Shulur - Zadon - Calowyni Hõsök sétánya

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Nyna
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
_______________________________________________________________

*A halántékodon lévő puklit kezelésbe veszi az öreg. Először egy sárgás folyadékkal és tiszta kendőcskével lemossa, majd hűsítő zöld színű zselés anyagot ken rá. A nyomásra fájdalom kúszik elmédbe enyhén, de rögtön utána jóleső hűvösséget érzékelsz.
A letakart fonott kosarat az ágyad melletti asztalkára helyezi, s belekotor - halk üvegcsörömpölést hallassz. Amikor a kezét kihúzza a kosárból kb. egy decis üvegcsét tart benne, valami fehéres folyadék tartalommal. Először tejnek nézed - de talán csak nem azt tárol benne!
Az üveg mellé egy félszáraz számodra ismeretlen gyökeret húz ki a kosárból. az üveg dugóját kihúzza, a gyökeret meg beleállítja.
Ezek után óvatosan forgatni kezdi a fejed minden irányba - hol itt, hol ott kisebb nyomást gyakorlolva ujjaival - de nem fáj sehol. Háromszor mutatja neked ujjait, hogy mondd meg mennyit mutat (4,1,3), amit látsz és tudsz is. Megkér, hogy szemeiddel kövesd az ujját - ezt az akadályt is jól veszed - és itt már kezded érezni, hogy fáradsz. Cartiss ezt látja rajtad, mellédül, gyengéden átölel és bíztat a folytatásra - de az öreg megáll. Kicsit gondterhelt az arca. Ismét meghajol előtted és így kérdez.*
- Asszonyom! Emlékszik arra, hogy mi történt tegnap előtt? Hogy szerezte a fejsérülését?
Egyébként mindent rendben találok. Egy enyhe agyrázkódást kapott, amit sok pihenéssel kihever. A zúzódás 3-4 napon belül elmúlik nyomtalanul. Egyedül csak az aggaszt, hogy nem emlékszik semmire, az utóbbi két napból - pedig jócskán volt "ébren". - *nem néz fel. De azt érezted, hogy ettől azért többet mondott volna legszívesebben. Valamit elhallgat - de kérdés ki elől? Előled, vagy Cartiss elől?*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* A barbár ott áll, meg sem moccan a hosszúnak tűnő idő alatt, teste ott van, de gondolatai teljesen másfele.*

<… Szegény lány! Nem gondoltam volna, hogy ennyire megbántódik! Hisz nem is történt köztünk semmi! Nem azt mondom helyes teremtés, szimpatikus, s tetszik is mint nő, de nekem Tallashina a minden! Nem tudom mi fogott meg annyira a kékszemű csodában?! Talán a közös sors, a piacon történtek!? Nem tudom, de nem tehetek róla! Remélem Milla gyors túlteszi a dolgokon magát! Hisz fiatal, előtte az élet, a férfiak hada, kik majd körbezsongják! Taláni fog egy neki való, rendes férfit, kinek a nyugalomra van szüksége, mit mellette biztos megfog kapni! Nekem másra van szükségem! Tallashinára, az ő heves, kiszámíthatatlan természetére! Én is ilyen vagyok. Heves, indulatos! Olyan, ki nem tudna a fenekén ülni pár napnál többet…>

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
_______________________________________________________________

*Gondolataidból kiszakít az a történés, hogy most a bal oldali ajtó nyílik ki - majdhogynem meg is üt vele az a tizenéves fehérbőrű, tejfelhajú, szeplős, enyhén szólva is gebe suhanc aki kilép mögüle. Mint eddig mindenkin rajta is a már megszokott sötétszürke ruhát látod, de azért ápolt a fiú, rendezett, tiszta külsővel rendelkezik. Rádnéz, szemei elkerekednek, álla leesik, még a nyála is kicsorran picit. Mintha valami csodát látna - rajtad. Vagy pont téged?
Nem szól... csak bámul... nyála egyre jobban kibuggyan nyitva felejtett szájából... és csak bámul... szótlanul.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* A korg csodálkozva nézi a gyereket. Sejti, hogy mire föl ez a nagy ámulat. Valószínűleg ekkora „baszott” nagy embert nem minden nap lát a fiúcska.*


