Fogadó a Csendes Szomszédhoz

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:
Amíg eszel, Marcus némán vár míg befejezed, arra meg hogy lemaradsz a tanulással, ennyit mond:

-Ne aggódj, Haggar nem fog rád haragudni, neki is szüksége van pár nap lábadozásra, ugyanis megsérült. No nem komoly, csak a lábait kellett levágni.

Először megvárja hogy megjelenjen az aggodalom arcodon, de nem kínoz sokáig, nevetésben tör ki:

-Csak vicceltem . Valójában azért tényleg nem úszta meg sértetlenül, megrándult az egyik válla. Nem lenne veszélyes, de az ő korában már tovább tart hogy helyre jöjjön. MIre te lábra állsz, addigra ő is helyre jön. Persze messze van még hogy egészségesek legyetek, de legalább nem lesztek tétlenségre kárhoztatva. Sok társam súlyosabban sérült meg a támadáskor, és bár Darton nem szólította őket magához, el fog tartani, mire meggyógyulnak. Aztán itt van még a névtelen festő, nem tudjuk mi lelte, egyik este lefeküdt aludni, és azóta nem ébredt fel. Él, de nagyon lassan veszi a levegőt, mint a medvék amikor téli álmot alusznak. Na én most lemegyek harapok pár falatot, előtte kell valami?

[Navaratna]

(Jadrána)

A láb dolognál majdnem kiesik a szeme. Aztán megnyugszik.
-Meg szeretném majd látogatni. Úgy illik.
Sóhajt, hogy fekve vajon mit lehet tanulni...Siralmas a kép...Az nem jut eszébe, hogy írni-olvasni lehetne...
-Ha ki kell mennem, azt hogy csináljam?-kérdez rá egy fontos momentumra Másra nem volt szüksége, megrázta a fejét nemlegesen.
-Köszönöm, Marcus-mondta és lesütötte a szemeit-Aludj.
Más ilyenkor odainti egy cuppanósra azt, akit kinéz magának, de hát ő nem ilyen fajta. Az a húga stílusa lenne.

[Abdul Al Sahred]

Lerion:

-Ejj ez a beszéd. Megigérem, hogy tisztességgel eltemetlek, ha kipurcannál, de cserébe ezt tőled is elvárom. Esküszöm vissza fogok járni téged kisérteni, ha élőhalott lesz belőlem hehe . Na gyere, együnk valamit, meg aztán ki ne száradjon a torkunk, iszunk a helyi sörből is. Elégetett hullák porát keverik bele állítólag .

Megindul ki a szobából, le a lépcsőn, közben meséli a teendőket:

- Ma meglátogatunk egy temető gondnokot, ott kezdjük a kutakodást. Jaj tényleg, még nem is mondtam miről lenne szó konkrétan, de ezt majd inkább sör mellett

[Ichigo]

(Lerion)

Követi Derillt lefelé menet a lépcsőn. Amikor meghalja hogy a helyi sörbe halottak hamvait is belekeverik megszólal.
-Á, inkább hamvaszatok el és keverjenek bele a sörbe.-mondja vigyorogva.-Hahaha,csak vicceltem.
Leérvén a fogadóstól kér 2 korsó sört ebből a helyi specialitásból és Derillre néz.
-Szóval akkor konkrétan mi is lenne ez a feladat? Mert ha már elpatkolok, akkor legalább tudjam hogy miért teszem.
Majd nagyot hörpint a sörből.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Amikor megkérded hogyan tudnál kimenni az árnyékszékre, kissé zavarba jön, talán el is pirul, de lehet hogy csak a napfény teszi:

-Ööö...háááát...erre nem is gondoltam. Holnapra már biztosan elég jól leszel hozzá, de ugyebár ma is megkellene oldani. Khm...ágytál? Nem, inkább mégsem. Mit szólnál, ha felvennélek és levinnélek a retyóba? Aztán ha kész vagy, fel is hozlak vissza. Utána ráérek aludni, azt hiszem ma én is pihenni fogok. A mestered meg majd meglátogatod, ha jobban leszel.

