Berrana-roda - a pengebárók édene

[Lianna Pentangelin]

Connak
Bálban, nyár, kora este

Monica somolygott a hízelgésre, koccintott, belekortyolt poharába, aztán karodra tette kezét.
-Nézd. Ott van a paplovag, akiből ha Domvik is úgy akarja, Angyalgárda-tag lesz.
Nemesasszony csevegett az illetővel, aki mögött három lány állt pironkodva. Úgy látszik a hölgy éppen bemutatja lányait. A paplovag díszvértben feszített. Arcéléről lerítt, shadon megyei származású lehet, kora jó 35 körüli, egész tisztességes képe van, de ez el is várt, hisz a Hétarcú lovagja! Egyedül az volt emlékezetes arcában, hogy bár sötét haja volt, s sötét szemei, arcán kevés szeplő is virított, ami fiúkorában aranyos lehetett de most nem biztos hogy ő is így gondoja Figyelmesen hallgatta az asszonyt s mikor az belefogott a lányok neveinek felsorolásába, türelmesen bólintott s kezet is csókolt sorra mindnek. Semmi tisztességtelen stírölést nem csomagolt mellé, nem vétett az illem ellen.
-Ó, hogy oda ne rohanjak, kicsit marhavásáron érzem magam. Vajon melyik nemes hölgy varrja lányát a lovag úr nyakába? Szerintem egy shadoni nőnek több esélye lenne, lévén a lovag úr oda készül letelepedni nem pedig ide-vélte Monica. Legyezője mögül tett egy félfordulatot és mielőt mondta volna, hogy megvan a főpapjelölt, azt te is észrevetted magadtól is. Férfiak gyűrűjében állt, s nagyon magyarázott valamit. S bár egy magas papi rang küszöbénm állt, nem volt kifejezetten gőgös: sőt, eleven, hevesen gesztikuláló, szónoki tehetséggel megáldott alakja vonzotta a szemeket. Valamit nagyon fejtegetett s azzal le is kötötte az elkényeztetett urakat, mert egyikük pohara felett nyitva is felejtette a száját.
A férfi 40 körüli lehetett, vékony testalkatú, haja érdekes mód nem volt gondosan nyírt, hanem fékhosszúra hagyta, mintha girnyó ifjú lovagnak képzelné magát és azt nem is fogta össze. haja mellett legyen szólva, tiszta volt az és fésült is. Ugyan így arca is borotváltan nézett mindenkire s öltözetében sem hozott szuégyent hivatására. Ám egész közvetlennek lehetett volna mondani, amivel meglepett sokakat. Domvik papjai nemes tartásukról és tekintélyparancsoló modorukról volt híres s azzal tűntek ki a legvaskosabb tömegekből is, ám a jövendőbeli főpap megcáfolta ezt.
-Végre egy pap, akivel talán kellemesen is lehet beszélgetni-kuncogott Monica.
-Vagy ön nem így gondolja?-fordult feléd.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

Tekintete hosszasan időzik az előreléptetésre váró férfiakon, s azok társasági körén.... hátha súg valamit a belső hang, a megérzései amikre eddig nyugodtan számíthatott... Folyamatosan méregeti környezetét, ám lehetőleg kerüli az Augustinoval való szemkontaktust. Ha kell hátat fordít neki... lényeg, hogy ne ismerjék fel.

<Hmmm.... minden szebb nő potenciális veszélyforrás... a csúnyábbakat kizárhatjuk... egyértelmű, hogy azok esélytelenek.>

*Az Angyalgárda várományos paplovagot figyelve megpróbálja tekintetéből kiolvasni, vajon milyen típusu nő lehet az esete.... szőke, barna... melyikük az amelyiket tüzetesebben bámulja.*
<A főpap jelölt jelenleg nem potencionális veszélyforrás... férfiak fogják közre, nem lesz vele gond>

- Hogy mondod? *billenti ki gondolataiból a lány szavai...* Ja igen, persze... Kellemesen beszélgetni? Velem talán nem lehet? *jókedélyűen játsza a sértődöttet... s tovább figyeli a vendégsereget....*

[Lianna Pentangelin]

Connak
Bálban, nyár, este

-Csak azért mert bennem megbízol, de tudom, ha nem én lennék, a vesémbe akarnál nézni. Idegesítő szokás.