<… Na, ez a srác enyhén szólva ledermedt! Ne csináld Urc! Deeee…. Nem bírom ki!!!…>

* Vitázik egy pillanatig saját magában a barbár, majd egy szót, hangot „köp” kissé hangosan.*

- Hu! * Ijeszti meg a fiút, majd jót mosolyog annak reakcióján.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Nyna)

A vizsgálat fáradalmai miatt szépen lassan nekidől kedvesének és támaszként használja. Fejét a férfi vállára fekteti, úgy hallgatja az orvosféleséget. Az öreg szavaiból kisütő kétértelmű gondolatok felkeltik a figyelmét. Az ilyenre mindig figyel, szinte már tudat alatt is. Már ebben a pillanatban is tudja, hogy mit fog tenni, de elhalasztja a válaszok keresését.

- Az amnézia gyakori dolog. Volt már vele dolgom. Majd elmúlik. Nagyon köszönöm, hogy ennyit foglalkozott velem.

Bólint egyet az öreg felé hálás arccal, aztán megsimogatja a kyr kezét.

- Szeretnék veled beszélgetni.

Azzal visszadől az ágyba és bebújik a párnái közé.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
_______________________________________________________________

*Ijesztésedre a fiú elfehéredik először, a szája kissé jobban kinyílik, majd úgy vágódik hanyatt mintha egy zsák liszt lenne.
Eltelik pár szegmens, de a fiú meg sem mozdul.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Nyna
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
_______________________________________________________________

*A felcser arca kíváncsivá válik amikor megemlíted, hogy már volt az amnéziával dolgod, de nem kérdez. Kívánságodat figyelembe véve összeszedi dolgait. Távozás előtt az üvegcsére felhívja a figyelmét Cartissnak, hogy elalvás előtt azt a gyökérdarabot mindenféleképpen etesse meg veled. Cartiss beleegyezik kérdezés nélkül, majd az öreg távozik a szobából.*

- Drágám aggódom érted! Zarukának sem válaszoltál... Mondd kincsem emlékszel arra, hogy mi történt tegnap előtt veled? Hogy szerezted a sérülést?
De ha fáradt vagy, hagylak inkább pihenni.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Nyna)

A kyr szavai adnak némi támpontot a lánynak, legalább, nem kell kiszedni kedveséből, hogy mit tud az esetről. Mikor a férfi felajánlja, hogy távozik, Nyna felül és a férfi nyakába csimpaszkodik és behúzza maga mellé az ágyba.

- Nehogy itthagyj. A közelségedre van szükségem.

Ha a férfi elhelyezkedett, akkor szorosan hozzábújik és betakargatja magát és kedvesét is.

- Nem emlékszem sokmindenre. Itthon a kapitánnyal volt egy kis összeszólalkozásunk a rabszolgával kapcsolatban. A pimaszsága teljesen felháborított. De tudom, hogy neked fontos az az ember, ezért a további szóváltás helyett inkább otthagytam. Amúgyis megfájdult már a fejem a makacssága miatt. Nem bírtam itt maradni akkor. Túlságosan felzaklatott a dolog, így kimenekültem a friss levegőre. Elmentem sétálni a parkba arra a nagy térre ahol olyan sok szobor van a dicső kyr hősökről. Ott találkoztam egy nővel, akit már korábbról ismertem és vele jót beszélgettünk. Szinte már el is felejtettem a rossz kedvemet, amikor ránktámadtak. Nem tudom kik voltak. Rosszkülsejű sötét alakok. De amiket hallottam a shuluri bűnözőkről, biztos engem akartak elrabolni, hogy zsarolhassanak téged, vagy nem is tudom. Annyira összekuszálódott minden. Nagy volt a kavarodás. Szörnyű volt. Próbáltam menekülni, de felém sújtott valaki, és akkor elsötétült a világ. Tharrnak hála nem lettem koszos obsorok játékszere. Kitudja, mit csinálhattak volna velem. Ennél többre nem emlékszem, akárhogy próbálkozom vele.