[Navaratna]

(Jadrána)

-Ha elbírsz, levihetsz, ott már magam is boldogulok.
<Melegen remélem...Nehogy már egy férfi budiztasson meg! ezen röhögne fél Halottváros!>
Így ha Marcus felkapná őt, nem tiltakozik, csak összeszorítja a száját felkészülve a fájdalomra.
Ha sikerül letudni a fura tortúrát, tartogat köszönetnek valót! Ideje már, hisz virrasztottak mellette, megitatták, ételt adtak neki és még a budiba is levitték! Hálátlanság lenne nem honorálni Főleg úgy, ahogy Jadrána számára még kedvére való is lenne! Így mikor Marcus visszateszi út az ágyba, de még nem egyenesedett fel, része lehet a lány csókjában. Merthogy azt ad neki, lehunyt szemmel.

[Abdul Al Sahred]

Lerion:

Jót nevet a poénodon, de aztán rájössz, hogy komolyan elgondolkodik a dolgon:

-Nem fogsz te sörben ázni, ha meghalsz, darton urunk kegyelmét kérem rád, és hamu sem marad a hulládból, úgy eléget

Kihozzák a két korsó sört, ahogy belekortyolsz, tényleg mintha enyhe hamu utóíze lenne, de egyáltalán nem kellemetlen, sőt, különleges zamata van. Igazi sör különlegesség. Derill kifizeti helyetted:

-Hagyd csak, engem most úgyis felvet a pénz, a hullák meg már nem tudják elkölteni . Ha megvolt a zsiványság amit kifőztem, neked is lesz bőven, majd akkor leverem rajtad. Szóval arról lenne szó *közelebb hajol hozzád, és halkabban beszél*, hogy ismerek egy varázslót, akinek feltett szándéka pár érdekes holmi beszerzése. Egészen pontosan egy darab kötelet kell megtalálnunk. Ezért ő nem pénzt fog adni, és ezzel nem is lesz vége a dolognak, de a többit majd ha megérjük . Ami a kötelet illet, az itt van a nekropoliszban, valaha régen itt használtak a Bűnösök terén, az egy érdekes he...

Bármennyire is halkan beszélt hozzád Derill, hirtelen csend lesz a kocsmában, ahogy kiejtette száján a Helyet ahol a kötelet használták. Ahogy körbenézel, mindenki titeket figyel. A kocsmáros felétek int a fejével, miközben a többiekre néz. Láttál már ilyent más kocsmákban, a vezér kocsmatöltelék így uszítja rá az embereit valakire, egy-egy ilyen fejjel való intés, mindíg verekedésbe fulladt, bárhogy is próbálsz visszaemlékezni kivételt keresve. Elszorul a torkod, ezek itt nem béna félkarú apródok. A többiek közül kivélik a púpos, aki felvezetett Derillhez, odamegy az asztalotokhoz:

-Gyertek utánam a szobátokba, beszélnünk kéne.

Azzal megindul, nem néz vissza h követitek-e, de a többiek tekintete láttán jó ötletnek tűnik.

[Ichigo]

(Lerion)

Amint a pupos ember szól nekik,nem is, inkább parancsol összenéz Deriller és valahol a lelkük mélyén hatalmas eggyetértéssel ugyanazt gondolják:lehet hogy jobb lesz követnünk . Felfelémenet gondolkozik, hogy ha ellenkeztek volna akkor nem valószínű hogy éppségben keveredtek volna ki. Mostanában itt mindenki feszült éa nem csak ök ketten az egyedüli jó erőben lévő férfiak a fogadóban.

