Pár percig még nézek a lány után. Gyorsan jött a szerelem és még gyorsabban a hidegzuhany. < erröl szól az élet?... és ez megy a külvilágban .. elhagyott csecsemök ... emberkereskedelem ... a lovagi eszme fellegvára pyarrun pfff> Téblábolok még egy fél órát a parkban, aztán a Foglalat felé veszem az irányt. Kérek egy fürdöt majd felsietek és próbálok valami illö gúnyát válogatni a meghallgatásra. Lemegyek és megfürdöm.
Igazából nem volt szándékában egy egész falkát kiírtani, csak a ritkítás lesz a célja, döntötte el végül, merthát a farkasok fontos részei a természetnek, és sok tündér kedveli őket, akiket nem tanácsos felmérgesíteni. Kicsit közelebb óvakodik, ha tud, hogy jobban lássa a két állatot. Közben azért eltávolodik a sűrű mellől, nehogy onnan ugorjon neki egy farkas. Rápillant a két bátor állatra, s a nagyobbikat célba véve lő. <Remélem szokásuk szerint a falkavezér vezeti a portyát, s ha annak vége egy időre nem háborgatják a falut.> Ha egy lövésből nem terítené le, akkor se akarja futni hagyni, és szenvedni sem, meg kudarcot valani se akar, így a következő vesszőt is arra az állatra lövi. //1. Célzó dobás: 91 Összesen: 128 Sebzés:4 2. Célzó dobás: 77 Összesen: 114 sebzés: 6//
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
Megrökönyödve hallja a szolgáló, hogy már megint fürödni akar Leó. Szinte lerí az arcáról: tegnap is...ma is?! Azt kezdi vizslatni, nincs-e rajta vörheny, fekély vagy valami betegség, ami miatt a félelf ilyen gyakran mossa magát. Viszont kérésének megfelelően elkészítik a pancsit, ám az biztos, ha lehet, óvatosan kitérnek előle, mintha ragályt terjesztene S megindul a susmus is. Dél körülre Leó már régen túl vana fürdésen s a ruhaváltáson. Kopognak az ajtón, Malva az. Őszintén meglepődik: -Egyedül? -aztán aggodalom váltja fel a meglepődést- Na ennek most nem örülök. Azt hittem Ayala veled van. Baj van, Leó. Hajnalban járt valaki az ispotályban, megkísérelte Imoenéket megölni. Még jó hogy Lalish ott volt a sebével s nem jött haza velünk. Ő szembeszállt az illetővel de komoly sebet szerzett, komolyabbat mint amilyennel Imoen fekszik. Mindezt Firdaustól tudom, most jött vissza az ispotályból, vacak állapotban. Mert odafelé menet majdnem megfolytották, de Ronja vagy ki, az újsütetű ismerőse lélekjelenlétén múlott hogy csak majdnem volt az a majdnem. Azt hiszem a negyedik valaki belendült nagyon. És most Ayala nincs veled s az ispotályban sem járt! Spazzi nincs itt, őneki már jelenése van a papok előtt, Firdaus ledőlt mert szédül!
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Gyönyörű lövéseket láthatott Vigyori és a juhász: a vesszők úgy engedelmeskedtek kilövőjüknek, mint a parancsolat. A nagyobbikba jól belelállt a vessző, megugrott de aztán a fűre hanyatlott. élt még, hangja és mozgása mutatta. A másik erre viszont nekiindult a sűrűnek, hogy ne járjon úgy, mint társa. Mozgás indult meg a fenyők alatt, morgás, neszezés, majd Vigyori kezét szeméhez emelve összegezte: -Kotródnak el! Na most ez azt jelenti hogy nem jönnek ide vissza többet? ez csak egy farkas te. ha nem ez a vezér, ugye tudod hogy nem értél vele semmit? A vermelést akkor elnapolod?-teszi csípőre kezét Vigyori. Úgy tűnik, ennyit még ő is tud a falkákról. A juhász viszont vidám, neki már egy farkas minusz is siker!
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
A fürdéshez fűzött reményeim nem hozták a várt eredményt. Tiszta lettem de a fagy nem távozott, maradt és mart. Ezekután az már fel sem tűnt hogy furcsán néznének rám a fogadóban. A rossz hírek tömege csak egy "mi jöhet még" félmosolyt csal az arcomra. Kézbeveszem a kardom és függölegessen magam elé tartom, mintha tisztelegni akarnék vele. Nézem a tükörképem a pengében, és nem ismerek magamra. Mint aki rémet lát teszem el a pengét, majd felcsatolom öt és társát is. Szétnézek a szobában, de nem találom mit keresek. -Menjünk, rögtön itt a kihallgatás. Sietnünk kell, nagy ez a város. Egy parkban váltunk el egymástól-egy lélegzetvételnyi szünet- a templomeröd mellett. Induljunk onnan. Megyek elöre és mutatom az utat, ha jön ha nem.