A lány a végére teljesen belelendül. Élményei mesélése közben még szorosabban hozzábújik a kyrhez, és a könnyei is kicsordulnak. Látszólag teljesen felzaklatják az emlékek és ezt láttatja kedvesével is. Pár percet piheg Cartiss ölében aztán folytatja.

- Tudom, hogy butaságot csináltam, de abban a helyzetben nem tudtam mérlegelni. Teljesen kiborított a kapitány. Pedig normális embernek ismertem meg. De hogy ne legyen beleszólásom annak a rabszolgának a nevelésébe, aki az én védelmemben fog szolgálni ... elhiszem, hogy nagy a tapasztalata, de nekem sem ez lesz az első rabszolgám. És ami a legrosszabb, hogy pont a rabszolga előtt kérdőjelez meg. Amikor annak a barbárnak engem kellene tisztelnie. Így hogy vívjam ki a tiszteletét, félelmét? Nem tudom, hogy ez nálatok hogy szokás, de én teljesen elképedtem.

Látszólag erőt vesz magán és feltápászkodik, majd a férfi ölébe ül, azzal szemben. Gyenge karjával megtámaszkodik kedvese mellkasán és megsimogatja annak arcát.

- Te olyan bölcs vagy. Dönts te, hogy mi legyen ezzel az üggyel. De hidd el. Egy rabszolgával még elbírok. Ebben a kérdésben nincs szükségem más tanácsaira.

Azzal kicsit elerőtlenedve elfekszik a férfi mellkasán és szabálytalan levegővételekkel pihegni kezd.

- Az lesz amit te akarsz. Alávetem magam a döntésednek.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Nyna
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
_______________________________________________________________

- Igen, erről tudok kedvesem. Zagersa elmondott mindent - az ő szemszögéből. De azt tudnod kell, hogy az én parancsomra nem engedett egyedül a barbárral elmenni beszélgetni. Én parancsoltam meg neki, hogyha kénköves mennykő is esik az égből sem engedje meg neked ezt. A barbárt csak próbára tette. És még jó is hogy nem te álltál eléje egyedül... Zagerzának is nekiment az az állat. De legalább most van ideje gondolkodni, hogy mit tegyen... vagy engedelmeskedik és élhet, vagy nem... és akkor... lesz másik helyette.
...
De nem erről akarok veled beszélni.
Kivel találkoztál? Milyen ismerős? És ha ő jutott bajba? - *egy kicsit megfeszül a teste, érzed, hogy ideges - szinte süt belőle. Mielőtt válaszolnál kitör belőle minden.*
- Mondd meg drágám őszintén! Mibe keveredtél? Tudok segíteni, ne hallgass el előlem semmit! Könyörgöm! Bele pusztulok ha bajod esik. Bármi is legyen az légy őszinte hozzám! Könyörgöm! Ne nézz szembe egyedül vele! A városi őrség hozott ide. Járőrözés közben találtak rád a Calowyni Hősök sétányán. Dulakodásnak még csak nyoma sem volt! - *már remeg. A kétkedést tapintod, és a féltést is. Óvón átölel, de mégsem teljesen, kissé távolságtartó is egyben. A kettősség mi gyötri bizonyára kínokat okoz neki, nem tudja eldönteni mit tegyen, minek-kinek higyjen.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Nyna)

A lány nem lepődik meg a kérdéseken és a reakción. Készült erre a pillanatra, és úgy látja, hogy eljött az ideje egy kis színészkedésnek is. A fáradtságtól lehanyatlik a férfiról és megint hozzábújik. Könnyekkel küszködik.

