megalázó volt!
Lassan haladtak, gyertyánágak zöld leveleit kerülgethették fejükkel, jól belógtak az útra. Aztán elmaradt a hátuk mögött a vár, s a naősütés, sötétebb, fákkal benőtt erdei útra kanyarodtak. Egy tisztásig tartott a menet. Balra faházikó, nyitott ajtóval, előtte szekér állt, iszogató férfival (nem a rokon), a tisztáson fűrészbak, mellé kecske kötve, legelt épp, a tisztás jobb oldalán meg egy kút.
-Nincs itt Vigyori. Akkor már hallanánk a nyihogását-sóhajtott fel Romeo.
-Folyton ugrat engem, kappannak hív. Mi az a kappan?

[Alauron]

(Ezio)

-A kappan az kakas, de most megyek, megkeresem a nagybátyám.-
S elkezd kiabálni:
-Ejj, Flavio Ciattore uram! Hát hol bujkál ebben a szép időben, mikor fivérének vére jött látogatóba?! Bizony a Svirfek cibálját meg kend maradék haját és szakállát ha nem toppan elő és nem kínál meg valami jóféle vendégnekvalóval!
(A Svirfek olyan bolondos manófajta volt, erdőjárók között divatos volt velük fenyegetőzni)

[Lianna Pentangelin]

Ezionak
Valencio birtokon

A nagyhangú szólításra léptek jelezték, jön ki valaki a házból, majd az öreg megjelent, be is verte rendesen a fejét az ajtófélfa tetejébe.
-Rosseb! Minek ordibálsz!-dohogott. A szekeres férfi megtörölte száját és heherészett egyet.
-Mi az, te nem is ittál, de már nekimész mindennek?-ugratta az öreget.
-Te csak hallgass! No, ideértél?-dörzsölte ahelyet, ahol beverte fejét, s az idő ellenére vastagon öltözött öreg odaballagott Ezióhoz.
-Asztán tartsd magad jól itt. Vigyori dolgaira meg csukd be a szemed, néha helytelenkedik, de nem a mi dolgunk, érted?
A szekeres vigyorgott. Akár ő is lehetett volna Vigyori, de Romeo fáradt arca semmi ilyet nem árult el.
-Én megyek, este már magad leszel. Holnap reggel korán menj be a várba, akkor is ha nem hívnak. Az úr majd így is elmondja, mi a feladatod. Sok errefelé a farkas, szóval ilyenre számíts. Én már ahhoz öreg vagyok, fáj is a derekam. Többet fáj mint nem fáj. Te meg ki vagy?-hunyorgott Romeora, aki összepréselte száját.
-Ja! A költőgyerek, a savanyú arcodról felismerlek. Na, ővele lóghatsz, nem iszákos-kacsintott az öreg Eziora.
Majd kihordta kevés motyóját, feldobta a szekérre, felült a bakra a szekeers mellé, s iontve egyet el is hajtottak.
Romeo lábfejével egy fűcsomót zaklatott.
-Mennem kéne. Kell még valami?

[Herold Bardelot]

(Leó)

Gyorsan elveszem a kérdéses árut a körmeit meglátva.
-Jó jó ... hogy ott van de merre ott?-Mosolygok a nénére, ravasz öregasszony.[i]
< ... az eddigi fogadtatást nézve inkább legyen az a Foglalat ... a végén még az "arcocskám" miatt vernek pofán valami rosszabb hírű helyen ... >
-No köszönöm szépen az útbaigazítást, A Hétarcú áldja meg a jóságáért!-[i]Adom oda neki a 2 rezet.
Elindulok a mutatott irányba, közbe belekezdek a cipóba is.

