Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Enriquel]

Rychor Occhys


Türtőztetem magam, s megvárom, míg a nemes visszafordul asztalához, csak ezután nyúlik szélesebbre mosolyom. Fejemet csóválom, s arra gondolok mennyire tipikus volt ez a jelenet. Az üres fenyegetés, hogy megmaradjon a két dáma előtt a tekintélye, miközben pontosan tudja, hogy igazam van. Erről az is árulkodik, hogy a fiút valóban elengedi. A fiatal nő pillantását elkapom, s úgy érzem, tennem kell valamit. Most más eszközökhöz kell folyamodnom, ami nem sért meg egyetlen etikettet sem, mégis elevenbe vág. Lassan állok fel asztalomtól, s kimért de határozott mozdulatokkal megindulok, a társaság felé. Mandolinomat hátrahagyva érkezem meg, s a megfelelő formulák kíséretében szólalok meg, mikor már egészen mellettük állok:
- Ha megbocsátanak, akkor elrabolnám eme szép virágszálat, mielőtt még unalmában elhervad - kérek engedélyt formálisan és egyben némi éllel, de a következő mondat már csak egy személynek szól: - Ifjú hölgy, megtisztelne egy tánccal? - kérdezem titokzatos mosollyal arcomon. Gyomrom alig érezhető remegése, az elkövetkezendő izgalmakról árulkodik, amit zsigereimben érzek. "Jó mulatság lesz" - gondolom bizakodva....

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys
Helyszín: a Horgas Hóhér fogadóban
_______________________________________________________________

- Hogy merészeli!.... - *pattant fel a székéről a férfi. Paprikavörös arccal mered rád, keze a zubbonya alá téved. Azonban bármi mást mondhatott volna, vagy kihúzhatta volna fegyverét a hölgy felállt, kezét nyugtatólag a férfi felé emelte.*
- Sarl drágám! Az Úr nem volt tiszteletlen! Engem legalább is nem zavar a felkérése. - *mosolyodik rád a nő, és egy pici pukkedlit eresztett meg.
A Sarlnak nevezett férfi feje egy árnyalatnyival talán még vörösebbre válltott, kinyitotta a száját, de a nő ismét megelőzte.*
- Nektek úgy is van rengeteg megbeszélni valótok négyszemközt, én meg már túl sokat ültem. Egy kis mozgás jót fog tenni. - *fejet hajt a férfi előtt, majd feléd fordul, kezét nyútja neked.* - Mehetünk!
*A férfi torokköszórülve kissé téblábolva ült le a másik nővel szemben, de hátadban érzed a nem túl kedves pillantását. Hangfoszlányok még elérik a füled az asztaltól.*
- .... hogy képzeli..... nem ..... felháborító
- .... tudod milyen - *nevetős csengő hangja van a másik nőnek* - .... mulasson!

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a sikátorban
_______________________________________________________________

*Mirjam megáll amikor te is lelassítassz. Aggódva néz végig rajtad, majd a vállad alatt átnyúl, átölel.*
- Gyere! Segítek, nem hagylak itt Farro! A sebeidet ki kell mosni, s bekötözni, én ehhez nem értek, de ahová megyünk el tudnak látni. Gyere!
*Azzal elindul. Bár Mirjam törékeny lánynak látszik, most érzed meg igazán, hogy mekkora erő lakozik benne - szinte felkap, hogy segítsen haladni, hogy saját lábaidra kevesebb teher jusson.*


//A karaktert megjutalmazom 1 ponttal tapasztalat szerzése miatt!
A karakternek ezzel már összesen 3 pontja van, így szintet lépett!!!
Gratulálok!
Kérlek módosítsd a karilapon a változásokat. A képzettségek felvételét majd megbeszéljük más csatornákon.//

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Kissé megijedek és ez arcomra is kiül, ahogy a lány átkarol és saját törékeny vállaira veszi sebektől elgyötört testem súlyának nagyrészét. Kissé kábán szinte észre sem veszem, hogy a fejemben cikázó gondolatokat ki is mondom. Halkan, motyogva, de ilyen közelről minden szó érthető.*

-Megállt. Nem szabad. Értem ne! Az erős él, a gyenge meghal... Mirjam erős és élnie kell... Csak lassítom, kolonc vagyok a nyakán... és mégis... mégis... Gyenge vagyok. Még egy lesoványodott kóbor öleb is legyűrne... Az erős él, a gyenge meghal... Ez Ranagol akarata, de... Annyira rossz időnként gyengének lenni???