- Kérlek bocsáss meg nekem. Az elején is őszintének kellett volna már lennem, de féltem.

Ekkor elsírja magát.

- De féltem, hogy meggyűlölsz. Hogy más szemmel fogsz rám nézni. Pedig az vagyok akinek megismertél. Tudom, hogy hibáztam és tudom, hogy már nem tudom jóvá tenni. De igazad van. Tudnod kell az igazságot, akármit is teszel utána velem.

Hagy pár perc szünetet, miközben szorgalmasan szipog és bőg, aztán ha a férfi érdeklődése közben fölé hajol, megfogja annak ruháját és végigsimít az arcán. Másik keze a párnája alá csúszik és az ágy fája és a matrac közé rejtett tőrt megragadva. A fegyver pengéjét fogva előveszi és a férfi kezébe adja. Ekkor mégjobban elkezd sírni. Mivel már eléggé felcsigázta kedvesét, folytatja.

- Azt is tudnod kell, hogy szeretlek. Minden igaz volt. Minden szavam, minden tettem. A kezedbe adom az életem. Tégy vele belátásod szerint ... Én az vagyok akinek megismertél. A nevem is valóban Nyna és valóban nemes vagyok. De valamit nem mertem neked elmondani, mert tudtam, hogy az emberek nagy részéből mit vált ki. Én bűbájos vagyok. Mágikus hatalommal bírok, bár az arra sem elég, hogy valakiben kárt tegyek. A tudásomat titkolnom kell, mert sok helyen üldöznek miatta. Tudom, Toronban nem ilyen vészes a helyzet, de féltem, hogy mást látsz majd bennem, mint aki vagyok. Az igazságot megvallva nem hittem először, hogy ennyire egymásra találunk. Utána meg féltem a következményektől. Féltem, hogy azt hiszed majd, hogy elbájoltalak. Tudom, hogy elbaltáztam mindent, és tudom, hogy nem tudom jóvá tenni. Ennél kevesebbért is ölnek itt Toronban, úgyhogy a sorsommal is tisztában vagyok. Azt szeretném azért, hogy ha életemet veszed a sérelmedért, akkor a saját kezeddel tedd.

A monológ végére alábbhagy a sírással is és próbál egy kis nyugalmat erőltetni magára. Szemeit lecsukja, hálóingét széthúzza annak jeléül, hogy elfogadja a kyr ítéletét. Szemeiből könnycseppek szivárognak és gurulnak végig egymást kergetve a kisírt, kipirosodott arcán. Szíve hevesen ver, mellkasa le fel jár, mutatva, hogy mennyire zaklatott. Karjai lassan elernyednek a köntöst fogva a fáradtságtól és félig kábultan várja szerelme döntését.

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* A korg jót mosolyog a történteken, majd miután a fiúcska még mindig aléltan fekszik a földön közelebb lép hozzá, s jobban szemügyre veszi. Nem nyúl hozzá, nehogy valaki azt higgye, hogy „bántotta”. Rápillant a fiú arcára, majd a jobb oldali ajtóhoz lép, s bekukucskál rajta. Ha látja a matrónát int neki, hogy jöjjön ki, ha nem akkor belép a helyiségbe, valami tál félét keres, amiben víz van. Kiviszi a folyosóra és rálöttyinti a fiú arcára, hátha az magához tér.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
_______________________________________________________________

