_____________________________________________________________
KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 2. nap délután – este
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________
/Dzsana, Mustafa/
*Dzsana egyre jobban kezdi erejét veszteni ebben a nem túl kellemes helyzetben. Talán jobb lenne a lován ülve, de ki tudja úgy mennyire lenne érzékeny az állat mozgására sebe. Az ösvényre szép sorjában rátérve még úgy egy szűk fertályóra következik a természet ölén, mikor Malor megállítja lovát és leszállva a csapás melletti kisebb tisztásra vezeti. Utána Dzsana érkezik a különös táborhelyre, majd Mustafa is „befut” az ösvényre térés körüli kisebb baki után. Fejében még mindig a halott körüli furcsaságok járhatnak. Vagy tényleg valamiféle gonosz entitás játszik az elhunyt emberekkel az élők kárára vagy a mai napon sikerült fáradtságos munkával élve eltemetni egy sebesültet. A tisztás alig öt láb átmérőjű, de méteres korlát keretezi az erdő felől félkörben. Közepén pedig egy nem túl aprólékosan kidolgozott „kompozíció” foglal helyet. Egy félbevágott fatörzsből kialakított asztal, melyet két oldalról hasonlóan megalkotott padok fognak közre. Egy kialakított pihenő és piknikhely a vadon közepén. A lovag kiköti lovát, majd Dzsanához lépve elveszi tőle a másik hátas kantárszárát is. Dél óta először megtöri a hosszúra nyúlt hallgatást.*
-Hagyd, madj én kikötöm. Ülj le és egyél valamit. Hogy bírod? Talán jobb lenne, ha a lovat is használnád, ha már úgyse cseverésztek a pappal.
*Kiköti a másik lovat is és előpakolja a nyeregtáskából az úti elemózsiát, valamint a vizeskulacsokat. Majd megvárva, hogy mindkét társa helyet foglaljon a pihenőhöz ő is leül a z egyik padra.*
-Itt megpihenünk, ha megfelel. Még van egy kis út, ami ma vár ránk, de már nem vagyunk messze az éjszakázásra is alkalmas táborhelytől. Ha Krad is úgy akarja holnap kora délre elérjük az öreg Oren házát. Valahol a környékén tanyáznak a rablók is.
/Súrion/
*Az adrenalin az agyadban dobol szinte. Elérkezett az idő, hogy szembenézz a környéken ólálkodó rémmel. Kiugrasz a sátor elé és rámeredsz lámpásnyi szemeiddel. A kis lélegzetvételnyi időt kihasználva az árnynak már nagyjából beérnie a fénykévék hatósugarába. Így igen megdöbbentő látvány tárul a szemed elé. Egy igencsak csatakos és sáros óriási meztelen-csigával akadt dolgod. Erősen konyuló kocsányos csápjaival eléggé szánni való, de egyben komikus benyomást kelt. Még mindig egyenesen a sziklák és ezzel feléd tart, de ilyen közelről már biztosra veszed, hogy ez annak köszönhető, hogy nem lát semmit az ebadta csigája és csak vakon csúszik előre az ítéletidőben. Mindazonáltal méreteiben még így is tekintélyes és tiszteletet parancsoló állatról van szó. Jobban megfigyelve megvan az átmérője a másfél méter is, csupán arról van szó, hogy jó fél méternyit „felszánt” a talaj felszínéből haladás közben, így egy vájatot hagyva a tájban maga után. Hátasod kissé ideges a furcsa szerzet látványától és kissé erőteljes földes szagától.*