A paplovag látszólag egyik lányt sem részesítette előnyben közülük. Pedig volt ott fekete, barna, szőke is.
Egy vörös leány -aki talán ha 14 lehetett- nővérébe karolva sétált el előtte, épp nevetgéltek valamin s akkor a lovag szeme megrebbent...Igen, a vörös hajszín lesz a nyerő...s talán a fiatal lányok, nem az épp eladósorban lévők. Furcsa vonzalom, remélhetőleg nem annyira bűnös, hogy túl fiatal lányok a kedvencei.
Monica megbökött. Nem véletlenül. Augustino a felállított, rogyásig rakott pástétomos asztalnál odahajolt egy sudár, fekete hajú lányhoz.
-Ra-Ra-mondott ennyit társnőd, aztán ügyesen belkeveszett a tömegbe, mint aki ezt naponta gyakorolja. Egyedül maradtál. A főpapjelölt elköszönt a férfiaktól s épp a pástétomok felé fordsult. A fekete hajú lány fűzöld ruhájában rápillantott, száját mosolyra húzta. Augustino tányérjával odébb állt.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Inkább gyanakodjak minthogy egy banya hátbadöfjön *kacsint*

*Feltűnik a paplovag választása...*

<Hmmm szóval a fiatal vörösek....>

*Magához húzza Monicát, mintha meg akarná csókolni... ajkai majdnem a lányéhoz érnek, s akkor suttog*

- A paplovag... figyeld körülötte a vöröshajú fiatal lányokat... azok a gyengéi... a pappal majd én foglalkozom *majd elengedi, és a pap után siet...*

- Atyám! *lép két-három hatalmasat, s már mellette is van*
- Ne haragudjon, hogy csak úgy önre törtem, de láttam az előbb társasággal volt, s nem akartam alkalmatlankodni...
- Engedje meg, hogy bemutatkozzam... don Epra vagyok <Nagyon remélem nem ismeri... -.- > *tiszteletének jeléül kissé meghajol*
- Akaratlanul is tanúja voltam előbbi előadásának, és igazán átéléssel magyarázott, akkor tudtam, hogy önhöz kell forduljak.
- Beszélgethetnénk falatozás közben?

//Színészet 3. //

[Lianna Pentangelin]

Connak
Bálban, nyár, este

-Don Epra...don Epra...-ízlelgette a nevet a főpap, aztán felcsillant a szeme...Ami esetedben azt jelenti, pechedre ismer ilyen családot!
-Azt hittem az öreg Eprának nem maradtak rokonai. De úgy látszik, a bátyja mégis rejtegetett valahol egy fiút...Kár, hogy nem voltak jóban a testvérek...Ó, mért is ne beszélgethetnénk? Ajánlom önnek azt a kacsát-mutatott egy pástétomkupacra, amibe zellerleveleket tűzdéltek, mik virágot formáztak.
A megelőzött lány felvonta szemöldökét.
-Micsoda illetlenség hölgyek elé vágni! Hallatlan! manapság már kiveszett az udvaroiasság a férfiakból?-említette meg véleményét félhangosan. magyarán nem rettent vissza attól, hogy pici botrányt kezdjen. Nem elsunnyogott, hanem a középpontba kerülést választotta. A főpap rád majd a lányra nézett.
-Önök ismerik egymást?

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

<Köszönet Főpapúr, a tökéletes álca... erről ennyit, jobb lett volna ha magamnak csinálom -.->

- Milyen kicsi a világ *játsza a meglepődöttet* Ismerte apámat? *egészen fellelkesült, s közben az említett kacsa felé nyúl, hogy kóstolót vegyen belőle.... Mikor Ra-Ra felcsattan hirtelen, széles mozdulattal megfordul, s oly "ügyetlenül", hogy kirepül kezéből a pástétom, és lehetőleg a lány ruháján landol*
- Ahh... ne haragudjon kisasszony, nem állt szándékomban... *mentegetőző arc*
- Nem, dehogy. Most látom először... a csinos hölgyeket nem szoktam elfelejteni....