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdorban, a Foglalat előtt és aztán benne

-Hogy hol a Foglalat? Menj kicsit visszább, menj átall a Haranghídon s rögtön a végében lesz egy sor ház, az egyik fogadó,a többi evőhely meg ivóhely-s kacsint.
A Haranghíd felismerhető volt. Egy híd, aminek mindkét végén egy-egy haranglábon összesen négy harang pihent, zsinór csak egyen volt. Hogy mikor ki és mi okból húzza meg, jó kérdés. gyalogos forgalom használta a hidat, több szolgáló, inas s kükldöncgyerek koptatta pallóit.
A folyót is láthatta Leó, nem volt egy gusztusos szakasz: az egyik hídlábnál szemét torlódott fel, s egy kóbor kutya, ki tudja hogyan jutvale, épp turkált benne. A víz szine barnászsürkének tűnt de mégis akadt pár igénytelen gaz, ami megkapaszkodott a folyó városi szakaszánál a követ között. mert itt kővel volt krakva az egész. Picit büdös volt, de lehetett volna rosszabb is. Ezt a túlvégen vendéglátással foglalkozók is tudták, s igyekeztek illatos virágokkal teli ládákat elhelyezni a bejárat előtt. A Haranghíd túloldalán már valóban feltűnt pár nem helyi alak: két kreol bőrű, fekete hajú alakról lerítt, ezek északi shadoniak lesznek, megálltak egy étterem előtt, nézegették a helyet, majd beléptek. Matrózfélét itt senki nem látott, azok a kikötőben múlathatják az időt, olcsóbb keretek között, hasonszőrűekkel. Fiatal fiú asztalt törölgetett, más virágokat locsolt, s akadt büszke tartású felszolgáló is, aki úgy vitte ki az ételt -ami az ebéd volt, hopp, dél felé jár az idő!- mintha legalább hercegi lakomán teljesítene szolgálatot. Pedig két puhos kereskedőforma férfi volt a vendég.
A Foglalat kicsit kirítt az éttermek mellől. Mert esőbeállót építettek elé, s a beálló két faragot faoszlopát igen világos kékre festették. Talán nem is olyan régen, mert nem pattogzott sehol se le. A bejárat s az abalkok is szépen faragott mód néztek arra, aki rájuk tekintett, ügyeskezek alól került ki ez a munka. Itt is két nagyobb virágláda hasonult a többiekhez, de nem színes és illatos növénykét nevelt, hanem két nagy bokor tüskés aloét... Nagy húsos levelükkel úgy terpeszkedtek ott, mintha egyben ajtónállók is lennének, akik az illetékteleneket megleckéztetni készek.
S bár a fogadó neve Foglalat volt, cégérén egy nagy aloé növény szerepelt. Frissen festve. Újkeletű holmi ismét.
A bejárat előtt két nő álldogált. Egyikük a markából pisztáciát falatozott, s szőke haját elfújta a szeme elől. Leó jól hallotta mit beszélnek az errefelé idegenül csengő közös nyelven.
-És mégis honnan kaparjunk elő? Ezek mind mosdatlanok.
-Majd lemossa őket-akasztotta hüvelykujjait fekete hajú társnője övébe s úgy szemlézte a jövő menő embereket.
-Fúj. Nagy meló. Nem, én nem akarok koslatni...
Jobban szemügyre véve ordított róluk, hogy külföldiek,ha már a nyelv maga nem győzné meg a szemlélőt: a szőke fekete inget viselt, amit egy shadoni csak temetéskor húz magára, de hétköznapi viseletnek sose. Csinos szabású vastag, barna nadrágot vioselt mellé, ami tovább oszlatta a kételyeket, hogy ez nem helyi. A helyi nők szoknyát hordanak, nadrágot, haha, szinte soha. Kényelmes lábbeliben végződött a szemle, s egyedül egy kék, egysoros, gyöngyökből fűzött láncot viselt szorosan a nyaka körül. haja félhosszú, kócos, s övén egy tőrt viselt. nem volt díszes fali darab, sokkal inkább rendeltetésszerű használatra készült.
