Feketeleves [ETK]

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Mire a felhők hozta korai sötétség bebúrkolná a tájat,mint egy végszóra,megpillantom az út feletti tisztáson a "mentsváramat".
A lovamat kantárszáron fogva felvezetem a füves terület közepén álló kősátorhoz és miután kissé kitakarítom az alját (kézzel és lábbal kivülre seprem a kőtörmeléket és azt,ami zavarhatná a fekhelyem kényelmességét) bevezetem alá Fahlan-t (a lovam) és leszerszámozom,hogy pihenhessen ő is.Én is elhelyezkedem a földre terített pokrócomon,majd neki látok a vacsorámnak,abból,amit a fogadóban kaptam.
Közben egyre csak a sötétedő eget figyelem és közelgő zivatar,még távoli,morajlását.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 2. nap délután – este
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana/

-Nem!

*Érkezik Malor válasza. Mire megfordultál a haramiáknak hűlt helye. Csupán a frissen ásott sírgödör és a növényzet egyre távolabbi és egyre halkabb zizzenései árulkodnak arról, hogy nemrég még megvoltak a keresett bűnözők. Mire felszállsz a lovadra már csak sejtésekre és megérzésekre hagyatkozva vágsz bele az üldözésükbe. Az időnkénti zizzenéseket, neszeket követve egyre beljebb jutsz az ismeretlen rengetegbe. Ezzel együtt egy nagyobb ívvel megkerülöd lassan a tisztást és ismét délnek visz az ösztönöd. A kitartás meghozni látszik gyümölcsét, amikor is megpillantod egy ritkásabb részen az egyik fának támaszkodó és a megerőltetéstől öklendező foglyotokat. Felé véve az irányt még felmerül benned, hogy miért állt meg, hisz a csörtető lovast biztosan meghallotta… Hirtelen erős ütést érzel a mellkasodon és lenézve konstatálod, hoyg egy nem túl vaskos nyílvessző barnatollú vége mered előre. Az erős szúró fájdalom hirtelen árad szét a meglepetés utáni ocsúdással mellkasodban. Pontosan középen talált a lövedék. Ez talán még szerencséd is, mert érzed, ha nem a szegycsontot találja sokkal mélyebbre szaladt volna.*

// 5 Ép + járulékos Fp. Az SFÉ-t számold légy szíves. Most nem néztem vissza, hogy mi is van rajtad. +8Fp-vesztés +zavaró hátrány +gyenge fájdalom//

/Mustafa/

*Enyhítő hullámokban csap meg a sötétség. Mi lehet ez? Talán ilyen lenne az út a Túloldalra? Nem. Egyre biztosabb vagy benne, hogy itt másról van szó. Az első csattanások után ismét valami folyékony dolog érkezik. A következő kört pedig már teljes bizonyossággal azonosítod, mint a víz arcra lötykölését és néhány határozott, de nem dúrva pofont. Ha kinyitod a szemedet elősször az azonnali visszacsukás jut eszedbe a tarkódba nyilaló fájdalom miatt, de a fejedet tartó kéz párja megfogja álladat és kissé megrázogatja azt. Ez ugyan isételt fájdalomhullámot eredményez, de magadhoz térít. Malor kissé gondterhelt arccal vizslatja, hogy mennyire vagy tudatában a helyzetnek.*

-Ne essen vissza az ájulásba! Figyeljen! Koncentráljon! Tudja hol van és hogy mi történt?

