Súrion
*Fahlant kantárszáron vezetem vissza az úthoz,majd pedig nyeregbe szállva folytatjuk tovább az utunkat.
Csupán lépésben haladunk,kímélem őt is meg magamat is.Hiszen ha az öreg igazat mondott,akkor ma minden képpen odaérünk.Akkor meg minek úgy sietni,még a végén fejjel rohanunk a falnak...
Jó kedvel vágok neki a mai napnak.A gyönyörű hajnal meghozta gyümölcsét,mosollyal az arcomon lovagolok és közben hol az úticélom,hol a tegnap este jár az eszemben.De inkább csak az utat élvezem,már régen volt ilyen gondtalan utazásom...
Az idő előlre haladtával és a meleg fokozódásával mind gyakrabban megállunk egy-egy rövidebb pihenőre,majd mikor a hőség már kezd elviselhetetlen lenni,akkor megállunk ebédszünetet tartani (lehetőleg valami hűvös,árnyékos helyen).De csak pár falatot eszek ebben a melegben még azt is kár.Aztán pedig üldögélve meg ide-oda bóklászva (Csak a tábor 3 méter sugarú körében) nézelődöm és figyelem a környéket.Várom,hogy kicsit hüljön a levegő és indúlhassunk tovább.*