<A picsába!Itt tényleg valami komoly dolog történhetett. A tér hallatára mindenki kussbamaradt és ha szemmel ölni lehetne, mi Deriller már rég a Nekropolisz egyik zugában lennénk eltemetve. Valami nagy dolog lehett itt.>

És hatalmas mosoly jelenik meg az arán.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Marcus annyira óvatosan vesz a karjaiba, hogy csak enyhe húzódást érzel a hegesedő sérülésnél, de nem fáj. A lépcsőn is igyekszik óvatosan lépkedni, így a várt tortúra helyett egész zökkenőmentes az út az udvarban található árnyékszékig. Ott persze magadra hagy, majd amikor jelzel hogy kész vagy a visszaútra, benyit, és ismét felvesz. Visszafelé ha lehet még kevésbé kellemetlen, mivel ezúttal elmaradnak a lépcsőzésnél a zöttyenések. Már a szobádban vagytok, volt időd elszánni magad a döntő lépésre. Ahogy lassan letesz az ágyba, nem habozol, megcsókolod. Először talán váratlanul éri, de ez csupán egy pillanat, utána visszacsókol, sőt hevesebben mint vártad. Ezek szerint lassan kibontakozó érzéseid nem viszonzatlanok, úgy érzed szinte izzik a levegő. Kezét finoman a tarkód alá csúsztatja közben, mint amikor inni segített, de ezűttal nem emeli fel a fejed, helyette finoman beletúr a hajadba. Mikor felemelkedik, látod magad a szemében tükröződni, tekinteted lobogó vágyat sugároz, ahogy azonban az ő tekintetét figyeled, ugyanazt látod szemében. Még egy rövid csókot lehel ajkaidra, azután nem szól semmit, kimegy a szobából.

[Abdul Al Sahred]

Lerion:

Mikor felértek Derill szobájába, a púpos becsukja mögöttetek az ajtót, majd leül Derill ágyára, tekintetével int, hogy foglaljatok helyet a székeken. Mikor elhelyezkedtek, beszélni kezd:

-Azt mondom ne köntörfalazzunk, egy urat szolgálunk, ráadásul ugyanazon eszmék szerint, ez nagyon erős kapocs közöttünk még úgy is, hogy nem ismerjük egymást. Mindazonáltal mi akik itt élünk a Nekropoliszban, saját belső íratlan törvényeket alkottunk annak érdekében, hogy minél kevesebb problémával kelljen megkűzdenünk a negyedben. Az ő szájából elhangzott egy helynév *közben Derillre néz*, amit felénk nem szokás fennhangon említeni, de még utalni sem túl bölcs dolog rá. Nem tudjuk, hogy egyáltalán hogy jutott tudomásodra az elnevezés, hisz manapság már csak mi ismerjük, meg szőrszálhasogató kollégáink, akik szintén a negyedben élnek. A holtak közül persze számosan vannak, akik még nálunk is jóval többet tudnak. Nem is érdekes hogy honnan tudtok a névről, sokkal fontosabb, hogy mennyit. Meg kell mondanom őszintén, nem örülünk, hogy egyáltalán felmerült a dolog, arról nem beszélve, hogy ti oda akartok menni. Ha ott megdögletek, biztos hogy dög lesz belőletek, és nem holmi tudattalan élőhalott. Ebből aztán nekünk származna problémánk, hisz a környékre járnátok vissza. Kell a f*sznak az ilyen jellegű felesleges gond. Szóval most vagy meggyőztök, hogy tudjátok mire készültök, vagy inkább mi magunk szabadulunk meg tőletek, méghozzá Darton urunk nevében, hisz az egész közösséget veszélyeztetitek. Márpedig mi itt fontos szolgálatot teljesítünk. Na meséljetek, daloljatok, amit akartok, csak nagyon sürgősen.

Púpos is meg látszólag gyenge is a férfi, szavaiból mégis olyan fenyegetés süt, amit kisugárzása is alátámaszt. Úgy érzed könnyűszerrel el tudna bánni veletek, hogy mégsem teszi és lehetőséget ad nektek a tisztázásra, azt egyedül közös uratoknak tudod be.