*Próbálok minél kevesebb terhet jelenteni, de ez nagyjából kimerül annyiban, hogy nem ellenkezem. A kissé szaggatott és nem is teljesen összefüggő monológ után hallgatás következik. Majd torokköszörülve kicsit összefogottabban megszólítom a lányt.*

-Mirjam... khöm-khöm... Mirjam miért teszed ezt értem? Csak szenvedést adtam és Te mégis itt maradtál. Mégis segítesz. Miért? Én.. én nem értem ezt. Nem érek ennyit.

//Köszönöm! A módosítgatást elkezdem a képzettségeket majd később. //

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a sikátorban
_______________________________________________________________

*Mirjam nem állt meg, s nem reagált véletlenül kibukott gondolataidra, legalább is nem adja jelét, hogy hallaná.
Azt látod, hogy a környék ahol jártok szegényes. Erre már lámpák is jóval ritkábban vannak, s az utcákon alig lézengenek, de senki nem áll utatokba, nem von kérdőre.
Amikor bátrabban összeszedettebben szólalsz meg viszont Mirjam megáll. Maga felé fordít.*
- Nem adtál szenvedést, az életemet mentetted meg! - *kutatja a hold és a csillagok fényében arcod, megpróbálkozik egy kissé erőtlen mosollyal is.*
- Erre most nincs időnk, majd ha biztonságban leszünk megbeszélünk mindent!
*Szemeiben az apró arany pöttyök sejtelmesen világítanak a sötétben, majd lesüti a szemét, és ismét átkarol, segítségedre lesz.
Két rövid sikátorszerűségen mentek át, bár inkább a botladozás szó jobban illik arra, ahogy a túloldalon egy kicsi, alig 8-10 láb széles, gyengén megvilágított térre kiértek. Egy szoborszerűséget látol meg a közepén, aminek egy alak támaszkodik. Egyenesen feléje indultok. Mirjam szól hozzá pár szót, a középkorú, forradásos arcú férfi végigmér, bólint, és Mirjam tovább vezet egy utcácskán felfelé. Olyan 2-300 lábnyit tehettetek meg az omladozó, sivár kinézetű házak között amikor egy ajtó előtt megálltok. A lány bekopog ritmikusan, de megjegyezhetetlen ritmusban, számban - s pár pillanattal később az ajtó feltárul. Egy csontsovány öregember nyitotta ki, szutykos barna ruhát visel, ami lehet évek óta nem látott vizet. Mirjamot meglátva szélesebbre nyissa az ajtót, szabad utat adva nektek.
A lány levezet a lépcsőn, át egy folyosón és egy zsúfolásig megtelt termen. Hiába a sok idegen, kíváncsian rátoktapadó szempár, senki nem kérdez, nem állítanak meg.
Újabb folyosó ajtókkal, egy újabb terem, ami teljesen üres, egy lépcső felfelé innen, folyosó ismét és egy kicsi szoba tárul fel előtted. Szegényes. Egy ágy van benne, egy alig másfél láb magas kétszárnyú szekrény és egy mosdótál. A szekrényen egy gyertya ég, mely sárgás gyenge fényben világít meg mindent.
Mirjam az ágyhoz vezet, leültet.*
- Vetkőzz le, tedd szabadá a sebeidet, megyek hozok segítséget, aki eltud látni, bekötözni.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro Luma)

*Ahogy már itt-ott járókelők is feltűnnek felparázslik ismét a túlélőösztön és az újabb "adrenalinfröccs" kitisztítja kissé tudatom. Így már nem fátyolos a tekintetem és bár nem érzem elég erősnek magam, hogy érdemben védjem magunkat azért szabad kezemmel a poncsóm alá nyúlok mintha az oldalamat vagy hasamat szorítanám valamilyen vélt vagy valós seb folytán. Ujjaim hamar rátalálnak a dobótőrök acéljára. Nem húzom ki a hevederből, csupán abba kapaszkodom titkon a hamis biztonságérzet reményében. Közben megállunk és a lány kutató pillantásának, szavainak hatására én is egy kis vérszegény mosollyal válaszolok.*

-Jól van. Ma már nem locsogok többet.