//A színészet 3 használata folyamatos.... Oscarra jelölnek? XD //

[Lianna Pentangelin]

Connak
Bálban, nyár, este


-Ez a baj, hogy nem-terem melletted Monica és féltékeny pillantásokkal végignézi az összekoszolt ruhát.
-Ebben a formában azt hiszem, ha nincs váltóruhája, elég kínos este elé néz...-ütögette állát Monica összehajtott legyezőjével. Ra-Ra arca megnyúlt, majd felszegte fejét.
-Milyen figyelmes, de nincs rá szükségem!
S sugdosások, kaján vigyorok közepette elvonult. A főpapjelölt érdeklődve figyelte az eseményt. Monica lassabb menetben de csatlakozott a lányhoz.
-Egy női segítség viszont elkéélhet...-tette hozzá inkább a jelenlevőknek mint Ra-Rának.
-Milyen jó hogy ritkán vagyok bálban! Megkímélem magam a perpatvartól...-sóhajtott a pap.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok felkönyököl az ágyon, majd lassan feltápászkodik. Rendbe szedi öltözékét, s a fiú mellé lép. Kitekint az ablakon, s jól végigméri a kint vihorászó nő sereget. Mikor a fiú szavai eljutnak tudatáig egy pillanatra bepöccen, majd legyint egyet, s fanyarú mosoly ül ki arcára. *

- Tudod Nicol, az ember néha belemegy olyan fogadásokba amelyet utána ezerszer megbán, vagy meg sem tud tartani, főleg ilyen felhozatal mellett.* Megfordul a bárd, majd az ágyhoz lép, s magához veszi lantját. Kimért léptekkel az ajtóhoz megy, s kitárja azt. Kilép a folyosóra, majd nekitámaszkodik a korlátnak, s a vidám társaságot kutatja tekintetével. Minden nőn elidőzik egy pillanatig, hátha ki derül az illetőről kiléte, hovatartozása, nemzetisége. Ha valaki felfigyel rá, bólint a táraság irányába.*

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Hiciano villa, nyár, este

A nők nagy egyetértésben fecsegtek. Azaz közülük kettő -Ada és a kalapos- felettébb, a harmadik inkább szotyit rágcsált és szétszemetelte a padlót.
A kalapos amolyan vagány stílust képviselt, enyhén férfias arcvonásai voltak, ami arra utal, látott egy s mást az életben s biztos vannak olyan területek, ahol megkeményedett a lelke. Ám nő volt, alkatra inas, női formáktól nem mentesen s valóban csúnya szája volt. Rekedtes alt hangján egyhuzamban ecsetelt valami nagy felföldi szívást. Széles karimájú kalapot viselt, laza bőr nadrágot, hosszú bőrkabátot. Úgy látszik bukhat a fekete színre, mert mindene ezt képviselte, kivéve barna bőr csizmáját, aminek szokatlan formája volt és szegecsekkel volt kirakva divatosan (egy western női csizmát kéne ideképzelni...). Korát olyan 35 körülire lehet becsülnöd.
A másik klasszisokkal fiatalabb volt. Max 16? Ja, valahogy úgy. A szotyolát begyakorolt mozdulattal tolta a szájába, ripp ropp, kiköpte a héját és rágta is a belsejét. Szürke köpenyét az ölébe gyűrte, lovon oké, de nyári melegben nem kellemes viselet, irtó feszes, lakkbőr nadrág feszült fiatalos lábaira -díjnyertes lábak, vonzó vádli, igéző combok, kis feszes popsival még ültében is- rogyasztott bőr csizma a lábfejein, sötétkék len tunika felsőtestén, oldalán tőr. Nem élvezte az éppen folyó diszkurzus témáját, inkább a napraforgómagba temetkezett. Sötét szemeivel élénken figyelte környezetét, így ő vett téged először észre. Sem ő, sem a kalapos nem shadoni vonású, a kalapos akcentusa is külhonira utal, tehát nem Domvikfélő asszonyszemélyek ezek hanem utazók! Még a kis fiatal is, aki nem az a szende tipus hanem az eleven, cserfesebb. Jahajj, Ada valamennyire hasonszőrűekkel barátkozhat.
Ada felvonta szemöldökét.
-Terepszemle?-élcelődött. A kalapos kivett egy szem szotyit a tini markából.
-Ő lenne az?-mért végig téged.
-Igen. Tud pár trükköt is-dőlt hátra Ada.
-Erlon, ő Ronja -mutat Ada a kalaposra- ő meg Imoen.
A tini egyit mond csak szotyisan:
-Hali.
-Ők is velünk jönnek. Van kifogásod ellene?-néz rád Ada.