/Súrion/

*A vacsora se esik valami jól ebben a fülledtségben. Lovad is csak kényszeredetten rágcsálja a kövek közötti résből kikotort mohát. Ugyan ott lenne a fű csak ki kéne dugnia kicsit jobban az orrát, de látszik rajta nem fűlik a foga hozzá. Az enyhet adó eső még mindig várat magára, de a felhőkből a villámok már le-le ereszkednek ezzel is baljós fénybe vonva a hegyeket és a táj nagy részét. Ahogy körbetekintesz az egyik távolban lecsapó villám fényében, mintha magányos alakot látnál egy pillanatra. Tépett, feslett köntösében felfelé baktat a helyoldalon. Kissé mintha visszább tartana, mint ahol most te vagy, de… nos ki tudja… talán csak a képzeleted játszik veled.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Elég sivárnak és unalmasnak találva a túlvilág felé vezetö utat, talán mégsem ez az. A sajgás a fejemben arra figyelmeztet hogy a dög még él. Mondta Ibrahim hogy vigyázzak a farkára! De ki a frász ébresztget? Nagy kínszenvedések és fájdalom hullámok közepette kinyitom a szemem.
-Vigyázz a farkára! A gyík farkára a fene egye meg. TE ki vagy?
Az emlékek csak lassan kúsznak elö, kicsit keveredve egy régebbi balul sikerült harcommal. <Ja télleg volt itt valami gladiátor nö is! De nincs is az istálónak nöi gladiátora! Akkor ez nem az Istálló! KI A FENE ÜTÖTT LE!!!>
-Huh Ön Mavler ugye? Hol az a kis ..... . Mindegy ...most már tudom... mire számítsak legközelebb!
Tisztul egyre jobban a fejem és egyenes arányban nö a fájdalmam is. Azért a mondat szerkezettekkel van még egy kis gondom. Szétnézve próbálom felmérni környezetem. Mikor feltünik a hiány..
-Hát a "cimborák"-Gúnyos mosoly//nehogy félreértsen aztán megent leüssön vki//- hova lettek, ...elengedte öket? Az utitársnöje? Nézek kicsit vérmesebben szét és a kardom után tapogatózom.

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Éppen majdnem befejezem a vacsorámat,mikor valami emberformát pillantok meg a cikázó villámok fényében.Na,nemis kell több hozzá,főleg a mai nap után,már össze is csomagoltam a vacsorámat és íjjamat tegezestül magamhoz véve igyekszem felmászni a sziklasátram tetejére,hogy onnan fürkésszem (szemmel és füllel) tovább a környéket...*

< Nem elég nekem ez az átkozott sötét vihar,még azok a hitvány kis rablók sem hagynak nyugtot...
Hogy a villám sújtana a nyakukba...!
De az biztos,hogy ha még egyszer a szemem elé kerűlnek,akkor végük!Elintézem,hogy ne kelljen idegeskednem többet miattuk..! >

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Nem izgatom magam Malor csattanós válaszán, az számít, hogy a jómadarak meglegyenek. A többin ráérek később is agyalni - ami nem az erősségem...
Szem elől vesztve a haramiákat kényelmetlenül mozgok az ismeretlen terepen, és inkább hagytkozom a megérzésemre.
Amikor meglátom a fának támaszkodó egyik férfit egy pillanatra megállok, körbekémlelek, majd tovább indulok feléje.
Ekkor ér a lövés - megmeredek a nyeregben és pár szegmensig értetlenül nézem a nyílveszőt a melkasomban. A fájdalom szinte rámszakad a semmiből - fáziskéséssel érzékelem. Lovamra először megálljt parancsolok, majd visszafordítom a bozótosba, hogy valami takarásban legyek.
Amikor úgy gondolom, hogy nem érhet semmi leszálok a lóról és támolyogva leülök a földre (a kantárt azért fogom). Megvizsgálom a sebet, már amennyire tellik tőllem, a fájdalom igencsak nagymértéke arra következtet, hogy nem kis sebet kaptam. A vessző pedig mint a pöcök áll mellkasomban - a legkissebb mozdulatra is égető szúrást érzékelek - az eredeti hatalmas fájdalom mellett.*
<Ez viszont így nem maradhat... vissza kell szállnom a lóra, visszamenni Malorékhoz... a pics@'ba... A rohadt életbe, hogy még a vértemet sem vettem fel. Szépen elcsücsükézik a fogadó szobájában.... Ó, hogyaza!!!!!........
Le kell törnöm a végét, hogy minél kevesebbet akadjak bele. Fájni fog a rohadt életbe, de le kell törni...>
*A gondolatot tett követi - bal kezemmel megfogom a nyilat erősen lehetőleg nem mozdítva, majd jobbal is - és a jobb kezem hirtelen egy lefelé csavaró mozdulatot ír le - a nyílvesszőt kettétöröm, hogy csak egy féltenyérnyi rész álljon ki testemből.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 2. nap délután – este
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Mustafa/

-Milyen gyík?

*A lovag szemöldök ráncolva figyeli félrebeszélésedet és biztos ami biztos alapon kapsz még egy jó adag vizet az arcodba.*

-Malor. A nevem Malor. A haramiák a maguk kis szóváltását és összetűzését kihasználva megléptek. Erre az a forrófejű nőszemély meg utánuk a sűrűbe. Remélem nem lesz semmi gond ebből.