*Hosszú az út és számomra szövevényes. Tartom magam amennyire csak lehetséges és konok elszántsággal figyelem a sorra feltűnő alakokat, "segítőket". A sebhelyes, az öreg, a zsúfolt terem néma tömege. Végül megérkezünk a kis szobába. Nem túl fényűző, de a corga barakkjaihoz képest lakosztály. Halkan nyögve ülök/huppanok az ágyra. Sem a gyomorszájam, sem az oldalam nem díjazza a helyzetváltozást. Hálás, gyengéd tekintettel bólintok Mirjamnak és engedelmeskedem "parancsának". Az átvetett köpenyből kibújok és ledobom az ágy mellé. Annyi vér folyt ma este, hogy a vastag anyagon keresztül is elázott az ingem. A tíz dobótőrt rejtő hevedert az ágy sarkára akasztom majd az inggel kezdek bajlódni. A gombok minduntalan kicsúsznak az ujjaim közül, így egy kissé lemondó és dühös arckifejezéssel előhúzom a ramierát és vigyázva nehogy magamat vágjam végig felhasítom a szövetet a mellkasomon és a bal karomon egyaránt. Így már a maradék jobbomról könynedén a földre rázom etz a ruhadarabot is. Kicsit furcsa tekintettel mérem végig a csupaszá váló felsőtestemet. Zúzódások, egy nagyobbacska lilás-vörös folt a gyomorszájamnál és egy vágás az oldalamon.*

<Ha egy-két kilóval vaskosabb lennék derékban most bennem állna a tőr. >

*A hirtelen felmerülő képtelen gondolatra mosolyra húzódik a szám. A felkaromat már meg sem nézem, tudom hogy milyen lehet egy félig beszáradt, megviselt, koszos szúrt seb. Ekkot kicsit elkerekedik szemem. Hisz mégsem vagyok teljesen levetkőzve. Megcsillana sápad gyetyafény az acél alkarvédőkön. Könnyű, de mégis erős anyag, mely bármely köztiszteletű lovagnak becsületére válna. Kicsit rosszallóan megcsóválom a fejem. Ezzel végezve a falhoz húzom-vonom magam az ágyon, hogy nekidőlve pihenhessek, amíg emgérkezik a segítség. A mellettem fekvő hosszú tőrre pillnatva eltöprengek, hogy kéznél kéne tartani a biztonság kedvéért, de aztán egy vállvonással felveszem és teljesen tisztára törölgetem. Mikor már az alkarvédőkhöz hasonlóan veri vissza a fényt megnyugodva a helyére tolom és várom a segítséget, a bakót vagy bárki mást, aki megszabadít a kínoktól.*

<Vége. Ismét küzdöttem és ismét kapcarongynak sem lehet nevezni a végére. Farro. Címeres ökör vagy, de egy nagyon szerencsés ökör. >

[Enriquel]

Rychor Occhys


- Engedelmeddel, a nevem... Arnan - mutatkozok be kicsit elgondolkodva, de jobbnak látom, ha füllentek. - Ha nem bánod, akkor én vezetlek - mondom határozottan, s a ritmushoz illő táncba kezdek. Először csak puhatolózva, hogy vajon mit tud a kis hölgy. A hátamon érzett pillantás nem zavar, s a hozzám eljutó hangfoszlányokból ítélve, a másik nő sem talált kivetnivalót a felkérésben. Eddig minden rendben.
- Ez a... Sarl elég hirtelen haragú fickó - intek fejemmel a férfi felé, úgy, hogy ő is lássa: róla van szó. - Megtudhatom, hogy sikerült a társaságába keveredned? - kérdezem kíváncsian, arcomon pedig, a lány számára kedves, a férfi számára idegesítő mosoly látszik.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys
Helyszín: a Horgas Hóhér fogadóban
_______________________________________________________________