Imoen
Ronja

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok végigtekint a nő hadon, majd egy enyhe mosoly ül ki szája szegletére.*

<… Mit is mondott Ada a párviadal előtt!? Ha én győzök, akkor bevesz a csapatba, s nekem kell megtartóztatnom magam egy hétig. Héj, hát nem is én győztem!? Így neki kell magát vissza fognia, s valószínűleg meg lehetett velem elégedve, hisz vereségem ellenére vele tarthatok! Hurrá!!! Nincs cöribátus! Nekem nincs, csak neki! Na, ezt az adut még nem játszom ki! Majd eljő annak is az ideje! Micsoda kis női csapat jött itt össze! Ada le sem tagadhatná, hogy ez a két nőszemély az ő ismerőse! Micsoda három vadmacska! Alborne! Vigyázz híved lelki üdvére kérlek!…>

* A kis fohász után a bárd figyelme ismét a nőkre terelődik, s mosolyogva konstatálja a hölgyek párbeszédét.*

- Nincs semmi kifogásom a hölgyek ellen! * Néz körül a díszes társaságon szemöldökét felhúzva, majd ruganyos léptekkel a lépcsőfokokat kettesével véve, leszalad az alant tartózkodó hölgyekhez. Megáll előttük, s enyhén meghajol, lantját végig jobbjában tartva..*

- Én Erlon Arts vagyok, Erigowból, s remélem nem hallottak rólam túl sok rosszat Ada kisasszonytól! * Méri végig ismét az újonnan érkezetteket.* Önök lesznek útitársaink a veszélyes küldetésben?! A kisasszony mesélt már részletesebben a tervéről?

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Hiciano villa, nyár, este

-Erigow? Jártam már ott-váltott ervre a kalapos Ronja.
-Hallod, Ada kisaszonynak hívott...megzabálom milyen édes-fordult Ronja Adához, aki csak somolygott. Imoen, a 16 éves forma két szotyi között:
-Rosszat nem mondott...csak azt hogy kangörcsöd van...
Ronja horkantva felnevetett.
-Na csitt, kiscsaj-intette le Ronja Imoent. -Igen, említette a tervet és hogy kiért is tennénk mindezt. A kangörcs meg nem zavar-rántott nagyvonalúan vállat a nő Most Imoen vihogott fel. Aztán férenyelte az egyik szotyimagot és köhögni kezdett.
-Öld meg uram ne kínozd-morogta Ada. De Imoen megmaradt, könnyes szemmel kapkodott levegő után, miután a mag a padlón landolt.
-Basszus, ez közel volt.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Köszönöm Kedves *szól Monica után*
- Igazán röstellem, sosem voltam ilyen ügyetlen *mondja inkább a maga megnyugtatására, s csóválja a fejét*

*A pap szavaira felkapja a fejét...*

- Az ilyen kellemetlen helyzetekből bizony jobb kimaradni.... szegény lány... tönkretettem az estéjét... *mintha furdalná a lelkiismeret...*

