(Yarradic Pagan)
*A piacot elérvén még a szám is nyitva marad az embertömegre, a kavalkádra.
Csodálkozva és ámulattal nézem a portékákat, s közben azon jár az agyam mi mi lehet.
A gyümölcsök csalogató illatára még a nyál is összefut a számba, de megállom, hogy nem veszek - először legyek túl a fegyvervásárláson, majd ha marad rávaló.
A ruhákat megcsodálom, bár némelyik meg elborzaszt, hogy hogy lehet olyat felvenni.
A fazekas munkák tetszetősek, de csak így nézegetés szintjén, hisz semmi szükségem nincs rá egyáltalán.
Végre átverekedem magam a tömegen és eljutok a fegyverkereskedőkig. Azt a cégért keresem, amin egy követ evő lény látható. Az út közben invitáló hívásokat fejrázással elutasítom.
Belépek a boltba, a mordulás miatt megtorpanok.*
<Huhh... ez nem egészen olyan "kedves", mint Pekka...>
- Jó napot! Engem küldeni ide fogadóból Pekka, ki magának rokon. Ő mondani nekem itt találni remek fegyver számomra.
Nekem lenne szükség, egy remek kard, hosszú, egyenes, valamint íj is szükség nyilakkal, ilyen - *mutatok a nomád visszacsapó íjakra.*