*Mintegy végszóra kicsit délebbről és fentebbről a tisztáshoz képest egy rövid, de éles női fájdalomsikoly hallatszik. Malor azonnal elengedi a fejedet, ami így visszahanyatlik. Ez természetesen a tarkódnak annyira nem tetszik, de a vértest ez nem igazán foglalkoztatja. Gondterhelt arccal rögtön a lovához siet és felülve az állatra délnek veszi az irányt a sűrűn keresztül.*

-Kérem maradjon és várjon be minket.

/Súrion/

*Nem könnyű az elemek által lecsiszolt sziklákat megmászni. Sok kísérletezés és tornászás után végül mégis sikerül feljutni a tetejükre. Innen egészen az elhagyatott erdőszélig ellátni. Illetve a hegyen fentebb kezdődő fenyves aljában járókat is megpillanthatnád villámfénynél. Még sincs senki közel s távol. Az erősödő morajlások és dörgések aláfestéseként a fű is hangosan zizegni kezd a hirtelen feltámadó szélben, mely a ruhádba is bele-bele kap.*

/Dzsana/

*A támaszkodó haramia gúnyos mosollyal köp egyet, de utána inkább a további menekülés mellett dönt. Visszavonulva egy terebélyesebb és sűrűbb bokor mögé óvatosan lecsúszol a lóról és egy közeli fának dőlsz. Eddig minden rendben. Nem érkezett újabb vessző és nem is rontottak elő a haramiák. A seb csúnyának látszik, de egyenlőre csak épphogy szivárog a vér. Azt nem tudnád megmondani, hogy egyébként se ömlene a drága folyékonyéleted vagy csupán a csontig hatoló vessző állja útját. Ezt talán hozzáértőre bíznád, így csupán a kiálló résztől szabadulsz meg. Így utólag bárcsak ne tetted volna. Legalábbis ezt támasztja alá a felhangzó sikoltás, ami utóbb a sajátodnak bizonyul az újabb fájdalomhullám elültével. Hát ez karistolja a csontot rendesen. Rég nem kaptál ilyen súlyos sebet annyi bizonyos.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Talán soha nem fogom elfelejteni ezt a pillanatot...
Apró ingadozás az eszmélet és eszméletlenség között ... egy hang valahol a távolban, éles sikítás formájában... újabb fájdalomhullámok....
Szemem előtt a világ lassan tisztul - főlleg, hogy pár könnycsepp is kibuggyant belőlük. Csak nézem egy darabig a letört vesszőt (ami a kezemben maradt), majd dühömben ripityára töröm...*
<Doldzsah valagára mondom... ezt kár volt. Ezt nagyon kár volt... Pihi még egy kicsit ezek után... bízok benne, hogy nem jönnek ide... áh... olyan szerencsém sosem volt... Csak ne mozogj Dzsana, csak ne mozogj, és akkor elviselhetőbb... Csak ezt... ezt előbb kézügybe veszem... Ááááááá .... szsszszszszsszzs..... >
*Gondolatom közepette előveszem a kardomat, kéz alá helyezem, hogyha netán úgy adódna, akkor a kezemben legyen.*
<Pihenek a fa tövében még egy picit - pár percet... így jó nyugodtan, így alig fáj... legalább is az előbbihez képest.>

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

-Ha van valami... komolyabb.. talán tudok ...segíteni?! Ha Doldzsah is úgy akarja!Nyögöm még fekve. Aztán jól otthagy.
< még mit nem... itt nem maradok a földön ...>
Megpróbálok felállni és elindulni a lovag után de esélyem sem volt. Amennyire érdekelte van e bajom olyan gyorsan le is lépett.
< ... na szép ... most megint egyedül ... nem baj gyertek csak nyomorultak ...>
Miután felegyenesedtem már nem sajog annyira, de az egyensúllyal még vannak gondok. A kardom használom, hogy kinyujtott kézzel próbálgassam mennyire vagyok harcképes. Mikor úgy érzem megfelelö felmérem helyzetem.
< ha elmegyek és itt keres akkor nem talál ....és arra sincs garancia hogy én megtalálom öket... tényleg itt kéne maradnom ... na jó de akkor sem a nyílt terepen! ...>
Azzal behúzódok a bozótosba és kémlelem a környéket, hátha mozgást vagy valami irányadó hangot vélek felfedezni.