<A pofátlan banyája... hehe, ezt megszívta... Köszönöm Uram! Remélem Monica elintézi a mosdóban.... Hopp, ha Monica a mosdóban akkor nekem kell szemmel tartanom mindkettőt... Francba... -.- >

*Próbál úgy helyezkedni, hogy valamennyire rálásson a paplovagra is.*

- Tudja... Régóta azon gondolkodtam, hogy vajon a magamfajtának van e keresnivalója urunk szent seregében. Nincs e késő, hogy felkentté váljak, és Domvik paplovagjaként szolgáljam az egyházat? Maga szerint sikerülhetne? Vagy inkább folytassak papi tanulmányokat?

*Beszélgetés közben a pap szemébe néz, csak néha pillant oldalra, hogy figyelje mit művel a paplovag...*

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok először kissé elképedve, majd nevetve hallgatja a nők szavait. Mikor Imoen félrenyeli a magot, a bárd nevetése is abba marad, de miután látja, hogy a csajszi jól van megköszörüli torkát, s megszólal.*

- Először is, örülök, hogy Imoen kisasszony nem vált a küldetésünk első áldozatául! Veszélyes lehet a legapróbb olajos mag is! Főleg az ember arcbőrére! A túlzott magfogyasztástól kicsattoghat az ember bőre! *Sandít a fiatal szukára.* Másodszor, örülök Ronja kisasszony, vagy asszonyom!? *Harapja be szája szélét a bárd, s csalafintán megemeli szemöldökét a kis ércelődésen.* Örülök, hogy járt már szülőhazámban! * Majd Erlon is ervre vált egy mondat erejéig.* Remélem tetszett önnek Erigow, s a Legendák Tornya csodálatos látványa!? * Mind ezek után közös nyelven folyatja.* Akkor, ahogy önök is már megfogalmazták előttem, vagy is Ada kisasszony szívéjesen kifejtette rövid énképemet, a kangörcs szívesen tart önökkel eme küldetésben! * Vet egy sanda, de vicces pillantást Adára a bárd.* Azért a kangörcs becenév helyet, nyugodtan használják az Erlont! * Kacsint a lányok felé a dalnok.* Jaj, még el nem felejtem!? Önök is meg vannak híva az esti bálra, mert nekem lassan kezdenem kellene!? * Indul el a bárd az előadás helyszíne felé, de még visszaszól a válla felett mosolyogva.* Ha, önöknek megfelel, akkor holnap reggel megbeszélhetnénk minden részletet! Addig is, szép estét és jó szórakozást szépséges nőszemélyek!

[Lianna Pentangelin]

Connak
Bálban, nyár, este

-Elhívás kérdése, minden csak elhívás kérdése-vélte Manuel, azaz beugrott neked a pap neve is Ám a pap kutatóan nézett rád. átverni egy főpapjelöltete? ideig óráig talán de örökké... Ha egy boszorkánymester át tudna hajintani egy papot, nem lenne nehezebb dolga egy gorviki kutyának sem. Ám Manuelen szórakozott vonásokat lehet észrevenni, semmi haragot vagy gyanakvást.
-Nagyon keres valakit. Ismerősről van szó?
-...és szeretném bemutatni Oriana kisasszonyt, a Sorrell család lányát...-üti meg füled. Egy nemes férfi vezette karján fiatal, üde, dús vörös hajú leányát, aki egyenesen a paplovagra szegezte tekintetét.
Gyanú nyilalt beléd. Talán ő...? Ám ez a lány nem nemtelen hanem igazi nemes! Nem csak a körítés miatt, hanem mert az apja valóban úr a városban. Egy nemes lányát nem lehet csak úgy megvádolni szervezkedéssel, aljassággal, boszorkánysággal!... Ugye nem ő az! Ugye nem...ugye? Rangos személyek perei mindig is nagy port kavartak, az egyháznak igen óvatosan kellett eljárnia. Hisz nem hurcolhatnak meg egy nemesi sarjat úgy mint egy alsóbb rangú söpredéket! Akkor se ha az illető lány a homlokára tetováltatná hogy banya vagyok kapjatok el. A nemesek előjoga még eme perekben sem hagyható figyelmen kívül, komoly botrány kerekedhet belőle még a hit elkötelezett és feddhetetlen harcosa számára is, miközben ő csak annak tesz eleget amire tanították...A nemesekkel mindig gond van...Jaj...Ez ilyenkor már politika is nem csak egyházi ügy.
Az apa büszkén mutatta be lányát, a paplovag meghajolt felé s szemáén látszik, kedvére való a fiatal hajadon látványa.
-Oh, don Sorrell üdvöskéje és egy szem lánya. Most van az első bálja. A helyi kisasszonyok már hetek óta erről sugdostak, igen kíváncsiak voltak Sorrell úr egyetlen gyermekére. S való igaz, egy ékkövet rejtegetett eddig-kommentál a pap melletted állva. Tényleg bájos teremtés volt, de hatodik érzéked riadót fújt akaratlanul is. Pedig a lány semmilyen leleplező mozdulatot nem tett s pillantása sem volt gyanús.
Talán ebben erősít az, hogy boszorkányvadász társad nem leled a vendégseregletben?