- Arnan... És mondja csak a tegeződést megengedtem? - *Komolynak hangzott a kérdés, de belenézel a szemébe és látod a huncut csillogást benne. Pár szegmenssel később kedves mosoly jelenik meg ismét arcán.* - A nevem Amiryanna, de az ismerőseminek csak Ami.
Vezess nyugodtan
*Hagyja, hogy te diktálj a nem túl mozgékony, de nem is lassú számhoz. Aminak kecses mozgása van és biztos, hogy nem először táncol vadidegen karjában, szinte az első lépésektől kezdve úgy mozogtok összhangban mintha mindig is együtt táncoltatok volna.
Kérdésedre, mely a férfira irányult szélesen elmosolyodott, s félhangosan felnevetett.*
- Nos... Sarlt már elég rég ismerem. Mondjuk úgy van neki 23 nyara is. - *még midig szélesen mosolyog, szemedbe néz hosszan mélybarna szemeivel, amik szintén nevetnek* - Ugyanis ő a bátyám. de nem hirtelen haragú, csak ... minden áron meg akar óvni, s közben nem veszi észre, hogy engem kellene megreguláznia, ha eredményt is akar elérni. - *még szélesebbre húzza a mosolyát, és rád kacsint - tudatva, hogy leejti mit mond a testvére, ha neki valami tetszi úgyis megteszi.
Tánc közben néha úgy fordultok, hogy rálátol az asztalra. Gyakran kapod el a férfi mogorva pillantását, s az idő múlásával egyre ritkábban.*
- Arnan, ugye te sem vagy idevalósi? - *Kérdezi tőled Ami kedves, mosolygós "boci" szemekkel.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: menedékben
_______________________________________________________________

*Mirjam hamar távozik, nem várja meg míg elkezded lehámozni magadról a ruhát.
Nagy nehezen leveszel magadról mindent. Fancsalian veszed tudomásul, hogy a poncsód is és az inged is átázott a vértől - a sajátodtól és Mirjam apjáétól egyaránt. Az inged menthetetlen, a poncsód még használható állapotban maradt - bár egy alapos mosás ráfér mielőtt a vér teljesen beleszárad.
Fegyvered törölgetésével is végzel mire kopogás nélkül nyílik az ajtó. Mirjam lép be rajta egy kannával a kezében szabad kezével mutatja szája előtt hogy maradj csendben. Mögötte egy öregasszny érkezik, egy ládikóval a hóna alatt.
A lány a lavórba tölt vizet, majd az ágyhoz megy vele.
Eközben az öregasszony biccent köszönés képpen feléd, majd int, hogy csússz hozzá közelebb. Nehezen, de megtudod tenni, az öregasszony pedig egyből a sebeidet vizslatja. Kinyitja a ládikót amit hozott, egy tiszta kendő kerül elő belőle, amit a lavórba tesz, majd egy apró agyagedényból egy pici sárgásbarnás masszát tesz még a vízbe és jó alaposan elkeveri. A tiszta víz hamar hasonló színűre változik mint a massza volt - látványra nem túl bizalomgerjesztő.
Mirjamhoz szól a néni, aki a ruhát párszor megáztatja a vízben, enyhén kicsavarja, majd a sebeidet kezdi el törölgetni óvatosan. Nem is fáj... pedig .... biztos hogy a lány hozzáér a bőrödhöz? - fut át az agyadon, amikor parancsoló, recsegős hangot hallassz az öregasszonytól. A lány ránéz, elvörösödik, majd újra megáztatja a ruhát és újra nekifog, de most már felszisszensz érintésére.*
- Bocsáss meg, de muszáj... meg kell tisztítani... - *néz rád bocsánatkérően Mirjam majd tovább folytatja munkáját. Az öregasszony néha-néha ránéz, majd elégedetten visszafordul ládikójához, ahol eddig is ügyködött valamivel.
Amikor Mirjam szólt neki bólintott egyet, majd kötszerrel a kezében az ágyhoz lépett. Legalább azt is megtudtad mit csinált az öregasszony a ládánál a földön - "készre gyártotta a kötszert, kent rá valami zöld masszát egy kis négyzetalapú lapocskára. Ezeket a lapocskákat tette a sebre és fürge gyakorlott mozdulattal bekötözte minden sebedet.
Váltott ezek után még néhány szót a lánnyal, majd feléd biccentve távozott a szobából. Mirjam nagyot fújtatott amikor kilépett a szobából és bezárult utána az ajtó. Feléd fordul és aggódó arccal ül melléd az ágyra.*
- Hogy érzed magad? Sok a sebed, és némelyik nagy. A zúzódásokról meg nem is beszélek inkább... - *s kezével a gyomorszájad felett simít végig, de nem érzed bőrödön kezének melegét. Bizonyára nem akar újabb fájdalmat okozni.*