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Mire kín keservesen feljutok a tetejére,addigra már tisztában vagyok vele,hogy ha volt is ott valaki az imént,akkor az mostanra régen elillant.*

< huuhhh...
...Hogy az a...
Bottal üthetem a nyomát...
Na,de ha már ennyit szenvedtem,hogy feljussak,akkor maradok...
...huhhhh...
...Mert Én még egyszer nem vagyok hajlandó ide felmászni! >

*És nagy szuszogás közepedte,megpróbálok némileg kényelmes ülést keresni,majd körbe-körbe kémleleve a tájat dacolok a széllel és a viharral,egészen ameddig birom.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 2. nap délután – este
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana/

*Ahogy a bokor takarásában üldögélsz erőteljes csörtetésre leszel figyelmes nem sokkal később pedig a bokor túloldalán Malor halad el termetes lován és a környéket vizslatva. Arcára kiül az aggodalom és az idegesség. Sajnos vagy szerencsére, de jó búvóhelynek bizonyul a növényzet, még a lovad sem lóg ki mögüle. Így csak, akkor vesz észre a férfi, mikor a ló nyihogva jelzi, hogy hol is vagytok. A nyeregben kissé megfordulva már Malor is felfedez téged és rögtön le is száll hátasáról, hogy melléd siessen.*

-Dzsana! Nagyon súlyos a seb? Hallottam a kiáltást és…

*Nem fejezi be a mondatot. Csak megfeszülő állkapoccsal mered a nyílvessző csonkjára.*

-Vissza kell jutnunk a másik férfihoz. Még valami segítségnyújtást utánam vetett, mikor elindultam a tisztásról. Fel tudsz állni?

/Mustafa/

*A lovag nem mutatja jelét mennyit értett meg az általad mondottakból, de az biztos, hogy jól itt hagyott. Feltápászkodva próbálgatod magad és nyugtázod egy idő után, hogy nincs komoly baj. Ugyan valószínűleg lesz egy pukli a fejed hátsó részén, de nem okozott maradandó károsodást az ütés. Körülnézve eléggé kihalt lett hirtelen a fertályórája még „nyüzsgő” tisztás. Csupán az egyik fa aljában megásott sírgödör, egy tábortűz helye és a szélre dobott háló árulkodik arról, hogy itt nemrég mi történt. A halott martalócot már a gödörbe tették társai, de visszahantolni már nem volt érkezésük a szökésig. A bokorba visszahúzódva figyeled a környezeted, hogy nehogy meglepetés érjen, de egyenlőre nem mozdul semmi.*

/Súrion/

*Ha nem is egy karosszék, de azért aránylag kényelmesen elhelyezkedsz a sziklák tetején. A szél igencsak erősen cibál, de egyenlőre még nem elviselhetetlen. Ahogy összehúzott szemekkel kémlelsz az egyik villámnál ismét mintha egy alakot látnál a távoli fenyves sötét tömege előtt. Épp pipára gyújt imbolyogva a viharos szélben.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

< Nicsak,barátom...!Ismét itt vagy...?
Szóval,akkor csak nem vagyok őrűlt...
Remélem közelebb is fogsz jönni annál,nem csak a távolból figyelgetjük egymást...!? >

*És most már,ha lehet,akkor még elszántabban dacolok a viharral,miközben a környéket fürkészem és főleg a fenyves felőli részt.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*A fának dőlve pihenve, a fájadomtól eltelve vagyok - egy kicsit figyelek a környezetre, már amennyire állapotom lehetővé teszi.
A csörtetésre felemelem gyöngyöző halántékú fejemet, feszülten várva, hogy vajon ki közeleg - a haramiákat sejtem elsőnek a zaj forrásának.
Malort meglátva megörülök, és ez jelen esetben rossznak bizonyul, ugyanis hirtelen akarok mozdulni, hogy felálljak, ami persze nem sikerül - fájdalom járja át ismét testem.
Kérdésére csak bólintok, majd erőtlen hangon szólalok meg.*
- Ha segítessz... talán....
Nem vérzik.... nagyon... csak... csontba állt... - *közben próbálkozok a lábraállással, segítséggel* - Ki?... ki tud segíteni? Mi... milyen férfi?

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 2. nap délután – este
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Súrion/

*Ahogy kihunyt a villámfény ismét sötét terült a tájra. A következő villanásnál viszont már nem látszik senki se a fenyvesnél, se máshol. Ki tudja ki vagy mi játszik az utazóval. HA ez nem lenne elég még az eső is elered. Azaz inkább leszakad az égből, mintha tényleg dézsából öntenék. Szinte rögtön bőrigázik a félelf a sziklasátor tetején.*

/Dzsana/

*Malor óvatosan a hónod alá nyúl és segít felállnod. Miközben a lovadhoz vezet válaszol a kérdésedre.*

-A turbános dzsad, akit a vita vagy mi végén leütöttél. Hátulról! Azt mondta, hogy „Ha Doldzsah is úgy akarja...” vagy hasonló.