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Hiciano villa, kora estétől késő estéig

Imoen nyelvet ölt a pattanásokra tett utalásra.
-Teszek rá.
Ronja horkant.
-Egyik sem, Ronja és kész. Egész úton tömöd majd a fülünk ezzel a kis nagy asszonyozással?
-Én már mondtam neki hogy fejezze be-vont vállat Ada.
-Akkor baj van a fülével hogy nem érti-dőlt hátra Ronja s megigazította kalapját.
-Vagy direkt csinálja hogy aztán meglincseljük-vigyorodott el Ada.
-Benne vagyok, a csizmám sarka vasalt -kacsintott Ronja.
Imoen jóízűt kacagott a kangörcs-Erlon párhuzamon.
-Bál? Túlzás. Egy gyászoló némber és a testvére...vagy mit tudom kije...-legyintett Ada.
-Dögunalom. Mért nem megyünk kocsmázni?-köpött ki szotyimagot Imoen.
-Mert itt jobb piát mérnek-kacsintott rá Ada.
-A barátnőim visszavonulnak, nem vesznek részt az esten, amúgy sem rendelkeznének alkalomhoz illő ruhával.
-Meg mozognak a tetveim, fürdeni kéne-vakarta meg túlozva feje tetejét Imoen. Így a két nő felállt és elvonult szobáikba, Ada viszont türkizkék ruhájában, pávatollból kanyarított fülbevalójában belédkarolt.
-Vezess hát!

Az este lehetett volna élettel telibb is. A gyászoló asszonyság csendes beletörődéssel vett részt s sose felejtett el szünetben reumájáról szót ejteni. Kísérője s rokona meg inkább tűnt valami szerzetesnőnek aki ha zavarban vot fejhangon vihogott...Katasztrófa a köbön, Ada néha alig állta meg hogy fel ne nyerítsen. De Cecilia miatt nem tette. Az olajfás dallal nagy sikeret hasítottál, cecilia szemét ellepte a meghatottság köde, s még a reumás gyászoló néni is elfeledkezett a maga bajáról s társnője se vihogott. Wanda elégedetten biccentett, ami már tényleg sikernek könyvelhető el. Szogorú titkárnőtől tapsot ne várjon senki
Finomakat ehetett ihatott Erlon, mert cecilia saját astalánál látta vendégül a művészt. Aztán asztalt bontottak, s langyos élj borult a villára, szikrázó csillagokkal az égen. Szolgálók gyertyájat gyújtottak minden haszbálatban álló szobában s mécsesekkel verzették az ottalvó vendégeket szobáikba. Így Nicol is előkerült, aki Erlont vezette a maga helyére.
-Kész, ennyi? Semmi csíny? Öregszel?-sandít rád vigyorogva.