[Enriquel]

Rychor Occhys


A lány kekeckedése tulajdonképpen tetszik, s halkan el is nevetem magam. Ennél rosszabb is lehetett volna, ha egy igazi shuluri dámával hoz össze a sors. Néhány lépés után kiderül, hogy Ami nagyon is jó táncos. Ennek kifejezetten örülök, mert így nem kell visszafognom magam, s talán néhány kunsztot is megengedhetek mostani partneremmel.
- Igazán jó táncos vagy... - jegyzem meg percekkel később. - Nyugalom - itt egy távoli forgatás következik, majd vissza a biztonságos közelbe - nem a lábadról akarlak levenni, csak... - egy mély döntés, hogy a lány teste kecses ívbe feszül - ...nem mindennap találkozni jó táncpartnerrel - mondom, s beszédem szinte idomul a tánchoz. Amit Sarlról hallok az meglep, erre az eshetőségre nem is gondoltam. Kezdem megérteni a hevességét.
- Ohh... attól tartok tartozom egy bocsánatkéréssel a jó öreg Sarlnak - mondom színpadiasan, de legbelül komolyan is gondolom. A lány sokat sejtető szavai után ismét megszólalok:
- Ezek szerint, a magad ura vagy, s nehezen fogadod el ha irányítanak... Akkor a mostani táncot külön megtiszteltetésnek veszem, és azt hogy átengedted az irányítást - mosolygok szemtelenül.
- Hogy én? - kérdezek vissza, s mintha elgondolkodnék. - Nos... a fénylő Shulur lüktető véréből való vagyok. Egy aprócska, rubinszín csepp, mit a macskakővel fedett utcák beisznak majd, ha eljön az ideje. Az esővízzel keveredve, súlytalan páraként szállok a fellegekbe, hogy az Égi új létet adományozhasson... ha érdemesnek találtatok - teszem hozzá halkabban. Rövid szünet után én kérdezek, hogy megtudjam azt, ami már korábban is foglalkoztatott:
- És te? Mely partokról hozott ide a Quironeia szele?

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Az ajtón belépő lány jelére biccentek és nem szólok míg az öregasszony bent van. Csak némán bólintok köszönés képpen és hagyom, hogy tegye amit tennie kell. Ahogy Mirjam próbál kímélni a sebmosással és az öregasszony ráförmed bátorítólag elmosolyodom. Erősen felszisszenek, ahogy a fua színű vízzel mossa a sebeket, de azért rendületlenül próbálok mosolyogni kevés sikerrel. Mikor véget ér a procedúra hálásan nézek az asszony után. Miután elment és Mirjam mellém ül csak bámulom a lányt azzal az elmélázó tekintettel, amivel a Vasmacskában figyeltem. Azaz nem teljesen ugyan az a helyzet. Most a hála csillogása vegyül az érzelmek közzé.

-Neked köszönhetően jól. A helyzethez képest. Ne aggódj nem lesz semmi komoly bajom.