-Tudo hát, de talán a rossz tapasztalat egy időre elriassza őket. De nem hagyom annyiban a dolgot, folytatni fogjuk. Gyerünk nézzük meg mit is lőttem.-odafut a meglőtt farkashoz, s ha az még él óvatosan késsel leszúrja ne szenvedjen. Megnézi kan volt-e vagy szuka, és azt is hogy mennyi kárt tett a bundájában a nyilvessző. Ezek fügvényében tervezi a további dolgokat aznapra.
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
Malva természetesen Leóval tart, vibrál benne a veszültség. -Fora arcot vágsz, minden rendben? Jó, hülye kérdés, mi van? A parkban a lánynak semmi nyoma. A templomban se, annak környékén se. Egy őrjárat eltrappolt mellettük de ez megszokott volt. -És most?(M) Nyugtalan volt. Amerre az őrök mentek, kisebb csoportosulást láttak a folyó oartján, többen a korlátnál tolongtak.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
A park felé leköt a pajzsaim bontása, de ott már tudok válaszolni neki. -Nem igazán. Félreismertük egymást, és Ö túlbecsült engem én meg alábecsültem Öt. Nem lett szép vége. A jelenet a parton kicsit megijeszt, kifut a vér az arcomból majd egyre gyorsuló léptekkel megyek a tömeghez, és fúrom át magam rajtuk. Közben Malvát kérdezem. -Tudsz úszni? < remélem nem csinált hülyeséget>
Szép termetes szukát lőtt a srác, s jól oldalba lődözte, ami a bundnak se tett jót. Kellett egy kurta kegyelmdöfést adni neki, hamar kimúlt. -Hű, ez nem kis bestia! Akkor vermezni fogunk?(V) -A fiatalúrnak olyan szeme van mint a sas! Jön máskor is erre?-hajolt a farkastetem fölé a juhász is.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
-Félreismerni egymást. Nem is ismertétek egymást, ember! Elhamarkodott entyempentyem volt, mi?-legyintett bosszúsan Malva. -Szexet és szerelmet sose jó keverni-morogta. Malva igenlően bólintott, hogy tud-e úszni, de a korláthoz fúródva összeszorította az ajkát: -nem kell úsznunk. megtalálták. Két férfi az őrség parancsára kifektettek egy halott, vizes nőt a folyó partjára. Ayala volt nyitott szemekkel. -MOST nem lett szép vége-jelentette ki dühösen a papnő, keze ökölbe szorult, fogai jól hallhatüan csikorogtak. Az egyik őr lement egy keskeny kőlépcsőn, a lejárót a többiek őrizték. Megvizsgálta a halottat és kijelentette: -Megfojtották! Ezzel szertefoszlott az a gondolat, ami majdnem gyökeret vert a félelf fejében, miszerint szerelmi bánatában vetette el magától az életet. de hogy helyébe kerül-e bűnbánat vagy más, azt csak ő maga tudhatja. A szájtátiak szörnyülködve suttogták az esetetet tova.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Megkapaszkodok a korlátban és nem csak az ujjaim fehérednek el. Nézem a lány testét, de nem jut eszembe semmi, amit Malvának mondhatnék. -Beviszik a kapitányságra. Szüröm a szavakat a fogaim között. Szétnézek az emberek tömegén, a sok sajnálkozó, szörnyülködö arcon. < visszataszító, hogy maga a halál zavarja öket, nem az, hogy egy lány meghalt> -Gyerünk Firdaushoz, nem hiszem, hogy egyedül dolgozik. Mondom végül,„kiverekszem” magam a csoportosulásból, és fapofával megyek a fogadóhoz. Fel a szobába ellenörizni Firdaust. Ha életben, és rendben találom, akkor otthagyom öket a szobában. -Megyek Imoenékhez. Elrobogok az Ispotályba, és ott is megnézem, hogy minden rendben van-e. Fejemben nem kergetik egymást gondolatok, üressen kong. Pótcselekvések sora az, ami most vezérel. Szinte várom, hogy engem is megtámadjon az a valaki, vagy valakik. Akkor legalább lenne esélyem törleszteni. Figyelek, szinte várom az árnyékból elöugró, vagy a szembe jövö néniböl gyilkossá változó halált. Sajnos van egy olyan gyanúm, hogy ha szerepelek is a listán, nem túl elökelö helyen. Ha ott se találok okot, arra hogy maradjak akkor vissza a fogadóba, a szobámba, összepakolom a cuccom, menetkészre. A számlám rendezem a fogadósnéval, és a holmim a pult alá rakatom, a szobakulcsom leadom.