A másik, a sápadt fekete alacsonyabb volt nála fél fejjel. Vékonyabb is volt, fekete bőrnadrág feszült lábaira, ami lassan az illetlenség határát súrolta. Még jó, hogy combig érő viharkék tunikát húzott magára és nem látszott a feneke . Csizmát viselt, s mindkét csuklóját 7-7 ezüst karperec fénylett, csilingelt, ha megmozdult. Haja hanyagul volt összefogva, jó pár tincs kiszabadult, s egy félhosszú szürke szövetkabát összecsatolatlanul borult vállaira. Majd akét nő elhallgatott s pillantásuk éppen León állapodott meg.
-Tökéletes-suttogta a szőke, amit Leó éppen meghallott a zajban.
-Mit tökéletes, király-húzta el ajkait mosolyra a fekete. Összepillantottak, szélesebb lett a mosolyuk és egyenesen odamentek Leóhoz.
-Szia. Firdaus vagyok-karolt belé a szőke fesztelenül picit törve csak a shadonit.
-Ő meg Imoen, de ő sajnos nem beszéli ezt a déli nyelvet.
-Nem a frászt, tyúk-vigyorgott a nevezett, persze közös nyelven visszaszólva.
-Bármi feladatod is volt éppen, holnap reggelig... (szőke)
-...vagy délig ...-kottyintott közbe közös nyelvena fekete hajú.
-...napold el. Nyugalom, nem károsítunk meg, s nem rabolunk el-kuncogott a lány.
-Gyere velünk, csak ide a Foglalatba, bemutatlak a barátnőimnek.
-Ayala visongani fog, pont az esete-horkantott a fekete hajú, azaz Imoen. Még mindig közös nyelven persze, míg társnője, Firdaus végig shadoniul beszélt.
-Nyugalom, semmit nem kell fizetned, vagy ilyesmi, lazíts!-bíztatta őt a szőke s mindeközben a fekete is belékarolt és megindultak a bejárat felé. Mit felé. be is léptek, szinte "vonszolva zsákmányukat".
Odabenn világoskék terítővel letakart pultot mellőztek, hogy hátrább haladva a fogadó saját éttermi részét elérhessék.
-Még nem hozták ki az ételt és visszajötettek? Éhenkórász népség-húzta el száját egy barna lány, aki az evőeszközökkel játszott. Mert még vagy négy lány/nő ült egy nagyobb asztalnál.
-Csak lusták-mondta unott hangon egy sötétbarna hajú, diszkrét piros női ruhás, kinek nyakában öt sor piros gyöngyből készült lánc virított s minden ujján (a hüvelyken is) egy-egy vékony, dísztelen arany gyűrű fénylett. Épp a körmeit reszelgette egy picit reszelővel! Fel sem nézett az érkezőkre.
A jobbján ülő majdnem göndör hajú lány, aki inkább festett vadázsnak öltözetéből ítélve, könyökével megbökte a piros ruhásat.
-Nem jöttek egyedül...
-Tényleg?-kiáltott fel lelkesen egy szőke, akinek vidéki mód volt befonva haja, de tengerzöld feszes blúza meg ahhoz illő sötétszürke feszes kis nadrága lerombolta az illúziót: ez sem helyi. Bár ha mind közös nyelven beszélget...nem kell vitatni. Ez a bagázs külhoni.
A szőke edig háttal ült nekik, ezért nem látta, mi zajlik éppen. Most megfordult és szélesen elmosolyodott.
-Aranyos!
-Ugye nem kiskorú?-hagyta abba a reszelést a piros ruhás.
-Nem, nem az! Kurvára remélem-szűrte ki mosolya mögül a szőke nő, ki még mindig Leóba karolt.
-Ne káromkodj, lehet érti, amit mondasz-dőlt hátra az evőeszköz-babráló, akinek most már látszott, hogy bal fülében egy ametiszt köves fülbevaló lógott.
-valóban?-szaladt fel a higgadt piros ruhás egyik szemöldöke. Lette a reszelőt.
-Üdv. Hogy hívnak?-s a kérdést közös nyelven intézte a félelfhez.