//A nő a tálcával a kétszárnyú ajtón ment ki.//

*A fiú nem mozdul. Így víz után nézel a jobb oldali ajtó mögött. Egy hatalmas helyiség asztalokkal, szekrényekkel, polcrendszerrel. Neked háttal most hárman sündörögnek gőzölgő edények felett hatalmasnak tetsző tűzhelyek mellett.
Nem veszik észre, hogy beléptél. Az ajtótól pár lépésnyire a földön agyagedények sorakoznak kis tetővel letakarva. Felettük egy polcon kancsók várják sorsukat. Bele nézvén vizet látsz bennük. Megkapod az egyiket és visszamégy a fiúhoz, hogy nyakon öntsd.
A víz megteszi hatását. A fiú szemei felpattannak, majd pár pillanat múlva hisztérikus sipítozásba kezd - amint meglát föléje magasodni. Nem kell sok idő, hogy a konyhából a három egyénke kirohanjon. Az ajtóban megtorpannak, tátott szájjal bámulnak pár pillanatig, majd az egyik férfi (1 harmincas nő, és két férfi, akik már jócskán idősebbek lehetnek) a fiúhoz térdel és beszél hozzá. Ő viszont csak sipítozik és le nem veszi rólad a szemét. A nő szeme lángra lobban, majd mint egy fúria ordibálva támad rád - fakanállal a kezében.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Nyna
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
_______________________________________________________________

*Cartiss megdermed szavaidra. A kezedben tartott tőrre meredten néz, nem veszi el. Elenged, és leszáll az ágyról, az ablakhoz lép. Hosszan kibámul rajta egyenes kihúzott háttal, de merev tartással.
Amikor megfordul arcáról nem tudsz még te sem leolvasni semmit. A nemesekre jellemző közöny ül rajta csupán - bár a szemében mintha fájdalom bújkálna.*
- Ez .... még mindig nem arra válasz amit kérdeztem. Vagy csak részben, egy kis töredéke.
Ki vagy te valójában? Miért jöttél Shulurba? Tartozol-e valamilyen szervezethez, és ha igen mi a nevük, székhelyük? Ki volt az a nő akivel tegnap előtt találkoztál állítólag? Miért titkolod annak a napnak a történéseit?

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* A barbár megnyugszik, mikor a gyermek magához tér. Hallja, hogy sipákol, de tudja, hogy ez jót jelent. Azt, hogy magához tért. A kirohanó cselédek lépteire figyel fel, majd a fakanállal hadonászó nő tekintetét kutatja. Végigméri a cselédeket, majd ugyan abba a várakozó álláspontba helyezi magát, mint mikor Milla távozott. Figyeli a nő hadonászását, de rezdületlen arccal néz kifele fejéből. Majd miután a nő ismeretlen szavakon való kárhálását befejezi, A korg közös nyelven megszólal.*

- Urc éhes! Nem bánt fiú! * Szólal meg csendesen, de ellentmondást nem tűrő hangon.*

<… Kezdem unni a dolgot! Egy kis viccen hogy felakadnak!? Ha bántani akarnék valakit, akkor biz az most nem tudna sivalkodni!…>

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Nyna)

A kis alakítás valóban kimerítette, így beletellik némi időbe, hogy összeszedje magát. Halk színtelen fáradt hangon folytatja.

- Nem tudom, hogy miért támadtak ránk azok az emberek. Igazán szervezethez nem tartozom. Senkinek a szolgálatában nem állok. És tényleg a városállamokból jöttem. Alidaxból. És tényleg az vagyok akinek mondtam és mondom magamat. Az a nő akivel találkoztam, azt állította, hogy rokoni kapcsolat fűzi hozzám. Azt akartam kideríteni, hogy ebből mi az igazság. Nem tudom, hogy milyen szervezet mit és miért akar tőlem, vagy attól a nőtől. Én csak eljöttem Shulurba világot látni és belecsöppentem ebbe az egészbe. Sodródtam az árral.

Vár pár percet és piheg egy kicsit.

- Most mit fogsz velem csinálni? Már tudsz rólam mindent. Tőled függ, hogy élek vagy halok.
Nem tudom, hogy mibe keveredtem és nem akarom, hogy te is belekeveredj. Ha a titkom miatt nem ölsz meg, akkor elmegyek. Nem akarom, hogy bajod legyen miattam. Inkább szembenézek magam a támadóimmal. Csak annyit kérek tőled, hogy ne gyűlölj.

Hasra fordul és elnyúlik az ágyon. Lehunyt szemmel várja Cartiss ítéletét.