Lehet, hogy felindultságában a félelf nem a legpontosabb és leghelyesebb következtetést vonta le a nézelődők arcáról, de ezt senki nem vetné akkor sem a szemére, ha hangosan kimondta volna. Megrázó élmény volt még így is Ayala halála. -Mire gondolsz az alatt, hogy nem egyedül dolgozik?-tart Leóval Malva, bár nehezen szakad el a lánytól, ő is úgy gondolja, majd beviszik oda a testet. -Hogy a negyedik trógernek lenne egy társa? A fogadóban Firdaus az arcát tapogatja, meg a véraláfutásos torkát. Látva a vészjósló arcokat felpattan: -Ugye nem...? -Nem Lalishtól jövünk. Rosszabb... S Malva közli a rossz hírt. Firdaus belerúg az asztalba, ami majdem felborult. -Te meg mit lesel úgy, mint a halál angyal, he? Még csak nem is sajnálod? Azt az undorító szívtelen fajtádat!-s ugorna neki a szőke nő gyászharagjában a félelfnek. Malva próbálja lefogni, de állon vágjsa Firdaus, és folytatja verekdési szándékát, emeli öklét Leóra. Úgy tűnik a szabad harag módszere a nőnek, nem a merev elfolytás.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
A fogadóba visszafelé. -Igen. Bár nem értek hozzá, de szerintem legalább egy személy figyel minket, és van egy, aki mindig azt választja, aki a legvédtelenebb. Bár ez Firdaus esetében nem volt helytálló. Gondolkozok el a dolgon, és többet nem is hozom ezt szóba. A szobában terveim szerint nem maradtam volna a szükségesnél több idöt, de Firdaus kirohanása miatt a földbe gyökerezett a lábam. < milyen igaza is van… akár rajtam is múlhatott> Villan meg a fejemben közvetlenül a nö ökle elött. //gondolom kiüt, lehet meg is rugdos //. Miután végzett a dühöngéssel megpróbálok felállni és leporolni magam.//vagy eszméletlenül fekszek// Nem szólok egy szót, sem csak megnézem Malva jól van-e. Letörlöm az esetleges vérpacát a szám sarkából és megkérem. -Figyelj rá jó?! Összedszedem kicsit magam, és kimegyek a dolgom után.//akkor maradnék az eredtei terveimnél:ispotály, szoba lemondás//
Firdaus csak egyszer mosott be Leónak, Malva összeszedte magát és lebirkózta a földre. -Nyugodj már le! Én is beverhettem volna az arcát, még sem tettem! Én annak akarom kitépni a beleit, aki végigzongorázik rajtunk!-kiabált a nővel Malva. -Jobb ha mész, Leó, lerendezem! A kapitánynál majd találkozunk, ha találkozunk! Az ispotályban mozgás van: egy felborult kocsi sérültjeit hozták be, azok ellátása foglalta le az ápolókat, Imoen ágyánál egy őr volt, aki majdnem nem engedte oda leót, de mivel a fekete lány magánál volt, szólt, hogy ismeri. -Jó hogy jössz-kezdte, élénkebb volt, arca sem volt sápadt-Megmaradok, úgy néz ki. Hála Lalishnak...-rándul meg az arca-Ő viszont szarul van, bocs a szóhasználatért. De te sem nézel ki jól, ki nyomott szembe? Téged is megtámadtak?-élénkült fel.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
- Igen bátyámuram jövök máskor is. Megtenné, hogy ezt a dögöt betemeti, vagy elviszi egy dögkútba? Mondjuk az is jó, ha elrekkenti valahol a bozótban. De tegyen rá földet, mert még a medve is idejöhet a döghúsra, ha olyan a kedve. Nekünk menni kell tovább, hogy ne tévesszük el őket.- Elköszön a juhásztól, s folytatják az utat. - Vermelni. Igen azt fogunk. Meg akarom találni a kedvelt csapásaikat, gyülekezőhelyeiket, s ott vermet ásni. Bizony, az úgy igaz, hogy ha ez nem a vezérhím volt, márpedig szuka volt, akkor a falka nem hullik szét, de ez szép nagy ordas volt. Nösténybe nem olyan gyakori az ekkore. Lehet, ez volt a vezérszuka, vagy a lánya. Már az is jó fogás lenne, mert tudod, a farkasok sokat marakszanak a rangért, és ha egy alvezér kiesik, akkor egy darabig el lesznek foglalva azzal ki kerül a helyére.
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.