[Navaratna]

(Jadrána)

Az orráig felhúzta a takarót Marcus távozása után. Meleg volt az arca, biztos fülig pirult. Egyedül volt a szobában, mégis szégyellősen bújtatta magát orrig a takaró védelmébe. Szíve fölé csúsztatta kezét. Vert mintha futott volna. Ilyen csókot még nem kapott. Ebben volt valami több. No meg úgy vitték mint ahogy falun a mátkát szokás.
<Mi történik? Korábban nem érdekeltek a férfiak. Nem utáltam őket de nem is kerestem a társaságukat, ellenben a húgom...! Erre most egy érdekelni is kezdett, s tegnap óta, mert akkor találkoztunk először, tegnap óta már elkezdtem megszeretni. Jadrána, te megbolondultál. Nekropoliszban vagyok, cifra díszlet a szerelemhez, no de Darton uram szereti a tréfát. Viszont ne feledjem még miért vagyok itt, ha már úgy alakult, ezért is jöttem még ide. Ez az első eset, hogy Kyel keze nyoma is felcsillant előttem.>
A maga módján feldolgozta azt, hogy jó úton halad ahhoz, hogy fülig belezúgjon egy itteni férfiba, ami aztán tőle eddig távol álló dolog volt. Régi mesterével a viszony szakmai volt, az meg hogy háromszor Jadránához nőként is nyúlt, becsúszott. Másképp lehet nem tanította volna s ő rábólintott belenyugvón, felindultság nélkül. Nem is tartotta sokra emiatt akkor se a testi szerelmet, se azt a vonzalmat, amiről a bárdok fél életnyit tudtak kornyikálni
Fekve a tétlenségben, azaz a gyógyulásban égető szükségét érezte annak, hogy csináljon valamit. Olyan szívesen mosogatott volna vagy takarított volna lenn a rommá vert ivóban! Álmai tevékenysége lett volna, még mellé egy kis lecke a Mesterrel!... Nehezen szembesült azzal, hogy lelki nyugalmát felkavarta valami egészen új "dimenzió" vagyis érzés, ami kapukat készült kinyitni benne.
De nem tudott mit tenni. Elhúzta arca elől a takarót és nagyot sóhajtott.Ránézett a mennyezetre, fülelt a zajokra. Várni kell. Várni, mikor lesz ép. Mikor tud újra dolgozni, tanulni. És várni, mi jön még

[Ichigo]

(Lerion)

Lerion Derillre néz és várja hogy elmagyarázza a púposnak a "küldetésüket". Legalább ő is pontosan megtudja, mit keresnek, mert Derill mindig titokzatosan beszél és ezt nagyon utálja benne.

[Abdul Al Sahred]

Lerion:

Derill átveszi a szót, bár közel sem tűnik olyan magabiztosnak, mint ahogy megszoktad tőle:

- Valóban a Bűnösök terére igyekszünk, de fényes nappal, és csak nyomokat gyűjteni. Egy bizonyos kötéldarab után nyomozunk, amit...

A Púpos félbeszakítja:

-Csönd, erről nem akarok tudni. Sajnos így is sejtem melyik kötéldarabot keresitek. Gondolom hogy a kutakodás után a katakombákba mentek majd keresgélni. Nos már alig várom, ha ott nyiffantok ki, akkor onnan nem nagyon fogtok később se előmászni.

Kissé megenyhül, rájön hogy eddig elég keményen lépett fel ellenetek:

-Ne higyjétek, hogy veletek van bajunk, sőt. Belevaló fickók vagytok, mint általában Darton magunk fajta szolgái. Fiatalabb koromban nem egy zűrben vettem részt én is, de amire ti készültök, az nem közönséges balhé. Maradjunk annyiban, hogy holnap reggel elmentek kutakodni, és kora délutánra vissza is jöttök. Ha nem, mi megyünk értetek, de akkor...

Nem fejezi be mondandóját, de tekintetéből ki tudod olvasni, hogy mire számíthatsz késés esetén. Térdére csap, majd felkel az ágyról. Mielőtt becsukná maga mögött az ajtót, visszanéz:

-Ebéd után azt ajánlom pihenjetek egyet, vacsoránál, meg keressetek meg, bemutatlak benneteket néhány paplovagnak, akik segíthetnek pár jó tanáccsal az út előtt. Arra azonban számíthattok, hogy ha valamelyik súlyos titkokat fog megosztani veletek, azt nem a két szép szemetekért fogja tenni. Ilyen horderejű dolgoknál van határa az önzetlenségnek, ebben az esetben a ti balhétok messze túllép ezen a határon.