[Herold Bardelot]

(Leó)
//Vazze bele a mélyvízbe?//

Hagyom hogy bevezessenek a fogadóba hisz ide jöttem. Arra azért figyelek, hogy a kardokat ne fújják meg a nagy kedveskedésben.
< ... külhoniak ... mi a francnak kellek én nekik holnap délig? ... valamit titkolnak? ... ahogy gondolják hölgyeim játszunk ... >
-Na de hölgyem zavarba hoz.-Szólok Firdaushoz.
-Megengedi.-Húzom ki a karom az övékböl.
-Szeretnék szobát kivenni , harapni valamit és egyébként sem tudom mire vélni ezt a roppant nagy kedvességet. Mifelénk ez nem szokás.
A kérdést figyelmen kívül hagyom, habár rá nézek a piros ruhásra, és ha nem akadályoznak elindulok a csapos vagy a söntés felé.

[Lianna Pentangelin]

//simán... mért is ne... //

Leónak
Surdorban, a Foglalat fogadóban

-Beszél közös nyelven-dőlt hátra a piros ruhás és halványan mosolygott:
-Nyugalom. Imoen, mielőtt a zsebébe nyúlnál...-a fekete hajú gyilkos vigyort küldött társnőjére, ám keze teljesen semlegesen a saját derekán volt-...szólj Didonak, hogy terítsen még egy személyre és hozzon étlapot a fiatalembernek. Szeretnénk ha velünk ebédelne-nézett a piros ruhás Leóra.
-Spazzmatika vagyok, ők pedig a társnőim.
-Kalandozók, ha így könnyebb-próbálta ujjain egyensúlyozni a villát az ametiszt fülbevalós.
-Lehölgyemezte Firdaust...-kuncogott az elmenő Imoen, s Leó élesen halló füle előtt a folytatás sem maradt rejtve-Na, ő sok minden csak nem hölgy...
-Világcsavargók-húzott széket a szőke, azaz Firdaus, és gyengéd erőszakkal lenyomta a félelfet rá. A holmijaihoz senki nem nyúlt, azaz lopástól nem kell tartani jelenleg. A fonott hajú szőke lány pont Leó mellett ült, vidáman nézegette a fiatal férfi arcát, kezeit.
-Az istenekre mondom, kicsit lányos...
-Ayala. Ne sértsd meg azzal, hogy más vallást emlegetsz. Bocsánat, az ő hazájában politeizmus van. Hm, többistenhit-magyarázta a piros ruhás, azaz Spazzmatika. Tanult nő benyomását keltette, szavai is ezt kezdték alátámasztani. Tanult nő? Talán nemes?
-Dehogy lányos, fiatal és...jóképű-fűzte ujjait ösze a göndör hajú. Kicsit közelebb is hajolt az astal túlvégéről, de nem votl tolakodó.
-Mondtam hogy lazíts és nem kell magázni minket. Imoen még nálad is fiatalabb, szóval őt pláne nem kell...-kotort elő kis szütyőből Firdaus sodrott dohányrudacskát vett elő. Nő aki dohányzik?! Ó, Domvikra
-Ő Ayala-bökött Spazzmatika a szőke fonottra-, ő már remélem bemutatkozott-nézett szúrósan Firdausra, Leó egyik szőke behurcolójára-, ő Lalish -vándorolt ujja az egyensúlyozóra aki leesés előtt elkapta az evőeszközt és biccentett a félelfre- s végül ő Malva.
A göndör, akit Malvának mutattak be félrebillentette fejét.
-Nem lehetsz megszokott shadoni, ha érted amit beszélünk, jól sejtem?
-És fura a kardjaaaa...-dalolta Imoen visszajőve egy étlappal s a félelf elé tette.
-Fura? Ez alatt mit értesz? (Lalish)
Imoen válla vonogatott és letette magét Spazzmatika másik oldalára.
-Nincs keresztvasa. Na és?-hajolt vissza az asztal alól Firdaus, s közben szájában volt a dohány.
-Nem gyújtanád meg, Spazz...? Öhm, bocsánat, keresek tüzet-harapta el a kérdést gyorsan Firdaus, felállt és ment is.
Imoen ajka rángott, majdnem felvihogott. Spazzmatika unottan nézett társnője után.
-Iszol valamit? Bort, pálinkát, valami nem ütőset?-tette le végül a villát Lalish.
-Nem kell ez a gyanakvás, nyugalom!-paskolta meg a férfi karját Ayala, aki nem rejtette véka alá érdeklődését.
-A roppant nagy kedvesség azért van, mert szeretnénk megismerkedni veled. (A.)
-Amennyien csak tudunk-kacsintott Imoen pimaszul-De látom te akarsz lenni az első...-s nyelvet öltött Ayalára.
-Na, ne legyetek már ilyenek! Bocsánat. Egy napja érkeztünk hajóval, de nem nyugodtak még le-sóhajtott Spazzmatika.
-Ebéd közben pedig mindent elmondok.
-Mondunk!-javította ki Spazzmatikát Lalish. Imoen leplezetlenül vigyorgott.