*Gyengéden megfogom a gyomorszájam felett simító kezét és enyhén rányomom a bőrömre szelíd mosollyal arcomon, hogy érezhessem ujjai cirógatását, keze melegét.*

-Nem is fáj már... annyira.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: menedékben
_______________________________________________________________

*Mirjam megkönnyebbül válaszodra, majd amikor megfogod a kezét érzed kicsit megremeg, de nem húzza el. Bőrödön megérzed keze melegét, furcsa bizsergető érzéssel kutyulva. A lány zavartan lesüti a szemét, kezét nézi mellkasodon, majd óvatosan végighúzza rajtad a kezét. Fáj is meg nem is, de az biztos, hogy olyan egyben, mintha forró parázs lenne a keze és bőröd között. Hátadon jólesően a szőr is feláll, és valahogy nem bánnád, ha ezt még folytatná. Elkalandozó gondolataidból szavai hoznak vissza.*
- Nagyon csúnya, bizonyára napokig fog fájni. Se nevetni, se hajolni, de lehet még enni is nehezen fogsz. Tegyek rá hidegvizes borogatást?

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Nagyon jóleső érzés a cirógatás. Egy kis fájdalom is vegyül ugyan bele, de ez nem zavar. Pár pillanatra még a szemem is becsukom és úgy élvezem a bizsergető érzést. Mirjam szavaira én is lenézek a mellkasomra és konstatálom, hogy csúnya zúzódásról van szó.*

-Tényleg ronda, de azért nem olyan vészes, mint amilyennek látszik.

*Mondom, de nem sikerül meggyőződésteljesre a felelet. Ezután kis szünetet tartva piruló arccal folytatom, miközben nem merek felnézni a lány szemébe és inkább a simogató kezet bámulom.*

-Nem kell borogatás. Majd talán holnap. Most... nagyon jól esik az érintésed.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: menedékben
_______________________________________________________________

*A lány szótlanul, kissé kipirult arccal folytassa a simogatást, és tested lassan másképp kezd el rá reagálni, mintha csak csupán "fájdalomcsillapító" volna.
Mindebből ő is észrevehetett valamit, mert hirtelen felállt mellőled, és az egyszem gyertyához lépett. Megállt előtte és csendben bámulta a picikét táncoló lángocskát.
Nehezen kezdett bele a mondanivalójába, és halkan, igencsak figyelned kell arra amit mond.*
- Farro! Én... nem az vagyok akinek látszom. Nem vagyok ártatlan kislány, egyáltalán nem vagyok. Monjuk úgy, hogy az... utcán.... keresem a kenyerem...

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Valami új, eddig nem tapasztalt érzés kel életre az érintések nyomán. Magam is meglepődöm ezen és zavaromban nem is tudom mit kéne tennem. Ahogy hirtelen feláll és eltávolodik Mirjam átvillan az agyamon, hogy megint valamivel megbántom. Ahogy belekezd az alig hallható "vallomásba" kissé megkönyebbülök és felkászálódok az ágyról. Nem fájdalommentes a procedúra és az eleganciát is nélkülözi, de legalább hangos zokszó nélkül sikerül. A lány mögé lépek és én is a gyertyafénybe bámulok. A táncoló lángnak könnyebb a vallomás, mit a gyönyörő zöld szempárnak.*

-Gondolom a ma történtek fényében nem meglepő, hogy én sem vagyok egyszerű matrózfiú...

<Nem hazudhatok tovább. Nem is akarok. Neki nem. Ha elárul... nos... nélküle úgyis mindegy lenne.>

-... Gon-corga vagyok. Fejvadász, orvgyilkos.

*Megfogom Mirjam kezét és gyengéden magam felé fordítom, hogy a szemébe nézhessek. Halkan suttogom csak a válaszom a lány szavaira és kcisit a saját vallomásomra egyaránt.*

-Mindketten mások vagyunk, mint aminek látszani szeretnénk. Ez nem változtat semmin számomra. Nekem mindig az az angyal maradsz, akit megláttam. Az Élet angyala.