Kimegy, magatokra maradtok Derillel, még mindíg nem tért magához a meglepetések sorozatától, csak ennyit mond:

-Mit szólsz Lerion?

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Nagy felindultságodban fel sem tűnik, hogy bizony a sétátok is sok idő be tellett, meg már egy ideje te magad is a gondolataidba merültél. Lassan már ebédidő lehet, de erre csak akkor döbbensz rá, amikor kopognak az ajtódon. Szíved nagyot dobban, talán Marcus jött vissza. Azonban ahogy nyílik az ajtó, nem őt látod bejönni, hanem a kocsmárost. Egy tálcát egyensúlyoz egyik kezén, a másikkal becsukja közben az ajtót. Aggodalmat látsz az arcán ahogy tekintete az ing alól kilátszó kötésen állapodik meg:

-Remélem jobban vagy és gyógyul a sebed. Sajnos eddig nem tudtam jönni, sokan vannak a többiek közül, akiket szintén el kellett látni, te meg amúgy is jó kezekben voltál. Hoztam neked finom húslevest, attól majd erőre kapsz . Sajnos nem tudlak etetni, öreg vagyok már és kissé remeg a kezem. Hehe, valószínűleg több leves jutna az öledbe, mint a szádba. Tudom hogy akkor is húzódik a sebed, amikor az egészséges kezed használod, de muszáj enned.

Segít félig ülő helyzetbe emelkedned, majd öledbe teszi a tálcát, és ép kezedbe adja a kanalat, amíg eszel, beszélget veled:

-Haggar mester jobbulást kíván, és azt üzeni, hogy a megeröltető gyakorlatok ugyan elmaradnak még egy darabig, de a betűvetést és az olvasást már holnap elkezdhetnéd tanulni, ráadásul gyorsabban is fogsz haladni, hiszen kényszerből más hasznos dolggal most amúgy sem tudsz foglalkozni. Már meg is van a megfelelő ember aki megtanít ezekre. Sajnos ő mindkét lábán megsérült, így teljesen helyhez van kötve, a leckékre majd neked kell eljárnod hozzá. Szívesen segít, addig sincs egyedül a szobájában, azt mondta örömmel elvállalja a tanításod. Holnap majd Marcus vagy én elvezetlek a tanárodhoz, ma pihenj. Marcus azt mondta, hogy majd ő elhozza neked a vacsorát, addig próbálj meg aludni

Mikor befejezted az evést, segít visszafeküdni, elköszön és kimegy a szobádból.

[Navaratna]

(Jadrána)

Bambulni tudni kell A kopogásra megrezzen, nyel egyet, aztűán kifújja a levegőt. A kocmáros az.
-Köszönöm az ételt. Elbabrálok vele-s húzás ide vagy oda, felül a segítés közepette.
-A mester fog tanítani? örülök neki-mondja, eszeget ahogy tőle telik, de biztos hogy a felénél kihül az egész, de úgy is megeszi. Közben megkérdezi:
-Hogy hívják önt?
Ebéd után elfekszik, mereng kicsit...
<Este jön Marcus? Nem illik lánynak és férfinak együtt egy szobában lenni sötétben... Még elragadtatjuk magunkat. Ugyan! Mitől félek én! Ügyes leszek és józan...jó ez a leves...>
Így bíztatgatja magát Jadrána, kérdés ekkor is ilyen magabiztos lesz-e ha Marcus megérkezik. de mielőtt elszundítana énekel félhalkan egy kicsit a maga örömére:

Nagy találkozás
temetői frász
Messzi orgona
vágyak sóhaja

Varjúcsőrben szem
ez a szerelem
Férgek ostroma
mély romantika

Izzadt halottak
csókokat adnak
bomlás bűzén át
ajándékot ád

Földbe markolás
jöjjön hát a nász
nagy temetés lesz
többé nem ereszt

S táncot járunk mind
sír felé megint
jöjjön bú vagy gyász
édes körforgás...