[Herold Bardelot]

(Leó)

-Akkor talán kezdjük elöröl. Leopold vagyok Lerrdasból örvendek a "szerencsének".Mindeközebn felállok és meghajolok.
-Igen beszélem kicsit a nyelvet mit Ön közösnek hív. Azt azonban még nem nagyon értem mit óhajtanak Tölem, leszögezném hogy ágyba nem bújok senkivel és azt A foglalkozást nem űzöm és nem is szándékozom elkezdeni. Ha önök világcsavargók egyébként sem számíthatok sok jóra a szó hétköznapi értelmében. Talán egy ebédböl nem lessz bajom, bár Domvik látja lelkem -szemek ég felé- ebben sem vagyok egészen biztos.
Leülök az asztalhoz és várom az ebédet(?) , és marha kényelmetlrenül érzem magam.
-Inni köszönöm egyenlöre nem kérek.
-Igazán? Mely vidékröl érkeztek?
-Hm talán ***** megkóstolnám.//valami tésztaételt kért//


ui: shadoniul beszélek amíg nem írok mást , bocsi .

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdorban, Foglalat fogadóban

//Oké, vettem a nyelvi dolgot//

-Minden shadoni ilyen bizalmatlan?-kopogott az asztalon Lalish-Én mondtam hogy ne itt szálljunk ki, mert itt mindenki egy nagy f...-Imoen a lány szájára tette a kezét. Shadoniul folytatta:
-Biztos azt akarni mond, falusi. De nem igaz, ez nagy város, nem igaz?
-Azt hitted hogy örömfiúnak nézünk? Nem, nem-tért vissza pöfékelve Firdaus. Mögötte egy kerek fenekű shadoni felszolgálólány érkezett, ő vette fel a rendelést. Megértően nézett Leóra, mint aki tudja, mit áll ki a fiatalember.
-Pedig lehet, egy jó nagy kufirc elkéne neki, olyan feszült és merev-jegyezte meg ervül Malva. Aha, úgy tűnik a lány váltott, abban bízva, Leopold abból egy kukkot se ért.
-Türelmetlen vagy. Amúgy is nem én találtam ki, hogy nem fizetős férfitársaságot szeretnénk éjjelre. Lúzerek. Én secperc alatt felszedek egy nyálasképű, szentéletű ifiurat, aki reggelre azt se tudja majd, milyen az, nem külhoni nővel lefeküdni-nyekkent a szék Firdaus alatt, aki szintén ervül felelt a göndörnek.
-Kurtizán is lehetnél. De illetlenség olyan nyelven beszélni, amit más nem ért-ásított Lalish és leste már, hozzák-e az ebédet.
Spazzmatika elgondolkodva méregette Leopoldot, de shadoniul szólította meg:
-Hm, Shadonon kívül megoszlik a vélemény a magunkfajtáról, Leopold. Van, aki fél tőlünk, mert bajt vonzunk, de van, aki örül nekünk, mert olyan gondot is meg tudunk oldani, amit egy féltucatnyi egyszerű városi őr sehogysem.
Érkezett az ebéd. Mind shadoni ételeket rendeltek, úgy látszik, ez a teszt napja számukra. Leó hamar megkapta a maga tésztáját (makarónira hasonlít, bőven sajttal megreszelve).