*Miután óvatosan felsegít a nyeregbe ő is felül mögéd és elindultok az előbb keletkezett széles csapáson visszafelé. Saját lova engedelmesen követi gazdáját, még különösebb jelzés vagy parancs sem volt ehhez szükséges.*

-Tarts ki Dzsana.

/Mustafa/

*Nem kell túl sokat várnod a bokrok jótékony takarásában. A lovag által vágott ösvényen kibukkannak a tisztásra a lovak és lovasaik. A dzsad nő lován görnyedezik, de a mögötte ülő férfi a lehető legbiztosabban tartja, hogy ne mozduljon el sokat. A csatamén engedelmesen követi őket. Kiérve Malor körbenéz és mivel nem lát senkit, így mérges ábrázattal teszi fel kérdését. Nem kiabálva, de azért elég határozottan.*

-Hol van Uram?! Arról volt szó, hogy bevár minket és segít a sebesültön.

*Eközben rosszat sejtve fürkészi a környezetet, mert jelen helyzetben egy ismételt rajtaütés érzékenyen érinthetné mindkettejüket, ugyanis a sebesült nőtől nem tudja előhúzni a fattyúkardot.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

-Itt vagyok ne aggódjon, nem mentem sehova.Lépek elö a bokrok takarásából. A nöre pillantva nagyot sóhajtok és megvakarom a tarkómat. Szét nézek mit is tehetnék majd a köppenyem leterítem a földre.
-Ide fektesse. Meg tudja oldani hogy pár percig ne zavarjon minket senki? Dzsadul fogok megint beszélni! Még az Ön kedvéért sem fogok más nyelven imádkozni! Remélem megérti.
-No kisasszony, szép lövés ... nagyon szép. Ha megtenné hogy nem ficereg azt nagyon megköszönném! Kerítek a környék növényvilágából egy gallyat ami elég vastag ahoz hogy ne tudja szétharapni, lehántom a kérgét és a kulacsom vizében megmosom. Visszamegyek Dzsanna mellé és lerakom a köppenyre.
-Az imádság végén meg kell csókolnia a kardot, itt- mutatok a keresztvasnál a markolatra-megértett?
****
-Áldassék a neved Dolzsdah! Könyörögve kérünk Mi téged kik fohászt csak éretted mondunk, tekints le ránk! Végtelen bölcsességednél fogva kérjük tanácsod! Méretessék meg-e halandó, eljött-e érte a vég vagy van még dolga eme sárgolyón melyre te nagy bölcsességedben küldted hogy okuljon és örömödre hírneved öregbítse! Áld meg Öt jó Uram és figyelmezd tekinteted reá e pár röpke pillanatra, hogy az Út amin elindult ne érjen véget íly hamar!-Citálom elö a legrövidebb áldást mi az eszembe jut. Majd a szöveg végén a nö ajkaihoz érintem a fegyver markolatát. Pár másodpercig csak figyelek, kifejti e hatását a varázs.
-Ez most jobban fog fájni mint amikor meglöttek. Erre harapj rá!-Teszem a szájába az ágat.-Háromig számolok figyelj!-Ráfogok a nyílvesszö csonkjára, ha látom hogy ráharapott akkor kezdem.
-Egy... és ebben a pillanatban hirtelen kirántom a vesszöt a mellkasából, majd újra kántálni kezdek. A kard a nö mellkasán, párhuzamossan a testtel, kezem a kardon.
//gyógyítás 6 MP ép-re, áldás 3 mp marad 0 mp; dzsadul//

[Huor Aikanáro]

Súrion

< Ó,hogy a görcs állna a nyakadba!!!Pont velem kell bújócskáznod...? >

*Szitkozódom,mikor a következő villámfényben,már senkit sem látok.
De mire "átkom" meghallgatásra kerűlne,addigra ömleni kezd az eső és Én,olyan fürgén mint a gyík a sziklafalon,lemenekülök a lovam mellé!*

- Látod komám?Én az ilyen napra szoktam azt mondani,hogy áááááááááá,fffffff...!
...Hogy,Én,hogy útálom,mikor éjszaka esik a eső...!

*Morgok Fahlan-nak,miközben előkotrom a száraz ingemet a hátizsákomból...*