-Jó étvágyat!-így Spazzmatika. Malva suttogott valamit az étel felett (ima?) s aztán belefogott. Imoen kíváncsian vizslatta a maga makaróniját.
-Leopold, ez finom?-érdeklődött. Ugyan azt rendelte, amit a félelf. A csajok lecsendesedtek. valami tengeri herkenytűvel kevert tésztás csodába merült Ayala, s végre nem Leót mustrálta élvetegen. No jó, ez túlzás, de hogy látszott a szőke lányon, hogy közelebbről is megismerkedne a férfival, azt nem lehetett tagadni.
-Én Erigowból származom. Kár hogy nincs nálam világtérkép, akkor megmutathatnám...-halt el Spazzmatika hangja, mert Imoen vigyorogva rántott elő egy tekercset.
-Viláágtérkép. Íme. Mutatni meg neki.
-Honnan?-lett színtelen Spazzmatika hangja, no meg közös nyelvű is.
-Hümm, ne akard tudni, van és kész, és nem itt szereztem, hanem még Pyarronban.
-Ó, te szent...! Máskor hamarább szólj.
-Rendben..
-Van térkép, bocsánat-s a tányérok között kiteríti. Ilyen térképet még sosem látott Leó. Valóban világtérképnek látszott.
-Ez itt Shadon-mutatott egy déli nagy nyelvre. Földnyelvre.
-Jó nagy. És itt van...félre rajzolva Erigow-bök szemrehányóan a piros ruhás nő a kérdéses helyre.
-Imoen erioni, ahogy Firdaus is.
-Azért érteni meg egymás jól-bólogatott Imoen, akit szemet csapott az egyik túl gyorsan beszívott tésztavég, öntetet kenve a lány arcára. A dohányzó nő szemeit forgatta.
-Még csak 16 éves, látszik, nem?-sandított Leóra, majd ottfelejtette a szemét.
-Te, Spazzi, ez a srác úgy néz ki mint Lialanthal. (Firdaus)
-Mi van?-tekert fel villájára ügyesen egy adag tésztát Lalish.
-Nem akarok egy szót sem Róla. Felejtős-morgott Spazzi.
-Nem is hasonlít-törölgette száját Ayala.
-Mi van? Nem is. Ez a fiú itt szőke. Lial meg barna volt. (Lalish)
-De félelf, te lüke. Ő meg... (Firdaus)
-Shadonban vagyunk, itt nincsenek elfek, akik ember nőkkel ketty, érted? Az első kanyarban karóba húznának egy elfet-ingatta fejét Lalish morogva.
Spazzi letette evőeszközeit és megköszörültea torkát. A lányok azonnal befogták.
-Bocsánat. Nagyon idegesítőek néha. Iszok is, mert másképp nem lehet elviselni őket-s elővette a saját kulacsát és meghúzta.
-Kérsz, vagy inkább feszengsz tovább? Igazán nem szeretném, ha rosszul éreznéd magad. Nem akarunk kiszúrni veled, ahogy Imoen mondaná, ha nem lenne ork mód tele a szája!-a nevezett hörcsögként festett úgy megtömte magát.


közös nyelv , shadoni, erv

[Herold Bardelot]

(Leó)
//Maradjunk a te jelölési módszerednél . Az elötöribe írtam hogy nem viselek magamon a kék szememen kívül félelf faji jegyeket, mondjuk ettöl még rájöhet de nem külsö hasonlóság alapján.//

-Nem tudom milyen lehet még én sem ettem ilyet. Így ránézésre elég bizalomgerjesztö.Mosolygok a felszolgálóra.
-Köszönöm, megtudná mondani van e üres szobájuk három napra?
****
-Oh remek akkor ha ezt befejeztem kivennék egyet. Megtenné hogy addig elökészítet egy fürdöt? Igazán köszönöm.
Nekikezdek a saját adagomnak, mivel már rég nem ettem fött ételt ezért ráérössen ízlelgetem a tésztát, nem kapkodom el. Mikor hallom hogy össze vissza váltogatják a nyelveket:
-Ha lehetek olyan udvariatlan Hölgyeim, válogasák meg hogy miröl beszélnek nyílvános helyen mert a birodalomban annak feléért is máglyára küldtek már embert minta miröl Önök itt most diskurálnak. Biztos vagyok abban hogy a Szent Szék jobban felkészített emberekkel bír mint amilyen én vagyok.
-Arra még nem tértek ki, hogy miért is lenne rám szükségük, az Ön igényeit már hallottam Malva kisasszony, igazán imponáló de nem áll módomban teljesíteni az vágyait. Biztos vagyok benne hogy ilyen szépség minden gond nélkül talál magának valót hazám szépreményű pengevirtúózai közül is, és nincs rászorulva az én szegényes tudományomra. Azt rebesgetik a városiakról hogy igazi akrobaták, már ha értik mire gondolok.
-Abban egyetértünk kedves Spazztr.... Spazzmatik elnézést kisasszony hogy az önök "fajtája több bajt hoz az egyszerű halandók számára mint áldást.
-Igazán szép térkép még ha nagy része az Ön által felsoroltaknak számomra nem is mond semmit, és ha Domvik a kegyes orcáját fordítja felém nem is fogom megismerni azokat a helyeket. A bizalomról csak annyit hogy eddig nem adtak rá túl sok okot, úgy érzem az önök társaságában hamarabb kerülnék máglyára mint sznet földbe!
-Nem köszönöm nem kérek belöle . Mit értett azon hogy elf, félelf?

[Lianna Pentangelin]

//Jó, és tudom //

Leónak
Surdorban, Foglalat fogadó

A szolgálólány biccentett:
-Úgy tudom, akad olyan szoba, amit ön szeretne, uram. Ellátást kér mellé? (azaz étkezést)
Ahogy becsukja Leó a száját, Imoen felnevet. Úgy őszintén és szívből.
-Ezt megszívtátok!-és veri az asztal szélét. Spazzmatika somolygott, Malva bosszúsan morgott valamit, de a nevetés közben szerencsére nem lehetett érteni a nyilvánvaló szitkot. Lalish kárörvendő vigyort eresztett meg.
-Értett mindent, szeretem mások kínján köszörülni a nyelvem. És én is mondtam nekik, hogy ez Shadon, nem pedig egy kupi.
-Én nem szeretem mások kínját élvezni... Majdnem lenyeltem a dohányom-köhögött Firdaus.
-Nekem akkor is tetszik-vont vállat Ayala és díjnyertes mosolyt eresztett meg hibátlan fehér fogsorával.
-Jaj, Ayala-törölte könnyes szemeit Imoen a nevetés végeztével-Tudom hogy megnéznéd, tényleg olyan szegényes-e a tudása, vagy csak szerény, de van egy olyan érzésem, ez a hajó elúszott! Kikaptál egy erkölcs-lovagot!
Spazzmatika mindentudón nézett a fiatalemberre. Mint aki tanúja annak, hogy van egy tippje és neki lesz igaza.
-Aki nem elég széles látókörű, sose lesz több annál, ami, Leopold. Azt hiszem nem válaszolhatok neked, mert nem szeretnék eretnekség vádjával, vagy bármi egyébbel bekerülni szeretett egyházad vendégszerető falai közé egy éjre vagy az idők végezetéig sem pedig mérgezni a romlatlan elméd ilyen...hm...külhoni kétes minőségű szennyel. Viszont tényleg elhagyhatnád a magázást. Zavaró és illetlen, főleg hogy megkértelek az ellenkezőjére. Lányok együnk, aztán van még elintézni valónk.
-Nekem tuti van. De nem csípem a ficsúrokat-húzogatta száját Firdaus.
-Ja, mert te akarod a nadrágot viselni...(Lalish)
-Úgy is van...-húzta ki magát a dohányos nő kajánul. Ayala álmodozón nézte Leót, majd kinézte a falagot is a szájából.
-Felhúztad Spazzit-súgta oda Firdaus a félelfnek.

[Herold Bardelot]

(Leó)

-Igen ellátással kérném.-Válaszolom a pincérnönek.

A nevetés elültével:
-Elnézést ezért a kis közjátékért, de a gyanakvásom szerintem nem volt alaptalan. A széles látókor már megbocsásson de a birodalomban nem elvi hanem helyrajzi kérdés elhiheti. Ezt több külhoni is tapasztalta már nálunk, de még egyik sem panaszkodott.
-Ha nem haragszotok meg akkor maradnék az anyanyelvemen a magázódásnál, úgy illö. Ha tényleg valami kétes eredetű dologról van szó akkor hagyjuk. Mindezidáig ez volt az a rész ami felkeltette az érdeklödésemet. Ez a nyelv pedig nem illdomos nyílvános helyen. Legalábbis nem praktikus.
-Ahogy gondolja Hölgyem mindenesetre köszönöm a meghívást. Elnézését kérem ha kényelmetelen helyzetbe hoztam nem volt szándékos.
Kicsit zavar a lány szemmel látható vonzalma, nem vagyok ehez hozzászokva, ennél fogva inkább kényelmetlen lassan mint imponáló.
-Sok sikert hozzá, ideig óráig sikerülhet is. Ha ajánlhatom ne a templomok környékén keresgéljen Firdaus, akkor kicsit hosszabb lehet az élvezet.

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdorban, Foglalat fogadóban

-Ó, így már más. Csak shadoniul Ayala nem beszél. Majd akkor tolmácsolok neki-egyezett ebbe bele Firdaus. Az ajánlatra, hogy hol keressen, csak puffogott egyet.
Lalish lassan befejezte az evést, és megunta Ayala szemmeresztését. Az asztal alatt lábon rúgta, a szőke lány megrezzent.
-Fejezd be, úgy sem tetszel neki.
Ayala szeme megrebbent, ajka megremegett, aztán felpattant, elfutotta a könny a szemét és elfutott.
-Pf, gratulálhatsz magadnak-morogta Malva-Még nem ettem meg az ebédem és mehetek utána estig vigasztalni. Görény vagy.
Lalish csak vállat rántott.
-Igazam van. Az igazság meg fáj.
Spazzi kínlódón sóhajtott.
-Vinne el titeket az inkvizíció, máris nyugodtabban ehetnék!
-Négyszemközt többet is beszélhetnék arról, ami érdekel, de te meg kétértelműre vennéd. Feleslegesen.(S)

[Herold Bardelot]

(Leó)

Mikor a szöszit bokán rúgják:
-Itt nem nemteszésröl van szó, igazán gyönyörű nö vagy, de mifelénk nem mennek ilyen gyorsan a dolgok kedves.Biztatóan nézek rá, és megsimítom az arcát.
-Nem kell úgy a szívedre venni a dolgot, találsz nállam jobbat ne aggódj.
Spazznak:
-Tényleg kíváncsivá tett, és nem fogom félreérteni, de az elözö beszélgetés a különbözö nyelvi fordulatokkal azért kicsit másképp festett, ezt el kell ismernie. Nem vagyunk mi fakabátok és nem tartunk minden gyertyataró mellett egy kispapot pedig néhe nem ártana, de így legalább nincs gond a népesedéssel. Viszont ez nállunk sha nem asztaltéma hanem két, vagy több ember magánügye. Az igaz hogy az egyház ezt mindig megfeleöen respektálja de ez szerintem nem meglepö senki számára ki a birodalom földjét tapodja. Ha meggondolná magát még pár napig ebben a fogadóban megtalál.
-Ha most megbocsátanak lemosnám magamról az út porát. Igazán élmény volt a táraságuk Hölgyeim köszönöm ezt a remek ebédet.
-Ég Áldja Ayala.
Felállok az asztaltól és meghajlok, majd a batyummal karöltve megyek a pincérnöhöz.